Vj-16/2001/104

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa

  • -

    a dr. Nádai Tamás jogtanácsos által képviselt Holcim Hungária Cementipari Rt. (2541 Lábatlan, Rákóczi F. u. 60.) I. r.,

  • -

    a dr. Hardicsay Sándor ügyvéd (7621 Pécs, Munkácsy M. u. 14.) által képviselt Duna-Dráva Cement Kft. II.r.,

  • -

    a dr. Kosik Péter ügyvéd (3300 Eger, Vörösmarty u. 55.) által képviselt BÉCEM Kőlisztgyártó, Vagyonkezelő és Szolgáltató Cement- és Mészipari Rt. III. r.,

  • -

    a dr. Máttyus Ádám ügyvéd (Oppenheim és Társai Ügyvédi Iroda, 1053 Budapest Károlyi M. u. 12.) által képviselt Breitenburger Auslandbeteiligungs GmbH IV.r.,

  • -

    a dr. Bán Chrysta ügyvéd (1056 Budapest Szerb u. 17.) által képviselt Heidelberger Zement AG. V. r.,

  • -

    a dr. Busch Judit ügyvéd (7621 Pécs, Irgalmasok utcája 16.) által képviselt E. Schwenk Zementwerke KG. VI. r., valamint

  • -

    a dr. Nádai Tamás jogtanácsos által képviselt Holcim Beton Betongyártó Rt. (1121 Budapest, Budakeszi út 36/c) VII. r.

eljárás alá vont vállalkozás ellen összefonódás engedélyezése iránti kérelem elmulasztása miatt indult eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

határozatot

A Versenytanács a Vj-16/2001/91. sz. határozatának az eljárás megszüntetésére vonatkozó részét módosítja az alábbiak szerint:

  • 1.)

    A Versenytanács megállapítja, hogy a II. és VII. r. eljárás alá vont vállalkozások által 1997. július 1-jén adásvételi szerződésekkel történt részvényvásárlások révén a II. r., valamint a IV-VII. r. eljárás alá vont vállalkozások közösen irányítást szereztek a III. r. eljárás alá vont vállalkozás felett, melyhez II. r. és a IV-VII. r. eljárás alá vont vállalkozások elmulasztottak engedélyt kérni a Gazdasági Versenyhivataltól.

  • 2.)

    A kérelem benyújtásának elmulasztása miatt

    • -

      a II., V. és VI. r. eljárás alá vont vállalkozásokkal szemben egyenként 2.000.000 - 2.000.000 (kétmillió-kétmillió) forint;

    • -

      a IV. és VII. r. eljárás alá vont vállalkozásokkal szemben egyenként 3.000.000-3.000.000 (hárommillió-hárommillió) forint

bírságot szab ki, melyet a határozat kézbesítésétől számított 30 napon belül kötelesek megfizetni a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-01037557. számú bírságbevételi számla javára.

  • 3.)

    A Versenytanács kötelezi a II. r., valamint a IV-VII. r. eljárás alá vont vállalkozásokat, hogy a határozat kézbesítésétől számított harminc napon belül egyetemlegesen fizessenek meg 500.000 (ötszázezer) forint eljárási díjat a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-01037571. számú eljárási díjbevételi számla javára.

  • 4.)

    A Versenytanács engedélyezi a II. r., valamint a IV-VII. r. eljárás alá vont vállalkozásnak a III. r. eljárás alá vont vállalkozás feletti - az 1.) pont szerint részvényvásárlások révén 1997. július 1-jén megvalósított - közös irányításszerzését.

  • 5.)

    Az I. és III. r. eljárás alá vont vállalkozással szemben az eljárást megszünteti.

  • 6.)

    A határozat felülvizsgálatát az eljárás alá vont vállalkozások a kézbesítéstől számított harminc napon belül kérhetik a Fővárosi Bírósághoz címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható keresettel.

Indoklás

A.
A HATÁROZAT MÓDOSÍTÁSÁNAK INDOKOLÁSA

Előzmények

  • 1.)

    A Gazdasági Versenyhivatal a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 67. § (3) és 70. § (1) bekezdése alapján 2001. január 19-én versenyfelügyeleti eljárást indított a Holcim Hungária Cementipari Rt. (a továbbiakban: Holcim Rt.); a Duna-Dráva Cement Kft. (a továbbiakban: DDC Kft.), mint a Duna-Dráva Cement és Mészművek Kft. (a továbbiakban: DDCM Kft.) jogutódja; valamint a BÉCEM Kőlisztgyártó, Vagyonkezelő és Szolgáltató Rt. (a továbbiakban: BÉCEM Rt.) ellen, melyet kiterjesztett az alábbi vállalkozásokra:
    - 2001. január 22-én:
    - Breitenburger Auslandbeteiligungs GmbH (a továbbiakban: Breitenburger);
    - Heidelberger Zement AG (a továbbiakban: Heidelberger);
    - E. Schwenk Zementwerke KG (a továbbiakban: Schwenk).
    - 2001. május 18-án: Holcim Beton Betongyártó Rt. (a továbbiakban: Beton Rt.), amely a Breitenburger Ungarn Vagyonkezelő Kft. (a továbbiakban: BVV Kft.) jogutódja.

  • 2.)

    2.) A versenyfelügyeleti eljárás annak vizsgálatára indult, hogy az eljárás alá vont vállalkozások - illetve azok közül egyesek - elmulasztottak-e a Tpvt. 28. § (1) bekezdése szerint engedélyt kérni a BÉCEM Rt feletti közös irányításszerzéshez.

  • 3.)

    3.) A Versenytanács 2001. június 28-án hozott határozatában az eljárást megszüntette. A megszüntetés azon alapult, hogy a BÉCEM Rt. 1990. évi alapításától (ezen belül a vélelmezett közös irányítás megszerzésének időpontjában 1997. július 1-jén is) hatályos Alapszabályának 2.2. pontja alapján szavazategyenlőség esetén a közgyűlés elnöke adhatja le a döntő szavazatot, az Alapszabály 2.6. pontja szerint pedig a közgyűlés elnöke a közgyűlésen jelenlévő legtöbb részvény tulajdonával rendelkező részvényes képviselője, ami kizárja a feltételezett közös irányítást.

A módosítás szükségessége

  • 4.)

    Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvénynek (a továbbiakban: Áe.) a Tpvt. 44. § alapján alkalmazandó 61. § (1) bekezdése szerint, ha a közigazgatási szerv megállapítja, hogy a felettes szerv vagy a bíróság által még el nem bírált határozata jogszabályt sért, a határozatot módosítja vagy visszavonja. A (3) bekezdés értelmében a határozat módosítására vagy visszavonására csak egyszer a határozat meghozatalától számított egy éven belül kerülhet sor. A (4) bekezdés szerint a módosítást vagy visszavonást jogszabály kizárhatja vagy feltételhez kötheti, míg az (5) bekezdés kizárja a határozat módosítását vagy visszavonását, ha az jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogot sértene.

  • 5.)

    A határozat meghozatalát követően a Versenytanács észlelte, hogy a BÉCEM Rt. Alapszabályának azon kikötése, mely szerint szavazategyenlőség esetén az elnöklő (azaz a legnagyobb) részvényes képviselőjének szavazata dönt, ellentétes mind a gazdasági társaságról szóló 1988. évi VI. törvény (régi Gt.), mind az azt felváltó a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (új Gt.) kógens szabályaival. Az 1998. június 15-ig hatályos régi Gt. 282. § szerint a közgyűlés bizonyos ügyekben a leadott szavazatok legalább háromnegyedes többségével, más ügyekben - ha az alapszabály minősített többséget nem ír elő - a szavazatok egyszerű többségével határoz. Az új Gt. 19. § szerint a gazdasági társaság legfőbb szerve (részvénytársaság esetén a közgyűlés) a határozatait - ha törvény vagy társasági szerződés eltérően nem rendelkezik - egyszerű szavazattöbbséggel hozza meg. A régi és az új Gt. tehát a közgyűlési határozat megszületéséhez a részvényesek 50 százalék + 1 szavazatát írta elő törvényes minimumként. Bizonyos tárgykörökben az alapszabály eltérhet ettől, de csak felfelé: erre utal a minősített többségre való kifejezett utalás. A részvényesek többsége akaratnyilvánításának hiányában tehát nem születhet döntés. Ezen állásponton van a bírói gyakorlat is: "Szavazategyenlőség esetére az ügyvezető szavazatának döntésére vonatkozó társasági szerződési rendelkezés az 1997. évi CXLIV tv-ben előírt egyszerű szótöbbségi rendelkezéssel ellentétes, ezért az nem alkalmazható." (BH 2000.553.) Megjegyzendő, hogy a régi és az új Gt-hez íródott kommentárok is ezt az álláspontot képviselik.

  • 6.)

    Az előzőekből következőleg a BÉCEM Rt. Alapszabályának 2.2. és 2.6. pontján alapuló közgyűlési határozatot jogszerűen nem lehetett volna kikényszeríteni. Ez egyben azt is jelenti, hogy a Gt. szabályaival ellentétes alapszabályi rendelkezés az irányítási viszonyok értékelésénél nem lett volna figyelembevehető, vagyis a Vj-106/2001/91. számú határozat eljárást megszüntető rendelkezése ellentétes a Tpvt. 23. § (2) bekezdésével is (részletesen lásd: 59-60. pont). Mindezek alapján a Versenytanácsnak miután megbizonyosodott a határozat jogszabálysértő jellegéről, az Áe. 61. § (1) bekezdése alapján nem volt más lehetősége, mint a határozat visszavonásáról vagy módosításáról dönteni.

A módosítás lehetősége

  • 7.)

    A Versenytanács a módosítás mellett döntött, mert úgy ítélte meg, hogy a jogszabálysértés kiküszöbölését követően minden olyan információ rendelkezésére áll, amely alapján az ügyben határozatot lehet hozni. Nem tartotta indokoltnak újabb eljárás indítását, új bizonyítékok beszerzését, továbbá az eljárás alá vont vállalkozásokkal a módosított határozattal azonos tartalmú kifogásait a Vj-106/2001/91. számú határozat meghozatalát megelőzően már közölte (lásd 36.1. pont), melyre azok írásban elő is terjesztették álláspontjukat (lásd 37-44. pontok).

  • 8.)

    A Versenytanács Vj-16/2001/91. számú határozatát bíróság még nem vizsgálta felül, felettes szerv pedig a Gazdasági Versenyhivatal esetében nincs (Áe. 61. § (1) bekezdés).

  • 9.)

    A határozatot a Versenytanács még nem módosította, és annak meghozatalától számítva egy év még nem telt el (Áe. 61. § (3) bekezdés).

  • 10.)

    A módosítással nem sérülnek jóhiszeműen szerzett és gyakorolt jogok (Áe. 61. § (5) bekezdés), mert a határozat deklaratív volt, abban a Versenytanács csupán a közös irányítás adott időpontban való létre nem jövetelét állapította meg, amivel nem adott semmiféle jogot az eljárás alá vont vállalkozásoknak. A Versenytanács álláspontja szerint a fenti korlátozó rendelkezés csak konstitutív határozatokra vonatkozik (pl. egy engedély megadása vagy mentesítő határozat hozatala).

  • 11.)

    A Tpvt. és más jogszabály sem zárja ki és nem köti feltételhez a határozat visszavonását vagy módosítását (Áe. 61. § (4) bekezdés).

Az eljárás alá vont vállalkozások észrevételei

  • 12.)

    A Versenytanács - jóllehet erre sem az Áe., sem a Tpvt. nem kötelezi - értesítette az eljárás alá vont vállalkozásokat, hogy a Vj-16/2001/91. számú határozatát módosítja és tájékoztatást adott a módosítás indokáról is.

  • 13.)

    A módosítással kapcsolatosan az eljárás alá vont vállalkozások észrevételeket terjesztettek elő, amelyekkel a Versenytanács az alábbiak szerint nem ért egyet.

    13.1 A Versenytanács álláspontja szerint a módosítás, illetve a módosítást eredményező hatósági döntéshozatal nem jelenti az alapeljárás folytatódását vagy új eljárás indítását. Az eredeti határozat és a módosítás meghozatala között eltelt időben teendő lépesek nem számítanak az eljárás "felélesztésének" vagy utóvizsgálat indításának. Az utóvizsgálat intézményét a törvényalkotó nem ilyen típusú helyzetekre konstruálta, a Tpvt. 76. § szerint annak az eljárás szünetelésekor, illetve az érdemi határozat teljesülésének ellenőrzése céljából lehet csak helye. Jelen esetben, miután a Versenytanács megbizonyosodott arról, hogy határozata jogszabályt sért, az ügyben új, módosított döntést hozott oly módon, hogy kizárólag a korábbi határozat meghozatalának időpontjában rendelkezésre álló bizonyítékok alapján döntött. Következésképpen alaptalan az a kifogás, mely szerint az ily módon elfogadott módosítás a törvényes eljárási határidő letelte miatt lenne jogsértő.

    13.2. Kifogásként felvetődött az is, hogy az Áe. 61. § nem alkalmazható, tekintettel a Tpvt. 44. §, 77. §, 19. §, és 32. §-aira. A Tpvt. 44. § szerint az Áe. rendelkezéseit két esetben nem lehet alkalmazni: ha e szakasz azt kifejezetten kizárja, vagy ha a Tpvt. maga eltérően rendelkezik. Az ügy elbírálásakor alkalmazandó - az eljárás megindításakor érvényes - Tpvt. 44. § nem zárja ki az Áe. 61. §-ának alkalmazását, továbbá attól eltérő, kifejezett rendelkezést sem ez a szakasz, sem a Tpvt. 77. § nem tartalmaz. A Tpvt-nek a határozat visszavonásáról szóló rendelkezései (19. és 32. §) az Áe. szabályait nem helyettesítik, hanem kiegészítik. Az Áe. 61. § ugyanis a jogszabálysértő határozat orvoslási módjai kapcsán rendelkezik visszavonásról, a Tpvt. viszont más okokra alapozottan - félrevezető tényközlés, feltétel nem teljesítése, előírással ellentétes magatartás tanúsítása, piaci körülmények változása - adja meg ezt a lehetőséget a Gazdasági Versenyhivatalnak.

    13.3. Téves az a jogértelmezés is, hogy a Versenytanács csak a 77. §-ban nevesített határozatokat hozhat. Ennek következményeként a Versenytanács nem hozhatna módosító döntést, és visszavonásról is csak két esetben rendelkezhetne (Tpvt. 19. § és 32. §). A Versenytanács álláspontja szerint a Tpvt. 77. § csak a Versenytanács által hozható olyan érdemi határozatokat tartalmazza (ezt támasztja alá a szakasz címe is), amelyek anyagi jogi alapját, vonatkozásait a Tpvt. korábbi részei adják meg. A Tpvt. 77. § nyilvánvalóan nem sorolhatja fel azokat a határozatokat, amelyeket a Versenytanács más jogszabályra, így az Áe-re alapozva hoz meg.

    13.4. Nem osztja a Versenytanács azt a felvetést sem, mely szerint a Vj-16/2001/91. számú határozatot azért sem lehet módosítani, mert erre csak pozitív tartalmú, az ügyfelet kötelező határozatnál kerülhetne sor. Egyrészt az Áe. nem korlátozza a módosításra alkalmas határozatok körét, másrészt az eljárás alá vont vállalkozásokat a Versenytanács nem fosztotta meg a határozathozatalt megelőző eljárás garanciáitól. Az eljárás alá vont vállalkozások előtt ismertek voltak azok a bizonyítékok, illetve a Versenytanács előzetes álláspontja, amelyek alapján a módosított határozat megszületett. Mindezekre nyilatkozhattak és ténylegesen nyilatkoztak is, így az eljárás alá vont vállalkozásokat megillető védekezéshez fűződő jog nem sérült.

    13.5. A határozat módosítása, illetve visszavonása nem függ továbbá annak jogerőre emelkedésétől. Az Áe. erre vonatkozó rendelkezést nem tartalmaz, a határozat jóhiszemű címzettjét más módon, a hivatkozott 61. § (5) bekezdés szerint védi, melynek feltételei jelen esetben, a fentiekben ismertetett okokból nem állnak fenn.

B..
A MÓDOSÍTOTT HATÁROZAT INDOKOLÁSA

I.

A tények

A BÉCEM Rt. irányítási viszonyai

  • 14.)

    A DDCM Kft. és a BVV Kft. - a korábbi részvény tulajdonosoktól 1997. július 1-jén (külön-külön megkötött) - adás-vételi szerződésekkel BÉCEM Rt. részvényeket vásárolt, minek következtében az 1. táblázat szerinti részvénystruktúra alakult ki, ami 1999. március 29-ig nem változott, és azt követően a versenyfelügyeleti eljárás 2001.január 19-i megindításának időpontjáig is csak annyiban módosult, hogy a Breitenburger részvényei a többségi tulajdonában lévő Holcim Rt.-hez kerültek.

1. táblázat

A BÉCEM Rt. részvényeinek megoszlása (%)

Tulajdonos

1997. július 1.

2001. január 19.

előtt

után

Holcim Rt.

-

-

27,0

DDC (M) Kft.

-

19,8

19,8

Breitenburger

27,0

27,0

-

Heidelberger

15,1

15,1

15,1

Schwenk

15,1

15,1

15,1

BVV Kft.

3,2

23,0

23,0*

Egyéb

39,6

-

-

Megjegyzés: *Beton Rt.

  • 15.)

    A BÉCEM Rt. 1990. évi alapításától 1999. január 19-ig (ezen belül 1997. július 1-jén is) hatályos Alapszabályának 2.2. pontja alapján szavazat-egyenlőség esetén a közgyűlés elnöke adhatja le a döntő szavazatot. Az Alapszabály 2.6. pontja szerint a közgyűlés elnöke a közgyűlésen jelenlévő legtöbb részvény tulajdonával rendelkező részvényes képviselője. Az 1999. január 19-től hatályos Alapszabályban a korábbi 2.2. és a 2.6. pontokkal azonos tartalmú rendelkezések nem szerepelnek.

  • 16.)

    A BÉCEM Rt. közgyűlésén a DDCM Kft.-t, a Heidelbergert és a Schwenket 1997. július 1-jét követően minden esetben egy személy képviselte.

  • 17.)

    A BÉCEM Rt. részvényesei között - nyilatkozatuk szerint - 1997. július 1-jét megelőzően és azt követően sem jött létre megállapodás részvényesi jogaik közös gyakorlását illetően.

Az eljárás alá vont vállalkozások

  • 18.)

    A Heidelberger és a Schwenk németországi vállalkozások, melyek a Magyar Köztársaság területén 1996. évben nem értek el nettó árbevételt. A Schwenk a Heidelberger legnagyobb (1997. évben 24,9 százalékos) tulajdonosa.

  • 19.)

    A Heidelberger és a Schwenk 1997. július 1-jén 50-50 százalékos tulajdonosa volt a DDCM Kft. üzletrészeinek, más magyarországi vállalkozás felett sem közösen, sem külön-külön nem rendelkeztek irányítási joggal. A Heidelberger és a Schwenk az eljárás megindításakor is 50-50 százalékos tulajdonosa volt a DDC Kft.-nek.

  • 20.)

    A DDCM Kft. a Dunai Cement és Mészmű Kft. (a továbbiakban: DCM Kft.), valamint a Beremendi Cement és Mészipari Rt. (a továbbiakban: BCM Rt.) egyesülésével jött létre 1997. március 31-én. A DDCM Kft. meghatározó tevékenysége 1997. évben a cement és a mész termékek gyártása és forgalmazása volt. A DCM Kft. és a BCM Kft. 1996. évben együttesen 11.237 millió forint nettó árbevételt ért el.

  • 21.)

    A DDCM Kft. 1997. július 1-jén további négy vállalkozás felett rendelkezett irányítási joggal. E vállalkozások mészkőbányászattal, hőszigetelő anyagok- és papírzsákok gyártásával, valamint üzemélelmezéssel foglalkoztak. 1996. évi együttes nettó árbevételük (az egymás közötti és a DDCM Kft.-vel lebonyolított forgalom nélkül) 1999 millió forint volt.

  • 22.)

    A Breitenburger 1996. évben a Magyar Köztársaság területén nem ért el nettó árbevételt, az 1997. július 1-jén vele azonos vállalkozáscsoporthoz tartozó szlovákiai Hirocem a.s. 1996. évben un. fehércement forgalmazásából 0,3 millió forint nettó árbevételt ért el a Magyar Köztársaság területén.

  • 23.)

    A Breitenburger 1997. július 1-jén az alábbi magyarországi vállalkozások felett rendelkezett a részvények vagy az üzletrészek többségének tulajdonlásán alapuló irányítási joggal:

    • -

      a vagyonkezelő tevékenységet folytató BVV Kft.;

    • -

      a cement és mész termékek gyártásával és forgalmazásával foglalkozó Lábatlani Cementipari Rt. (a továbbiakban: LCM Rt), amelynek irányítása alatt állt a transzportbeton gyártó Győrbeton Kft., mely irányította az Óvárbeton Kft.-t;

    • -

      a térburkoló kő előállító Viacolor Kft.;

    • -

      a kavicskitermelő és forgalmazó Foka Rt.; valamint

    • -

      a transzportbeton gyártó Transzbeton Kft..

  • 24.)

    A 23.) pontban említett vállalkozások 1996. évi együttes nettó árbevétele - az egymás közötti forgalom nélkül - 5.390 millió forint volt.

  • 25.)

    A Breitenburger 1997. július 1-jén legnagyobb (közel 40 százalékos) tulajdonosa volt a cement és mész gyártással foglalkozó Hejőcsabai Cement és Mészipari Rt-nek (a továbbiakban: HCM Rt.), amely 2000. január 31-én - a Breitenburger többségi tulajdona mellett - összeolvadással egyesült az LCM Rt.-vel. Az összeolvadással létrejött vállalkozás jelenlegi jogutódja a Holcim Rt.

  • 26.)

    A BÉCEM Rt. meghatározó tevékenysége 1997. évben a cement- és mészgyártás volt. Az üzletrészek többségének tulajdonlásán alapuló irányítási joggal rendelkezett
    - a cement kereskedelemmel foglalkozó Beledi Relé Kft.; valamint
    - a fuvarozási tevékenységet folytató Bélkőfu Kft. felett.

  • 27.)

    A 26.) pontban említett vállalkozások 1996. évi együttes nettó árbevétele - az egymás közötti forgalom nélkül - 3.604 millió forint volt.

A vállalkozások piaci helyzete

  • 28.)

    Az eljárás alá vont vállalkozások 1997. évi közös magyarországi tevékenysége a cement- és mészgyártás és -forgalmazás volt. 1997. évben (és jelenleg is) cementet Magyarországon az eljárás alá vont vállalkozások, illetve az általuk irányított vállalkozások mellett kizárólag a HCM Rt. gyártott, amelynek 1997. évben közel 40 százalékos tulajdonosa volt a Breitenburger. Az említett vállalkozások a mész esetében is jelentős részesedéssel bírtak az országos forgalomból, azt azonban mellettük még számos vállalkozás állított elő és forgalmazott.

  • 29.)

    Az egyes vállalkozások részesedését az 1996. évi magyarországi cement- és mészforgalomból a 2. táblázat mutatja be.

2. táblázat

A magyarországi vállalkozások részesedése az 1996. évi cement- és mész értékesítéséből

Vállalakozás

Cement

Mész

DDCM Kft.

44

15

BÉCEM Rt.

17

9

LCM Rt.

12

-

HCM Rt.

21

20

Egyéb

-

56

Együtt

94

100

  • 30.)

    A cementértékesítés fennmaradó 6 százaléka importból származott. Az 1996. évi viszonylag alacsony cementimportban szerepet játszottak a cement terméket érintő piacvédelmi intézkedések (pl. behozatali kontingensek), valamint az importot 1995. március 20. és 1997. július 1-je között általánosan drágító vámpótlék.

  • 31.)

    A cement és a mész homogén termék. A cementnek vannak ugyan eltérő felhasználói igényt kielégítő választékai, az egyes cementfajták azonban ugyanazokon a termelőkapacitásokon állíthatók elő.

  • 32.)

    A Magyarországon 1997. évben működő öt cementgyár közül három (a BÉCEM Rt., a DDCM Kft. váci gyára és a HCM Rt.) a Dunától keletre, kettő a Dunántúlon (a DDCM Kft. beremendi gyára a Dunántúl déli részén, az LCM Rt. a Dunántúl északi részén) helyezkedett el. A cement és a mész szállítási költségigénye viszonylag magas. Ennek ellenére az egyes vállalkozások - bár nagyobb hányadában telephelyeik környezetében értékesítették termékeiket - Magyarország egész területén jelen voltak 1996-1997. évben. Így például az Észak-Kelet Magyarországon elhelyezkedő BÉCEM Rt. a Dunántúlra is szállított, Budapesten és környékén, valamint a nagyvárosokban pedig valamennyi vállalkozás terméke megtalálható volt.

  • 33.)

    A cement és mészgyártás nyersanyagforráshoz kötött, a gyártókapacitás létrehozása tőkeigényes, annak jelentősebb pótlólagos ráfordítás nélküli hatékony üzemeltetési ideje 10-15 év. A tőkeigényesség következtében a fix-költségek részaránya az üzemeltetési költségek között magas. A termelés rendkívül energiaigényes, 1996. évben a költségeknek mintegy 35-40 %-át az energiaköltség tette ki. A gyártás alapberendezései speciális, nagyértékű, egyedi előállítású eszközök, amelyek tervezésére és gyártására Európában néhány cég specializálódott. A már piacon lévő vállalkozások alacsony (50 százalék körül szóródó) kapacitás kihasználására, valamint a beruházás-igényességére tekintettel 1997. évben - jóllehet annak adminisztratív jellegű akadálya nem lett volna - nem volt valószínűsíthető újabb szereplő piacra lépése.

II.

A vizsgálói indítvány

  • 34.)

    A Tpvt. 71. § alapján - a Versenytanács által a Tpvt. 72. § (1) bekezdés b.) pontja szerint elrendelt kiegészítést követően - készített jelentésben a vizsgáló az eljárás megszüntetését indítványozta, mert álláspontja szerint az eljárás alá vont vállalkozások nem szereztek irányítást a BÉCEM Rt. felett.

  • 35.)

    Arra az esetre is, ha a Versenytanács álláspontja az előzőektől eltérne, a vizsgáló indítványozta az eljárás megszüntetését:

    • -

      BÉCEM Rt.-vel szemben azért, mert - mint a vélelmezett irányítás alá kerülő vállalkozást - a Tpvt. 28. § (1) bekezdése alapján engedélykérési kötelezettség nem terhelte; továbbá

    • -

      a Holcim Rt.-vel szemben, amelynek a jogelődjei (LCM Rt., HCM Rt.) 1997. július 1-jén nem rendelkeztek tulajdonosi részesedéssel a BÉCEM Rt.-ben.

III.

A Versenytanács előzetes tájékoztatása és az eljárás alá vont vállalkozások észrevételei

Az előzetes tájékoztatás

  • 36.)

    A Versenytanács a kiegészített vizsgálati jelentés kézhezvételét követően a Tpvt. 73. § alapján 2001. június 28-ára tárgyalást tűzött ki, melyről 2001. június 14-én értesítette az eljárás alá vont vállalkozásokat, és egyidejűleg a rendelkezésére álló dokumentumok alapján - az eljárás alá vont vállalkozások addigi nyilatkozatait is figyelembe véve - az alábbi előzetes álláspontot közölte az eljárás alá vont vállalkozásokkal:

    36.1. Az 1997. július 1-jén (külön-külön) megkötött részvény-adásvételi szerződésekkel
    - a Heidelberger, a Schwenk és a DDCM Kft.; illetve
    - a Breitenburger és a BVV Kft.,
    mint a BÉCEM Rt. irányításában külön-külön objektíve azonos érdekeltséggel bíró vállalkozás-együttesek, az 50-50 százalékos részesedésük révén a Tpvt. 23. § (1) bekezdésének b.) pontja szerinti közös irányítást szereztek a BÉCEM Rt. felett, amelyhez - mint vállalkozások összefonódásához - elmulasztottak engedélyt kérni. A kérelem előterjesztésének elmulasztása miatt az eljárás alá vont vállalkozásokkal szemben a Tpvt. 79. § alapján legfeljebb napi 10.000 forint bírság szabható ki az engedélykérésre nyitva álló határidő (a Tpvt. 28. § (2) bekezdése szerint a szerződések megkötése + 8 nap) és az eljárás megindításának napja (2001. január 19.) közötti időszakra.

    36.2. Az összefonódás - melyhez a rendelkezésre álló adatok szerint a Tpvt. 24. § (1) bekezdése alapján engedélyt kellett volna kérni - a Tpvt. 30. § alapján nem lett volna engedélyezhető arra tekintettel, hogy
    - az összefonódás közvetlen és közvetett résztvevőinek együttes részesedése az országos cementértékesítésből 73 százalék volt,
    - a Breitenburger a legnagyobb részvénytulajdonosa volt a HCM Rt.-nek, amely további 21 százalékkal részesedett az országos cementértékesítésből, továbbá
    - a közös irányításszerzésnek nem voltak azonosíthatók olyan előnyei, amelyek a fenti koncentrálódásból fakadó hátrányokat ellensúlyozták volna.

Az eljárás alá vont vállalkozások védekezése

  • 37.)

    Az eljárás alá vont vállalkozások mindegyike az eljárás megszüntetését kérte.

  • 38.)

    A DDC Kft., a Breitenburger, a Heidelberger, a Schwenk és a Beton Rt. hivatkozott arra, hogy
    a) az 1997. július 1-jei részvényvásárlások révén nem szereztek közös irányítást a BÉCEM Rt. felett, vagyis nem került sor a Tpvt. 23. § szerinti olyan összefonódásra, melyhez engedélyt kellett volna kérniük; illetve
    b) feltételezve (de meg nem engedve), hogy összefonódás jött létre, az a Tpvt. 30. § (2) bekezdése alapján a Gazdasági Versenyhivatal által nem lett volna megtagadható.



  • 39.)

    A Holcim Rt. és a Beton Rt. - amellett, hogy álláspontjuk szerint sem történt engedélyköteles összefonódás - arra hivatkozással is kérték az eljárás megszüntetését, hogy a BÉCEM Rt. részvényei jogutódlás révén kerültek a tulajdonukba, amelyet engedélykérési kötelezettség nem terhel.

  • 40.)

    A BÉCEM Rt. szintén hivatkozott arra, hogy az 1997. július 1-jei részvényvásárlások révén felette nem szereztek közös irányítást, továbbá azért is kérte az eljárás megszüntetését, mert - mint a Versenytanács által feltételezett közös irányítás alá kerülő vállalkozást - a Tpvt. 28. § (1) bekezdése alapján nem terhelte volna engedélykérési kötelezettség.

  • 41.)

    Arra nézve, hogy 1997. július 1-jén nem szereztek közös irányítást, az eljárás alá vont vállalkozások az alábbiakat adták elő.

    41.1. Az 50-50 százalékos részvénytulajdonnal - mint közös irányítást megalapozó körülménnyel - kapcsolatosan:

    • a)

      hivatkoztak arra, hogy az még két vállalkozás esetén is csak ún. tényleges (de facto) irányítást alapozhat meg, amelyet a 2000. évi CXXXVIII. törvény 9. § (2) bekezdése 2001. február 1-jei hatállyal iktatott be a Tpvt. rendelkezései közé, így az a jelen ügyben nyilvánvalóan nem alkalmazható; továbbá

    • b)

      utaltak arra, hogy a közös irányításra vonatkozó álláspontját a Versenytanács elsőként a Vj-99/1999. számú határozatában - vagyis több évvel a vizsgált részvényvásárlást követően - fejtette ki.



41.2. Az előzőektől függetlenül az eljárás alá vont vállalkozások többsége - legrészletesebben a Heidelberger - kifejtette, hogy a DDCM Kft., a Schwenk és a Heidelberger részvénytulajdonai a BÉCEM Rt. irányítása szempontjából nem számíthatók egybe az alábbiakra tekintettel.

41.2.1. Elvi szempontból a Versenytanács előzetes állásfoglalásában felhívott "objektíve azonos érdek" fogalom legfeljebb tényleges közös irányítást alapozhat meg, amit az 1997. július 1-jén hatályos Tpvt. nem ismert (lásd 41.1. a. pont)
41.2.2. A Heidelberger és a Schwenk esetében az objektíve közös érdek a gyakorlatban sem áll fenn. Azok ugyanis egymástól független vállalkozások, mert a Schwenk számára nem alapoz meg irányítási jogot az a körülmény, hogy 24,9 százalékos tulajdonosa a Heidelbergnek, amit az is jelez, hogy a két vállalkozás közötti verseny a mindennapok realitása Németország azon piacain, amelyeken mindketten jelen vannak.
41.2.3. A Heidelberger és a Schwenk - mint részvényesek - a magyar társasági jog alapján közvetlenül nem utasíthatták a DDCM (majd a DDC) Kft.-t arra, hogy miként szavazzon a BÉCEM Rt. közgyűlésén. A három vállalkozás közös közgyűlési képviselője pedig gyakorlati formaság, a képviselő ugyanis a szavazati jogokat az általa képviselt részvényesektől külön-külön kapott utasítások alapján gyakorolta.
41.2.4. A legnagyobb részvényest a BÉCEM Rt. Alapszabályának 2.2. és 2.6. pontja alapján a közgyűlésen megillető döntő szavazat lehetetlenné tette, hogy határozatképtelenség (és így megegyezési kényszer) alakuljon ki.

  • 42.)

    Az eljárás alá vont vállalkozások hivatkoztak arra is, hogy Heidelberger és a Schwenk, valamint a Breitenburger és a BVV Kft. 1997. július 1-jét megelőzően is együttesen 60,4 százaléknyi részvénytulajdonnal rendelkeztek a BÉCEM Rt.-ben, vagyis lehetőségük volt (lett volna) azt közösen irányítani, és ez a helyzet már 1996. december 31. előtt is fennállt, amikor a hatályos szabályozás (1990. évi LXXXVI. törvény) alapján a közös irányításszerzéshez nem kellett engedélyt kérni.

  • 43.)

    Arra nézve, hogy az engedély nem lett volna megtagadható a Gazdasági Versenyhivatal által, az eljárás alá vont vállalkozások hivatkoztak arra, hogy az 1997. július 1-jei részvényvásárlásokkal nem következett be a BÉCEM Rt. irányításában annak piaci magatartására (és így a gazdasági versenyre) kiható változás, mert a vélelmezett közös irányítói csoportoknak 1997. június 30-án is 30,2 - 30,2 százalékos részvénytulajdonuk volt, amelynek révén

    • -

      a BÉCEM Rt. 1997. április 27-én meghozott 127. számú közgyűlési határozatával jóvá tudták hagyni a BÉCEM Rt. 1997. évi üzleti előirányzatait, és újabb részvények megszerzése nélkül ugyanezt a döntést az 1998-2000. évi közgyűléseken is meg tudták volna hozni; továbbá

    • -

      képesek lettek volna minden, a BÉCEM Rt piaci magatartására vonatkozó döntést (pl.: a cementgyártás leállítását is) meghozni, mert a BÉCEM Rt Alapszabálya kizárólag a Gt.-ben előírt tárgykörökben írt elő 50 százalék + 1 szavazatnál nagyobb többséget.

  • 44.)

    Hivatkoztak továbbá arra, hogy az engedély azért sem lett volna megtagadható, mert 1996-1997. években a magyar piacon jelentős verseny volt, amit erősített

    • -

      az alacsony kereslet, illetve a cementgyáraknak az abból fakadó alacsony kapacitás kihasználása; valamint

    • -

      az importverseny, amelyet jelez, hogy az import részaránya az 1996. évi 6 százalékról 2000. évre 20 százalék fölé emelkedett.

IV.

Az engedélykérési kötelezettség

A közös irányítás

  • 45.)

    A Tpvt. 23. § (1) bekezdésének b) pontja alapján vállalkozások összefonódása jön létre, ha több vállalkozás közösen irányítást szerez egy másik vállalkozás felett. Az irányítás megszerzésének minősül, ha több vállalkozás közösen a másik vállalkozás többségi szavazati jogot biztosító részvényeit megszerzi (Tpvt. 23. § (2) bekezdés a) pont).

  • 46.)

    A Versenytanács álláspontja szerint az a körülmény, hogy két (vagy több) vállalkozás együttesen egy további vállalkozás szavazati jogot biztosító részvényeinek többségével rendelkezik - mint jelen esetben 1997. július 1-jét megelőzően a Breitenburger, a Heidelberger, a Schwenk és a BVV Kft. - nem automatikusan jelent közös irányítást, az feltételezi
    a) a tulajdonosok arra vonatkozó megállapodását, vagy
    b) olyan objektív helyzetet, amelyben a feltételezett közös irányítók közötti megállapodás nélkül - döntés hiányában - a vállalkozás nem tudna működni.

  • 47.)

    Mindezek hiányában ugyanis az önmagukban irányításra képtelen kisebbségi tulajdonosok az egyes döntéseket a legkülönbözőbb tulajdonosi kombinációkban (koalíciókban) hozhatják meg, ami a döntések összességét tekintve nem szükségszerűen vezet egységes vállalkozásirányítási koncepcióhoz, illetve azon alapuló piaci magatartáshoz.

  • 48.)

    Ha viszont a 46.) pont szerinti feltételek bármelyike fennáll, akkor a több vállalkozás által tulajdonolt, együttesen 50 százalékot meghaladó részvény - szemben az eljárás alá vont vállalkozások álláspontjával (lásd 41.1.a. pont) - nem csupán a tényleges, hanem a Tpvt. 23. § (1) bekezdés b) pontja szerinti (jogi) irányítást is megalapozza, hiszen az a részvényesi jogokból szükségszerűen következik.

  • 49.)

    A Versenytanács álláspontja szerint az objektív helyzet tipikus esete, amikor

    • a)

      a vállalkozásnak csak két tulajdonosa van, és azok egyaránt 50-50 százalék szavazati joggal rendelkeznek, vagy az 50-50 százalékkal több olyan vállalkozás együttesen rendelkezik, amelyeknek az irányított vállalkozás piaci magatartásának meghatározásában objektíve azonosak az érdekeik, és

    • b)

      a vállalkozás döntési fórumainak működési rendje az egyenlőséget nem bontja meg.

  • 50.)

    A Versenytanács álláspontja szerint az a körülmény, hogy a fenti megközelítésre a jogalkalmazási gyakorlat 1997. július 1-jét megelőzően még nem szolgáltatott példát - szemben az eljárás alá vont vállalkozások álláspontjával (lásd 41.1.b. pont) -, nem lehet akadálya alkalmazásának.

  • 51.)

    Az objektíve azonos érdek a Breitenburger és a BVV Kft. - mint nem független vállalkozások (Tpvt. 15. § (1) bekezdés a) pont) - tekintetében 1997. július 1-jén nem vitathatóan fennállt, és fennállt a jelen versenyfelügyeleti eljárás megindításának, illetve Beton Rt.-re történt kiterjesztésének időpontjában is az egyaránt a Breitenburger által irányított - és így egymástól szintén nem független (Tpvt. 15. § (1) bekezdés b) pont) - Holcim Rt. és Beton Rt. tekintetében is.

  • 52.)

    A DDCM Kft., valamint az azt közösen irányító Heidelberger és Schwenk tekintetében az objektíve azonos érdek meghatározó elemeként értékelte a Versenytanács, hogy a DDCM Kft. jelentős (44 százalékos) piaci részesedéssel bírt 1996. évben azon a piacon (cement), amelyen a vélelmezett közös irányítás alá kerülő BÉCEM Rt. is jelen volt, és a két németországi vállalkozásnak más érdekeltsége a magyar piacon nem volt.

  • 53.)

    A Versenytanács a Schwenknek a Heidelbergerben meglévő 24,9 százalékos tulajdonosi részesedése alapján nem tekintette a két vállalkozást egymástól nem függetlennek, és azt sem vitatta, hogy a két vállalkozás Németországban versenyben áll egymással (lásd 41.2.2. pont). Álláspontja szerint azonban a németországi versenyből automatikusan nem következik verseny a magyar cement piacon, amelyen önállóan egyik vállalkozás sem rendelkezik érdekeltséggel.

  • 54.)

    A Versenytanács nem vitatja az eljárás alá vont vállalkozások azon álláspontját, hogy a DDCM Kft., a Heidelberger és a Schwenk egy személy általi képviselete a BÉCEM Rt. közgyűlésein - nem jelent feltétlenül azonos módon történő szavazást (lásd 41.2.3. pont). Álláspontja szerint azonban ez a tény - csakúgy mint a Heidelberger és a Schwenk közötti tulajdonosi kapcsolat - egyértelműen az objektíve azonos érdekeltség irányába mutat, és nem annak hiányát erősíti.

  • 55.)

    Nem osztotta a Versenytanács az eljárás alá vont vállalkozások azon álláspontját, mely szerint a Breitenburger, a Heidelberger, a Schwenk és a BVV Kft. a Versenytanács által állított közös irányítással már 1997. július 1-jét megelőzően is rendelkezett (lásd 42. pont). A 46-47. pontban részletesen kifejtettek alapján ugyanis az együttesen 60,4 százalékos részvénytulajdon - a részvényesek közötti megállapodás hiányában (lásd 17. pont) - nem eredményez közös irányítást.

  • 56.)

    Mindezek alapján a Versenytanács álláspontja szerint az 1997. július 1-jei részvényvásárlásokkal a BÉCEM Rt. tulajdonosainak két olyan csoportja alakult ki, amelyek mindegyikének tagjai az irányításban objektíve azonos érdekeltséggel rendelkeznek; továbbá mindkét csoport együttesen 50 százalékos szavazati joggal rendelkezett (az 1. táblázat szerint: 23+27=50, illetve 19,8+15,1+15,1=50). Ezért a 49. a) alatti feltétel a BÉCEM Rt. 1997. július 1-jét követően kialakult részvényesi struktúrájára nézve fennállt, és abban a jelen eljárás megindításáig csupán a két csoporton belül történtek változások.

  • 57.)

    A 49. b) pontban említett feltétellel összefüggésben a Versenytanács vizsgálta a BÉCEM Rt. döntési fórumainak működési rendjét, ezen belül is kiemelten azt - az eljárás alá vont vállalkozások által hivatkozott körülményt (lásd 41.2.4. pont) -, hogy a BÉCEM Rt. 1997. július 1-jén hatályos Alapszabálya 2.2 és 2.6. pontjai szavazategyenlőség esetén döntő szavazatot biztosítanak a legnagyobb részvényesnek.

  • 58.)

    A Versenytanács az Alapszabály fenti rendelkezésének a közös irányítás szempontjából tekintett értékelésnél abból indult ki, hogy az ellentétes az 1997. július 1-jén hatályos régi Gt. és az 1998. június 16-tól hatályos új Gt. rendelkezéseivel is (lásd 5. pont).

  • 59.)

    Az előzőek egyben azt is jelentik, hogy egy, a BÉCEM Rt. Alapszabályának 2.2 és 2.6. pontjain alapuló közgyűlési határozatot jogszerűen nem lehetett volna kikényszeríteni. Erre tekintettel a BÉCEM Rt. részvényesei közötti megegyezési kényszer a Versenytanács álláspontja szerint fennállt az alábbiak szerint.

    59.1. Az régi Gt. 44. § (1) bekezdése (új Gt. 47. § (1) bekezdése) szerint a részvényes kérheti a társaság szervei által hozott határozat bírósági felülvizsgálatát arra hivatkozással, hogy a határozat a Gt. vagy más jogszabály rendelkezéseibe ütközik. A kisebbségben maradt részvényes így bírósághoz fordulhat, kérve a Gt. fent nevezett kógens előírásába ütköző módon megszületett határozat hatályon kívül helyezését. Hangsúlyozandó, hogy nem az Alapszabály érvénytelenségét, hanem a határozatét. Az régi Gt 44. § (4) bekezdése (új Gt. 47. § (4) bekezdése) szerint a keresetindítás joga érvényesen nem zárható ki. Bírósághoz ugyan nem fordulhat az a személy, aki szavazatával a határozathoz hozzájárult, jelen esetben azonban éppen annak a részvényesnek a bírósághoz fordulási jogáról van szó, aki nem járult hozzá a közgyűlés határozatához.

    59.2. A régi Gt. 45. § (1) bekezdésében (új Gt. 47. § (3) bekezdésében) meghatározott határidőn belül az érdekeiben sértett részvényes mindenféle korlátozástól mentesen fordulhat bírósághoz, amely a jogkövetkezmények terén nem mérlegelhet: miután megállapította a jogszabálysértést, hatályon kívül kell helyezze a határozatot (régi Gt. 45. § (2) bekezdés, új Gt. 48. § (2) bekezdés).

  • 60.)

    Az eddigiekből következőleg a Gt. rendelkezéseibe ütköző alapszabályi rendelkezést az irányítási viszonyok értékelésekor figyelmen kívül kell hagyni, vagyis jogszerű közgyűlési határozat csak akkor születhet, ha a részvényesek több mint 50 %-a igenlő szavazatot ad le, azaz ha a BÉCEM Rt.-ben jelen levő két tulajdonosi érdekcsoport egymással megegyezésre tud jutni.

  • 61.)

    Mindezek alapján a Versenytanács megállapította, hogy a DDCM Kft., a Heidelberger és a Schwenk, valamint a Breitenburger és a BVV Kft. a Tpvt. 23. § (2) bekezdés a) pontja szerinti közös irányítást szerzett a BÉCEM Rt. felett, ami a Tpvt. 23. § (1) bekezdés b) pontja alapján vállalkozások összefonódásának minősül.

A küszöbértékek

  • 62.)

    A Versenytanács megállapította azt is, hogy az összefonódáshoz a Tpvt. 24. § (1) bekezdése alapján a Gazdasági Versenyhivatal engedélyét kellett volna kérni, mert

    • -

      az érintett vállalkozások (a Tpvt. 26. § alapján: a közös irányítást megszerző vállalkozások és az irányításuk alá kerülő BÉCEM Rt., továbbá az általuk irányított vállalkozások) 1996. évi együttes nettó árbevétele (a 18-27. pontok szerint 22.230 millió forint) meghaladta a tízmilliárd forintot; ezen belül

    • -

      az irányítás alá kerülő BÉCEM Rt. és az általa irányított vállalkozások 1996. évi együttes nettó árbevétele (a 27. pont szerint: 3604 millió forint) meghaladta az ötszázmillió forintot.

A jogsértés megállapítása

  • 63.)

    A Tpvt. 67. § (3) bekezdése értelmében versenyfelügyeleti eljárás hivatalból is megindítható, ha a vállalkozások összefonódásához a Gazdasági Versenyhivataltól engedélyt kellett volna kérni, de azt elmulasztották. A Tpvt. 67. § (4) bekezdése szerint nem indítható vizsgálat, ha a törvény rendelkezéseibe ütköző magatartás elkövetése óta három év eltelt. Ha azonban a törvény rendelkezéseibe ütköző magatartás azzal valósul meg, hogy valamely helyzetet vagy állapotot fenntartanak, a vizsgálat indítására vonatkozó határidő mindaddig nem kezdődik el, amíg ez a jogsértő helyzet vagy állapot fennáll.

  • 64.)

    A jogellenes helyzet nem vitathatóan megvalósult azzal, hogy a DDCM Kft., a Bretenburger, a Heidelberger, a Schwenk és BVV Kft. a BÉCEM Rt. feletti közös irányítás megszerzéséhez - mint vállalkozások összefonódásához - elmulasztották a Tpvt. 28. § (1)-(2) bekezdése szerinti engedélykérést. Az is tény, hogy a BÉCEM Rt. irányítási viszonyaiban 1999. március 29-ig nem következett be változás, amihez képest az eljárás megindításának (illetve kiterjesztésének) időpontjáig nem telt el három év.

  • 65.)

    Megjegyzi a Versenytanács, hogy a BÉCEM Rt. irányítási viszonyaiban 1999. március 29-én és azóta csak a két 50 százalékos vállalkozási körön belüli változások történtek. Szintén nem releváns az a körülmény, hogy 1999. január 19-től már nem tartalmazza a BÉCEM Rt. Alapszabálya az addigi 2.2. és 2.6. pontot, mert azokat az 1997. július 1-jén kialakult irányítási viszonyok értékelésénél figyelmen kívül hagyta a Versenytanács (lásd 60. pont). Ezért a Tpvt. rendelkezéseibe ütköző állapot az eljárás megindításakor, illetve kiterjesztésekor is fennállt.

  • 66.)

    Mindezek alapján a Versenytanács határozatában megállapította, hogy II. r. eljárás alá vont DDC Kft. jogelődje a DDCM Kft., a IV. r. eljárás alá vont Breitenburger, az V. r. eljárás alá vont Heidelberger, a VI. r. eljárás alá vont Schwenk, valamint a VII. r. eljárás alá vont Beton Rt. jogelődje a BVV Kft. jogsértést követtek el azzal, hogy elmulasztottak engedélyt kérni a BÉCEM Rt. feletti közös irányításszerzéshez.

A bírság

  • 67.)

    A Tpvt. 78. § (1) bekezdése értelmében a Versenytanács bírságot szabhat ki azzal szemben, aki a törvény rendelkezéseit megsérti. A Tpvt. 79. § alapján a bírság összege a Tpvt. 24. § szerinti engedély iránti kérelem elmulasztása esetén legfeljebb napi tízezer forint. A Tpvt. 78. § (2) bekezdése szerint a bírság összegét az eset összes körülményeire tekintettel kell meghatározni.

  • 68.)

    A Versenytanács elöljáróban szükségesnek tartja leszögezni, hogy a Tpvt. 28. § (1) bekezdése alapján a közös irányítást megszerző vállalkozások mindegyike jogsértést követett el az engedély iránti kérelem elmulasztásával, amiből következőleg az egyes vállalkozásokra külön-külön vonatkozik a Tpvt. 79. § szerinti napi tízezer forintos bírságkorlát.

  • 69.)

    A Tpvt. 28. § (2) bekezdése szerint az engedély iránti kérelmet a szerződés megkötésétől számított nyolc napon belül, vagyis legkésőbb 1997. július 9-én kellett volna benyújtani a Gazdasági Versenyhivatalhoz. Ezen időpont, valamint a versenyfelügyeleti eljárás megindítása (2001. január 19.) között 1288 nap telt el, vagyis a kiszabható bírság felső határa 12,88 millió forint.

  • 70.)

    A Versenytanács az eljárás alá vont vállalkozásokat terhelő bírság összegének a fenti mértéknél lényegesen alacsonyabb összegben történt meghatározásakor tekintettel volt arra, hogy

    • -

      1997. évben a közös irányításra vonatkozó engedélykérési kötelezettség új jogintézmény volt, és az annak tartalmára vonatkozó versenyfelügyeleti gyakorlat még nem alakult ki; továbbá

    • -

      a közös irányításszerzéssel megvalósuló összefonódásnak nem mutatkoztak káros versenyhatásai, és ezért az engedélyezhető lett volna (lásd 93. pont).

  • 71.)

    Az egyes eljárás alá vont vállalkozásokra kirótt bírság összegét a Versenytanács úgy állapította meg, hogy azonos összegű (hat-hat millió forint) bírságot szabott ki a közös irányítást megszerző két csoportra, és azokon belül az egyes vállalkozásokra (kettő-kettő-kettő, illetve három-három millió forint).

V.

Az összefonódás engedélyezése

  • 72.)

    A Tpvt. 30. § (2) bekezdése alapján a Gazdasági Versenyhivatal nem tagadhatja meg az engedélyt, ha az összefonódás nem hoz létre vagy nem erősít meg gazdasági erőfölényt, nem akadályozza meg a hatékony verseny kialakulását, fennmaradását vagy fejlődését az érintett piacon (Tpvt. 14. §).

  • 73.)

    A Tpvt. 22. § (2) bekezdése szerint gazdasági erőfölényben van az érintett piacon, aki gazdasági tevékenységét a piac többi résztvevőjétől nagymértékben függetlenül folytathatja, anélkül, hogy érdemben tekintettel kellene lennie azok vele kapcsolatos piaci magatartására. A (3) bekezdés értelmében a gazdasági erőfölény megítéléséhez - egyebek mellett - vizsgálni kell az érintett piac szerkezetét, a piaci részesedéseket és az érintett piacra való belépés feltételeit. A (4) bekezdés szerint gazdasági erőfölényben lehet egy vállalkozás vagy több vállalkozás közösen.

  • 74.)

    A Versenytanács álláspontja szerint a versenyhatások előzőek szerinti értékelésénél nem a versenyfelügyeleti eljárás időszakában, hanem az engedély nélkül megvalósított összefonódás időpontjában meglévő, illetve reálisan várható piaci körülményekből kell kiindulni.

Az érintett piac

  • 75.)

    Az összefonódással érintett piacoknak minősülnek mindazok, amelyeken az összefonódás valamely (akár közvetlen akár közvetett) résztvevője áruival jelen van. Ezek közül a Versenytanács részleteiben a cement és a mész termékeket vizsgálta, melyeket a közös irányítás alá kerülő BÉCEM Rt. mellett, a felette irányítást szerző DDCM Kft., valamint a szintén irányítást szerző Breitenburger által irányított LCM Rt. is gyártott és forgalmazott 1996-1997. években. Az összefonódással érintett vállalkozások által gyártott további termékeket a BÉCEM Rt. és az általa irányított vállalkozások nem gyártották, ezért azok tekintetében az összefonódásnak nem valószínűsíthetők káros versenyhatásai.

  • 76.)

    A cementnek és a mésznek nincs a Tpvt. 14. § (2) bekezdése szerinti feltételeknek megfelelő (ésszerű) helyettesítő áruja, és nincsenek olyan speciális áruválasztékai sem, amelyeket a többi választék keresleti (illetve a cement esetében kínálati) szempontból ne helyettesítene (lásd 31. pont). Ezért a Versenytanács - a jelen eljárásban - vizsgálandó érintett árupiacnak a cementet és a meszet tekintette.

  • 77.)

    A Tpvt. 14. § (3) bekezdése szerinti érintett földrajzi piacként a Versenytanács Magyarország egész területét vette figyelembe, tekintettel arra, hogy az egyes vállalkozások által gazdaságosan ellátható körzetek egymást részben átfedve az ország egész területét lefedik, tovább az egyes vállalkozások kisebb-nagyobb mértékben e körzeteken kívül is értékesítették áruikat.

A versenyhatások

  • 78.)

    A Tpvt. - egyezően a nemzetközi versenyjogi gyakorlattal - az ún. erőfölény-tesztet állítja az összefonódás engedélyezési eljárás középpontjába, ami azt jelenti, hogy gazdasági erőfölény létrejöttének vagy erősödésének hiányában az összefonódás nem tagadható meg. Lényeges azonban, hogy a Tpvt. nem egyszerűen az összefonódással érintett vállalkozásokra nézve, hanem az összefonódással érintett piac(ok) egésze tekintetében fogalmazza meg a gazdasági erőfölénnyel kapcsolatos feltételt.

  • 79.)

    Mindezt azért is lényeges hangsúlyozni, mert a vizsgált esetben az összefonódásban résztvevő - az érintett piacon tevékenykedő - vállalkozások (a BÉCEM Rt., a DDCM Kft. és az LCM Rt.) a Tpvt. 15. § (1) bekezdése alapján az összefonódást követően is egymástól független vállalkozások maradtak, abból adódóan, hogy az összefonódást követően sem volt közöttük

    • -

      olyan vállalkozás, amely a másik két vállalkozás valamelyikét irányítaná (Tpvt. 15. § (1) bekezdés a) pont), továbbá

    • -

      olyan vállalkozások sincsenek közöttük, amelyeket ugyanaz a vállalkozás vagy ugyanazok a vállalkozások közösen irányítanának (Tpvt. 15. § (1) bekezdés b) pont).

  • 80.)

    Az egymástól független (versenykényszerben lévő) vállalkozások számának változatlansága mellett, az összefonódás következtében egyetlen vállalkozás piaci részesedése sem változik. Ebből adódóan, továbbá arra tekintettel, hogy az egyes vállalkozások vertikális kapcsolataiban sem valószínűsíthetők olyan változások, amelyek egyenkénti erőfölényes helyzetükre hatással lehetnének, az összefonódásban résztvevő vállalkozások mindegyikére nézve negatív eredményt mutat az erőfölény teszt.

  • 81.)

    A Tpvt. 22. § (4) bekezdése alapján azonban gazdasági erőfölényben nem csak egy vállalkozás lehet hanem több vállalkozás közösen is. Közös gazdasági erőfölényben lehetnek:
    a) az egymástól nem független vállalkozások (Tpvt. 15. § (1) bekezdés); valamint
    b) a kevés szereplős (oligopol) piacokon tevékenykedő vállalkozások.

  • 82.)

    Az előzőekre (79. pont) tekintettel az összefonódás nem csökkenti az érintett piacon a független (egymással versenykényszerben álló) vállalkozások számát, így a 81. a) pont szerinti összefüggésben az összefonódásnak nyilvánvalóan nem lehetnek gazdasági erőfölényt létrehozó vagy erősítő hatásai.

  • 83.)

    A Versenytanács ezért részletesen vizsgálta azt is, hogy az összefonódással érintett vállalkozások a 81. b) pont alatt említett módon közös erőfölényes helyzetben vannak-e, illetve az összefonódás következtében erősödik-e az esetleges közös erőfölényük.

  • 84.)

    Több, de nem nagyszámú - egymástól független - vállalkozás közös erőfölényének szükséges feltétele, hogy együttes piaci részesedésük viszonylag magas legyen, miközben erőteljesek a piacralépési korlátok, és a lehetséges verseny intenzitása is gyenge. Erősítik a közös erőfölény kialakulásának valószínűségét az adott árupiac olyan jellegzetességei, mint a termék homogenitása és az innováció csekély szerepe.

  • 85.)

    Az összefonódással érintett piacok közül az összefonódás időpontjában a cement az előzőek szerinti feltételeknek egyértelműen megfelelt, különös tekintettel a piac négy magyarországi szereplőjének együttesen 94 százalékos piaci részesedésére.

  • 86.)

    Ahhoz azonban, hogy az együttesen magas piaci részesedéssel rendelkező vállalkozások közös erőfölénye megállapítható legyen - elégséges feltételként - olyan kapcsolatnak (érdekköteléknek) is fenn kell állnia közöttük, amelynek révén - függetlenségük ellenére - érdekük az egységes piaci fellépés.

  • 87.)

    A magyar cementpiac 1997. évi négy szereplője közötti, előzőek szerinti kapcsolatnak tekintette a Versenytanács azt, hogy

    • -

      az LCM Rt. többségi tulajdonosa a Breitenburger, egyben a legnagyobb (közel 40 százalékos) tulajdonosa volt a HCM Rt.-nek;

    • -

      a BÉCEM Rt.-ben pedig a Breitenburger (és az általa irányított vállalkozások), illetve a DDCM Kft. és az azt irányító vállalkozások (Heidelberger, Schwenk) egyaránt rendelkeztek részvénytulajdonnal..

  • 88.)

    A Versenytanács ezért vizsgálta, hogy a nagy valószínűséggel közös erőfölényben lévő négy vállalkozás közös erőfölényes helyzetét miként érintette a vizsgált összefonódás.

  • 89.)

    Az összefonódás annyi változást hozott magával, hogy az érintett piacon jelenlévő két érdekcsoport

    • -

      a Breitenburger (mint az LCM Rt. többségi- és a HCM Rt. kisebbségi, de legnagyobb tulajdonosa); illetve

    • -

      a Heidelberger-Schwenk (mint a DDCM Kft. közös irányítói)

korábbi 30,2-30,2 százalékos részesedésüket, 50-50 százalékra növelték - a köztük meglévő említett kapcsolatot megteremtő - BÉCEM Rt. részvényeiben.

  • 90.)

    A Versenytanács úgy ítélte meg azonban, hogy a két cementipari érdekcsoport egységként való piaci fellépésének lehetősége tekintetében a BÉCEM Rt. részvényeiből való részesedésük 60,4 (30,2+30,2) százalékról 100 (50+50) százalékra történő növekedése nem eredményezett érzékelhető változást. Következik ez abból, hogy a BÉCEM Rt.-nek az összefonódás időpontjában érvényes Alapszabálya értelmében a vállalkozás piaci magatartását meghatározó minden lényeges kérdésben elegendő volt az egyszerű szavazattöbbség. Ily módon a két érdekcsoport a vizsgált összefonódást megelőzően is rendelkezett azzal a lehetőséggel, hogy a BÉCEM Rt. tevékenységét közös érdekeinek rendelje alá, így például lehetőségük lett volna a cementgyártás leállítására.

  • 91.)

    Ha viszont a 84-85. pontban részletezett körülmények ellenére a két csoport között verseny volt, azon önmagában nem változtatott az a körülmény, hogy a BÉCEM Rt. közös érdekek szerinti befolyásolására alapot adó együttesen 60,4 százalékos részvénytulajdon 100 százalékra emelkedett.

  • 92.)

    A mész piacon, ahol az érintett vállalkozások együttes piaci részesedése lényegesen alacsonyabb, mint a cement esetében, az előzőekben kifejtettek értelemszerűen szintén fennállnak.

Az engedélyezés

  • 93.)

    Mindezek alapján a Versenytanács úgy ítélte meg, hogy a vizsgált összefonódás a cement és a mész piacon nem járt együtt közös erőfölényes helyzet olyan erősödésével, ami alapot adott volna az összefonódás megtiltására, ezért azt a Tpvt. 77. § (1) bekezdés b) pontja szerinti határozatban - a Tpvt. 30. § (2) bekezdése alapján - engedélyezte.

  • 94.)

    Az előzőekben részletesen kifejtettekkel összefüggésben a Versenytanács szükségesnek tartja felhívni a figyelmet arra, hogy két vállalkozásnak egy harmadik vállalkozásban meglévő együttesen 50 százalék feletti (de nem 50-50 százalékos) tulajdoni részesedése - megállapodás hiányában - nem eredményez a Tpvt. 23. § (2) bekezdés a.) pontja szerinti közös (jogi) irányítást, a három vállalkozás közös erőfölényes helyzetét azonban - egyéb feltételekkel együttesen - megalapozhatja. Utal a Versenytanács arra, hogy ezen a - bizonyos mértékig ellentmondásos - helyzeten változtatott a Tpvt.-nek a 2000. évi CXXXVIII. törvény 9. §-ával 2001. február 1-jei hatállyal beiktatott - és a jelen ügyben a módosító törvény 49. § (2) bekezdése alapján nem alkalmazható - 23. § (2) bekezdés d.) pontja szerinti tényleges irányítás. Ha ugyanis az együttesen részvénytöbbséggel rendelkező vállalkozások közötti közös erőfölényes helyzet bizonyított, akkor nagy valószínűséggel a tényleges közös irányítás is fennáll.

Az eljárási díj

  • 95.)

    A Tpvt. 62. § (2) bekezdése szerint, ha a Versenytanács a Tpvt. 77. § (1) bekezdés b.) pontjának alkalmazásával a vállalkozások összefonódását engedélyezi, egyúttal kötelezi az engedélykérést elmulasztó vállalkozásokat az eljárási díj megfizetésére. E rendelkezés alapján a Versenytanács egyetemlegesen kötelezte a közös irányítást megszerző vállalkozásokat a Tpvt. 62. § (1) bekezdése szerinti ötszázezer forint összegű eljárási díj megfizetésére.

VI.

Egyéb kérdések

A megszüntető rendelkezés

  • 96.)

    A Versenytanács a Holcim Rt. és a BÉCEM Rt. vonatkozásában az eljárást megszüntette, mert

    • -

      a Holcim Rt. (illetve jogelődje, az LCM Rt.) 1997. július 1-jén nem szerzett irányítást a BÉCEM Rt. felett.;

    • -

      a BÉCEM Rt.-t, pedig - mint irányítás alá kerülő vállalkozást - a Tpvt. 28. § (1) bekezdése alapján engedélykérési kötelezettség nem terhelte.

A jogorvoslat

  • 97.)

    A határozat elleni jogorvoslati jog a Tpvt. 83. § (1)-(2) bekezdésén alapul.

Budapest, 2001. augusztus 9.

dr. Bodócsi András sk.
dr. Tóth Tihamér sk.
dr. Zavodnyik József sk.
Véghelyi Ágnes