Vj-67/1999/38

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Martonyi és Kajtár Baker & McKenzie Ügyvédi Iroda 1062 Budapest, Andrássy ut 102. (ügyintéző: dr. Hegymegi-Barakonyi Zoltán ügyvéd, 1124 Budapest, Vércse utca 3.) által képviselt Marschall Cavendish Magyarország Fióktelep (1146 Budapest, Erzsébet királyné útja 1/c.) I. rendű ,
a dr. Hanák András Ügyvédi Iroda (1062 Budapest, Andrássy u. 60. ügyintéző: dr. Hanák András ügyvéd) által képviselt Magyar Lapterjesztő Rt. (1122 Budapest, Maros utca 12.) II. rendű ,
és a Nemzeti Hirlapkereskedelmi Rt. (1097 Budapest, Táblás u. 32.) III. rendű eljárás alá vont vállalkozás ellen gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalmába ütköző magatartás miatt indított eljárásban - tárgyaláson - meghozta a következő

határozatot

A Versenytanács az eljárást megszünteti.

A határozat felülvizsgálatát a kézbesítéstől számított 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatalhoz benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett keresettel kérhetik az eljárás alá vont vállalkozások.

Indoklás

I.

A magyarországi laptejesztés piaca

  • a)

    Magyarországon 1998-ban kb. 450-500 lapkiadó kb. 800 napilapot, heti-, kétheti-, havilapot és folyóiratot jelentetett meg.
    Nagy példányszámúak a napilapok, az egyes gazdasági és színes hetilapok, valamint műsorújságok.

  • b)

    A terjesztés módja vagy előfizetéses hírlapterjesztéssel vagy árusokon keresztül történik.
    A kiadók bizományosi szerződéseket kötnek a (közvetítő) nagykereskedő terjesztőkkel, az eladott példányszám után sáv szerint számított 34-42 % jutalék ellenében, akik továbbadják a lapokat a hírlapárusoknak: saját hálózaton belül, illetőleg a velük szerződéses kapcsolatban álló vállalkozóknak, amiért 13-27 % közötti, de átlagosan 18 % jutalékot fizetnek.
    A magyar piac jellemzője 1998. évben az volt, hogy valamennyi terjesztő a kiadóknak ugyanazt a pénzügyi struktúrát, ugyanazokat a kondíciókat ajánlotta; a verseny ténylegesen az árushelyekért folyt a számukra ajánlott jutalék nagysága révén.

  • c)

    A magyarországi lapterjesztés piacán 1998. közepén két nagy vállalkozás (csoport) és jelentéktelen piaci részaránnyal rendelkező kis terjesztők voltak jelen:

ca.)

  • -

    a Nemzeti Hirlapker Rt. III. rendű eljárás alá vont, akit hat vidéki hírlapterjesztő társaság ( Buhívhír Rt., Délhír Rt., Északhír Rt., Pannonhír Rt., Rábahír Rt., Rónahír Rt.) hozott létre 1994-ben. Közvetítő nagykereskedőként működik, részvényesei és a kiadók között; előkészíti, megköti a kiadókkal a szerződéseket, összegyűjti és közvetíti a kiadók és a részvényesek lapigényléseit. Megszervezi a hírlapok eljuttatását az egyes társaságok telephelyeire stb.

  • -

    a Budapesti Hírlapkereskedelmi Rt. (HÍRKER), amely vállalkozás Budapesten terjesztette a lapokat, általában maga szerződött a kiadókkal.
    A Vj-60/1998. sz. ügyben beszerzett adatok szerint a HÍRKER forgalma kb. 2-3-szorosa, mint a fent megjelölt, egyes regionális vállalkozásoké.
    Ebben az időszakban a fenti vállalkozás (csoport) piaci részesedése 85 % volt.
    A terjesztést az erre szakosodott üzletekben, pavilonokban folytatja.

    A II. rendű eljárás alá vontat 1998. április 1-én kelt szerződéssel alapították, többségi tulajdonosa a hírlapterjesztéssel foglalkozó, francia székhelyű Hachett Distribution Service S.A. Tevékenységi körébe többek között nagy- és kiskereskedelem, kiadás tartozik.
    1998. február 17-én kelt szerződéssel megvette a Magyar Posta Rt-től a fent megjelölt hét hírlapkereskedelmi vállalkozás részvényeinek egyenként 81,81 %-át.
    Az irányításszerzést a Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa az 1998. június 23-án kelt, Vj-60/1998/9. számú határozatával engedélyezte.

    Az így kialakult irányítási láncot az alábbiakban vázoljuk:

    HDS.S.A.->Lapker.->(Hírker)6 vidéki hírker->Nemzeti Hírlapker

    A II. r. eljárás alá vont az engedélyezést követően, 1998. őszére megszerezte a 6 vidéki terjesztő vállalkozás részvényeinek 100 %-át, valamint egy kivételével a HÍRKER részvényeit. Ezzel a hírlapterjesztők illetőleg a III. r. eljárás alá vont gazdasági döntéseit írányítja és ellenőrzi, melynek formailag szabályozott eljárási rendje ugyan nincs, de:

    • -

      a II. r. verézigazgatója részt vesz a heti rendszerességgel megtartott igazgatósági üléseken ahol a lapterjesztők és III.r. igazgatója van jelen,

    • -

      utóbbi társaságok minden lényeges kérdésben hozott üzleti döntéseihez szükséges a II. r. hozzájárulása, egyetértése.

      cb.)

      • -

        Jelen volt még jelentős terjesztőként a Kiadói Lapterjesztő Kereskedelmi Kft. (továbbiakban: KLK Kft.) akinek piaci részaránya ugyanezen időben 15 %-os volt.
        Forgalmának kb. 10 %-át bonyolította saját hírlapüzletben, a nem egész 20 %-át nagy élelmiszer-üzlethálózatokon keresztül (BILLA, CBA, Coop Áfész, Julius Meinl, Spar, Plusz, benzinkutak), a megmaradó mennyiséget pedig vegyes kiskereskedésekben, dohányboltokban egyéb árusítóhelyeken (kórház, piac, fürdőhely, trafik).
        (A részletes adatokat a 14. sorszámú, üzleti titkot képező irat tartalmazza.)

        cc.)

        • -

          A piacon elenyésző részesedésű alternatív terjesztők működtek, akik szintén a kiadóktól vagy közvetítő nagykereskedőktől szerezték be az árut.

          Ez a helyzet 1999. elején megváltozott:
          A KLK közgyűlése 1999. áprilisában a társaság végelszámolását határozta el, ezért április 6-án terjesztési szerződéseit engedményezte a II. rendű eljárás alá vontnak; így ezzel a piaci arány megváltozott a III. rendű eljárás alá vont javára.

II.

A Marschall Cavendish piacralépése

  • a)

    A Marschall Cavendish Partworks Limited angliai székhelyű cég tevékenységi körébe többek között időszakos magazinok, újságok kiadása tartozik. Európában számos országban van fióktelepe.
    1998-ban úgy határozott, hogy belép a magyar piacra is a "Tudás fája" elnevezésű kiadványával. Ennek előkészítéseként piacfelmérést végzett, és megállapította, hogy a magyarországi lapkiadás a többi európai országhoz képest kiadványai számát illetően viszonylag korlátozott, a piacon két nagyobb terjesztő létezik, a HÍRKER - ideértve a vidéki lapterjesztőket is, - illetőleg a KLK Kft. a már ismertetett piaci részesedéssel.
    A hetente megjelenő "Tudás fája" című, 144 számból álló sorozat elsősorban a 8-14 éves korosztályt célozza meg; a növény- állatvilág, a történelem, művészet témakörében ismeretterjesztő kiadvány, amelyet több országban terjesztenek. Reklámokat nem tartalmaz, a költségek fedezésére a fogyasztói ár szolgál.

    I. rendű eljárás alá vont 1998. szeptember 1-én jelentette meg a "Tudás Fája" első számát 250 Ft-os áron, ezt követően két héten belül már heti rendszerességgel jelent meg a lap;. 24 számonként pedig egy gyűjtődossziét bocsát ingyenesen a vásárlók rendelkezésére. A kiadott példányszám kb. 200 ezer, ebből kb. 35 ezer példányra év végére előfizetői voltak, a többit pedig nagykereskedőkön keresztül értékesítette.

    Piacralépésekor I. r. eljárás alá vont egy olyan piaccal találta magát szemben, ahol a közép-kelet európai országokhoz képest magasak voltak a terjesztési díjak (4-5 %-kal több jutalékot kértek), ami - arra is figyelemmel, hogy a lapot folyamatosan, limitált számmal kellett biztosítani a végső fogyasztóknak és reklám nincs benne, - megkérdőjelezte a bevezetés sikerét, vagyis az akkori piaci körülmények nem kedveztek a terméknek. A közvetítő nagykereskedő terjesztők között nem folyt a verseny a kiadókért, csak az árushelyekért.
    Ezért megkisérelt kizárólagos terjesztési szerződéseket kötni, amely ajánlatát a terjesztők nem fogadták el.

  • b)

    Az I. rendű eljárás alá vont vállalkozás az alábbi lapterjesztői szerződéseket kötötte:

    ba.)

    1998. augusztus 26-án a KLK. Kft-vel kötött lapterjesztői szerződést a csatolt adatlapon feltüntetett kiadvány(ok) bizományosi formában való terjesztésére.
    A szerződés 2. pontjában határozták meg a terjesztői díjat, amely a példányok áfa nélküli árának meghatározott százaléka + a járulékos díjakat tartalmazta, annak mértéke az eladott példányszámoktól függően változott (üzleti titkot képező 8/4. melléklet) feltételezve viszonylag alacsony példányszámot.

    bb.)

    1998. augusztus 27-én I. és III. rendű eljárás alá vont kötött szerződést az I. rendű lapjának árusítására, bizományosként, a hat terjesztő régiójában illetőleg a (7. sz. melléklet szerint) Hírkeren keresztül.

    A terjesztési díjat az 1. sz. mellékletben határozták meg, - attól függően, hogy az heti vagy kétheti lap, - az eladott példányszámok nettó fogyasztói árának meghatározott százalékában továbbá járulékos díjakat is kikötöttek. A díj az eladott darabszámtól függött, a magas jutalékhoz 150 ezres példányszám kapcsolódott. A szerződés 2. pontja tartalmazza, hogy az induló lap példányszámát I. rendű eljárás alá vont határozza meg, majd ezt követően rendeli meg a terjesztő, míg bevezetett lapnál a terjesztő igénye alapján a kiadó határozza meg a példányszámot (üzleti titkot tartalmazó 8/3. sorszám alatt csatolva).

    bc.)

    Ezen felül kisebb terjesztőkkel 1998. október-november hónapban több terjesztői szerződést is kötött. (8/ 2, 5,6. ).

    bd.)

    1998. november 20-án I. rendű eljárás alá vont az Azimex - nyomdai tevékenységet végző - Kft-vel megállapodott abban, hogy az I. rendű kiadványainak a lapterjesztők részére fenntartott lapmennyiségéből az ott minimálisan meghatározott mennyiséget terjesztésre az Azimex kereskedelmi partnerei közé tartozó országos hálózattal rendelkező lapterjesztőknek ad át.
    Az Azimex minden lapszám után a fogyasztói ár meghatározott %-át az I. rendű eljárás alá vontnak fizeti (üzleti titkot tartalmazó 18. számú irat). Az Azimex érdekeltségébe a KLK Kft. tartozott, a szerződés szerinti mennyiséget novembertől tehát a számára biztosította az I. rendű eljárás alá vont.

  • c)

    c.) 1999. december 11-én az I. és III. rendű eljárás alá vont szerződését az ún. "levélszerződésben" módosította úgy, hogy ebben félként már a II. rendű eljárás alá vont is részt vett. A felek nyilatkoztak, hogy lemondanak az eredeti szerződésből folyó minden igényükről - beleértve a III. rendűt megillető kötbér -igényt is - és a korábbi feltételek hatályban maradnak azzal a feltétellel, ha az eladási ár (utcai ár) megjelölt százalékának megfelelő árengedményt ruház át a terjesztő az I. rendű eljárás alá vontra, (vagyis a meghatározott jutalékból enged), (és) ha az I. rendű eljárás alá vont a teljes forgalmának meghatározott százalékát a III. rendű eljárás alá vont részére átadja.

Az engedményt a II. rendű fizeti negyedévenként az I. rendűnek.

A 7. pontban kimondták, hogy a szerződéses intézkedéseket az I. rendű által Magyarországon terjesztett és jövőben terjesztendő valamennyi gyűjtődossziés kiadványra alkalmazni kell. (üzleti titkot tartalmazó 4. sorszám alatti irat)

Az I. rendű az alternatív terjesztőkkel és az Azimex-szel kötött szerződéseit decemberben felmondta.

1998. karácsonya előtt a KLK olyan kedvező ajánlatot tett, hogy a különszámot kizárólag neki adta terjesztésre az I. rendű eljárás alá vont.

III.

A vizsgálat

A Gazdasági Versenyhivatal azért indított vizsgálatot, mert valószínűsítette, hogy az 1998. december 11-én létrejött megállapodás alkalmas lehet a verseny torzítására, korlátozására illetőleg kizárására, amely a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (továbbiakban: Tpvt.) 11. § (1) illetőleg (2) bekezdés b), c), d) és g) pontjában foglaltakat sértheti.
A vizsgálati jelentés tényként rögzítette, hogy az országos lapterjesztés piacán a II. rendű és a KLK Kft. részesedése 1998. júniusától 85-15 %-os volt, ez decemberre 77-23 %-ra változott, amely arány a KLK megszűnésével eltolódott a II. rendű javára. A KLK Kft. pénzügyi nehézségeihez mindenféleképpen hozzájárult az a bevételkiesés, amely a "Tudás fája" lap átadásának részleges megtagadásából származott.
A III. rendű eljárás alá vont, mint közvetítő nagykereskedő, a terjesztők képviseletében köti meg a terjesztési szerződéseket a kiadókkal és szervezi a szállítást, bonyolítja a pénzügyi elszámolást.

A versenykorlátozás a lapterjesztés piacán érvényesült, árunak a gyűjtődossziés kiadványokat tekintette. (11-12. oldal).
A megállapodás sértette a Tpvt. 11. § (2) bekezdés b) pontját, mert a szerződés következtében a "Tudás fája" valamint a jövőben I. r. által forgalmazandó minden termék forgalmazásának mennyiségi korlátozása bekövetkezett.
Ütközött a (2) bekezdés c) pontban foglaltakkal, mert azzal, hogy a fogyasztók (újságárusok) kénytelenek voltak a II. rendű csoporthoz tartozó céggel szerződni, ha hozzá akartak jutni ehhez az újsághoz, választási lehetőségük korlátozódott.
Álláspontja szerint a szerződés a (2) bekezdés d) pontjába is ütközött, mert az a lapterjesztés piacán részpiacot képező gyűjtődossziés kiadványok tekintetében a KLK Kft-t az értékesítésben jelentősen korlátozta, és nem ajánlotta fel a II. rendű eljárás alá vonttal kötött szerződési feltételek szerinti terjesztés lehetőségét számára, holott arra ugyanolyan színvonalon képes lett volna. Ugyanezért sérti ez a magatartás a (2) bekezdés g) pontjában foglaltakat is.
Mindez jelentős versenytorzítást eredményezett és jelentős hátrányt okozott a versenyben a konkurrens KLK Kft-nek.
A fentiekre figyelemmel indítványozta a I-III. rendű eljárás alá vonttal szemben jogsértés megállapítását, valamint I. rendű eljárás alá vonttal 20, II. rendű eljárás alá vonttal szemben 30, III. rendűvel szemben - aki csak irányítotti minőségben kötötte a szerződést - 1 millió forint bírság kiszabását.

IV.

Eljárás alá vontak védekezése

I. rendű eljárás alá vont elsődlegesen az eljárás megszüntetését, másodlagosan a megállapodásnak a Tpvt. 17. § (1) bekezdésére alapított egyedi mentesítését kérte.
Álláspontja az volt, hogy a "levélszerződés" nem versenykorlátozó hatású. Előadta, hogy a két legnagyobb terjesztő a kiadványért éles versenyt kezdett, mert nagyon nyereséges üzlet volt (a magas fogyasztói ár, az élénk kereslet folytán a terjesztési díj is magas volt). Ezért érdekükben állt a minél nagyobb példányszám megszerzése, amiért I. rendű eljárás alá vontnak engedményeket kínáltak.
I. rendű számára ugyanakkor cél volt a terjesztési díjak csökkentése, minthogy ezek 4-5 %-kal meghaladták a többi kelet-közép európai országban alkalmazott díjakat. Ezek a körülmények indokolták a különböző mennyiségekre vonatkozó terjesztési szerződéseket, így a KLK javára kötött és nagyobb példányszámot biztosító, majd a "levélszerződést".
Utóbbi nem arra köttetett, hogy I. rendű átad a III. rendűnek meghatározott példányt, hanem arra, hogy az I. rendű az ott meghatározott %-os mértékű kedvezményt kap a terjesztési díjból, ha a kívánt mennyiséghez a III. r. hozzájut. Álláspontja az volt, hogy a szerződés megszegése nélkül csökkenthette volna a III. rendűnek juttatott példányszámot, ha más terjesztő jobb ajánlatot ad. A KLK részéről azonban ilyen ajánlat nem történt, az ügyvezetőnek nem volt erre felhatalmazása.
Az így kialakult elosztás nem I. rendű üzletpolitikáját takarja, hanem azt célozza, hogy egy speciális lap többségében kioszkokon keresztül kerüljön terjesztésre, mint legjobb terjesztési módszer, melyet a III. rendű volt csak képes biztosítani.

Nincs versenyjogi indoka annak, hogy a lapterjesztők a piaci részesedésüknek pontosan megfelelő arányban kapják a lapot, hiszen ez a versenyt zárná ki. Az pedig a vizsgálati jelentés irreális elvárása, hogy egy titkos szerződési kikötés ismertetésével felhívja a versenytársat ajánlattételre.

Másodlagosan hivatkozott arra, hogy a Tpvt. 17. §-ban írt valamennyi feltétele fennáll a mentesítésnek:

  • -

    azzal, hogy a több kioszkot ellátó III. rendű eljárás alá vont kapott nagyobb példányszámot, a végső fogyasztók érdekét szolgálta, az újsághoz könnyebben juthattak hozzá;

  • -

    a terjesztési díjak csökkentek,

  • -

    a szerződés folytán nem kellett 1999. januárjában árat emelni,

  • -

    nem korlátozta a versenyt a gazdaságilag indokolt mértéket meghaladóan; a KLK is kapott lapot,

  • -

    végül nem zárta ki a versenyt, nem kötelezte el magát a szerződéssel, nyitott volt a piac más szereplői előtt.

II. III. rendű eljárás alá vont a jogsértés tényét nem vitatta.
Eltúlzottnak találta azonban a javasolt bírság összegét és ennek kapcsán előadta, hogy a jogsértés súlya nem számottevő.

A szerződés megkötésére gazdasági kényszer és ezen belül a KLK és az I. r. eljárás alá vont piaci magatartása vezetett.
A KLK versenyjogilag kifogásolható lépéseket tett a II. r. ellen, ezt használta ki I.r. eljárás alá vont, aki ezért 1998. októberétől fokozatosan csökkentette a Lapker csoportnak juttatott példányok számát, illetőleg megkötötte a KLK számára a piaci részesedésénél nagyobb mennyiséget biztosító szerződést.
A piacon tevékenykedő lapterjesztők korábban egy egységes díjrendszert alkalmaztak a kiadókkal szemben, mellyel biztosították, hogy valamennyi fogyasztóhoz (árúshoz) eljuttassák a teljes lapválasztékot. A KLK ezt az elvet novemberben, illetőleg a karácsonyi különszám megszerzése érdekében megszegte, amikor lényegesen alacsonyabb terjesztési jutalékot ajánlott. Ez a helyzet vezetett arra, hogy annak érdekében, hogy a piaci részesedésének megfelelő arányhoz hozzájusson, - amely ellentétben a vizsgálati jelentésben foglaltakkal mindenképpen 80 %, vagy annál több volt - kénytelen volt az engedményt megadni.
A vizsgálati jelentésben szereplő anyagi előny kiszámítási módszerét is vitatta, számítása szerint legfeljebb a 16 hétre figyelembe veendő többletpéldányszám (a fenti részesedés alapján) és az áfa nélküli kiskereskedelmi ár meghatározott százaléka, mínusz az árushelyek számára kifizetendő díj lehet a bírság alapja.

V.

A Versenytanács álláspontja

A Tpvt. 11. §-a tiltja a vállalkozások közötti olyan megállapodást, amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását, vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki. Ennek tipikus eseteit a 2. bekezdés tartalmazza, köztük az árak meghatározását, az előállítás, forgalmazás korlátozását, a piac felosztását, stb.
Minthogy a vizsgálat végkövetkeztetése szerint, három piaci szereplő megállapodása volt az, amely versenykorlátozó hatást fejtett ki, a Versenytanácsnak a következőt kellett vizsgálnia:

  • 1.

    Kik az adott megállapodás résztvevői?

  • 2.

    Mi a megállapodással érintett piac?

  • 3.

    A megállapodás versenykorlátozó hatású-e?

  • 1.

    A Versenytanács vizsgálta, hogy a Lapker eljárás alá vonása szükséges volt-e, hiszen az alapszerződésben nem, a levélszerződésben pedig úgy vett részt, hogy csak a jutalékból I. rendűnek járó összeg utalására volt kötelezett.
    A vizsgálati jelentés a II. és III. rendű eljárás alá vont viszonyát nem tárta fel, csupán a közvetett irányításra utalt, amely abból adódott, hogy II. rendű tulajdonosa annak a hat vidéki hírlapterjesztőnek, amelyek létrehozták a III. rendű eljárás alá vontat és egyenlő arányban tulajdonolják annak részvényeit.

    A tárgyaláson tisztázódott, hogy II és. III. r. eljárás alá vont között - a Tpvt. 15. § (1) bekezdése szerinti - olyan gazdasági- írányítási kapcsolat áll fenn, mint egy anya- leányvállalat között: III. r. üzleti döntéseit a II.r. irányításával, közreműködésével, egyetértésével hozza meg, felette és a tulajdonos lapterjesztők felett is a II. r. gyakorolja az ellenőrzést.
    Az Európai Unió bírói gyakorlata szerint is, amikor a vállalkozást nem jogi, hanem gazdasági egységként fogja fel, az anya- leány viszonylatában álló vállalkozást nem tekinti különállónak, mert a leányvállalat a valóságban önállóan nem rendelkezik, végrehajtja az anya utasításait. Ilyen értelemben pedig azt a piaci magatartást, melyet közvetlenül a III. r. tanusított, a II. r. magatartásaként (is) értékelte a Versenytanács.

  • 2.

    A vizsgálat piacmeghatározásával nem ért egyet a Versenytanács. Ezért a rendelkezésre álló adatok - elsősorban 6o/1998. irat alapján - a következőkre mutat rá:
    A Tpvt. 14. § (1) bekezdése szerint az érintett piacon a megállapodás tárgyát alkotó árut és földrajzi területet kell érteni. A megállapodás tárgyát alkotó árun túlmenően az azt ésszerűen helyettesítő árukat is figyelembe kell venni, melynek során a felhasználási célra, az árra, a minőségre és a teljesítés feltételeire kell tekintettel lenni.
    A földrajzi terület Magyarország egész területe.
    Az árupiacon általában a lapokat lehet érteni, hiszen a kiadó- lapterjesztő megállapodása ezt érinti.
    Az I. rendű által forgalmazott lap pedig lapterjesztési szempontból - szélesebb értelemben - helyettesíthető minden más lappal, hiszen egy lapterjesztő számára az a lényeg, hogy választékot kínáljon a különböző profilú lapokból. Mivel a "Tudás fája" egy viszonylag nem nagy példányszámú ismeretterjesztő hetilap, a terjesztő szempontjából másként jön szóba a helyettesíthetőség, mint például egy olyan, többszázezres olvasótáborral rendelkező napilap esetében, amely nem hagyható ki a választékból.
    Szűkebb értelemben - ha a végső fogyasztó, (újságolvasó) szempontjából kívánjuk meghatározni az árut, - a "Tudás fája" szintén nem önálló áru. A vizsgálati jelentés ezt a "gyűjtődossziés" mivoltára alapozza, amit azért nem oszt a Versenytanács, mert a lapnak nem a lényeges tulajdonsága a megjelenés minősége (az csupán a 14. § (2) bekezdése értelmében írt egy szempont), a formának legfeljebb egy képzőművészeti, lakásszépészeti lapnál lehet jelentősége. Elsődlegesen azonban egy újságnak a tartalma a fontos, amely jelen esetben ismeretterjesztő, és mint ilyennek, számos helyettesítője van. Erre nézve ugyan nem tárt fel a vizsgálat adatot, de ezt hivatalos tudomás alapján a hatóság megállapíthatja.
    Nem vonható analógia az itt megjelölt árupiac és az Európai Unió versenyjogi gyakorlatában alkalmazott olyan piacmeghatározás közt, miszerint pl. a fényűző illatszereket a piac sajátos ágazatába tartozónak minősítette, mert a végső fogyasztó szemében ez valóban nem helyettesíthető a szokványos illatszerekkel. Ilyen értelemben ugyanis, ha a gyűjtődosszié olyan különleges jelleget kölcsönözne az újságnak, helyettesítőként még akár egy könyv, (tankönyv) lexikon is szóbajöhetne.

  • 3.

    Az ún. "levélszerződés", amely ténylegesen az I. és III. rendű között kötött megállapodásnak a módosítása, vertikális jellegű megállapodás, azzal azonban, hogy III. rendű nem vevő, csupán bizományosi minőségben szerepel. A vertikális kartellre az új Tpvt. terjesztette ki a törvényi tilalmat a továbbeladási ár meghatározásán felül, de maga a törvény indokolása is utal arra, hogy a vertikális gazdasági kapcsolatoknak nemegyszer szükségszerű velejárója a verseny bizonyos mértékű korlátozása, ezért is jöttek létre a csoportmentességi rendeletek, illetőleg tartalmazza a törvény az egyedi mentesítés lehetőségét a 17. §-ban.

    Ezért a vertikális kartell gyanúja esetén fokozott gondossággal kell vizsgálni, hogy ténylegesen kifejthet-e, (kifejtett-e) versenykorlátozó hatást, hiszen minden ilyen szerződés formálisan teljesíti a 11. § (2) bekezdésben írt nevesített esetek szinte valamennyi formai ismérvét. (Egy adott áru eladása esetén a potenciális vevő ezt mástól már nem veheti meg, azt nem lehet másnak már eladni).
    Így tartalmilag kell azt vizsgálni mi a hatása, mit érhet el a piacon.

    Előljáróban arra utal a Versenytanács, hogy a piacot nem lehet statikusan szemlélni. A vizsgálati jelentés egy adott, ténylegesen 3 hónapig fennálló állapotot ragadott ki és értelmezett. Az I. rendű eljárás alá vont azonban 1998. szeptemberében lépett piacra és folyamatában különböző megállapodásai folytán változott a terjesztők és lényegében a két nagy terjesztő részesedése;

    • -

      szeptemberben: 85-15% a III. rendű és KLK között,

    • -

      november-decemberben: a KLK javára változott, beleértve a karácsonyi különszámot,:

    • -

      januártól a II.- III. r. részesedése emelkedett.

Ez önmagában már bizonyítja, hogy a forgalmazók között éles verseny alakult ki a lapért, a KLK piacirészesedését meghaladó mértékben kívánt hozzájutni, és ennek érdekében év végén jobb feltételeket ajánlott a III. rendűnél. Erre reagált a III. rendű eljárás alá vont, aki a továbbadni kívánt nagyobb mennyiség megszerzése céljából a jutalékból engedményt tett.
Így mindketten eltértek attól a korábbi gyakorlattól, amely a kiadókkal szemben azonos kondíciókat alkalmazott és amely ténylegesen az jelenti - egyezően az eljárás alá vontak előadásával -, hogy a kiadókért addig nem folyt verseny.
Lényegesnek tartja megjegyezni a Versenytanács azt is, hogy a terjesztők csak bizományosok, ha pedig az I. rendű a piaci részesedésükkel arányos elosztást alkalmazott, illetőleg 1999. januártól attól kismértékben eltérő arányban adta át a lapot, ezzel nem korlátozhatta a versenyt, hiszen csakis így biztosíthatta, hogy az a végső fogyasztókhoz eljusson, ellenkező esetben az alacsony piaci részesedéssel rendelkező terjesztők nem tudták volna megfelelően teríteni.

Azt a vizsgálati jelentésben szereplő álláspontot, hogy a KLK részesedése mérlegadataival ellentétben év végére lényegesen megnőtt (23 %-ra - 11. oldal), semmi sem támasztja alá, sőt ezzel ellentétes a folyamat, hiszen már április 6-án engedményezte szerződéseit.Így a lap elosztása és a terjesztők piaci részesedése közti eltérés 10 % körüli lehetett.

Mivel a szerződés határozatlan idejű, az bármikor megszüntethető, elfogadja a Versenytanács az I. rendű azon nyilatkozatát, hogy ha jobb ajánlat érkezett volna más terjesztőtől, neki is, vagy neki adja a lapot, mint ahogy az korábban a karácsonyi számnál történt.

Az nem elvárható, hogy ha a kiadó egy előnyös szerződést köt, maga ajánlja fel más terjesztőknek ugyanezt. A KLK volt az, aki tehetett volna jobb ajánlatot, ha anyagi ereje van rá. Az pedig, hogy a KLK megszűnéséhez ennek az egy újságnak - amely teljes forgalmának jelentéktelen hányadát tette ki - nem kellő mennyiségben való rendelkezésre bocsátása vezethetett, vagy közrehatott, teljesen megalapozatlan következtetés.

Összefoglalva: a Versenytanács nem minősítette versenykorlátozó jellegűnek az adott megállapodást, hiszen nem volt kizárólagos, nem volt határozott idejű, nem vezetett a piac lezárására más vevők elől; más okokból következett be, hogy az egyetlen versenytárs kiszorult rövid időn belül a piacról.

A fentiek alapján az eljárást a Tpvt. 72. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel a 77. § (1) bekezdés h) pontja szerint megszüntette. A Tpvt. 74. § (2) bekezdése értelmében tárgyaláson határozott.
A határozat egyéb rendelkezése a Tpvt. 83. § (1) és (2) bekezdésén alapul.

Budapest, 1999. szeptember 13.

dr. Sólyom Eszter sk. előadó
Fógel Jánosné dr. sk.
dr. Lénárd Réka sk.
Kis Lászlóné