Gazdasági Versenyhivatal

Vj-56/2003/18

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Gazdasági Versenyhivatal által a Debreceni Ügyvédi Kamara gazdasági versenyt korlátozó megállapodás nemleges megállapítása iránti kérelmére indult eljárásban - tárgyaláson -meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács a kérelmet elutasítja.

A határozat ellen - annak kézhezvételétől számított 30 napon belül - a Gazdasági Versenyhivatalnál előterjesztendő, de a Fővárosi Bírósághoz címzett keresettel élhet a kérelemző.

Indoklás

I.

A kérelmező az 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 18. § (1) bekezdése alapján kérte annak megállapítását, hogy a Debreceni Ügyvédi Kamara 6/2003. KÜ (02.01.) sz. közgyűlési határozatában foglalt díjképzési ajánlata a Tpvt. 11. §-a alkalmazásában nem minősül gazdasági versenyt korlátozó megállapodásnak.

Másodlagosan, az elsődleges kérelemnek történő helyt adás hiányában - a Tpvt. 18. § (2) bekezdése alapján - a Tpvt. 17. §-ában írtakra figyelemmel kérte a díjképzési ajánlat egyedi mentesítését.

II.

• 1)

  A Debreceni Ügyvédi Kamara az 1995. évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk.) 65. § a) pontja illetve az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (továbbiakban: Üt.) 102. § adta keretek között létrehozott köztestület, melynek törvényességi felügyeletét az igazságügyminiszter gyakorolja az Üt. 121. §-a alapján.
  A kérelmező kamara területi kamaraként működik, illetékessége Hajdú-Bihar megye területére terjed ki.

• 2)

  A területi kamarák hatáskörébe tartozik az Üt. 12.§, valamint XI. fejezete szerinti, továbbá az alapszabályban illetve szabályzatban megfogalmazott feladatok ellátása.
  
  A területi kamara az ügyvédek önkormányzati elven alapuló szakmai és érdekképviseleti feladatokat ellátó köztestületeként látja el az ügyvédek szakmai irányításával, illetve érdekképviseletével kapcsolatos feladatokat.
  Fentiek során

• • -

    gondoskodik az ügyvédek jogainak védelméről, elősegíti kötelezettségeik teljesítését, szervezi szakmai továbbképzésüket,

• • -

    véleményt nyilvánít az ügyvédi tevékenységgel kapcsolatos kérdésekben,

• • -

    dönt az ügyvédi kamarai tagság keletkezéséről, valamint megszűnéséről,

• • -

    vezeti az alkalmazott ügyvédek, ügyvédjelöltek, a külföldi jogi tanácsadók és az ügyvédi irodák névjegyzékét.

• 3)

  A területi kamara közgyűlése - az Üt. 104 § (2) bekezdés f) pontja alapján - jogosult a kamara területére vonatkozó területi szabályzat és iránymutatás kiadására.
  Az Üt. más, egyes szakmai kamarákról rendelkező törvényekkel szemben, nem ad kifejezett felhatalmazást a kamara számára avonatkozásban, hogy díjszabást alkosson az ügyvédi tevékenységre vonatkozóan.

• 4)

  Az Üt. 9. § (2) bekezdése értelmében az ügyvédi megbízási díj összege szabad megállapodás tárgyát képezi.
  Az ügyvédek nem tartoznak a kamara felé rendszeres (gazdasági) adatszolgáltatási kötelezettséggel, így a kamarai tag ügyvédek által ellátott megbízási szerződések tartalmáról, a kikötött ügyvédi díjakról, illetve az ezekben bekövetkezett változásokról a kamara nem kap hivatalos tájékoztatást.

• 5)

  A kérelmező - ki korábban nem alkalmazott ajánlott díjszabást - a Hajdú-Bihar megyei ügyvédi munkadíjképzési gyakorlat feltérképezése érdekében munkabizottságot hozott létre. Az alkalmazott díjak megismerése céljából összeállított kérdőíveket megküldte a kamara egyes, általa kiválasztott tagjai részére, név nélküli válaszadást kérve. A reprezentáció a kamara létszámához viszonyítottan 10 %-os volt, ami azt jelentette, hogy taglétszámhoz mérten 30 kérdőív került kiadásra, melyből 25 kitöltött válasz érkezett vissza.
  
  A kérdőívek az ügyvédek joggyakorlatában szereplő különböző megbízási feladatokat, illetve a különböző jogszabályok tematikáját követve kérték a válaszadást, melyek - a becsatolt kérdőívek tanúsága szerint - jelentős szórást mutattak, úgy az okiratok szerkesztésével kapcsolatos díjak, mint a különböző eljárások (polgári, büntető, nem peres eljárások) tekintetében.

• 6)

  A Debreceni Ügyvédi Kamara közgyűlése a kamarai tagoktól visszaérkezett nyilatkozatokra figyelemmel hozta meg a jelen eljárás tárgyát képező határozatát.
  A Debreceni Ügyvédi Kamara határozati formába foglalt ügyvédi díjképzési ajánlata rögzítette, hogy az abban írt díjak tájékoztató jellegűek, a díjképzési ajánlat nem kötelező érvényű, de az annak figyelembevételével kialakítható ügyvédi díjak az ügyvédi kar munkájának anyagi elismerését is jelenthetik, úgy az ügyfelek, mint a bíróságok előtt.
  A díjképzési ajánlat - mely a határozat szerint a Hajdú-Bihar megye területén alkalmazott nettó ügyvédi díjak átlagát tartalmazza - az ügyvédi tevékenységet reprezentáló főbb ügycsoportok, ügyfajták díját jelölte meg.
  
  A díjképzési ajánlat szerint az ügycsoporton belül - az ügyvédi díj szabad megállapodással történő meghatározása folyamatában - vehető figyelembe az ügy jelentősége, az ügy, illetve pertárgy értéke, továbbá a megbízás teljesítésével előreláthatólag felmerülő munkaidő-szükséglet.
  Az ajánlat megfogalmazása szerint a megbízás teljesítésével kapcsolatos időszükséglettel összefüggésben számítható fel az utazás, illetve a más távolléttel kapcsolatos tevékenység ellenértéke. Kitért az ajánlat arra is, hogy utóbbi körben hány százalékkal, vagy az ott megjelölt óradíjjal (5000 Ft) növelhető a díj.
  A továbbiakban a díjképzési ajánlat részletesen - jellemzően meghatározott százalékban, illetve fix összegben - sorolta fel a különböző ügyleteknél alkalmazott és egyben ajánlott díjakat azzal, hogy a határozat hatálybalépéséhez a Gazdasági Versenyhivatal jogerős határozatára van szükség.

• 7)

  Fenti kamarai határozat hatálya a kérelmező kamara tagjaira - jelenlegi taglétszám 305 fő - terjed ki.

• 8)

  Az Üt 19. § (1) bekezdése, valamint a Magyar Ügyvédi Kamara 8/1999. (III.22.) szabályzata úgy rendelkezik, hogy ügyvéd Magyarországon csak egy kamarai tagja lehet, és kizárólag ennek a kamarának a területén tarthat fenn irodát és alirodát, illetve más kamara területén nem fogadhat ügyfeleket, valamint az ügyfelek folyamatos fogadására kizárólag az ügyvéd irodájában van mód.
  Az adott területi kamarához bejegyzett ügyvédek fenti korlátozó rendelkezések figyelembevétele mellett jogosultak eljárni más területi kamara területén ügyfeleik megbízása alapján.

• 9)

  Az ügyvédi tevékenység tartalmát az Üt 5. § rendelkezései adják meg. Eszerint az ügyvéd

• • -

    képviseli az ügyfelet,

• • -

    büntetőügyben védelmet lát el,

• • -

    jogi tanácsot ad,

• • -

    szerződést, beadványt készít,

• • -

    az előzőekben felsoroltakkal összefüggésben pénz és értéktárgy letéti kezelését végzi.

• 10)

  Szerződés és más okirat (pl. végrendelet) készítésére - az arra vonatkozó jogszabályban írt díjak mellett - a közjegyzők is jogosultak. A közjegyzői díjszabásról a 14/1991. (XI.26.) IM rendelet rendelkezik.
  Azon okiratok szerkesztésére, melyekre a törvény közokirati formát ír elő, kizárólag a közjegyzők jogosultak.
  A Hajdú-Bihar megyében működő Közjegyzői Kamara területén 13 közjegyző dolgozik.

• 11)

  Az ügyvédek által a bírósági (és végrehajtási) eljárásban kifejtett tevékenységgel kapcsolatban - a munkavégzéssel összefüggésben indokoltnak talált díj és költség összegéről - a bíróság dönt.
  Úgy a 8/2002. (III.30.) IM rendelet, mint a 2003. szeptembertől hatályos 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet lehetővé tette, illetve teszi, hogy az ügyfél pernyertessége esetére igényelje a perköltség megfizetését, amikoris a bíróság figyelembeveszi az ügyfél (megbízó) és a képviselője közötti ügyvédi megbízási szerződésben kikötött megbízási díj összegét és az indokolt készkiadásokat.
  A bíróságnak módja van a megbízó és az ügyvéd közötti megbízási szerződésben kikötött munkadíjnál alacsonyabb összegű perköltség megállapítására is az esetben, ha a felszámított díjat és költséget túlzottnak találja.

• 12)

  A Magyar Ügyvédi Kamara - korábbi, a kérelmet nem támogató véleményét módosítva - támogatta a kérelemben foglaltakat azzal, hogy kötelező alkalmazás hiányában az ajánlott díjszabás nem tekinthető rögzített árnak, az abban foglaltak segítenék az ügyfelek tájékozódását, illetve alkalmasak lennének arra, hogy orientálják a bíróságokat a ma még nem egységes perköltség megállapítása irányába.
  
  Az ország más megyéiben illetve a fővárosban működő területi kamarák nem alkalmaznak - a kérelmező által bevezetni kívánt - ajánlott díjakat.

III.

• 13)

  A kérelmező előadta, hogy az ügyvédek részéről igény merült fel a díjképzési ajánlásban megvalósítandó elvi iránymutatás iránt, mely igény az állampolgárok részéről is megfogalmazódott.
  A díjképzési ajánlás létrehozását indokolta az is, hogy a bíróságok joggyakorlata nem egységes a ún. középarányos ügyvédi megbízási díj megállapításának szempontjai tekintetében.

• 14)

  A megállapodás versenyre gyakorolt hatásai vonatkozásában előadta, hogy a határozat

• • -

    a Debreceni Ügyvédi Kamara működési területén ügyvédi hivatást gyakorló ügyvédek, alkalmazott ügyvédek, ügyvédjelöltek működésére fejt ki orientációs hatást anélkül, hogy lerontaná azt a törvényi előírást, miszerint az ügyvédi díj szabad megállapodás tárgyát képezi,

• • -

    az ügyvédekre nem kötelező díjképzési ajánlat egyben az ügyfelek tájékoztatásának minősül az egyes ügycsoportokra vonatkozó ügyvédi díjak átlagos mértéke tekintetében.
    Fentiek egybevetése alapján, álláspontja szerint - kötelező rendelkezés hiányában - az ajánlott díjak közzététele nem ütközik a Tpvt. 11. § tiltó rendelkezéseibe.

• • -

    A kérelmező kiemelte, hogy az Üt. 104. § (2) bekezdés f) pontja nem tartalmaz taxációt, melyből következően a területi kamara nincs korlátozva abban, hogy működési területére milyen szabályzatot illetve iránymutatást adhat ki, amiből az következik, hogy fenti jogszabályhely alapján, tájékoztató jellegű iránymutatás a díjakra is közzétehető.

• • -

    Előadta, hogy a határozatban foglaltak - tartalmuk szerint tájékoztató jellegű információnak minősülnek, mely - a kamara által célszerűnek talált módszer alapján kialakított - átlagos díjakat tartalmazzák. Álláspontja szerint az ügyvédi tevékenység csak adójogi szempontból minősül vállalkozásnak, egyébként megbízásos jogviszonyon alapul.
    Maga a tevékenység szellemi termék, melynek túlnyomó részt eszmei értéke van és mint ilyen terméknek, előállítási költsége, illetve díja nem határozható meg, s más szellemi alkotásokkal sem mérhető össze.

• • -

    A kérelmező maga is kívánatosnak tartja az ajánlott áraktól való eltérést, így előadta, hogy szankciókkal segítenék elő azt, hogy az ügyvédek ne tüntethessék fel kötelezőként az ajánlott árakat. Fentiek érdekében az ajánlást normatívakként alkalmazó ügyvéddel szemben a kamara fegyelmi felelősségrevonást kezdeményez.

• • -

    A díjképzési ajánlást ismertté kívánják tenni, részben az Ügyvédi Irodákban történő kifüggesztéssel, másrészt a bíróságok részére is megküldenék azt, miáltal úgy az ügyvédek, mint a megbízók, mind a hatóság figyelemmel tudna lenni az abban foglaltakra. Nem tartotta kizártnak, hogy az ajánlásnak közvetve lehetne országos kisugárzása.

• • -

    Az érintett piaccal összefüggésben előadta, hogy az ügyvédek versenytársának tekintendők a magánokirat szerkesztési tevékenység terén a közjegyzők, illetve versenytársnak minősülnek a munkaviszony keretében perben, vagy peren kívüli eljárásban eljáró jogtanácsosok is, akik a képviseleten túl ellenjegyezhetik a cég okiratait is.

• • -

    Előadta, hogy nem kizárt az, hogy együttműködés keretében más megyékben bejegyzett ügyvédekkel működjenek együtt, mely lehetővé teszi, hogy a megyében dolgozó ügyvéd működési területén kívül is fogadhasson rendszeresen ügyfeleket.

• 15)

  Arra az esetre, ha a Versenytanács a díjképzési ajánlatot a Tpvt. 11. §-ába ütközőnek találná, a kérelmező kérte a határozat mentesítését.
  Előrebocsátotta, hogy az ügyvédi szolgáltatás ún. bizalmi jószág, miáltal a ténylegesen alkalmazott díjak nem publikusak, illetve nem megismerhetők, ami indokolja a kamarai határozat ismertté tételét.
  Előadta, hogy a bíróságok egyébként nem egységes jogalkalmazási gyakorlatában megállapított perköltségek összege sem ismerhető meg áttekinthető módon, illetve az egyes ítéletekben megállapított perköltségre vonatkozó adatok csak később állnak rendelkezésre.
  A közjegyzők által alkalmazott díjszabás az ügyvédek számára megismerhető, azonban az nem hozzáférhető a megbízók számára.

• • 1.

    A kérelmező kifejtette azon álláspontját, hogy a díjszabási ajánlat megfelel a Tpvt. 11. § (1) bekezdés a) pontjában írtaknak, figyelemmel arra, hogy a kamara által hozott határozat a versenyképesség javulásához vezet az egymással versenytársi viszonyban álló ügyvédek viszonylatában azáltal, hogy velük szemben az ügyfelek alkupozícióba jutnak, növelve az ügyvédek közötti versenyt.
    Előadta, hogy a megbízók ügyvédválasztását az áron túl más szempontok is befolyásolják, így pl. a szakosodás, médiaismertség, szakismeret.
    Álláspontja szerint az alkalmazható díj ismeretében - a szerződéses alku keretében - a nekik fenti szempontok alapján jobban megfelelő ügyvédtől is olcsóbb áron kívánják majd igénybevenni a megbízók a szolgáltatást.

• • 2.

    A Tpvt. 17. § (1) bekezdés b) pontja alkalmazásában a kérelmező kérte figyelembevenni, hogy a fogyasztók a díjalkalmazási ajánlat ismeretében számukra fontos információhoz jutnak, ezáltal alku-pozícióba kerülnek illetve minőségibb munkát kaphatnak az ajánlott áron.
    Előadta, hogy a szakma felhígult a belépési korlátok fellazulása folytán, minek következtében sokan alacsony áron nyújtanak alacsonyabb színvonalú szolgáltatást.
    Kifejtette, hogy a piaci verseny a szakmában minőségjavulást eredményezhet, ugyanis a megbízóban kétséget ébreszt annak az ügyvédnek a szakmai színvonala, aki túlzottan alacsony díjat alkalmaz az ajánlott díjhoz képest, illetve az esetben, ha a megbízó az ajánlott díj körüli díjért jó szolgáltatást kap, az általa megismert ajánlott díjat nem fogja megfizetni egy alacsonyabb színvonalú munkáért.
    Előadta, hogy a jelenlegi szabályozás folytán arra nincs mód, hogy a határozat együttesen rendelkezzék a szakmai színvonalról és az alkalmazott ajánlott díjról.

• • 3.

    A Tpvt. 17. § (1) bekezdés c) pontja vonatkozásában előadta, hogy a gazdaságilag indokolt közös cél a díjak valamilyen formában való nyilvánosságra hozatala volt tekintettel arra, hogy ezideáig semmilyen formában nem juthattak hozzá az ügyfelek.

• • 4.

    Álláspontja szerint a díjszabási ajánlat közzététele folytán nem következik be a verseny kizárása, annál is inkább, hogy az ajánlott díj sem minimum, sem maximum díjként nem funkcionál.

• 16)

  A Tpvt. 11. § (1) bekezdése szerint tilos a vállalkozások közötti megállapodás és összehangolt magatartás, valamint a vállalkozások társadalmi szervezetének, a köztestületnek, az egyesülésnek és más hasonló szervezetnek a döntése, amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet ki, illetve fejt ki (továbbiakban: versenyt korlátozó megállapodás).
  
  A köztestületnek minősülő kérelmező 6/2003. KÜ 02.01. sz. közgyűlési határozata fentiek értelmében a Tpvt. 11. § (1) bekezdésében írt döntésnek minősül, melynek - az érintett piacon kifejtett hatása - a Tpvt. 11. § (1) bekezdése szerint vizsgálható.

• 17)

  A versenykorlátozás szempontjából figyelembeveendő érintetett piacra vonatkozóan a Tpvt. 14. § (1) bekezdése tartalmaz rendelkezést, mely szerint az érintett piacot a megállapodás tárgyát képező áru (szolgáltatás) és a földrajzi terület figyelembevételével kell meghatározni.
  A Tpvt. 14. § (2) bekezdése alapján a megállapodás tárgyát képező árun kívül figyelembe kell venni az azt - a felhasználási célra az árra, a minőségre és a teljesítés feltételeire tekintettel - ésszerűen helyettesítő árukat, illetve a kínálati helyettesíthetőség szempontjait is.

• 18)

  Az eljárás tárgyát képező kamarai határozat a Hajdú-Bihar megye területén ügyvédi tevékenységet folytató kamarai tagoknak szólóan tartalmaz díjképzési ajánlást.
  Fentiek alapján figyelemmel az Üt 19. § (1) bekezdésében, valamint a Magyar Ügyvédi Kamara 8/1999. (III.22.) szabályzatában foglaltakra, a kamarai határozat szempontjából az a terület minősül földrajzi területnek, ahol a debreceni Ügyvédi Kamara tagjai megbízóikkal (továbbiakban: ügyfél) megbízási szerződést kötnek, illetve köthetnek, azaz a megye területe.

• 19)

  Az ügyvédek ügyvédi tevékenységüket nyereségszerzés céljából, üzletszerűen, ellenérték fejében folytatják. Ezen tevékenységük körében nyújtják ügyfeleik számára mindazon szolgáltatásokat, melyek elvégzésére feljogosítja illetve kötelezi őket az ügyféllel kötött szerződés.
  A megbízási szerződés keretében vállalt gazdasági (piaci) tevékenység kiterjed az ügyfelek peres, nem peres és büntető eljárásokban való képviseletére, jogi tanácsok adására, szerződés, beadvány más iratok szerkesztésére illetve letétek kezelésére.
  Az eljárás tárgyát képező határozat a fenti - megbízási szerződés keretében vállalt - tevékenységgel összefüggésben tartalmaz ajánlott díjakat, így a Tpvt. 14. § (1) bekezdése alkalmazásában ott nevesített tevékenységek minősülnek érintett árunak.
  (Az eljárás értelemszerűen nem terjed ki azon ügyvédi többlettevékenységekre, melyekre nézve a határozat nem ad ajánlásokat.)
  
  A Versenytanács a Tpvt. 14. § (2) bekezdése alkalmazásában, az ott írt feltételek alapján - elfogadva a kérelmezői álláspontot - a fent nevesített magánokirat szerkesztésre irányuló ügyvédi tevékenység ésszerű helyettesítőjének tekintette a közjegyzők azon okiratszerkesztési munkáját, amikoris valamely jogszabály nem ír elő közokirati kényszert.
  Nem fogadta el ugyanakkor azt a kérelmezői álláspontot, miszerint a jogtanácsosok tevékenysége is ésszerű helyettesítő tevékenységnek minősül, tekintettel arra, hogy a jogtanácsosok munkaviszony keretében végzik akár képviseleti, akár ellenjegyzési tevékenységüket, így értelemszerűen nem fogadhatnak el megbízást a jogkereső lakosság és üzleti szféra köréből, mivel tevékenységük az adott munkáltató utasításai szerint zajlik.

• 20)

  A kérelmező kérelme alapján a Versenytanácsnak abban kellett állást foglalnia, hogy a köztestületi kamarai döntés fejt, illetve fejthet-e ki versenykorlátozó hatást, illetve mennyiben.
  
  A kérelmező előadására tekintettel előrebocsátja a Versenytanács, hogy a kamarák és más önszabályzó testületek csak a legszűkebb körben kapnak jogszabályi felhatalmazással versenykorlátozási lehetőséget, különös tekintettel az árakat befolyásoló jogosítványokat.
  A hazai jogszabályok egyes kamarák részére (pl. Orvosi Kamara, Mérnöki Kamara, Építész Kamara, Állatorvosi Kamara, Magánnyomozó-, Személy és Vagyonvédő Kamara) lehetővé teszik - jellemzően - az ajánlott minimál ár meghatározását.
  Az Üt 104. § (2) bekezdés f) pontja azonban ilyen törvényi felhatalmazást nem ad, amiből az is következik, hogy a jogalkotó az adott érintett piacra vonatkozó versenypolitikai cél, illetve közérdek ismeretében nem találta indokoltnak (törvény erejénél fogva) az árak befolyásolására alkalmas rendelkezés kimondását, így az ügyvédi ajánlott díjak esetében egyedileg - a Tpvt. 11. § (1) bekezdése alkalmazásában - kell dönteni arról, hogy az ajánlott árak versenykorlátozónak minősülnek-e, illetve indokolt-e az egyedi mentesítés megadása.
  
  A Versenytanács álláspontja szerint - összhangban a hazai és a külföldi gyakorlattal - a horizontális árajánlásokat szigorúbban kell megítélni, mint a továbbeladási árra vonatkozó vertikális árajánlást.
  A horizontális árajánlatok ugyanis alkalmasak arra, hogy a piac különböző, egymással versenytársi viszonyban lévő szereplői megismerjék, és ezáltal egyedi döntésüknél figyelembevegyék versenytársaik jövőbeni árpolitikáját.
  A Versenytanács szerint a kérelmező által elfogadott ajánlott árak - kikényszeríthetőség hiányában is - a Tpvt. fent megjelölt jogszabályhelyébe ütköznek, mivel az ajánlott árak következtében más árak érvényesülhetnek a piacon, mint az ajánlás hiányában.
  
  Jelen ügyben az ajánlott (jellemzően fix összegű vagy meghatározott százalékban írt) árak a kamara tagjainak egyéni költségeitől, teljesítményük minőségétől függetlenül egységesíthetik az árakat, ami azt eredményezheti, hogy az alacsonyabb önköltséggel, alacsonyabb szakmai tudással, színvonallal, vagy ismertséggel illetve az ebből fakadó kisebb kereslettel rendelkező kamarai tagok sem kényszerülnek áraik csökkentésére, míg a korábban magasabb árat alkalmazó - ismert és keresett - ügyvédek az ajánlott díjtól függetlenül tudják a érvényesíteni magasabb áraikat .
  
  Fentiek folytán az ügyvédi szellemi tevékenység "eladására" ajánlott díj, mintegy ajánlott és versenytársak által ismert minimum díjként funkcionálhat a versenytársak között, kifüggesztés esetén azt sugallva az ügyfelekkel, hogy az ajánlott árak a piacon érvényesülő indokolt árakat tükrözik, olyan piaci helyzetben, amikoris a szolgáltatás valós értéke - annak jellege folytán - nehezen mérhető úgy a várható szakmai színvonal, mint a kifejtendő munka és eredmény szempontjából, figyelemmel arra is, hogy a megbízási szerződés nem eredménykötelem.
  
  A fogyasztók körében ismertté váló - a kérelmező által előadottan valamennyi ügyvédi irodában kifüggesztett díjak - azt a képzetet kelthetik, hogy egyrészt nem érdemes más ügyvédet keresni a mindenütt kifüggesztett azonos díjakra tekintettel, vagy azt eredményezhetik, hogy annak az ügyvédnek a munkáját, aki esetleg mégis alacsonyabb díjat érvényesít, mint olcsóbb szolgáltatást, nem vélik szakmailag megfelelőnek.
  
  Az ajánlott díj azt sugallja, hogy a szolgáltatás önköltsége és szellemi értéke az ajánlott ár közelében van.
  
  Fentieken túl az ajánlott díj olyan eredménnyel is járhat, hogy a kamarai tagok éppen az ajánlott díjra tekintettel hangolják össze magatartásukat a határozatban írt díjszinten, kivéve természetesen a rendkívüli ismertséggel rendelkező ügyvédeket, akik - mint az fentebb kifejtésre került - az ajánlott díjaktól függetlenül köthetik ki a megbízási díjakat.
  Utóbbi, verseny korlátozására alkalmas körülményt igazolja az a kérelmezői álláspont, hogy bár fegyelmi vétségnek tekintené, ha valamely ügyvéd az ügyfelek előtt kötelezőnek tüntetné fel az ajánlott díjakat, azt nem szankcionálná, ha az ügyvédek ténylegesen alkalmaznák az ajánlott díjakat még akkor sem, ha (bár ennek nincs realitása) erre valamennyi ügyvéd részéről sor kerülne.
  
  Fentiekre tekintettel a Versenytanács szerint a kérelmező közgyűlése által meghozott 6/2003. KÜ (02.01.) sz. közgyűlési határozat a Tpvt. 11. § (1) bekezdésébe ütközőnek minősül, figyelemmel arra, hogy alkalmas lehet a verseny korlátozására, vagyis versenyt korlátozó hatást fejthet ki.

• 21)

  A Gazdasági Versenyhivatal egyedi kérelem alapján hozott határozattal mentesíti a 17. §-ban foglalt tilalom alól a megállapodást vagy a tervezett megállapodást, ha

• • a)

    az hozzájárul a termelés vagy a forgalmazás ésszerűbb megszervezéséhez, vagy a műszaki vagy a gazdasági fejlődés előmozdításához, vagy a környezetvédelmi helyzet vagy a versenyképesség javulásához;

• • b)

    a megállapodásból származó előnyök méltányos része a fogyasztóhoz jut;

• • c)

    a gazdasági verseny velejáró korlátozása vagy kizárása a gazdaságilag indokolt közös célok eléréséhez szükséges mértéket nem haladja meg; és

• • d)

    nem teszi lehetővé az érintett áruk jelentős részével kapcsolatban a versenykizárását.

Azt, hogy valamely megállapodás (adott esetben döntés) mentesítendő-e a 17. § (1) bekezdése alapján, a kérelmezőnek kell bizonyítania (Tpvt. 20. §).

• 22)

  A kérelmező a nemleges megállapítás indokait lényegében azonosan fogalmazta meg a mentesítés iránti kérelemben foglalt érvekkel.

• • 1.

    A Versenytanács nem fogadta el azt, a mentesítés érdekében felhozott kérelmezői érvet, hogy a határozat ismertté válása a jelenleginél jobb alkupozícióba hozza az ügyfeleket, növelve az ügyvédek közötti versenyt.
    Az ügyvédek egymásközti viszonyában ismertté váló és esetleg az ügyfelek által is megismerhető ajánlott - középarányos - díjak, a kérelmező által is előadottan, szellemi tevékenységre vonatkoznak, melynek tényleges egyedi értéke nehezen becsülhető meg a laikus ügyfél által, ami eleve megnehezíti az alku lehetőségét.
    
    Az egyébként is nehezen megbecsülhető indokolt díj összegét az ajánlott díjak - a már írt módon - az egységesíthetik, így a
    Versenytanács szerint azok nem erősítik az alkupozíciót, hanem az azonos díjak alkalmazását sugallva, gyengíthetik azt.
    A középarányos díjaknak a kamarai tagok előtti ismertsége közötti ismertsége ugyancsak azt eredményezheti, hogy a díj mintegy automatikusan alkalmazásra kerülhet minimum díjként, tekintettel arra is, hogy a kérelmező előadása szerint azok - bár költségarányos díjként megnevezve - az átlagos teljesítmény értékét fejezik ki, és azok tényleges alkalmazását a kérelmező nem szankcionálja.
    
    A szolgáltatás természetére tekintettel az ügyfél és az ügyvéd között továbbá bizalmi viszony áll fenn, így nem életszerű, hogy a magasabb díjat kikötő, de egyébként más szempontok alapján okkal keresett ügyvéddel szemben, az ügyfél alkupozíciója sikeresebb lehet a díjak csökkenésére hatóan.
    Fentiek folytán a Tpvt. 11. § (1) bekezdés a) pontjában írtak nem valósulnak meg.

• • 2.

    A Versenytanács nem vitatja, hogy a díjalkalmazási ajánlat kifüggesztése esetén a díjak tekintetében információhoz jutnak az ügyfelek, azonban éppen az a körülmény, hogy valamennyi ügyvédi irodában ugyanazokat - az egyébként határozott összegben vagy százalékban megjelölt - díjakat látják, az alkupozíció gyöngítésére alkalmasak, mivel a máshozfordulás éppen ezáltal nem látszik indokoltnak.
    Figyelembe vette a Versenytanács a kérelmező azon előadását is, miszerint a szakma a belépési korlátok fellazulása folytán felhígult, így egyes ügyvédek alacsony áron nyújtanak alacsonyabb színvonalú szolgáltatást.
    Álláspontja szerint azonban nem az ajánlott díj feladata és következménye lehet, hogy - azáltal, hogy alacsonyabb színvonalú munkát nyújtó ügyvédek munkája iránt kétség ébred az ügyfélben - a piaci verseny szelektálja, mintegy színvonalasabbá téve, a szakmát.
    Az ajánlott díj arra lehet alkalmas, hogy a fentebb írtak szerint a minimál ár képzetét keltse, illetve elősegítse annak tényleges alkalmazását.
    Nem volt elfogadható az a kérelmezői érv sem, hogy az ügyfél azáltal, hogy az ajánlott díj körüli díjért jó szolgáltatást kap, nem fogja megfizetni az alacsonyabb színvonalú munkát. Egy-egy adott ügyfél jellemzően ritkán kerül kapcsolatba az ügyvédekkel, így részint ezen oknál fogva, másrészt arra sem képes, hogy egy adott megbízási szerződés kapcsán a szükséges szakismeret hiányában felülbírálja az ügyvéd szakmai teljesítményét, melyre a reális alkuhoz szüksége lenne.
    A Versenytanács szerint a Tpvt. 17. § (1) bekezdés b) pontjában írtak sem kerültek bizonyításra.

• • 3.

    A Versenytanács a Tpvt. 17. § (1) bekezdés c) pontjára előadottak kapcsán nem vitatja, hogy a díjtételek valamilyen formában való nyilvánosságra hozatala indokolt lehet.
    Álláspontja szerint annak nincs akadálya, hogy az ügyvédek maguk tegyék ki irodájukban tájékoztatás céljából az általuk önállóan vagy a bírói gyakorlat alapján kialakított díjlistát, vagy a kamara készítsen az ügyfelek részére széles körű felmérésen alapuló tájékoztatást.
    Jelen kamarai határozat azonban a kérelmező kamara tagjaihoz szól, elsősorban köztük válik ismertté, annál is inkább, mivel a kérelmező nyilatkozata szerint arra vonatkozóan nincs is döntés, hogy hol és főképp milyen formában kerülne kifüggesztésre a kamarai határozat a különböző irodákban.
    
    Az ítéletek szerinti bírói gyakorlat hat az ügyvédi munkadíjakra, kontrollálva azt, így a jogszabályi keretek közötti bírósági jogalkalmazás befolyásolása sem volt figyelembevehető a mentesítésnél, szemben a kérelmezői hivatkozással, annál is inkább, hogy a perköltség megítélésekor éppen a bíróság bírálja felül az indokoltság szempontjából az ügyvédi díjakat és a felszámított költséget.

Fentiekre tekintettel, mivel a Tpvt. 17. § (1) bekezdésében írt konjunktív feltételek nem állnak fenn, a Versenytanács nem látta indokoltnak a kért kamarai határozat egyedi mentesítését.

Budapest, 2003. szeptember 9.