Vj-153/2001/15

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Gazdasági Versenyhivatal által a Szőkéné dr. Vártok Amarill ügyvéd (6726 Szeged Tiszavirág u. 27/A.) által képviselt Szegedi Temetkezési Kft. (6728 Szeged, Bajai u. 8.) eljárás alá vont vállalkozás ellen gazdasági erőfölénnyel való visszaélés miatt indult eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont vállalkozás gazdasági erőfölénnyel való visszaélést valósított meg az által, hogy a helybeli, saját hamvasztású hamvak 4.000 Ft összegű átvételi díjához képest a nem szegedi hamvasztású hamvak átvételéért magasabb azaz 9.000 Ft összegű átvételi díjat érvényesített az általa üzemeltetett temetőkben.

A Versenytanács a bírság kiszabását mellőzi.

A határozat felülvizsgálatát annak kézhezvételétől számított 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtandó, de a Fővárosi Bírósághoz címzett keresettel kérheti az eljárás alá vont vállalkozás.

Indoklás

I.

A Gazdasági Versenyhivatal az 1996. évi LVII. törvény (Tpvt.) 70. § (1) bekezdése alapján hivatalból indított vizsgálatot annak megállapítására, hogy az eljárás alá vont vállalkozás az általa üzemeltetett temetőben átadásra kerülő hamvak átvételi díjának meghatározásakor, illetve alkalmazásakor a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmába ütköző diszkriminatív magatartást tanúsított-e azáltal, hogy a nem szegedi hamvasztású hamvak átvételéért magasabb (9.000.-Ft) átvételi díjat számított fel a helybeli hamvasztású hamvak 4.000.-Ft összegben meghatározott átvételi díjához képest.

II.

Tényállás

1. A Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata által 1994-ben alapított eljárás alá vont vállalkozás - tevékenységi körébe esően - főként temetkezési és az ehhez kapcsolódó szolgáltatásokat végez Szeged városban.
A városban található 9 üzemelő temetőből 4 önkormányzati, míg a többi felekezeti tulajdonban áll.
Az önkormányzati tulajdonban lévő - belvárosi, kiskundorozsmai, tápéi, gyálaréti - temetők üzemeltetésére Szeged Megyei Város Önkormányzata (továbbiakban: Önkormányzat) az eljárás alá vont vállalkozással kötött üzemeltetési szerződést, minek felhatalmazása alapján az eljárás alá vont vállalkozás értékesíti a köztemetőkben lévő urnahelyeket, illetve látja el általában az üzemeltetéssel kapcsolatos feladatokat.
A szerződés értelmében az eljárás alá vont vállalkozás üzemeltetéssel kapcsolatos bevételét képezi - más bevételek mellett - a temetőüzemeltetési hozzájárulási díj is.
Az eljárás alá vont vállalkozás üzemeletetésében van továbbá felekezeti temetőként a református és evangélikus temető, melyekkel kapcsolatos, határozott időre szóló szerződése 2002. márciusában jár le.

2. Az 1999. évi XLIII. törvény (továbbiakban: Ttv.) 25. §-ával egybehangzóan Szeged Megyei Jogú Város közgyűlésének 42/2000. (IX.14.) számú rendelete (továbbiakban: Kgyr.) nevesíti a temetkezési szolgáltatásokat.
Más résztevékenységek mellett a temetkezési szolgáltatások közé tartozónak minősül a hamvasztás is, mely tevékenység - a Ttv. 25. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint - önállóan is végezhető.
Az eljárás alá vont vállalkozás azon túl, hogy üzemeltetői tevékenységet lát el, valamennyi temetkezési (rész)szolgáltatás biztosítását vállalja a hamvasztásra is kiterjedően.
A hamvasztást a tulajdonában lévő Szegedi Krematóriumban végzi.

Szeged város területén további öt temetkezési szolgáltatást nyújtó vállalkozás működik, kik nem végeznek hamvasztást.

3. A hamvasztás iránti igény jelentős emelkedése következtében a debreceni, budapesti és szegedi krematórium után további hét krematórium épült illetve működik az országban.

A különböző krematóriumok egymástól eltérő díjat számítanak fel, így a hozzátartozóknak módjuk van választani - függetlenül az elhunyt lakóhelyétől - a különböző krematóriumok között.
Fentieknek megfelelően a hozzátartozók nem minden Szegeden elhunyt személy hamvasztásához veszik igénybe az eljárás alá vont vállalkozás szolgáltatását, ugyanakkor azáltal, hogy az eljárás alá vont vállalkozás az egyes temetők üzemeltetője is, vele - mint üzemeltetővel - szükségszerűen kapcsolatba lépnek azon vállalkozások, akik a máshol elhamvasztott elhunytakkal kapcsolatos temetkezési szolgáltatások biztosítását vállalták.

4. Az eljárás alá vont vállalkozás által gazdálkodási körében kialakított és alkalmazott 2001. évi árjegyzék eltérő összegben határozta meg a hamvak átvételével kapcsolatos díjat aszerint, hogy az elhunytat szegedi, vagy más krematóriumban hamvasztották el.
A nem szegedi krematóriumban hamvasztott hamvak átvétele, tárolása, nyilvántartásba vétele esetére 9.000.-Ft-os, míg a Szegedről szállított hamvak átvétele, kezelése és nyilvántartásba vétele díjaként 4.000.-Ft-ot határozott meg.
Más díjak mellett az árjegyzék tartalmazza a temető üzemeltetési hozzájárulási díjként fizetendő díjakat is. (VI.pont)

5. Szeged város területén az elhunytak számát figyelembevéve a temetések több mint 70 %-ára a köztemetőkben kerül sor.
A temetések több mint 50 %-a hamvasztásos formában történik.
2001-ben az eljárás alá vont vállalkozás 45 esetben számlázott olyan hamv-átvételi díjat, amikoris a hamvasztás más városban történt, mely a szegedi összes temetésszám 2 %-át sem éri el.

6. Az önkormányzat a Kgyr-t módosító 35/2001. (X.12.) számú rendeletével a korábbiakban már rendeletben szabályozott díjakon túl a hamvak kezelésének díját egységesen 4.000.-Ft-ban határozta meg.
A módosított Kgyr. 2001. október 12-től hatályos.

III.

A vizsgálati jelentés a 2001. januártól október 12-ig alkalmazott átvételi díjak vonatkozásában a Tpvt. 21. § g) pontjába ütköző jogsértés megállapítását indítványozta azzal, hogy az érintett rövid időszakra esően jogtalanul elért előny csekély összege miatt bírság kiszabása nem indokolt.
A jogszabályi rendezést követő időszakra rögzítette, hogy ez utóbbi vonatkozásban a Tpvt. tárgyi hatálya nem állapítható meg.

IV.

Az eljárás alá vont vállalkozás a tényállást nem vitatva, jogsértés hiányában kérte az eljárás megszüntetését.
Előadta, hogy a hamvak temetés előtti beazonosíthatósága a szükséges dokumentálási és bizonylatolási kötelezettség folytán felmerülő költségeket kívánja megtéríttetni a vállalkozásokkal, akik szolgáltatását igénybeveszik.
Hivatkozott arra, hogy az eljárás alá vont vállalkozás tartja nyilván, illetve koordinálja a város területén a temetések időpontjait, melyhez értelemszerűen szükséges, hogy a hamvak átvétele zavartalanul történjen. Ilyen szempontból vállalkozását egyfajta ellátási kötelezettség terheli, melynek költsége a hamvak átvételének számától függetlenül jelentkezik, így a 2001-ben bevezetett díj nyújt fedezetet az ellátási kötelezettséggel terhelt szolgáltatással összefüggésben felmerülő nyilvántartási, adategyeztetési, koordinációs feladatok ellátására.
Előadta továbbá, hogy jogában áll kedvezményt biztosítani olyan megrendelői számára, akik szolgáltatását számára kedvezőbb feltételekkel veszik igénybe.

V.

A Tpvt. 21. § a) pontja szerint gazdasági erőfölénnyel való visszaélésnek minősül az árak (díjak) tisztességtelen módon való megállapítása.

A Tpvt. 21. § g) pontja szerint gazdasági erőfölénnyel való visszaélést valósul meg akkor is, ha valamely vállalkozás az azonos értékű vagy jellegű üzletek esetén üzletfeleit indokolatlanul különbözteti meg - pl. az árak, díjak tekintetében - hátrányt okozva ezáltal a versenyben.

2. A Tpvt. 22. § (1) bekezdése értelmében gazdasági erőfölényben van az érintett piacon az a vállalkozás, aki gazdasági tevékenységét a piac többi résztvevőjétől nagy mértékben függetlenül folytathatja anélkül, hogy piaci magatartása meghatározásakor érdemben tekintettel kellene lennie a piac más szereplőinek - így pl. vevőinek - vele kapcsolatos piaci magatartására.

Az érintett piacot a megállapodás tárgyát alkotó áru és a földrajzi terület figyelembevételével kell meghatározni. (Tpvt. 14. § (1) bekezdés).
Jelen eljárással érintett ügyben a megállapodás tárgyát képező árun (szolgáltatáson) az eljárás alá vont vállalkozás által végzett, a hamvak átvételére irányuló szolgáltatást kell érteni, melynek értelemszerűen nincs helyettesítő szolgáltatása (Tpvt. 14. § (2) bekezdés).
Földrajzi területként azok a temetők vehetők figyelembe, ahol az eljárás alá vont vállalkozás üzemeltetői jogot gyakorol, és ezen minősége miatt kizárólag tőle szerezhető be fenti szolgáltatás (Tpvt. 14. § (3) bekezdés).

A Versenytanács álláspontja szerint az érintett piacon az üzemeltetői jog gyakorlásából adódóan az eljárás alá vont vállalkozás gazdasági erőfölényben van a Tpvt. 22. § (1) bekezdésében írtak alapján, mivel - azáltal, hogy a szolgáltatás kizárólag tőle szerezhető be olyan körülmények között, amikor a város temetőihöz képest nagyszámú temetőt üzemeltet, melyekbe a betemetések több mint 70 %-a történik - megállapítható, hogy gazdasági tevékenységét nagy mértékben függetlenül folytathatja az érintett piacon anélkül, hogy magatartása meghatározásakor érdemben tekintettel kellene lennie vevőinek vele kapcsolatos magatartására.

3. Az eljárás alá vont vállalkozás általában hivatkozott az ellátási kötelezettségre, mint költségnövelő tényezőkre. Nem nevesített ugyanakkor olyan indokot, mely - ezen okból - megalapozta volna azt a különbségtételt, melyet az általa üzemeltetett illetve más krematóriumban elhamvasztott hamvak átvételével kapcsolatban alkalmazott.
Az eljárás alá vont vállalkozás által csatolt kegyeleti közszolgáltatási szerződésből megállapítható volt, hogy ezen tevékenységének ellenértékét a szerződés 5.2. pontjában írt bevételek hivatottak fedezni, melyek között külön is nevesítésre került az un. temető üzemeltetési hozzájárulás.
A temető üzemeltetési hozzájárulás temetésenkénti díját az eljárás alá vont vállalkozás fel is számítja, mely díjnak az a funkciója, hogy az üzemeltetéshez hozzájárulva egyben a folyamatos rendelkezésre állás ellenértékét is kompenzálja. Ez a díj egyaránt terheli az eljárás alá vont vállalkozás hamvasztási szolgáltatását igénybevevő vállalkozásokat és a többi, másutt hamvasztó vállalkozást, illetve közvetve a hozzátartozók is, miből eredően nem indokolt a hamv-átvételi díjnál alkalmazott különbségtétel.

Fentiekre tekintettel, kiindulva abból, hogy a 4.000.-Ft-os díj az eljárás alá vont vállalkozás költségeit és nyereségét fedezi - amit alátámaszt a Kgyr. által utóbb bevezetett alkalmazott 4.000.-Ft-os hamvátvételi díjösszeg is - a Versenytanács a Tpvt. 21. § a) pontjába ütköző jogsértés megállapítását látja indokoltnak a 2001. január 1-től 2001. október 12. napjáig terjedő időszakra, mivel az ezen összeget meghaladó díjkikötés indokolatlannak minősül.

A Versenytanács fentiek alapulvételével nem látta elfogadhatónak az eljárás alá vont vállalkozás azon védekezését, hogy a 4.000 forintos, a saját hamvasztású hamvak átvételéért felszámított díj un. kedvezményes díjnak minősül, mely díjat az esetben számította fel, ha szolgáltatását kedvezőbb feltételekkel vették igénybe. Jelen esetben a védekezés értelmezhetetlen, mivel az eljárás alá vont vállalkozás saját krematóriumi szolgáltatásával összefüggésben átvett hamvakért alkalmazott más összegű díjat.

A Versenytanács álláspontja szerint jelen ügyben a Tpvt. 21. § g) pontja nem alkalmazható, mivel az eljárás alá vont vállalkozás üzletfelei között nem alkalmazott diszkriminációt (velük szemben egységesen számította fel a 9.000 forintos díjtételt), így a 21. § g) pontjának egyik tényállási eleme hiányzik azáltal, hogy a visszaélésszerű különbségtételre a saját és a más krematóriumot igénybevevő üzletfelei között került sor. Az eljárás tárgyává tett magatartás sérti ugyanakkor a Tpvt. 21. § j) pontját, mivel a magasabb urna átvételi díj egyben hátrányos piaci helyzetet is teremtett a versenytársak számára azáltal, hogy azok vagy magasabb árat voltak kénytelenek felszámítani a végfogyasztók felé vagy a magasabb árból eredő többletköltséget maguk viselték.

Megjegyzi a Versenytanács, hogy a hamvasztásért is több díjtételből álló önálló díjat számított fel az eljárás alá vont vállalkozás. Álláspontja szerint az sem lehetett indokolt, hogy az esetlegesen a hamvasztáskor felmerülő költségeket finanszírozzák a magasabb átvételi díj formájában azok a megrendelők, akik más vállalkozásnál hamvasztattak.

A Versenytanács osztja a vizsgálati jelentésben írt azon álláspontot, hogy jelen ügyben bírság kiszabása nem indokolt, a jogsértő állapot időtartamára és arra tekintettel, hogy a kismértékű díjkülönbség miatt a magatartás a gazdasági versenyt csak csekély fokban veszélyeztette (78. § (1) és (2) bekezdés).

Budapest, 2002. március 12.

Vérné dr. Labát Éva sk. előadó
dr. Bodócsi András sk.
dr. Tóth Tihamér sk.
Kis Lászlóné