Vj-120/2002/24

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a GlaxoSmithKline Beecham Kft. (Budapest) ellen fogyasztók megtévesztésének gyanúja miatt indított eljárásban tárgyaláson kívül meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács az eljárást megszünteti.

A határozat felülvizsgálatát a kézhezvételtől számított 30 napon belül a Fővárosi Bíróságnak címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható keresettel lehet kérni.

Indoklás

A Gazdasági Versenyhivatal annak kivizsgálásra indított versenyfelügyeleti eljárást, hogy a GlaxoSmithKline Beecham Kft. megsértette-e a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényt (a továbbiakban: Tpvt.), illetőleg a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvényt (a továbbiakban: Grtv.) a Seroxat nevű gyógyszerének orvoslátogatók útján terjesztett gyógyszerismertetővel történő reklámozása során.

I.

Az eljárás alá vont, a vizsgálattal érintett termék

  • 1.

    Az eljárás alá vont az angliai központú GlaxoSmithKline-csoport tagja. A SmithKline Beecham plc. és a Glaxo Wellcome plc. összefonódásával 2000. december 27-én létrejött GlaxoSmithKline plc. által közvetlenül vagy közvetve irányított vállalkozások által alkotott, a világ egész területére kiterjedően gyógyszergyártással és forgalmazással foglalkozó vállalkozáscsoport vezető szerepet tölt be a fertőzés elleni szerek, a központi idegrendszer betegségeit gyógyító készítmények, az emésztőrendszeri megbetegedések gyógyszereinek világpiacán és az oltóanyag-gyártás területén.

    Magyarországon a GlaxoSmithKline-csoport jelentős piaci részesedéssel rendelkezik az antibiotikumok, a gyermek láz- és fájdalomcsillapítók, a migrénellenes szerek, az oltóanyagok és az asztma készítmények piacán.

  • 2.

    A depresszió gyakori, destruktív, potenciálisan halálos betegség. Kezelésére számos készítmény áll rendelkezésre.

    A Magyar Neuropszichofarmakológiai Egyesület 1999. július 28-29-i Konszenzus Konferenciája irányelvet fogadott el az antidepresszánsok alkalmazásáról.

    Az irányelv a Magyarországon törzskönyvezett antidepresszív szerek négy csoportját különbözteti meg:

    • -

      klasszikus felvételgátlók, más néven "(re)uptake-gátlók", illetve tri- és tetraciklusos szerek: amitriptilin (Teperin), klomipramin (Anafranil), dibenzepin (Noveril), imipramin (Melipramin), maprotilin (Ludiomil, Maprolu), mianszerin (Tolvon), trimipramin (Sapilent),

    • -

      szelektív szerotonerg szerek ("selective serotonin reuptake inhibitors", SSRI): citalopram (Seropram), fluvoxamin (Fevarin), fluoxetin (Apo-Fluoxetin, Deprexin, Floxet, Huma-Fluoxetin, Praxin, Portal, Prozac), paroxetin (Seroxat), szertralin (Zoloft),

    • -

      reverzibilis MAO-gátló ("reversible inhibitor of MAO-A", RIMA): moklobemid (Aurorix,

    • -

      újabb készítmények: tianeptin (Coaxil), venlafaxin (Efectin, Faxin), mirtazapin (Remeron), reboxetin (Edronax).

A konferenciát követően piacra került Rexetin a szelektív szerotonerg szerek csoportja tartozik.

  • 3.

    A Versenytanács rendelkezésére álló információk szerint a Seroxat piaci részesedése az elmúlt több mint egy évben - a vizsgálat tárgyává tett reklám alkalmazásának időpontjában is - folyamatosan csökkent. Ezt a folyamatot felerősítette, hogy a 2002. október 30-től ismertté vált 208/2001. (X. 31.) Korm. rendelet alapján a Seroxat 90%-os korábbi társadalombiztosítási támogatottsága megszűnt.

II.

Az eljárás alá vont vizsgált magatartása

  • 1.

    Az eljárás alá vont által 2001. szeptember 1. és 18. között alkalmazott gyógyszerismertető első oldalán egy guggoló helyzetben lévő meztelen férfi látható, a következő felirattal: "Az Ön döntésén életek múlhatnak!"

    A négy oldalból álló tájékoztató középső dupla (2. és 3.) oldala egy összehasonlítást tartalmaz, lábjegyzetekkel ellátva:

Seroxat

Bizonyított hatékonyság: kettősvak, placebo-kontrollált klinikai vizsgálatok

12.000 betegen elvégzett vizsgálatok világszerte

Tapasztalat

70 millió kezelt beteg

Első forgalomba hozatal időpontja

1991, Anglia

Hány országban van forgalomban

135

Szabadalmi oltalom

2005.

Lejárati idő

3 év

A Seroxatra vonatkozó oldal a következő megjegyzéseket, lábjegyzeteket tartalmazza:
- a Seroxat vonatkozásában: "A SmithKline Beecham Pharmaceuticals Brentford, England védjegyzett terméke.",
- a 2005-ig terjedő szabadalmi oltalom kapcsán megjegyzésre kerül, hogy "az Európai Unióban alkalmazott szabadalmi törvények szerint."
Feltüntetésre kerül továbbá, hogy "a táblázatban található adatok a GlaxoSmithKline adattárában elérhetőek." Kiemelten szerepel, hogy "Saját fejlesztésű eredeti készítmény", illetve "Seroxat paroxetin. Már bizonyított!" Az oldalon még a következők olvashatók: "Seroxat tabl. 30x20mg. Fogyasztói ár: 6040.- Ft. Rendelhetőség: Eü 90%, 7/a".

A generikus paroxetin lábjegyzeteként feltüntetésre kerül, hogy "a Rexetin a Richter Gedeon Rt. terméke." A bizonyított hatékonyság és a tapasztalat kapcsán megjegyzi az anyag, hogy "2001. augusztus 8-án fellelhető szakirodalmi adatok alapján publikáció nem jelent meg."
A lejárati idő vonatkozásában feltüntetett 2 év lábjegyzete szerint "Rexetin alkalmazási előírat OGYI 9587/41/2001."

A tájékoztató utolsó oldalán egy orvosi vény látható, amelyen a Seroxat kerül felírásra. Felette kiemelten a felirat: "Nem helyettesíthető!"
Az oldal szintén tartalmazza, hogy "Seroxat paroxetin. Már bizonyított!", valamint feltüntetésre kerül az eljárás alá vont neve és elérhetősége.

  • 2.

    Az eljárás alá vont nyilatkozata szerint a vizsgálat tárgyává tett gyógyszerismertetőt csak kifejezett kérésre hagyták az orvoslátogatók a szakorvosoknál. 2001. szeptember 18-át követően a vizsgálat tárgyává tett tájékoztató helyett az eljárás alá vont másikat alkalmazott.

III.

Az Országos Gyógyszerészeti Intézet véleménye

  • 1.

    A versenyfelügyeleti eljárás keretében tett megkeresésre adott válaszában az Országos Gyógyszerészeti Intézet előadta, hogy a Seroxat és a Rexetin egymás helyettesítői, hatóanyaguk megegyezik (paroxetin, amely az ún. szelektív szerotonin reuptake gátlók, azaz preszinaptikus visszavételt gátló korszerű antidepresszánsok családjába tartozik). A két termék összehasonlító kinetikai (bioekvivalencia) vizsgálata azt mutatta, hogy a hatóanyagok bélcsatornából történő felszívódása, annak sebessége, mértéke megegyezik. A nyert adatokból az a megalapozott következtetés vonható le - és ezt a nemzetközi szakirodalom elfogadja -, hogy a Rexetin ún. generikus terméknek nyilvánítható, tehát a nemzetközileg elfogadott előírásnak megfelelően a termék hatékonyságát külön bizonyítani nem szükséges. Ezt írja elő a hatályos magyar jogszabály is [az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerek törzskönyvezéséről és forgalomba hozataluk engedélyezéséről szóló 12/2001. (IV. 12.) EüM. rendelet 5.§-a].

    Az Országos Gyógyszerészeti Intézet által az egyenértékűség megállapításakor megkövetelt vizsgálatok biztosítékot szolgáltatnak arra, hogy a generikus termék az eredetivel azonos terápiás hatékonysággal rendelkezik.

  • 2.

    Az Országos Gyógyszerészeti Intézet közlése szerint az orvos a következő szempontok vezérlik, amikor arról dönt, milyen antidepresszánst választ:

    • -

      a készítmény hatásossága az adott indikációban,

    • -

      a gyógyszer mellékhatásai,

    • -

      a gyógyszer kinetikai sajátosságai,

    • -

      esetleges gyógyszerkölcsönhatások, azaz milyen egyéb gyógyszereket szed egyidejűleg a beteg,

    • -

      a készítmény ára.

IV.

A versenytárs álláspontja

  • 1.

    A Rexetin-t forgalmazó, az eljárás során megkeresett versenytárs szerint a reklám üzenete az, hogy az orvos döntésén életek múlnak, ha az új generikus szert adja, az betegének életébe kerülhet. Az új szer iparjogvédelmi szempontból kétséges, tudományos háttere (klinikai tapasztalat) nincs, a klinikai gyakorlatban nem képes a Seroxatot helyettesíteni. Az eljárás alá vont sérelmezett gyógyszerismertetője azt sugallja az orvosnak, hogy a Seroxat helyett nem rendelhet más paroxetin hatóanyagú gyógyszert, például Rexetint, mert ha a depressziós beteget a paroxetin hatóanyagú gyógyszerek közül nem a Seroxat nevű gyógyszerrel kezeli, akkor az akár a beteg életébe is kerülhet. Ezzel szemben az Országos Gyógyszerészeti Intézet közleményében a két gyógyszer egyenértékűségét publikálta.

    Az eljárás alá vont által alkalmazott gyógyszerismertetőben található összehasonlító táblázatot a versenytárs több vonatkozásban sérelmezte. Véleménye szerint a gyógyszerismertető két azonos rendeltetésű gyógyszert a tárgyilagosság mellőzésével félrevezető és megtévesztő módon hasonlít össze.

    A versenytárs álláspontja szerint az eljárás alá vont megtévesztette, tisztességtelen eszközökkel befolyásolta a fogyasztókat, a végső felhasználó fogyasztók számára lényeges anyagi sérelmet is okozva, mert a jelentősen drágább azonos hatású készítményt kell megfizetniük. Jogszabálysértő az is, hogy a gyógyszerismertető állításai nem felelnek meg a jogszabályban az összehasonlító reklámmal kapcsolatban rögzített feltételeknek és önmagukban is megtévesztőek. A gyógyszerismertető nem a gyógyszerek lényeges és meghatározó, jellemző tulajdonságait hasonlítja össze, hanem a fogyasztók szempontjából irreleváns adatokat tartalmaz (hány országban van forgalomban, a külföldön szerzett szabadalmi oltalom lejárata).

  • 2.

    A versenytárs kiemelte, az orvosok gyógyszerpiaci szempontból nem indokolt szempontok miatt elpártoltak a paroxetin tartalmú gyógyszerektől. A paroxetin hatóanyagú gyógyszerek piaci részesedése csökkenésének egyik oka az, hogy a Seroxat beteg által térítendő ára 2002. február 1-től relatíve magas, így az orvosok egy része költséghatékonyságból kerülte a felírását, hiszen a gyógyszer a betegeknél hosszútávon kerül alkalmazásra. Másik oldalon viszont az orvos áttért más terápiára (hatóanyagra), mert az eljárás alá vont piactorzító reklámozása gátolta a Rexetin bevezetéséhez nélkülözhetetlen orvosi bizalom kialakulását.

  • 3.

    A versenytárs szerint a gyógyszerek helyettesíthetőségét illetően meg kell különböztetni a terápiás és a gyógyszerészeti helyettesíthetőséget.

    A terápiás helyettesíthetőség kérdésében az orvos dönt. E vonatkozásban a Rexetin a piacra lépéstől számítva helyettesíti a Seroxatot.

    A gyógyszerészeti helyettesíthetőség a gyógyszerész azon jogosítványát jelenti, amely alapján az orvos által eredetileg felírt adott készítményt jogszabályban meghatározott helyettesítési listán lévő másik gyógyszerrel helyettesítheti, ha azt az orvos kifejezetten nem tiltja. A Rexetin és a Seroxat ilyen helyettesíthetőségét a jogszabály 2002. november 24-től teszi lehetővé.

    A versenytárs álláspontja szerint a versenyfelügyeleti eljárás keretében vizsgált reklám az orvosokat célozta meg, s joggal feltételezhető, az nem a gyógyszerészeti, hanem a terápiás helyettesíthetőségre vonatkozóan állította, hogy a Seroxat nem helyettesíthető a Rexetinnel.

V.

Piackutatás az orvosok körében

A Gazdasági Versenyhivatal megbízásából 2002. szeptemberében országos kutatás zajlott le a szakorvosok (az antidepresszánsok felírására jogosult neurológusok és pszichiáterek) körében, 200 orvos bevonásával. A piackutatás alapján az alábbiak állapíthatók meg:

  • 1.

    Az új gyógyszerekre vonatkozó ismereteket illetően a megkérdezett orvosok közül legtöbben a szaklapokra, folyóiratokra és az orvoslátogatók szóbeli tájékoztatóira támaszkodnak. További fontos információforrást jelentenek az orvoslátogatók által személyesen átadott anyagok, a konferenciák, kongresszusok, előadások, illetve a gyógyszer-indexek és kézikönyvek.

    Az orvoslátogatók fontos szerepet töltenek be az információk beszerzése kapcsán, de személyük, szóbeli tájékoztatásuk nagyobb hangsúlyt kap, mint az általuk terjesztett kiadványok.

  • 2.

    A gyógyszerek felírásakor (a gyógyszerek közötti választás) során az orvosok legfontosabb információforrásai a különböző gyógyszerindexek, kézikönyvek, a szaklapok és folyóiratok. A megkérdezettek 11%-a nyilatkozott úgy, hogy az orvoslátogatóktól kapott tájékoztató anyagok szerepet játszanak a gyógyszerfelírás folyamán.

  • 3.

    Az orvosok szerint a legmegbízhatóbb információforrások a gyógyszerindexek, kézikönyvek és a szaklapok, folyóiratok. Fontos információforrásnak minősülnek az orvoslátogatók által személyesen átadott tájékoztató anyagok és a gyógyszergyártók információs anyagai.

  • 4.

    A gyógyszerek reklámjai és a más reklámok között a megkérdezett orvosok 53% érez különbséget. A különbséget észlelők legtöbbször a gyógyszerreklámok hitelességét, szakmai megalapozottságát, felelősségét és tárgyilagosságát emelték ki.

  • 5.

    A megkérdezett orvosok körében az egyes antidepresszánsok ismertsége magas (95-100%). A Seroxat és a Rexetin közül egyik sem lényegesen ismertebb a másiknál.

  • 6.

    A szakorvosok tudása egyenletesnek mondható az antidepresszánsok hatóanyagait illetően. Általában 60-75%-uk tudta helyesen megnevezni a gyógyszer hatóanyagtartalmát, bizonyos gyógyszereknél kevesebben (a Fevarin esetében 58%), bizonyos gyógyszereknél többen, így a Rexetin hatóanyagtartalma 75% előtt volt ismert.

    A kutatást végzők szerint a gyógyszerek minőségi és mennyiségi összetételéről, klinikai jellemzőiről kialakult kép egy komplex információs csatorna-rendszer közvetítése során jön létre az orvosokban. A hatóanyag tekintetében nincs olyan specifikus reklám vagy információs forrás, amely az ismertséget egyik vagy másik gyógyszer esetében döntően elősegítené.

  • 7.

    Az antidepresszánsok felírásának szempontjai közül az orvosok a hatékonyságot és a mellékhatásokat tartják a legfontosabbnak. A betegek esetében nagyon fontos szempont a térítési díj, amely az orvosoknál csak közepes fontossággal bír. Az orvosok vonatkozásában közepes fontossága van a hatóanyagnak és annak, hogy a gyógyszer generikus vagy organikus készítmény-e.

  • 8.

    Rákérdezés nélkül a megkérdezett orvosok 41%-a nyilatkozott arról, hogy az elmúlt egy évben találkozott a Seropram reklámjával, tájékoztató anyagával. Ez az arány a Rexetin esetében 31%, a Seroxat esetében 24%.

  • 9.

    Rákérdezést követően az orvosok 62%-a említette, hogy az elmúlt egy évben találkozott a Seroxatot és a Rexetint összehasonlító reklámmal. Közülük 68% meg is tudta nevezni a reklám forrását, amely döntő többségben az orvoslátogatóktól származott (62%).

  • 10.

    A kutatás során megkérdezésre került, hogy azok, akik az elmúlt egy évben találkoztak a Seroxat és a Rexetin összehasonlító reklámjával, mire emlékeznek belőle. A válaszadók leggyakrabban a két készítmény hasonlóságára utaltak (pl. a hatás, a mellékhatás, a helyettesíthetőség vonatkozásában), kevés olyan megnyilatkozás volt, amely az egyik gyógyszert jobbnak állítaná be a másiknál. Többen kiemelték, hogy a Rexetin olcsóbb, több támogatásban részesül.

    Mivel a reklámban a Rexetin ára nem került feltüntetésre, az árakra vonatkozó információ más forrásból származik, amely arra mutat rá, hogy egy adott gyógyszerről komplex információs rendszereken keresztül alakul ki a végső kép a felhasználókban.

  • 11.

    Miután a kérdezőbiztosok átadták a vizsgálat tárgyává tett gyógyszerismertetőt, az orvosok 64%-a szerint nem volt olyan információ, amelyet hiányolt volna az anyagból, míg 22% szerint találta a gyógyszerismertetőt hiányosnak. Ez utóbbiak közül legtöbben a Rexetin árának feltüntetését igényelték volna.

  • 12.

    A gyógyszerismertetőben szereplő állításokat illetően a Seroxat bizonyított hatékonyságával és a mögötte álló klinikai tapasztalattal a kérdezettek 94-95%-a egyetértett, s nagy többségük (84%) osztotta azt a véleményt, hogy a gyógyszer számos országban kapható. A megkérdezettek 64%-a tartotta fontosnak, hogy a gyógyszert számos országban forgalmazzák.

    A Rexetin esetében az orvosok 70-72%-a lényegesnek tartotta, hogy a gyógyszer hatékonysága nem bizonyított és gazdag klinikai tapasztalat sem áll mögötte. E két szempontot a megkérdezettek egyötöde nem tartja lényegesnek. Azt, hogy a gyógyszert csak Magyarországon forgalmazzák, a kérdezettek egyharmada tartotta lényegesnek, több mint fele pedig nem. Azzal az állítással, hogy a Rexetin hatékonysága nem bizonyított, a válaszadók több mint egyharmada értett egyet és mintegy fele kérdőjelezte meg az állítás igazságtartalmát. A gazdag klinikai tapasztalat hiányát az orvosok kétharmada tartotta igaznak, s közel ugyanennyien voltak, akik egyetértettek azzal az állítással, hogy a Rexetint csak Magyarországon forgalmazzák.

    A válaszadók 81%-a úgy tudta, hogy a Seroxat és a Rexetin egymással helyettesíthető gyógyszerek. 12% nyilatkozott úgy, hogy nem áll fenn helyettesíthetőség. A helyettesíthetőség kritériumait illetően legtöbben (54%) az azonos hatóanyagot nevezték meg, 22% említette a térítési díjat, 13% pedig az azonos mellékhatást.

VI.

Az eljárás alá vont védekezése

  • 1.

    Az eljárás alá vont előadta, nem valósulhatott meg a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása, mivel a gyógyszerismertetéssel az orvoslátogató az orvosnak és nem a fogyasztónak, a végfelhasználónak, azaz a betegnek nyújt tájékoztatást. Kiemelte, maga a magatartás nem is minősül reklámnak, mivel a jogszabályi rendelkezések értelmében tilos a vényköteles gyógyszerek reklámozása, csak a gyógyszerismertetés megengedett az esetükben. Álláspontja szerint a gyógyszerismertetés nem minősíthető reklámnak.

  • 2.

    Az eljárás alá vont védekezésében kiemelte, a gyógyszerek helyettesíthetőségéről szóló jogszabály a vizsgált tájékoztató alkalmazásának időpontjában nem minősítette a Rexetint a Seroxatot helyettesítő gyógyszernek. A tájékoztató képi és szöveges összhatása azt az üzenetet közvetítette, hogy a Seroxat helyett a gyógyszerész nem javasolhat és nem adhat ki más gyógyszert a beteg részére, ha az orvos a vényen ezt rendelte. A tájékoztató a gyógyszerészeti egyenértékűségre vonatkozott, nem a gyógyszerek ettől megkülönböztetendő terápiás, biológiai egyenértékűségére. Utalt arra, hogy a bioekvivalensnek nyilvánított generikus termék nem feltétlenül és nem minden esetben ugyanolyan hatékony, mint az originális termék.

  • 3.

    "Az Ön döntésén életek múlhatnak!" állítás kapcsán az eljárás alá vont előadta, azt az üzenetet kívánta kommunikálni az orvosok felé, hogy az orvos döntésén (a beteg kezelésre szorul-e, ha igen, milyen jellegű kezelésre, mennyire szorosan kíséri figyelemmel a kezelés hatásosságát stb.) életek múlnak, s ez fokozottan igaz a pszichiátriai szakterületre.

  • 4.

    Az eljárás alá vont ismertette, hogy egy általa megbízott piackutató cég által készített piackutatás szerint az orvosok az antidepresszánsok közötti választás során elsősorban szakmai tapasztalataik, így az alkalmazás során szerzett tapasztalat, valamely kolléga ajánlása, a juttatott gyógyszerminták, konferencián elhangzott előadás, orvoslátogatók stb., valamint a beteg sajátossága és a gyógyszer társadalombiztosítási támogatottsága alapján döntenek. Ez utóbbinak kiemelkedő a jelentősége. Aláhúzta, a szakorvosok elsősorban nem a gyógyszerismertetés alapján döntenek valamely gyógyszer felírásáról.

  • 5.

    Az eljárás alá vont nem értett egyet a versenytárs azon álláspontjával, mely szerint a vizsgálat tárgyává tett termékismertető okozta azt, hogy annak olcsóbb generikus terméke nem érte el azt a forgalmat, mint korábban a Seroxat, noha a paroxetin hatóanyagú termékek közül már csak egyedül ez részesül 90%-os támogatásban. Ilyen piaci hatás kiváltására a termékismertető nem volt alkalmas, illetőleg - mint azt a piaci tapasztalatok alátámasztják - nem egy feltétlenül elvárható, automatikus piaci törvényszerűség az, hogy az olcsóbb és bioekvivalens generikus termék a bevezetést követően automatikusan átveszi az originális termék helyét a piacon, hozzátéve, hogy az adott támogatási körön belül a (legfeljebb néhány száz forintnyi) árkülönbség nem befolyásolja lényegesen a gyógyszerkiválasztást, valamint az orvosok a gyógyszer kiválasztása során nagyobb súllyal támaszkodnak saját szakmai tapasztalataikra, mint a bioekvivalencia tényére.

VII.

A vizsgálati jelentés

A vizsgálati jelentés kiemelte, az orvosok az új antidepresszáns gyógyszerekre vonatkozó ismeretek beszerzésekor nagymértékben támaszkodnak az orvoslátogatóktól kapott információkra, a gyógyszer felírásakor viszont elsősorban a gyógyszerindexeket veszik alapul.

A lefolytatott vizsgálat alapján a vizsgáló szerint nem látszik bizonyítottnak, hogy az eljárás alá vont tájékoztató anyaga megtévesztő lett volna, mivel az orvosok kelően felkészültek ahhoz, hogy meg tudják ítélni a gyógyszereket a kiválasztáskor. Megjegyzi, az, hogy az orvosok fokozatosan áttértek a Seroxatról a Rexetinre, egyértelműen a kedvezőbb térítési díj alakulásának köszönhető. Az a tény, hogy a paroxetrin készítmények piaca 2001-ről 2002-re mintegy 40%-kal zsugorodott, inkább köszönhető annak, hogy egy hasonló típusú (SSRI) készítményre tértek át az orvosok, mintsem a versenytárs azon állításának, hogy az orvosok elveszítették a paroxetin készítmények iránti bizalmukat a tájékoztató hatására és amelynek következtében áttértek egy másik készítményre. A versenytárs érvelése az orvosok felkészültsége miatt sem fogadható el.

A vizsgáló a versenyfelügyeleti eljárás megszüntetését indítványozta, mivel az orvosok megtévesztése nem valósult meg.

VIII.

Jogi háttér

  • 1.

    A Tpvt. 8.§-a (1) bekezdésének első mondata szerint tilos a gazdasági versenyben a fogyasztókat megtéveszteni. A Tpvt. alkalmazásában fogyasztó: a megrendelő, a vevő és a felhasznló. Ugyanezen cikkely (2) bekezdésének a) pontja értelmében a fogyasztók megtévesztésének minősül különösen, ha az áru ára, lényeges tulajdonsága - így különösen összetétele, használata, az egészségre és a környezetre gyakorolt hatása, valamint kezelése, továbbá az áru eredete, származási helye, beszerzési forrása vagy módja - tekintetében valótlan tényt vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állítanak, az árut megtévesztésre alkalmas árujelzővel látják el, vagy az áru lényeges tulajdonságairól bármilyen más, megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak.

    A Tpvt. 9.§-a szerint a használt kifejezéseknek a mindennapi életben, illetőleg a szakmában elfogadott általános jelentése az irányadó annak megállapításánál, hogy a tájékoztatás a fogyasztók megtévesztésére alkalmas-e.

  • 2.

    A Grtv. 2.§-ának f) pontja szerint fogyasztónak minősül minden olyan természetes és jogi személy, valamint jogi személyiség nélküli gazdasági társaság, aki felé a reklám irányul. A g) pont értelmében a gazdasági reklám olyan tájékoztatás, amely termék, szolgáltatás, ingatlan, jog és kötelezettség értékesítését vagy más módon történő igénybevételét és a vállalkozás nevének, megjelölésének, tevékenységének népszerűsítését, továbbá áru vagy árujelző megismertetését mozdítja elő. Az n) pont szerint megtévesztő reklám minden olyan reklám, amely bármilyen módon - beleértve a megjelenítését is - megtéveszti vagy megtévesztheti azokat a személyeket, akik felé irányul, vagy akiknek a tudomására juthat, és megtévesztő jellege miatt befolyásolhatja e személyek gazdasági magatartását, vagy ebből eredően a reklámozóéval azonos vagy ahhoz hasonló tevékenységet folytató más vállalkozás jogait sérti vagy sértheti. Az o) pont értelmében az összehasonlító reklám olyan reklám, amely közvetve vagy közvetlenül felismerhetővé teszi a reklámozóéval azonos vagy ahhoz hasonló tevékenységet folytató más vállalkozást, vagy a más vállalkozás által előállított forgalmazott vagy bemutatott, a reklámban szereplő áruval azonos vagy ahhoz hasonló rendeltetésű árut.

    A Grtv. 7.§-ának (1) bekezdése kimondja, hogy tilos közzétenni megtévesztő reklámot. A (2) bekezdés alapján a reklám megtévesztő jellegének megállapításakor figyelembe kell venni különösen a reklámban foglalt azokat a tájékoztatásokat, amelyek a) az áru általános jellemzőire, b) az áru árára vagy az ár megállapításának módjára, valamint a vásárlás egyéb szerződéses feltételeire, c) a reklámozó megítélésére, így a reklámozó jellemzőire, illetve az őt megillető jogokra, vagyonára, minősítésére, elnyert díjaira vonatkoznak. A (3) bekezdés rögzíti, hogy a (2) bekezdés a) pontja szerint az áru általános jellemzőjére vonatkozó tájékoztatásnak minősül különösen az áru származási helyével, eredetével, előállításához felhasznált összetevőkkel, biztonságosságával, egészségre gyakorolt hatásával, műszaki jellemzőivel, környezet- vagy természetkímélő jellegével, energiafelhasználásának ismérveivel kapcsolatos, továbbá a beszerezhetőségére, előállításának időpontjára, mennyiségére, adott célra való alkalmasságára, a használatától várható eredményre, ellenőrzöttségére, tesztelésére, valamint az igénybevételéhez, szállításához, használatához, fenntartásához szükséges bármely ismeretre vonatkozó tájékoztatás.

    A Grtv. 7/A.§-ának (1) bekezdése értelmében összehasonlító reklám akkor tehető közzé, ha megfelel a (2) és (3) bekezdésben foglalt feltételeknek. A (2) bekezdés szerint az összehasonlító reklám a) nem lehet megtévesztő, b) nem sértheti más vállalkozás, vagy annak cégneve, áruja, árujelzője vagy egyéb megjelölése jó hírnevét, c) nem vezethet összetévesztésre a reklámozó és más vállalkozás, illetve annak cégneve, áruja, árujelzője vagy egyéb megjelölése között, d) nem vezethet más vállalkozás, vagy annak cégneve, áruja, árujelzője vagy egyéb megjelölése jó hírnevéből adódó tisztességtelen előnyszerzésre, e) nem sértheti más vállalkozás áruja, illetve annak a Tpvt. 6.§-ában rögzített jellemzői utánzásának tilalmát. A (3) bekezdés rögzíti, hogy az összehasonlító reklám a) kizárólag azonos rendeltetésű vagy azonos szükségleteket kielégítő árukat hasonlíthat össze, b) tárgyilagosan köteles összehasonlítani az áruk egy vagy több lényeges, meghatározó, jellemző és ellenőrizhető tulajdonságát, c) amennyiben tartalmazza az áruk árainak összehasonlítását, köteles azt tárgyilagosan bemutatni, d) eredet-megjelöléssel rendelkező áruknál kizárólag azonos eredet-megjelölésű árukra vonatkozhat.

    A Grtv. 9.§-ának (1) bekezdése kimondja, tilos a gyógyszertárból kizárólag orvosi vényre kiadható vagy kizárólag fekvőbeteg-gyógyintézeti felhasználásra engedélyezett, valamint kizárólag orvosi rendelők, gondozóintézetek által beszerezhető gyógyszerek reklámozása, kivéve, ha az a (2) bekezdés értelmében gyógyszerismertetésnek minősül. A (2) bekezdés szerint gyógyszerismertetés a gyógyszerek szakmai célú olyan reklámozása, ajánlása, valamint a gyógyszer összetételére, hatására, illetve az alkalmazására vonatkozó bármiféle tájékoztatás, amely kizárólag a gyógyszerek rendelésére és forgalmazására jogosultaknak, illetve az egészségügyi szakképesítéssel rendelkezőknek szól.

    A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség - első fokon a megyei (fővárosi) fogyasztóvédelmi felügyelőségek - látja el a gazdasági reklámtevékenységre vonatkozó rendelkezések betartásának ellenőrzését; ezen belül lefolytatja az e rendelkezések megsértése miatti eljárásokat, mondja ki a Grtv. 15.§-ának (1) bekezdése. A (2) bekezdés szerint a Grtv. 7.§-ában, valamint 7/A.§-ában foglaltakba ütköző reklám esetén a Tpvt.-ben meghatározottak szerint a bíróság, illetve a Gazdasági Versenyhivatal jár el azzal, hogy a 7/A.§ (2) bekezdés b)-e) pontjában foglaltak megállapítása a bíróság, a (2) bekezdés a) pontjában foglaltak megállapítása a Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozik. Az összehasonlító reklámmal szemben támasztott, a 7/A.§ (3) bekezdésében foglalt követelményeknek való megfelelés megállapítására a Gazdasági Versenyhivatal jogosult, továbbá a bíróság is, ha e kérdés elbírálásának szükségessége az egyébként a hatáskörébe tartozó ügyben merül fel.

    A Grtv. 17.§-a (2) bekezdésének első mondata szerint ha a Gazdasági Versenyhivatal a 15.§ (2) bekezdése alapján jár el, eljárására a Tpvt. rendelkezéseit kell alkalmazni, a (3) bekezdésben, valamint a 19.§ (2) bekezdésében és a 19/A.§-ban foglalt eltérésekkel.

  • 3.

    Az emberi felhasználásra kerülő gyógyszerek, gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmények és tápszerek reklámozásáról és ismertetéséről szóló 22/2001. (VI. 1.) EüM rendelet 2.§-ának (1) bekezdése értelmében gyógyszertárból kizárólag orvosi vényre kiadható, valamint kizárólag fekvőbeteg-gyógyintézeti felhasználásra engedélyezett, illetve kizárólag az orvosi rendelők, gondozóintézetek részére beszerezhető gyógyszerek - ideértve az oltóanyagokat is - és tápszerek, reklámozása - a (4) bekezdés kivételével - tilos. A (4) bekezdés szerint a gyógyszerek és tápszerek a gyógyszerek rendelésére vagy forgalmazására jogosultak, illetve egészségügyi szakképesítéssel rendelkezők (együtt: gyógyszerek rendelésére vagy forgalmazására jogosultak) részére kizárólag a 4.§ (1) bekezdésben meghatározott szakmai céllal ismertethetők. A 4.§ (1) bekezdés rögzíti, hogy a gyógyszerek és tápszerek szakmai célú reklámozása (együtt: gyógyszerismertetés) a gyógyszer vagy a tápszer
    a) a hirdetése, ajánlása,
    b) a gyógyszer vagy a tápszer összetételére, hatására, valamint alkalmazására vonatkozó információ átadása, amelyet a gyógyszerismertetést végző személy a gyógyszerek rendelésére és forgalmazására jogosultnak továbbít.

  • 4.

    A gyógyszerek helyettesíthetőségéről szóló 37/1999. (VIII. 24.) EüM rendelet 1.§-a értelmében ha az orvos a gyógyszert nemzetközi szabadnéven - a gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról szóló 3/1995. (II. 8.) NM rendelet 6.§-ának (6) bekezdése szerint - rendelte, a gyógyszerész a rendelet melléklete alapján, a gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról szóló 3/1995. (II. 8.) NM rendelet 9 §-ának (3) bekezdésében meghatározott - a gyógyszer árára is kiterjedő - tájékoztatást követően választja ki a kiadandó gyógyszert. A 2.§ (1) bekezdése szerint a gyógyszerész a rendelet mellékletében felsorolt azonos hatóanyagú, hatáserősségű és gyógyszerformájú készítményeket - a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról rendelkező 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 8. §-ának (2) bekezdése alapján - a gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról szóló 3/1995. (II. 8.) NM rendelet 9.§-ának (3) bekezdésében meghatározottak szerint helyettesítheti, ha az orvos a helyettesíthetőséget a vényen nem tiltotta meg.

    A rendelet 1999. október 15-től 2001. november 23-ig hatályos szövege értelmében a Rexetin nem minősült a Seroxat helyettesítőjének. A jogszabály 2001. november 24-től hatályba lépett módosítása nyomán a két gyógyszer egymással gyógyszerészetileg helyettesítő gyógyszernek minősül.

IX.

A Versenytanács döntése

  • 1.

    A vizsgált gyógyszerismertető alkalmazására abból a célból került sor, hogy az antidepresszánsok között választó, a Tpvt. 8.§-a (1) bekezdésének második mondata és a Grtv. 2.§-ának f) pontja értelmében fogyasztónak minősülő orvosok figyelmét felhívja az eljárás alá vont által forgalmazott Seroxat gyógyszer azon (az eljárás alá vont szerint meglévő) kedvező tulajdonságaira, amelyek a versenytárs Rexetin gyógyszerével szemben fennállnak. Ez a magatartás versenycselekménynek minősül, s vele kapcsolatban fennáll a Tpvt. tárgyi hatálya.

    A gyógyszerismertető vonatkozásában - különös tekintettel a Grtv. 2.§-ának g) pontjára és 9.§-ának (2) bekezdésére - megállapítható, hogy az reklámnak minősül, így arra alkalmazandók a Tpvt. és a Grtv. rendelkezései.

  • 2.

    A reklám a fogyasztói döntések befolyásolásának egyik leghatékonyabb, régen ismert eszköze, amely a piacgazdaság szerves része.

    Egy reklám megítélése esetén kiemelkedő jelentősége van annak, hogy egy adott reklám ténylegesen milyen hatással van a fogyasztókra, döntéseikre, miként befolyásolja (befolyásolja-e egyáltalán) a fogyasztói magatartást - nem feledve természetesen, hogy a fogyasztói döntést befolyásoló tényezők közül csak egy a reklám, hiszen a vállalkozások, termékek közötti választás során a fogyasztó figyelemmel van múltbéli tapasztalataira, az egyéb forrásból rendelkezésre álló információkra stb.

    A reklám alapvető célja az, hogy hasson, hogy befolyásolja a fogyasztót. A reklám hatása csak komplex módon vizsgálható. Ennek során figyelemmel kell lenni például az egyes reklámmédiumok (napilapok, képes újságok, televízió, rádió stb.) sajátosságaira. A reklám megítélése során fontos szempont az is, hogy a reklám milyen - milyen sajátosságokkal bíró - termék értékesítését kívánja támogatni.

    A reklám hatásának vizsgálata során jelentős szerephez jut az, hogy a reklám a fogyasztók mely körét célozta meg. Eltérő - és egy reklám versenyjogi értékelése kapcsán is szem előtt tartandó - sajátosságokkal bírnak egyes fogyasztói csoportok, egyebek között a gyermekek és a fiatalok, az adott területen szakértelemmel rendelkező fogyasztók, illetőleg az ún. "fogva tartott fogyasztók", tehát például azok, akiket egészségi problémáik, testi vagy egyéb adottságokból adódó hiányosságaik fokozottan kiszolgáltatottá tesznek.

    Kiemelendő továbbá, hogy - mint azt a Legfelsőbb Bíróság aláhúzta - a reklámtevékenység tényleges megnyilvánulásait kell megítélni és nem lehet az azokból levont következtetések és gondolattársítások alapján a versenytársak vélt érdeksérelmét visszavetíteni a kérdéses tevékenységre (Legfelsőbb Bíróság Kf. 25.784/1993.).

  • 3.

    A termékeket, vállalkozásokat összehasonlító reklámok kiemelkedő jelentőséggel bírnak a fogyasztók tájékozottsága szempontjából, mivel elősegítik, hogy a fogyasztók megfelelő piaci áttekintéssel rendelkezzenek, ezzel a vállalkozások közötti versenyt is élénkítve. Az ilyen reklámok ugyanakkor olyan veszélyeket is magukban rejtenek, amelyek különleges jogszabályi rendelkezések meghozatalát teszik szükségessé.

    A Grtv. 2.§-ának o) pontjában szereplő meghatározásra figyelemmel megállapítható, hogy a törvény szerinti összehasonlító reklámról csak abban az esetben beszélhetünk, ha a reklám közvetlenül vagy közvetve, de a fogyasztó számára - a különböző termékek közötti választásra vonatkozó döntése meghozatalára is ható módon - egyértelműen felismerhetővé tesz egy másik vállalkozást vagy egy másik árut. A jelen esetben - a versenytárs, illetőleg a versenytermék feltüntetéséből adódóan - egyértelműen megállapítható, hogy összehasonlító reklámról van szó.

  • 4.

    A Tpvt. és a Grtv. kapcsolatát illetően a Versenytanács kiemeli, hogy a két törvény megtévesztő reklámra vonatkozó rendelkezéseinek tartalmi egybeesése következtében nemcsak a Tpvt. eljárási szabályaira, hanem - a két jogszabályt tartalmilag szinoptikusan, azaz egymásra figyelemmel, egyszerre alkalmazva - a Tpvt. 8.§-ára történő áttérés is indokolt, különös tekintettel arra, hogy a Tpvt. 8.§-ának (2) bekezdése nem taxatív jelleggel tesz említést egyes, a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartásokról, így a megtévesztő reklám valamennyi, a Grtv. 7.§-a alapján értékelhető esete a Tpvt. 8.§-a alapján is elbírálható. A Tpvt. 8.§-ának alkalmazására történő áttérést ezen túlmenően indokolja az is, hogy ez szolgálja a jogalkalmazás egységes szemléletét.

    A Grtv. összehasonlító reklámokra irányadó 7/A.§-ának (3) bekezdése kapcsán a Versenytanács aláhúzza, az összehasonlító reklámokkal szemben a jogszabály által támasztott feltételek teljesülése csak abban az esetben vizsgálandó a Versenytanács által, ha a reklám - a fogyasztókra gyakorolt befolyás révén - hatást gyakorol a piaci versenyre, tekintettel arra, hogy az ezzel összefüggő hatáskör is csak a Gazdasági Versenyhivatal feladatkörének egészébe ágyazottan értelmezendő.

    A fogyasztókra, s ezáltal a piaci versenyre hatást nem gyakorló összehasonlító reklámok kapcsán a Versenytanács két eljárást követhet:

    • -

      megvizsgálja, hogy a reklám gyakorol-e hatást a fogyasztókra, illetőleg a piaci versenyre, s amennyiben ilyen hatás nem áll fenn, mellőzi az összehasonlító reklámmal összefüggésben a jogszabályban megfogalmazott feltételek teljesülésének vizsgálatát,

    • -

      megvizsgálja, hogy a reklám gyakorol-e hatást a fogyasztókra, illetőleg a piaci versenyre, valamint azt, hogy a reklám esetén teljesülnek-e az összehasonlító reklámmal összefüggésben a jogszabályban megfogalmazott feltételek, majd ezt követően, a magatartás egésznek értékelését követően foglal állást abban, hogy megvalósult-e jogsértés.

A két eljárás alkalmazhatóságát a konkrét eset körülményei határozzák, így egyebek között az, a versenyfelügyeleti eljárás során feltárt adatok azt egyértelműen igazolják-e, hogy az adott összehasonlító reklám nem alkalmas a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolására.

  • 5.

    Egy reklámmal összefüggésben folyamatban lévő eljárás keretében a Versenytanácsnak el kell bírálnia, hogy az adott reklám alkalmas-e a fogyasztói döntés befolyásolására. Nem áll fenn a versenyjogi relevancia, ha a reklám alkalmatlan ilyen hatás kiváltására, a fogyasztói döntésre nincs tényleges befolyása. A fogyasztói döntéseket befolyásoló reklám esetén a jogkövetkezmények alkalmazásának másik konjunktív előfeltétele az, hogy a fogyasztók befolyásolása tisztességtelen módon történjék.

    A két előfelvétel együttes szemlélete arra mutat rá, hogy a fogyasztó reklám általi tisztességtelen befolyásolásának tényállása nem valósulhat meg, ha a vizsgált magatartás, a reklám nem képes a gazdasági versenyre kihatóan befolyásolni a fogyasztókat, esetlegesen egyébként tisztességtelennek minősülő eszközökkel sem.

  • 6.

    A fogyasztó gazdasági versenyre is kiható döntése számos tényező általi meghatározottsága, illetőleg éppen a vásárlói magatartás, a fogyasztói döntés meghozatalának összetett volta következtében általános jelleggel nem alkalmazható egy olyan megközelítés, amely egyfajta értékítéletet is tartalmaz ("a fogyasztó minden esetben tudatosan jár el, mérlegelve az egyes döntési alternatívák előnyeit és hátrányait" stb.). A versenyjognak ugyanakkor valamilyen formában meg kell ragadnia a fogyasztói magatartás azon elemeit, amelyeket sajátos szemszögéből fontosnak és megvédendőnek értékel, s ennek mentén kell tipizálnia a fogyasztót. A versenyjog által tipizált fogyasztó ésszerűen, körültekintően jár el. A versenyjog tehát nem egyszerűen a fogyasztói magatartás tényleges mechanizmusát tartja szem előtt, hanem kiválasztja azon fogyasztói magatartást, illetve a fogyasztói magatartás azon elemét, amelyet a jog eszközeivel támogatandónak, védelemben részesítendőnek, egyfajta mércének ítél. Ez jelenik meg a reklámokkal kapcsolatos versenytanácsi határozatokban is, amelyek nem egyszerűen azt feltételezik, hogy a fogyasztó például ésszerűen, körültekintően jár el, hanem azt nyilvánítják ki, hogy az ilyen módon döntést hozó fogyasztókat kívánják védeni, ezeket a fogyasztónak tekintik mércének.

    Mindazonáltal a Versenytanács szükségesnek tartja kiemelni, a fogyasztó fenti megközelítése nem jelenti azt, hogy ne lenne szükséges az adott vállalkozás magatartása tényleges hatásának vizsgálata, mivel akkor is jogsértő lehet egy magatartás, ha az a gyakorlatban a fogyasztói magatartás nem racionális elemeit befolyásolja tisztességtelen módon.

    Aláhúzza továbbá a Versenytanács, nemcsak az a magatartás (reklám) minősülhet jogsértőnek, amely elsődlegesen meghatározza a fogyasztó döntését, hanem minden olyan magatartás (reklám), amely tisztességtelenül befolyásolja a fogyasztó döntését, arra érdemi hatással van.

  • 7.

    A gyógyszerek végső fogyasztói általában nem rendelkeznek olyan tudással, szakismerettel, amely alkalmassá teszik őket az antidepresszánsok közötti választásra, illetve a jogi szabályozás ezt nem is teszi lehetővé, mivel a döntés jogát és kötelezettségét az orvosokhoz telepíti. A szakmai hozzáértés hiányát az orvosok pótolják, ők azok, akik döntenek az egyes szerek alkalmazását illetően. A vizsgálat tárgyává tett reklám - a jogszabályi előírásokból is adódóan - az orvosokat célozta meg.

    Az orvosokkal szemben elvárás, hogy a gyógyszerek közötti választás során ésszerűen, a szakmai követelmények és a betegeik iránti felelősség tudatával járjanak el. A piackutatás eredményeként megállapítható, hogy az orvosok ezen elvárásnak megfelelő magatartást tanúsítanak. Az antidepresszánsok közötti választás felelősségét magán viselő orvos döntését, azaz a különböző készítmények közötti választást nem a reklámokban, gyógyszerismertetőkben, különböző promóciós anyagokban foglaltak, hanem szakmai tudása, ismeretei, tapasztalatai, a rendelkezésére álló gyógyszerindexek, a hivatalos kiadványok, a szakirodalom alapozzák meg.

    A piackutatásra figyelemmel a jelen esetben megállapítható, hogy a vizsgált reklám az orvosok versenyjogilag értékelhető döntésére (az antidepresszánsok közötti választásra) hatást nem gyakorolt. Ezt támasztják alá a piaci folyamatokra, az egyes gyógyszerek piaci részesedésére vonatkozó adatok is.

    Minderre figyelemmel a Versenytanács szerint az eljárás alá vont magatartása nem volt alkalmas az antidepresszánsok között választó, megfelelő szakismerettel rendelkező orvosok mint fogyasztók döntésének tisztességtelen befolyásolására, megtévesztésére.

    A Versenytanács szükségesnek tartja kiemelni, nem állítható általánosan az, hogy az orvosokat megcélzó reklámok minden esetben alkalmatlanok az orvosok megtévesztésére, mindazonáltal a jelen ügy kapcsán rendelkezésre álló adatok a konkrét esetben ezt támasztották alá. Nem zárható ugyanakkor ki, hogy egy reklám alkalmas lehet az orvosok döntésének tisztességtelen befolyásolására, így különösen abban az esetben, ha az orvosok döntésére ténylegesen hatást gyakorló reklám olyan tulajdonság vonatkozásában téveszti meg az orvosokat, amelyet döntésük meghozatalánál figyelembe vesznek. A jelen esetben e kérdés végiggondolására nem volt szükség, mivel a reklám nem befolyásolta a versenyjog által értékelhető módon az orvosok döntését. Mindazonáltal ki kell hangsúlyozni, egy magatartásnak a szakmai követelmények vagy gyakorlati jártasság folytán megfelelő szakmai ismertekkel rendelkező, professzionális fogyasztók megtévesztésére való alkalmassága esetében alkalmazott versenyjogi mérce szigorúbb, magasabb, mint a laikus fogyasztók esetében.

  • 8.

    Figyelemmel a fentiekre a Versenytanács a Tpvt. 77.§-a (1) bekezdésének j) pontja által felhívott 72.§ (1) bekezdése a) pontjának második fordulata alapján az eljárást megszüntette, mivel az eljárás alá vont nem tanúsított a Versenytanács által megállapítható jogsértő magatartást. A vizsgálat tárgyává tett összehasonlító reklám nem volt alkalmas a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolására, illetőleg nem gyakorolt hatást a piaci versenyre. Ezek bármelyikének hiánya önmagában a versenyfelügyeleti eljárás megszüntetését indokolja.

    Mindezekre tekintettel a jelen ügyben nem vált szükségessé annak vizsgálata sem, hogy az eljárás alá vont által alkalmazott reklám eleget tett-e a Grtv. 7/A.§-a (3) bekezdésének.

  • 9.

    Az eljárás alá vont kérelmének megfelelően a Versenytanács a Tpvt. 74.§-a (1) bekezdésének második mondata alapján tárgyaláson kívül hozta meg határozatát.

  • 10.

    A határozat elleni további jogorvoslati jogot a Tpvt. 83.§-ának (1) bekezdése biztosítja.

Budapest, 2002. december 12.