Vj-17/2004/12

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Magyar Államvasutak Rt. ellen gazdasági erőfölénnyel való visszaélés miatt indult versenyfelügyeleti eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács az eljárást megszünteti.

A határozat felülvizsgálatát a kézbesítéstől számított harminc napon belül a Fővárosi Bírósághoz címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtandó keresettel kérheti az eljárás alá vont vállalkozás.

Indoklás

I.

A vizsgálat indításának körülményei

  • 1)

    A Gazdasági Versenyhivatal (a továbbiakban: GVH) 2000. augusztus 10-én hivatalból Vj-137/2000 számon versenyfelügyeleti eljárást indított a Magyar Államvasutak Rt. (a továbbiakban: MÁV Rt.) ellen, mivel észlelte, hogy a vasúttársaság Záhony térségében a széles nyomközű vonalon vasúti kocsi kirakásához és berakásához történő kiállításának díja (a továbbiakban: széles kiállítási díj), a behozatali fuvardíj és az ún. tört fuvardíj felszámításánál a fuvaroztatók körében vélelmezhetően megkülönböztetést tesz és ezzel sértheti a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 21.§ a) és g) pontjában foglaltakat.

  • 2)

    A GVH Vj-137/2000/19. sz. határozatával az eljárást megszüntette.

  • 3)

    A határozat felülvizsgálata iránt indított perben a Fővárosi Bíróság 2.K.36463/2000/14. sz. ítéletével a határozatot hatályon kívül helyezte és a GVH-t új eljárásra kötelezte.

  • 4)

    A MÁV Rt-nek az ítélet indokolását érintő fellebbezése nyomán a Legfelsőbb Bíróság Kf.V.39.177/2002/3. sz. végzésével a per szünetelés folytán megszűnt. Ennek következtében az elsőfokú ítélet fellebbezéssel megtámadott részei hatályukat vesztették, az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel meg nem támadott részei azonban jogerőre emelkedtek.

  • 5)

    Az előzőekre tekintettel a GVH annak vizsgálatára, hogy a MÁV Rt. a Tpvt. 21.§ a) és g) pontja által tilalmazottan visszaélt-e gazdasági erőfölényével a széles kiállítási díj meghatározása és a kedvezményrendszer kialakítása során 2004. január 22-én versenyfelügyeleti eljárást indított.

II.

A tényállás

A MÁV Rt. tevékenysége

  • 6)

    A MÁV Rt. 1993. június 30-án alakult a Magyar Államvasutak állami vállalat általános jogutódjaként, a cégbíróság 1995. január 31-én jegyezte be. A társaság egyszemélyi tulajdonosa a Magyar Állam, a tulajdonosi jogok gyakorlója a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium. Fő tevékenysége a vasúti személy- és áruszállítás, tevékenységi körébe tartozik továbbá az alaptevékenységhez szorosan kötődő termelő és szolgáltató tevékenységek meglehetősen széles skálája.

  • 7)

    A MÁV Rt. a menetrend szerinti vasúti személyszállítási tevékenységet közszolgáltatásként látja el, a szolgáltatás legmagasabb díját az illetékes miniszter határozza meg, melyhez állami fogyasztói árkiegészítés, valamint termelői támogatás is kapcsolódik. Ezzel ellentétben az árufuvarozási tevékenység, piaci alapon működik, az árképzés teljes egészében a MÁV Rt. önálló üzleti döntésének függvénye. Az Árufuvarozási Üzletág éves teljesítménye átlagosan 43-44 millió tonna, ebből a vizsgált Záhony körzet átlagosan 4-5 millió tonna forgalmat bonyolít évente.

A széles kiállítási díj

  • 8)

    A széles kiállítási díj a széles nyomközű vasúti kocsi kirakáshoz és berakáshoz történő kiállításáért, import fuvarozás során a beérkező széles nyomközű vasúti kocsi kiszolgáltatásakor, export fuvarozás során a fuvarozáshoz szükséges széles nyomközű vasúti kocsi kiállításakor számítja fel a MÁV Rt. a Záhony és Eperjeske határátmeneteken keresztül zajló export és import vasúti árufuvarozások esetében. A díjat 1993-ban 10000 Forint/kocsi összegben határozta meg a MÁV Rt., melyet 1995-ben 100 ECU-re, majd 1998-ban 200 EURO-ra változtatott. A díj mértékét az azóta eltelt időszakban a MÁV Rt. nem módosította.

  • 9)

    A MÁV Rt. elsődleges üzletpolitikai célja, hogy a küldemények fuvarozása minél nagyobb távolságon vasúton történjen. Ennek ösztönzése érdekében a vasúttársaság - a küldemények meghatározott mértékű vasúti fuvarozására tekintettel - mind a fuvardíjakból, mind a mellékdíjakból kedvezményt (mérséklést) biztosít a fuvaroztatók számára. A széles kiállítási díj tekintetében a kedvezmények valamennyi fuvaroztató számára egységesen az áru neme és a vasúti továbbszállítás aránya szerint biztosítottak, további kedvezmény nyújtására kizárólag egyedi (más fuvaroztatóknál nem jelentkező, pl. árufajtára vagy fuvarozási viszonylatra tekintettel felmerülő) fuvarozási igény esetén, az adott fuvaroztatóval kötött egyedi megállapodás alapján kerülhet sor.

III.

A MÁV Rt. álláspontja

  • 10)

    A MÁV Rt. hivatkozott arra, hogy részéről a széles nyomközű vasúti kocsi kiállítása külön szolgáltatásnak minősül, melynek ellenszolgáltatásaként fizetendő a széles kiállítási díj. A díjban a MÁV Rt. a szolgáltatás keretében nyújtott többlet-teljesítményekkel (pl. vonatátvétel, vámkezelés, gurítás, fékezés, finomrendezés, kiszolgáltatással összefüggő kereskedelmi műveletek) összefüggésben felmerülő többlet-költségeket térítteti meg.

  • 11)

    A MÁV Rt. a kedvezményezés rendszerét illetően előadta, hogy a vasúttársaság a széles kiállítási díj kedvezményeket normatív módon nyújtja, a kedvezményezés lehetősége bármely fuvaroztató számára adott. Ezt bizonyítja, hogy év elején jóval több fuvaroztatóval kötnek megállapodást, mint ahány társaságnak ténylegesen az év folyamán széles nyomközű vasúti kocsiban szállított áruforgalma van. A MÁV Rt. a díjszabásban meghirdetett széles kiállítási díjat a vizsgált időszakban nem módosította és elszámolási rendszerét is előnyösebbé tette a fuvaroztatók számára. A MÁV Rt. nemcsak a széles kiállítási díjakból, hanem a fuvardíjakból is nyújt kedvezményeket. Erre hasonló elvek mentén és rendszerben kerül sor, mint a széles kiállítási díj esetében. Ennek kapcsán a MÁV Rt. hangsúlyozta, hogy egyik fuvaroztatóval szemben sem alkalmaz indokolatlan megkülönböztetést, azonos helyzetben lévő ügyfelek részére azonos, hasonló helyzetben lévők részére hasonló kedvezményt nyújt.

IV.

Jogi értékelés

A gazdasági erőfölény

  • 12)

    A Tpvt. 22. § (1) bekezdése szerint gazdasági erőfölényben van az érintett piacon (14. §), aki gazdasági tevékenységét a piac többi résztvevőjétől nagymértékben függetlenül folytathatja, anélkül, hogy piaci magatartásának meghatározásakor érdemben tekintettel kellene lennie versenytársainak, szállítóinak, vevőinek és más üzletfeleinek vele kapcsolatos piaci magatartására.

  • 13)

    Érintett árupiacnak (Tpvt. 14. § (2) bekezdés) a széles nyomtávon érkező, illetve kiállított vasúti kocsival történő fuvarozási rész-szolgáltatás minősül. Érintett földrajzi piacnak (Tpvt. 14. § (3) bekezdés) pedig Záhony körzet tekinthető, mert a széles kiállítási díj alkalmazása jellegénél fogva (a széles és normál nyomtávú vasúti pálya találkozására tekintettel) kizárólag Záhony határátmenetnél merül fel.

  • 14)

    A gyakorlat azt mutatja, hogy Záhony körzetében a vasúton beérkező és kimenő áruknak (elsősorban a tömegáruknak, pl. bányászati, kohászati, mezőgazdasági ömlesztett áruk) csak kis részét tudja más közlekedési ágazat átvenni, a vasúti szolgáltatást igénybevevők pedig nem fordulhatnak más fuvarozóhoz, mint a MÁV Rt., mire tekintettel a MÁV Rt. a Versenytanács álláspontja szerint az érintett piacon gazdasági erőfölényes helyzetben van.

A visszaélés vizsgálata

  • 15)

    A Tpvt. 21.§-a értelmében tilos a gazdasági erőfölénnyel visszaélni, így különösen:

    • a)

      a) az üzleti kapcsolatokban - ideértve az általános szerződési feltételek alkalmazásának esetét is - tisztességtelenül vételi vagy eladási árakat megállapítani, vagy más módon indokolatlan előnyt kikötni, vagy hátrányos feltételek elfogadását kikényszeríteni;

    • b)

      azonos értékű vagy jellegű ügyletek esetén az üzletfeleket indokolatlanul megkülönböztetni, ideértve olyan árak, fizetési határidők, megkülönböztető eladási vagy vételi feltételek vagy módszerek alkalmazását, amelyek egyes üzletfeleknek hátrányt okoznak a versenyben.

  • 16)

    A Tpvt. 47. § (1) bekezdése szerint eljárási szakaszban a vizsgáló nem tárt fel olyan körülmény, amely arra utalna, hogy a MÁV Rt. a széles kiállítási díj tekintetében nyújtott (a szolgáltatást igénybevevők számára nyilvánvalóan előnyös) kedvezmények nyújtása során megkülönböztette volna üzletfeleit, mire tekintettel a Versenytanács a Tpvt. 21. § g) pontja szerinti jogsértést nem látta megállapíthatónak.

  • 17)

    A Tpvt. 21. § a) pontjával összefüggésben a Versenytanács a széles kiállítási díj felszámítását nem találta indokolatlannak, mert az a MÁV Rt. által végzett (más módon ésszerűen meg nem térülő költségekkel járó) szolgáltatásának ellenértékét képezi.

  • 18)

    Az eladási ár (díj) tisztességtelenül megállapítottnak minősülhet akkor is, ha túlzottan magas. Gazdasági erőfölényes helyzet esetén az érintett piacon jellemzően kizárólag az erőfölényben lévő vállalkozás által alkalmazott ár érvényesül, ezért annak megítéléséhez általában nem hívhatók segítségül más vállalkozások által alkalmazott árak, és ez értelemszerűen fennáll a vizsgálat tárgyát képező széles kiállítási díj esetében is, melyet Magyarországon kizárólag a MÁV Rt. alkalmaz és kizárólag Záhony körzetében.

  • 19)

    Az előzőekre tekintettel a Versenytanács kialakult gyakorlata szerint a vizsgált árat az adott vállalkozás által korábban érvényesített árhoz, illetve a vállalkozás költségeihez viszonyítva vizsgálja. Ezen összefüggésben akkor minősülhet tisztességtelenül megállapítottnak az ár, ha

    • a)

      azt a vállalkozás nagyobb mértékben emeli, mint azt a gazdasági feltételekben objektíve bekövetkezett változások indokolják (Versenytanács elvi állásfoglalásai 14.); illetve

    • b)

      az meghaladja a vállalkozás gazdaságilag indokolt költségei és a befektetés adott szakmát jellemző kockázatával arányban álló hozam alapján adódó (tisztességes) nyereség összegét (Versenytanács elvi állásfoglalásai 78.).

  • 20)

    A MÁV Rt. a széles kiállítási díjat, annak 1998. évi 200 EURO-ban történt megállapítását követően nem változtatta. Ez azonban csak látszólag jelent változatlan árat, mert az időszak során az EURO/forint árfolyam folyamatosan emelkedett, vagyis a MÁV Rt. forintban növekvő díjbevételhez jutott. A vizsgálat 2000. évben az EURO/forint átlagos árfolyam (260) 3,7 százalékkal volt magasabb, mint 1998. évvégén (250,8). 1999. és 2000. évben ugyanakkor 10, illetve 9,8 (együttesen: 20,8) százalékos infláció valósult meg. A Versenytanács kialakult gyakorlata szerint (pl.: Vj-175/1998.) az infláció olyan objektív körülménynek minősül, amelynek mértékét meg nem haladó díjemelés nem tekinthető túlzottnak. Ezért a 19.a. pont szerinti összefüggésben a MÁV Rt. által érvényesített díj nem tekinthető tisztességtelenül megállapítottnak.

  • 21)

    Az előzőek természetesen nem zárják ki automatikusan, hogy a 2000. évben érvényesített díj a 19.b. pont szerint túlzottan magasnak minősüljön. Ez akkor következhet be, ha a vállalkozás által 1998. évtől alkalmazott díj már túlzottan magas volt. A Versenytanács azonban ebben a tekintetben nem látta indokoltnak az eljárás további folytatását (Tpvt. 72. § (1) bekezdés a) pont első fordulat), figyelembevéve azt, hogy a korábbi díj nem esett kifogás alá, így viszonyítási alapként elfogadható volt.

  • 22)

    Mindezek alapján a Versenytanács az eljárást - egyezően a Tpvt. 71. § szerinti vizsgálói indítvánnyal - a Tpvt. 77. § (1) h) pontja szerinti határozatában a Tpvt. 72. § (1) bekezdése alapján megszüntette.

V.

Eljárási kérdések

  • 23)

    A Versenytanács a jelen eljárásban a hatályon kívül helyezett Vj-137/2000. számú eljárás megindításakor hatályban volt rendelkezéseket alkalmazta.

  • 24)

    A MÁV Rt. képviselője útján kérte a tárgyalás mellőzését, ezért a Versenytanács határozatát a Tpvt. 74. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül hozta meg.

  • 25)

    A MÁV Rt-t megillető jogorvoslati jog a Tpvt. 83. § (1)-(2) bekezdésén alapul.

Budapest, 2004. április 30.