Vj-93/1999/24

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa dr. Bordás Vilmos (dr. Bordás Vilmos Ügyvédi Iroda 1367 Budapest 62., Pf. 504. szám alatti) ügyvéd által képviselt FŐTAXI Autóközlekedési és Szolgáltató Részvénytársaság eljárás alá vont vállalkozás ellen fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma miatt indított eljárás során tartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont vállalkozásnak a legnagyobb kocsiparkra, a leggyorsabb kocsikiállásra, a legtöbb megrendelésre, a legolcsóbb rendelési lehetőségre, a legmegbízhatóbb szolgáltatásra vonatkozó szórólapi állításai alkalmasak a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolására.

E magatartás folytatását megtiltja.

Vele szemben 200.000.- (azaz Kettőszázezer) Ft bírságot szab ki, amelyet 30 napon belül köteles megfizetni a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-01037557 számú bírságbevételi számlája javára.

E határozat ellen a kézhezvételtől számított 30 napon belül az eljárás alá vont vállalkozás a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett, a bírság megfizetésére halasztó hatályú felülvizsgálat iránti keresettel élhet.

Indoklás

A Versenytanács az ügyfél előadása, a csatolt írásbeli bizonyítékok, valamint az 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 71. §-a nyomán készült vizsgálati jelentés alapján a következő tényállást állapította meg:
Az eljárás alá vont vállalkozás (a továbbiakban: Rt.) a FŐTAXI Vállalat jogutódja, amely állami vállalat évtizedekig kizárólag végezte Budapesten az utasok fuvarozását egyedileg meghatározott útvonalon díjazás ellenében. Időközben az egyszereplős piacra más szolgáltató is belépett és a szolgáltatást 1981. óta egyre több társas és magáncég végzi.
A taxiszolgáltatás jellemzően úgynevezett képviseleti alapon működik, ami azt jelenti, hogy a szolgáltatóknak saját gépkocsiparkjuk nincs, az egyes gépkocsivezetőket vállalkozóként, gépkocsival vonják be a szolgáltatásba és nem munkaviszony keretében. Ez alól csak az Rt. kivétel, mert mindkét féle rendben foglalkoztat gépkocsivezetőket, s így saját gépkocsiparkja is van.
A szolgáltatás működési rendjét belső szabályzatok rendezik, amelyek a szolgáltatás minőségének biztosítását szem előtt tartva etikai elvárásokat, szankciókat fogalmaznak meg, s többek között kinyilvánítják azt az időtartamot (például két perc), amely alatt bizonyos körülmények között a kocsit ki kell "állítani".
Arról egyikük sem vezet nyilvántartást, hogy a kocsikat kellő időre kiállították-e, így az adatokkal alátámasztottan nem ellenőrizhető.
A szolgáltatókhoz telefonon érkezett megrendelések száma ellenőrizhető, mert azt a vállalkozások számontartják.
1999. májusában nem az Rt-nek volt a legtöbb nyilvántartott megrendelése.
A megrendelésgyűjtés érdekében egyes vállalkozások elérhetők ingyenes speciális telefonszámon is.
Az Rt. 1997. augusztusában és 1999. közelebbről meg nem határozott időpontjában közvéleménykutatást végeztetett, amelynek adatai szerint a válaszadók 2/5-e az Rt-t jelölte meg legmegbízhatóbb szolgáltatóként a fővárosban.
Az Rt. 1997-ben 300 példányos cégismertetőt állított össze, amely több különálló szórólapon hívta fel a figyelmet. Az egyik személyszállításra vonatkozó szórólap szerint az Rt.
"a legrégibb és a legismertebb taxis társaság,
a legnagyobb kocsiparkkal,
a leggyorsabb kiállással,
a legtöbb megrendeléssel,
a legolcsóbb (ingyenes) rendelési lehetőséggel,
a legmegbízhatóbb szolgáltatással."

Egy akkori sajtótájékoztatón körülbelül a fele példányszámot, a maradékot pedig 1999. májusában adták közre, amikoris az újságírókon kívül a jelenlévő megrendelő-fogyasztók is hozzáférhettek azokhoz.
Arra nincs adat, hogy a sajtótájékoztatóról a fogyasztók mely körébe jutottak el a fentebbi közlések.

A Gazdasági Versenyhivatal a Tpvt. 69. § (1) bekezdésére figyelemmel, a Tpvt. 70. (1) bekezdése szerint eljárást indított az Rt. ellen, mert vélelmezhető volt, hogy 1999. májusában a felsőfokú jelzők használata megalapozatlan volt.
Az ügyben készült vizsgálati jelentés az Rt-t marasztalhatónak tartotta a bizonyítatlan vagy nem is bizonyítható állítások miatt. Megállapításait a legnagyobb gépkocsiparkra, a leggyorsabb kocsikiállásra, a legtöbb megrendelésre vonatkoztatva a taxitársaságoktól beszerzett és titkosan kezelt adatokra alapította. Egyetértett azzal, hogy az Rt. jogutódlása folytán a legrégibb, s így a legismertebb piaci szereplő a budapesti taxiszolgáltatási piacon.

Az Rt. az eljárás megszüntetését kérte, általánosságban arra hivatkozva, hogy a 1999. évi májusi sajtótájékoztatón a cégismertető hozzáférhetősége nem tartozott a szokásos reklámozás körébe és ezért nem is követhetett el jogsértést. Állításait pedig bizonyította, amely egyébként sem feladata, hanem az a Gazdasági Versenyhivatalra hárul. Kifogásolta, hogy a vizsgálati megállapításokhoz felhasznált versenytársi adatokat az eljárás során nem tekinthette meg, de tudomásulvéve az üzleti titok kezelésének szabályait, saját adatszolgáltatását szintén titkosan kérte kezelni.
Az egyes jogsértések vonatkozásában - bár az eljárás korábbi szakaszában maga is bizonytalanná vált némely közlése valóságában (3. számú jegyzőkönyv), úgy foglalt állást, hogy a legnagyobb személyszállító kocsiparkra vonatkozó szóhasználata jogszerű, mert az utalhat ugyan mindkét fajta gépkocsiállományra, de nyilvánvalóan egy taxitársaság sem tekintheti a képviseleti gépkocsikat saját gépkocsiparkja részének. Ebből pedig az következik, hogy a saját tulajdonlás miatt az övé a legnagyobb gépkocsipark . Szerinte a telefonon leadott rendelések 1999. évi nyilvántartásának csatolásával (E/24/I. számú irat) megfelelően igazolta nemcsak a rendelés tényét, hanem a kinyilvánított 2 percen belüli kocsikiállási idő teljesítését is. Ellenkező esetben ellenőrei vagy a fogyasztói panaszok jeleznék ezirányú teljesítése hiányosságait.
A legtöbb megrendelés mások által közölt adatait nem tartotta bizonyítottnak, s azokat az adatokat ismerete hiányában is valószerűtlenül magasnak vélte.
A legolcsóbb (ingyenes) rendelési lehetőséget más társaságok mellett ő is biztosítja, így szóhasználata ugyancsak jogszerű.
A legmegbízhatóbb szolgáltatásra mint szolgáltatása minőségi fokára vonatkozó állítását igazolják a közvéleménykutatási adatok.

A Tpvt. III. fejezete tilalmaz minden olyan vállalkozási magatartást, amely alkalmas arra, hogy a fogyasztók döntéseit tisztességtelenül befolyásolja a gazdasági versenyben. Éppen ezért a jelen ügyben - függetlenül az Rt. közlési céljától - csupán annak van jelentősége, hogy a közlésnek a sajtótájékoztató adta körülmények között a piaci versenyre lehetett-e hatása és milyen mértékű. A sajtótájékoztató mint tájékoztatási fórum nyilvánvalóan alkalmas, sőt a célja is az, hogy az ott megszerezhető információk ne csak a jelenlévő fogyasztókhoz (MÁV Rt., újságírók), hanem közreműködésükkel a lehető legszélesebb fogyasztói körhöz is eljussanak. Ettől megkülönböztetendő, hogy a kifogásolt közléseknek csekély vagy súlyosabb következménye keletkezhetett a piaci viszonyokban.
Alapvető jogelvként a Versenytanács eddig folytatott gyakorlatában is nyomon követhető, hogy a tényeket annak kell bizonyítania, akinek érdekében áll azok valóságkénti elfogadása. A jelen esetben az érdekelt fél az Rt., amely állításaival a fogyasztókat akarta megnyerni, s általa versenytársaival szemben versenyelőnyre szert tenni. A felsőfokú, a versenytársak közül kiemelést tartalmazó állítások megengedettek a gazdasági versenyben, de ha nem igazoltak, mert nincs rá mód, vagy valótlanok, akkor mint fogyasztómegtévesztésre alkalmas magatartások tilalmazottak. A tényállás ismeretében a Hivatal törvényi feladata, hogy levonja a vizsgált magatartás jogkövetkezményeit.

Nem volt igazolható, hogy az Rt-nek van a leggyorsabb kocsikiállása, továbbá, hogy szolgáltatása a legmegbízhatóbb. Ugyanis 2 perces kiállást más taxis társaság kinyilvánított, így e tekintetben nincs ok a kiemelésre, annál inkább sem, mert a teljesítés bizonyíthatatlan. Önmagában a rendelések nyilvántartása nem azonos a kocsikiállás időre történt teljesítésének igazolásával, s azt nem pótolja a panaszok hiánya és az alkalmi ellenőrzés.
A megbízhatóság mérésére szabvány vagy hasonlóan objektíve alkalmas módszer nincs, de nem is lehet, mert a kifejezés szubjektív tartalma miatt a kiemelést csakis a versenytársak szolgáltatásával való összehasonlítás indokolhatja, amennyiben a jelentéstartalom ismérveit rögzítik, amellett, hogy a pártatlan összehasonlítás körülményei vitathatatlanok.

Nem voltak valósak a legnagyobb kocsiparkra, a legtöbb megrendelésre, a legolcsóbb rendelési lehetőségre vonatkozó felsőfokú állítások a beszerzett és egymással összevetett versenytársi adatok alapján.
A legnagyobb kocsiparkra vonatkozó állítás kapcsán a Versenytanács megjegyzi, hogy a szórólapi kifejezés nem különböztet a kocsipark tulajdonlása szerint. Ha pedig az a saját tulajdonra értelmezendő, akkor még kevésbé van ok a kiemelésre, hiszen az Rt. az egész piacon egyedül rendelkezik saját tulajdonú gépkocsikkal. Miután más szolgáltatók is nyújtják az Rt-vel azonos módon az ingyenes rendelés kedvezményét, ugyancsak nincs alap az Rt. ezen kedvezményének kiemelésére.

Ezért a Versenytanács a fentebbi magatartásoknak a Tpvt. 8. § (2) bekezdés a) pontjába ütközését megállapította, a Tpvt. 77. § (1) bekezdés c) pontja szerint, egyben rendelkezett a törvény rendelkezéseibe ütköző magatartás további folytatásának megtiltásáról (Tpvt. 77. § (1) bekezdés e) pont). A bírságot (Tpvt. 78. §) jelképes összegben szabta ki, tekintve a szórólap alacsony példányszámát és a sajtótájékoztató fogyasztói visszhangjának ismerete hiányából vélelmezett csekély jelentőséget.

A Tpvt. szerinti határozat elleni jogorvoslati jogot a Tpvt. 83. § biztosítja az Rt. számára.

Budapest, 1999. szeptember 14.

dr. Kállai Mária sk. előadó
dr. Bodócsi András sk.
Vérné dr. Labát Éva sk.
Ágoston Marika