Gazdasági Versenyhivatal

Vj-56/2002/26

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Taravis Kft. (Sárvár) eljárás alá vont vállalkozás ellen fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma miatt indított eljárás során tartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont vállalkozás azzal, hogy egyes termékeit 2001. november és 2002. április között "Sárvári ... a legjobb hazai!" felirattal értékesítette, a fogyasztók megtévesztésére alkalmas magatartást tanúsított.

E határozat ellen a kézhezvételtől számított 30 napon belül az eljárás alá vont vállalkozás a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett felülvizsgálat iránti keresettel élhet.

Indoklás

A Versenytanács az ügyfél előadása, a csatolt írásbeli bizonyítékok, a B-256/2002. számú iratok, a 2000. évi CXXXVIII. törvénnyel módosított 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 71. §-a nyomán készült vizsgálati jelentés alapján a következő tényállást állapította meg: A baromfitermékek előállítását végző vállalkozások többsége saját baromfiállományának elsődleges, és az elsődlegesen feldolgozott baromfi továbbfeldolgozásával egyaránt foglalkozik. Az elsődleges feldolgozás vágásra, darabolásra, hűtésre, csomagolásra korlátozódik, amelyet követően a terméket értékesítik. Ezzel szemben továbbfeldolgozás során a hús kémiai, fizikai és kolloid kémiai tulajdonságainak megváltoztatásával a hús érzékszervi tulajdonságai és eltarthatósága módosul, ami jellemző minőséggel, ízzel párosul. A továbbfeldolgozott termékek (pácolt, füstölt húsfélék, töltelékes készítmények, stb.) piaci jelentősége a vállalkozások szempontjából a kereslet és a gyors értékesítés, míg a fogyasztók szempontjából az azonnali felhasználhatóság miatt nagyobb, mint a speciális hűtő-fagyasztó kapacitást, szállítójárműveket igénylő elsődleges feldolgozású termékek.

A továbbfeldolgozott termékek legnagyobb hazai gyártói:

A Taravis Kft. eljárás alá vont vállalkozás (a továbbiakban: Kft.) 1996-ban alakult, akkor még Szárnyas Hármas Baromfitermék Gyártó Kft. néven. 2001. decemberétől viseli jelenlegi nevét; székhelye és két telephelyi üzeme is Sárváron van.
A cég tevékenységéhez húsfeldolgozás és azon belül is baromfifeldolgozás, tartósítás, nagykereskedelem tartozik. Eredetileg csak nagykereskedelmi forgalmazással foglalkozott, amely mellett 1999-ben egyéb húsipari termékek, konzervek, jégkrémek forgalmazását is megkezdte székhelyi környezetében, az ország nyugati részén. 2001-től saját maga is végez elsődleges feldolgozást, s így húszféle gyorsfagyasztott és friss terméket állít elő saját munkával és értékesít.

2001-ben a másodlagos feldolgozásba is belekezdett, de úgy, hogy tizenötféle ilyetén termék gyártását a Zalahús Rt-vel végezteti bérmunkában a 2001. augusztusában kötött három évre szóló szerződés alapján 2001. novemberétől.
A továbbfeldolgozáshoz szükséges árualapot, azaz a hízlalásra kerülő naposcsirkék döntő részét a társaság többségi tulajdonosától, a devecseri Gallus Kft-től, kisebb hányadát pedig a Bábolnai Broiler Kft-től és a Zalaapáti Zalavis Kft-től szerzi be.
A naposcsirkék felnevelése, hízlalása, integráció keretében Sárvár közeli telephellyel rendelkező hízlaló partnerekkel kötött szerződések alapján történik. Az állatok levágása, darabolása, illetve minden, az elsődleges feldolgozáshoz tartozó munkafolyamat Sárváron zajlik.

A továbbfeldolgozáshoz az alapanyagon kívül, a fűszereket, az adalékanyagot a csomagolóanyagot is a Kft. biztosítja, a Zalahús Rt. pedig ezek felhasználásával és a Kft. megadott receptúrája, technológiája alapján jár el. A készárut minden esetben Sárvárra szállítják, ahonnan a Kft. végzi az értékesítést. Az eljárással érintett termékeket túlnyomóan a Nyugat-Dunántúlon és Budapesten értékesítették, ahol ismertek a SÁGA Foods Rt., egyébként sárvári illetőségű versenytárs termékei.

2001. őszén a Kft. 688.000.- Ft-os költséggel továbbfeldolgozásból eredő termékeinek arculatkialakítása során jelmondatot választott.
A rendelkezésére álló javaslatok fő mondanivalója a hazai szóhoz kötődő házias íz fogyasztói tudatosítása volt, építve az otthon készült ételek és a magyar termékek iránti fogyasztói bizalomra.
Végülis a Kft. a "Sárvári ... a legjobb hazai!" és a "Sárvári ..... legjobb a hazai!" jelmondatok közül az előbbit választotta, amelyet ráhelyezett 2001. november és 2002. április között forgalmazott 73.767 kg továbbfeldolgozott termék csomagolására. Darabszámra átszámítva ezt a termékmennyiséget a szlogen megjelenítés minimum 150-200 ezerre tehető. A jelmondaton kívül a termékcsomagolás feltüntette a Kft-t előállítóként vagy forgalmazóként az egyéb termékazonosításhoz szükséges jelölésekkel együtt.

A 2001. novemberétől 2002. áprilisáig terjedő időszakban a szlogennel érintett termékek értékesítéséből 29,581 ezer forint nettó árbevétele származott.
Az adott időszakban az összes termék értékesítéséből 1.170.860 ezer Ft árbevétel keletkezett, vagyis a szlogennel értékesített termék nettó árbevétele csekély (2,5 %) volt.

A Gazdasági Versenyhivatalhoz 2002. március 19-én bejelentés érkezett, amely sérelmezte a jelmondatot. A Gazdasági Versenyhivatal a Tpvt. 69. § (1) bekezdésére figyelemmel, a Tpvt. 70. § (1) bekezdése szerint eljárást indított, mert úgy vélte, hogy a bírói hatáskörbe tartozó (Tpvt. 86. §) egyéb csomagolási jelölések esetleges tisztességtelenségétől függetlenül, a jelmondat a fogyasztók megtévesztésére alkalmas.

Még a bejelentés hivatali érkezése előtt, 2002. februárjában a Kft. a jelmondatot módosította a "Sárvári ... legjobb a hazai!" változatra, de a módosítás gyakorlati végrehajtása 2002. áprilisáig elhúzódott.

A lefolytatott vizsgálat a kifogásolt eredetjelzést (Sárvári) és a felsőfokú minősítést (legjobb) tartalmazó jelmondat egyes elemeit külön-külön és egységében is értékelte.
Arra a következtetésre jutott, hogy a Sárvári eredetmegjelölés használata megilleti a Kft-t, hiszen a forgalmazás, a gyártás sárvári kötődése valós. Emiatt nem ítélte alkalmasnak, hogy kiemelje a versenytársi áruk közül a Kft. áruját, s a jelölést sem tartotta meghatározónak a termék minősége, a fogyasztók általi ismertsége szempontjából.
Ellenben a jogsértést megállapíthatónak, de csekélynek minősítette a felsőfokú jelző használata miatt, miután a Kft. nem tudta bizonyítani annak megalapozottságát.
A mondatot egységében értékelve sem talált jogsértést, mert a versenytársak nem kerültek hátrányos helyzetbe, a mondat nem gyakorolt torzító hatást a piaci versenyre és nem okozott olyan versenytársi sérelmet, amely alkalmas lenne a fogyasztók jogellenes elvonására.

A Kft. már az eljárás korai szakaszában az eljárás megszüntetését kérte.
Önmagában jogszerűnek tartotta a "Sárvári" jelző használatát, sárvári áruforgalmazása vagy gyártása okán. Elismerte a jogszerűtlen felsőfokú jelzőhasználatot, amelynek megváltoztatása iránt önként és haladéktalanul intézkedett még a bejelentésnek a hivatalba való érkezése előtt.
A Versenytanács előzetes álláspontjának (Tpvt. 73. §) ismeretében a jogsértést teljes egészében elismerte.

A Versenytanács a Tpvt. 9. §-ban foglalt értelmezési szabály - mely szerint a használt kifejezéseknek a mindennapi életben elfogadott általános jelentése az irányadó annak megállapításánál, hogy a tájékoztatás a fogyasztók megtévesztésére alkalmas-e - szem előtt tartásával maga is elemenként, de végső soron egységében is értékelte a kifogásolt mondatot, mint amely a módosított 1997. évi LVIII. törvény 15. § (2) bekezdésén keresztül hatályosuló Tpvt. szabályozást sérti.
Ennek során megkülönböztette a fogyasztómegtévesztésre alkalmas magatartás tanúsítását a magatartás piaci jelentőségétől, lehetséges piaci következményeitől.

A Tpvt. 8. § (2) bekezdés a) pontja tiltja az áru lényeges tulajdonsága tekintetében valótlan tény, vagy valós tény állítását, megtévesztésre alkalmas árujelzővel való ellátását, vagy az áru lényeges tulajdonságairól bármilyen más megtévesztésre alkalmas tájékoztatás adását. Lényeges tulajdonságnak minősül a törvény által nevesítetten az áru eredete és származási helye. A származási hely, mint az előállítás földrajzi helye, nyilvánvaló jelentőséget akkor nyer, ha nem közömbös, hogy az árut milyen személyi és tárgyi feltételek között állították elő.
A jelen esetben a származási hely megjelölése ilyen hangsúlyt nem kapott, hiszen a gyártás, a forgalmazás hazai, amit a kft-nek előállítói vagy forgalmazói minőségében az Ét. 19. § (1) bekezdése és az Ét. végrehajtására kiadott 1/1996. (I.9.) FM-NN-IKM együttes rendelet 27. § (5) bekezdés a) pontja szerint jelölnie kellett. Ezt a jogszabályi igényt elégítette ki a Kft. nevének és sárvári címének feltüntetésével.
Ettől függetlenül a kifogásolt szlogen részeként megjelent a "Sárvári" jelző is, amely önmagában értékelve valós, hiszen a Kft. Sárvárra összpontosuló gyártásirányítása, forgalmazása nem vonható kétségbe.
Együttesen értékelve "a legjobb hazai" második elemmel azonban csakis eredetjelzőként minősíthető, s annak a hamis látszatát kelti, hogy azért, mert a Kft. terméke sárvári, a legjobb az országban.
Tudvalévő, hogy az eredetjelzés a különleges minőséget földrajzi helyhez rögzíti, amely híressé vált valamely termék előállításáról (pl. makói hagyma, szegedi szalámi, csabai kolbász). A Kft. termékeinek ily módon híressé vált sárvári kötődése azonban nincs, elsősorban a vállalkozás rövid üzleti múltja, mindvégig általa is hangsúlyozott csekély piaci szerepe, utóbb teljes körű elismerése miatt. Ennélfogva termékeit a felhozott példákhoz hasonlítható fogyasztói elismertség nem övezi, így a szlogennel versenyjogellenesen keltette fel a fogyasztói érdeklődést maga és termékei iránt, s magatartása valótlan tény megtévesztésre alkalmas állításának minősül (Tpvt. 8. § (2) bekezdés a) pont).

A "Sárvári" eredetjelzéssel egységben, de attól elkülöníthetően is, a felsőfokú állítás (legjobb) a Versenytanács szerint is valótlan, ahogy az a Kft. beismeréséből és a vizsgálat álláspontjából levonható.

Valamely magatartás fogyasztó-megtévesztésre, azaz a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolására alkalmasságától (Tpvt. III. fejezet) meg kell különböztetni, hogy a versenyjogellenes magatartás milyen mértékben képes torzítani a versenyviszonyokat, a versenytársak hátrányára fogyasztókat versenyjogellenesen elvonni, s ezáltal az elkövető versenytárs javára versenyjogellenes előnyt szerezni. A Versenytanács egyetért azzal, hogy a kifogásolt magatartás piaci súlya csekély, miután az eljárás alá vont által értékesített termékek mennyisége az országosan piacra kerülő mennyiségnek mindössze 0,2 %-át teszi ki, a piaci viszonyok torzulása nem állapítható meg, továbbá a Kft. haladéktalanul intézkedett a jogsértés felszámolása iránt.
Ugyanakkor nem hagyhatta figyelmen kívül azt a tényt, hogy a nyugati régióban különös jelentősége lehet a Kft. és versenytársa sárvári működésének. Ebből következően értékelni kellett, hogy növeli-e a kifogásolt magatartás piaci hatásának megítélését, hogy a Kft. a versenytársi termékek fogyasztói ismertségét a maga javára fordíthatja a sárvári kötődést hangoztató felsőfokú szóhasználattal.
Az ezirányú versenyaggályokat eloszlatja az a tény, hogy a csomagolás egyéb azonosító jelöléseiből megállapítható volt a gyártó, a forgalmazó kiléte.
A Versenytanács értékelése szükségképpen kiterjedt a 2002. áprilisától bevezetett szlogenhasználatra is, hiszen ettől függött a jogsértés abbahagyásának elfogadása. E kérdésben a Versenytanács is úgy foglalt állást, hogy az "a" névelő áthelyezésével, a magyar nyelv árnyalatokat kifejezni képes gazdagságának kihasználásával, az eredeti jelentéstartalom megváltozott, s a hangsúly a "Sárvári" helyett a "hazai" fogalomra immár jogsértés nélkül helyeződött.

Mindezek alapján a Versenytanács a jogsértést (Tpvt. 8. § (2) bekezdés a) pont) bírság kiszabásának (Tpvt. 78. §) mellőzésével állapította meg.

A Tpvt. szerinti határozat elleni jogorvoslati jogot a 83. § biztosítja a Kft. számára

Budapest, 2002. szeptember 9.