Vj-182/1998/18

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Gazdasági Versenyhivatal által aSalgótarjáni Kábeltelevízió Kft.(3100 Salgótarján, Bem út 1.)I. r.és a dr. Lakatos Péter ügyvéd (1075 Budapest, Madách I. u. 14.) által képviseltTelestar Kábelkommunikációs Kft.(3300 Eger, Törvényház u. 15.)II. r.eljárás alá vont vállalkozás ellen gazdasági erőfölénnyel történő visszaélés tárgyában indított eljárásban - tárgyaláson - meghozta a következő

határozatot

A Versenytanács az eljárást megszünteti.

A határozat felülvizsgálatát a kézbesítéstől számított 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatalhoz benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett keresettel kérhetik az eljárás alá vont vállalkozások.

Indoklás

I.

Az I. r. eljárás alá vont vállalkozás 1997-től üzemeltette a Salgótarján városban korábban kialakított kábeltelevíziós hálózatot, amely soros rendszerű és kb. 11 ezer lakásban nyújt televíziós-rádiós műsorszolgáltatást (a lakások száma összesen 15 ezer, ebből 13.500 van bekábelezve). A városban még egy lakásszövetkezet nyújt 10 épületben kábeltelevíziós szolgáltatást. Az 1997. évet a mérleg szerint 4,8 millió Ft veszteséggel zárta.

Minthogy a rendszer korszerűsítésével kapcsolatos fejlesztésre anyagi ereje nem volt, 1998. november 30-án adásvételi szerződést kötött a II. r. eljárás alá vonttal. Ennek értelmében elidegenítette a kábeltelevíziós hálózati rendszert a hozzátartozó berendezésekkel és vagyontárgyakkal, a fejállomást, a kapcsolódó használati, üzemeltetési és egyéb jogokat. Megállapodtak, hogy a szolgáltatási szerződésekben, valamint egyéb, a kábeltelevíziós szolgáltatáshoz kapcsolódó szerződésekben is vevő az eladó helyébe lép (szerződés 1.1., 1.2., 4.1., 4.6. pontja); azaz teljeskörű jogutódlás következett be.

A II. r. eljárás alá vont vállalkozás egyébként egri székhelyű, Egerben és Felsőtárkányban nyújtott addig kábeltelevíziós szolgáltatást. Egyedüli tulajdonosa 1998. december 7-től az amerikai székhelyű Kábelkom Holding Co.
A salgótarjáni rendszer tekintetében tevékenységét gazdaságilag, műszakilag teljesen elkülönítetten kezeli, működésére önálló kalkulációt tervezett. Erre kihatással volt, hogy év elejétől megkezdte a rendszer csillagpontosra történő átépítését, azzal, hogy azt decemberre be is fejezi, így júniustól már a csillagpontos rendszeren megindítja a szolgáltatást; az év utolsó hónapjában soros rendszerű előfizetővel nem is számolt. A tervben a soros és a majdani csillagpontos előfizetők átlagszámára osztotta el a költségeket - melyek közt jelentős tétel volt az amortizáció, valamint a hitel után fizetendő kamat - ennek alapján a soros rendszeren 76 %, a csillagpontoson 17 %-os veszteséget tervezett.

Az előfizetőknek 1999. január 10-én megküldött tájékoztatásában közölte a jogutódlás tényét, valamint a díjemelést. Ennek indokaként előadta, hogy az adott díjfeltételekkel a rendszert nem üzemeltetheti:
- a műsorköltség várhatóan az előző évi háromszorosa lesz,
- a Z+ magyar nyelvű könnyű zenei csatornát többletként nyújtja,
- az infláció,
- az energiaárak és egyéb működési költségek növekedése,
- az 1999. évre tervezett és első ütemben 200 millió Ft-ot kitevő beruházás összege okoz többletköltséget.

Az előbb említett műsoron kívül ugyanazt a műsort ajánlotta a soros rendszeren (összesen 21), továbbá a HBO mozicsatornát.
Az alapdíj bruttó 950.- Ft-ra változott.
Minthogy a korábbi szolgáltató 9 díjkódot állapított meg, az előfizetői díjak bruttó összege az alábbiak szerint változott.

Soros rendszer előfizetési díjainak és előfizetői számának változása 690.- Ft a teljes díj, a többi kedvezményes

1. sz. táblázat

Díjkód

1998. évi díj

Előfizetők száma

1999. évi díj

Emelés mértéke
%

01

690

4.953

950

137,7

02

630

2.776

865

137,3

03

250

263

344

137,6

04

625

1.107

950

152,0

05

150

112

950

633,3

06

345

71

760

220,2

07

311

20

760

244,4

08

225

1

344

152,9

09

564

1.892

778

137,9

II.

A Gazdasági Versenyhivatal azt vizsgálta, hogy II. r. eljárás alá vont által 1999. február 1-től a soros rendszerre megállapított előfizetési díjak sértik-e a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 21. § a) pontját. Az I. r. eljárás alá vontra is megindult az eljárás, azonban az adásvételi szerződés a Gazdasági Versenyhivatal tudomására jutott, ezért csak a II. r. vállalkozás tevékenységére terjedt ki a vizsgálat.
A vizsgálati jelentés rögzítette, hogy az eljárás alá vont nem végzett a programcsomagra konkrét díjkalkulációt. A rendelkezésre álló terv alapján az alábbi díjszámítást alkalmazta:

2. sz. táblázat

1999. év (Ft)

Számított 1999. év

1. Nettó árbevétel

70.700.600

61.596.300

2. Közvetlen költség + műsordíj

12.649.600

12.649.600

Felügyeleti díj

271.800

271.800

3. Fedezet

57.779.200

48.674.900


Amennyiben a fedezet az alkalmazott 35,7 % helyett csak az 1998. évi fogyasztói árindexnek (1,143) megfelelően emelkedik, úgy az egy előfizetőre eső átlagos nettó díj 680.- Ft lenne az átlag érvényesített 780.- Ft-os díj helyett, amely különbség 14,8 %-ot jelent.
Erre tekintettel indítványozta, hogy a Versenytanács állapítsa meg, hogy a II. r. eljárás alá vont az 1999. évi szolgáltatási díjainak megállapításával erőfölényével visszaélt, mely magatartás folytatásától tiltsa el és szabjon ki bírságot.

I. r. eljárás alá vont tekintetében az eljárás megszüntetését indítványozta közérdek hiányára tekintettel.

III.

II. r. eljárás alá vont az eljárás megszüntetését kérte.
Védekezése kétirányú volt:
a) Állította, hogy nincs erőfölényes helyzetben, a következők miatt:

Az érintett piac (Tpvt. 14. § (1)-(3) bekezdése) meghatározásánál a megállapodást alkotó árunak (szolgáltatásnak) az 1996. évi I. törvény értelmében a műsorelosztást kell tekinteni, amely a műsorterjesztés technikai módja, és mellyel nemcsak az eljárás alá vont rendelkezik, azt mások is nyújtják, illetőleg piacra lépésüknek nincs akadálya.

Az áruját ésszerűen helyettesítő áruk ezért:
- szoba- vagy tetőantenna,
- egyéni műholdvevőrendszer.

Az előző beruházás maximum 13.000.- Ft-os, a műholdvevő maximum 85.000.- Ft-os költséggel megvalósítható, utóbbi kisközösségi rendszerben is.
Földrajzi piacnak - a hasonló ügyekben kifejtettek szerint - Magyarországot, csak szűkebb értelemben a város területét tekintette.
b) Tagadta, hogy a díjemelést visszaélésszerűen hajtotta volna végre, vitatta a vizsgáló számítási metódusát azzal, hogy az új jogi és piaci helyzetben és új műszaki feltétel mellett az inflációs ráta nem lehet az áremelés mértékének alapja, sem pedig az éves szintű nyereségtömeg növekedésének maximuma.
Általánosságban az infláció mértéke ugyanis egyes szektorok között jelentős szóródást mutat, ami a különböző szolgáltatás-nemekhez tartozó gazdálkodó szervezetek gazdálkodási körülményeiben objektíve bekövetkezett változások eredményeképpen alakul ki.

A vizsgálatnak - álláspontja szerint - arra kellett irányulnia, hogy az árat az összes felmerült költség és tisztességes üzleti haszon bekalkulásával állapította-e meg.

ba) Ennek keretében a díjemelés a következő költségemelő tényezőkre vezethető vissza:
Közvetett költségnél a HIF-nek fizetendő felügyeleti díj előfizetőnként 8.- Ft/hó többletet jelent.
Közvetett költségemelő tényezők:
- 1999. évi beruházások:
a hálózat átépítése 115 millió Ft értékben,
csillagpontos rendszer kialakítása.

bb) Nyereségnövekedés indoka:
- soros rendszer, valamint fejállomás selejtezése 29 + 7 millió Ft értékben,
- műsorszolgáltatóknak járó tartozás átvállalása folytán 7 millió Ft kiadás.

Mindezek alapján álláspontja az volt, hogy költségei lényegesen nagyobb mértékben nőnek az inflációnál, amiért 44 millió Ft-os veszteséget prognosztizált ezévre, ezokból fel sem merül, hogy erőfölényével visszaélve állapította volna meg a díjakat.

IV.

A Tpvt. 21. §-a tiltja a gazdasági erőfölénnyel való visszaélést, így az a) pontban nevesítve: tilos az üzleti kapcsolatokban - ideértve az általános szerződési feltételek alkalmazásának esetét is - tisztességtelenül vételi vagy eladási árakat megállapítani, vagy más módon indokolatlan előnyt kikötni vagy hátrányos feltételek elfogadását kikényszeríteni.
A törvényi tényállás megvalósulásának két konjunktív feltétele van: a gazdasági erőfölényes helyzet és a visszaélésszerű magatartás.
A Versenytanácsnak így azt kellett vizsgálnia, hogy megállapítható-e eljárás alá vont gazdasági erőfölényes helyzete az érintett piacon, valamint a díjemelés tekintetében visszaélésszerűnek minősíthető-e a magatartása.

a)Gazdasági erőfölénybenvan az érintett piacon, akinek áruját ésszerűen helyettesítő árut nem, vagy csak a szakma és az adott áru szempontjából szokásosnál számottevően kedvezőtlenebb feltételekkel lehet beszerezni (22. § (1) bekezdés a) pontja), illetőleg az is, aki gazdasági tevékenységét a piac többi résztvevőjétől nagy mértékben függetlenül folytathatja anélkül, hogy piaci magatartásának meghatározásakor érdemben tekintettel kellene lennie versenytársainak, vevőinek vele kapcsolatos piaci magatartására (22. § (2) bekezdés).

Az érintett piacot a Tpvt. 14. (1) bekezdése értelmében a megállapodás tárgyát alkotó (értelemszerűen a vizsgált magatartással érintett) áru és a földrajzi terület figyelembevételével kell meghatározni.

A megállapodás tárgyát alkotó árun túlmenően az azt ésszerűen helyettesítő árukat is figyelembe kell venni (14. § (2) bekezdése) melynek során a felhasználási célra, az árra, a minőségre és a teljesítés feltételeire kell tekintettel lenni.

Földrajzi terület pedig a (3) bekezdés alapján az, amelyen kívül a fogyasztó nem, vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételekkel tudja az árut beszerezni.

Az érintett piaceljárás alá vont által adott értelmezésével a Versenytanács nem ért egyet, álláspontja a következő:

aa.)Az érintett árupiacmeghatározásánál abból indult ki, hogy a Tpvt. 14.§ (2) bekezdésében szereplő áru kifejezés nem valamiféle absztrakt áruforgalmat takar, hanem az eljárás alá vont vállalkozás áruját; az adott esetben tehát nem az absztrakt műsorszolgáltatást, hanem az eljárás alá vont által konkrétan nyújtott kábeltelevíziós szolgáltatást. Az érintett árupiac ennél természetesen lehet bővebb, a jelen esetben azokkal a további műsorszolgáltatási (a fogyasztó szempontjából: műsorbeszerzési) lehetőségekkel, amelyek a (2) bekezdésben foglalt kritériumok alapján az eljárás alá vont áruját ésszerűen képesek helyettesíteni. Ebből következőleg az érintett árupiac - szemben eljárás alá vont álláspontjával - nem általában a műsorszolgáltatás, hanem az általa nyújtott műsorszolgáltatás és az azt ésszerűen helyettesíteni képes műsorszolgáltatások együttesen.

A helyettesítő szolgáltatások elvileg az alábbiak:
- tetőantenna (esetleg szobaantenna),
- egyéni műholdvevőrendszer (vagy az előbbivel való kombinációja).

- Minthogy a tetőantenna kizárólag földi sugárzású adások vételére alkalmas, lényegesen alacsonyabb színvonalú az eljárás alá vont által nyújtottnál, ezért nem tekinthető ésszerű helyettesítőnek,

- Az egyéni műholdvevőrendszer (tetőantennával kombinálva) elvileg képes ugyanolyan szolgáltatás biztosítására mint a kábeltelevízió. Ahhoz, hogy közelítőleg azonos színvonalú programválasztékot lehessen biztosítani, kb. 80 ezer Ft-os beruházás szükséges. Ezen felül a vételi módra történő áttérés esetén az eljárás alá vont volt szerződéses partnere elveszti a belépési díjat, a beruházás mellett őt terheli a rendszer fenntartási, karbantartási költsége, elhasználódás esetén pedig a pótlása, ezért számottevően kedvezőtlenebb feltételnek minősül a beszerzése, amely miatt nem tekinthető ésszerűen helyettesíthető árunak.

- Helyettesítő áruként jöhetne számításba az AM-mikro, Salgótarjánban azonban ez nem merül fel, mert jelei csak Budapesten és környékén foghatók.

Mindezek alapján a Versenytanács álláspontja szerint a vizsgált magatartással érintett árupiacnak - más ésszerű helyettesítő áru hiányában - a kábeltelevíziós szolgáltatás minősül. Az egyéb műsorszolgáltatási lehetőségek csak távoli helyettesítői az eljárás alá vont szolgáltatásának. E megállapítást alátámasztja a nemzetközi versenyjogi gyakorlat is, mely szerint egy másik áru akkor ésszerű helyettesítője az adott árunak, ha annak csekély mértékű árváltozása esetén a fogyasztó áttér a másik árura. E csekély árváltozási mértéket a gyakorlatban általában 5 százalékban jelölik meg.

ab)Az érintett földrajzi piacotilletően a Tpvt. 14. § (3) bekezdése szintén nem általában használja a fogyasztó kifejezést, az alatt az eljárás alá vont vállalkozás vizsgált magatartásával érintett fogyasztókat kell érteni. E fogyasztói kör számára pedig nyilvánvalóan számottevően kedvezőtlenebb feltétel lenne, ha az áru mástól való beszerzése érdekében el kellene költözniük lakóhelyükről. Ezért az érintett földrajzi terület - szemben az eljárás alá vont álláspontjával - semmiképpen sem lehet az ország egész területe, és az más közigazgatási egységhez sem köthető. Az igénybevétel szempontjából lakóhelyhez kötött (hálózati típusú) szolgáltatások, mint a kábeltelevíziós szolgáltatás esetében a vizsgált magatartással érintett földrajzi piac a Versenytanács álláspontja szerint a vizsgált vállalkozás szolgáltatási területével egyezik meg.

Az érintett árupiac előzőek szerinti meghatározása mellett az eljárás alá vont áruját az érintett piacon ésszerűen helyettesítő áru kizárólag más kábeltelevíziós vállalkozások által nyújtott kábeltelevíziós szolgáltatás lehet, ilyet azonban Salgótarjánban eljárás alá vonton kívül más nem nyújt, vagyis helyettesítő áru nincs.

Ebből következően eljárás alá vont gazdasági erőfölényes helyzete megállapítható, mind a Tpvt. 22. § (1) bekezdés a) pontja, mind a 22. § (2) bekezdése szerint, egyrészt ésszerűen helyettesítő árut az eljárás alá vont előfizetői mástól nem szerezhetnek be, másrészt az ésszerű helyettesítési lehetőség hiánya az adott esetben azt is jelenti, hogy eljárás alá vontnak a piaci magatartása meghatározásakor - ezen belül árai kialakítása során - érdemben nem kell tekintettel lennie a piac többi résztvevőjének - mindenek előtt előfizetőinek - vele kapcsolatos piaci magatarására.

b) A gazdasági erőfölénnyel való visszaélést a Versenytanács nem látta bizonyítottnak.

ba) A visszaélésszerűen - tisztességtelenül - megállapított eladási ár alatt a Tpvt. alkalmazásában a túlzottan magas eladási ár értendő, tehát a Tpvt. 21. § a) pontja értelmében a gazdasági erőfölényben lévő vállalkozás által alkalmazott árak (állami szabályozás hiányában) az eljárás alá vont álláspontjával szemben kizárólag versenyjogi alapon ítélhetők meg.
A díj tekintetében a Versenytanács érvényesíti azt a nemzetközi versenyjog alapjául is szolgáló álláspontot, amely szerint az ár túlzottan magasnak minősül, ha a vállalkozás gazdaságilag indokolt költségeinek és működéséhez szükséges nyereségének összegét meghaladja.

Eljárás alá vont az 1999. évre az egyes előfizetőkre eső díjat nem kalkulálta, a vizsgáló az 1998-as átlagárakból pedig úgy képezte az 1999. évi átlagárat, hogy a fedezetet az infláció mértékével emelte.

A II. r. eljárás alá vont azonban a más szolgáltatókhoz képest speciális helyzetben van, 1999-ben újonnan lépett piacra, előtte egy veszteséges vállalkozás működött. Habár jogutódja, az 1998. évi díjak és azok összetevői nem tekinthetők bázisnak különösen azért, mert a jogelőd kilenc fajta árat alkalmazott.
Mindezekre tekintettel a számított ár meghatározása még a szokásosnál is nagyobb bizonytalansággal volt elvégezhető.

A Versenytanács arra utal, hogy még ha a kiinduló pontként el is fogadná a vizsgálati jelentésben szereplő számított díjat, úgy a kimutatott 14 %-os eltérés csökken az alábbiak miatt:
- a számításokban nem szerepel a HIF felügyeleti díj, amely emeli a közvetlen költséget;
- a jogelőd vállalkozás a korábbi díjjal veszteséges gazdálkodást folytatott, e veszteséges gazdálkodás megszüntetése az inflációnál nagyobb mértékű emelést indokol;
- nem várható a nagyszámú kedvezmény fenntartása, célszerű a díj egységesítése, így az általános díjemelésben ez benne foglaltatik.
Megjegyzi a Versenytanács, hogy nem fogadja el eljárás alá vont védekezését
- a tartozásátvállalás tekintetében, hiszen ez a reális vételárat csökkentette, annak alátámasztására azonban alkalmas, hogy a vállalkozás veszteséges,
- a soros rendszer selejtezésének költségét nem terhelheti a soros rendszer előfizetőire.
Ennek ellenére az emelés még így sem közelíti meg minden díjzónában a normál szintet, vagyis további egységesítés is indokolt lehet.
Mindezekre figyelemmel különös bizonytalansága van a csakis inflációs rátával való emelés alkalmazásának, amely azt is jelenti, hogy a tényleges díj és a számított indokolt díj közötti eltérés a vizsgálati jelentésben írtaknál lényegesen kisebb; a Versenytanács gyakorlata szerint pedig (Vj-91/1997., Vj-6/1999., Vj-14/1999.) a díjhoz képest kis eltérést mutató díj alkalmazása nem minősül visszaélésszerű magatartásnak.
Utal arra is, hogy egy megszűnő szolgáltatásra vonatkozó díjat vizsgált, amely legfeljebb ezév novemberéig érvényes, így a közérdek sem esik olyan súllyal latba, mint egyéb esetekben.
Ezért az eljárást a II. r. eljárás alá vonttal szemben a Tpvt. 77. § (1) bekezdés h) pontja alapján - figyelemmel a 72. § (1) bekezdés a) pontja II. fordulatára megszűntette.

Az I. r. eljárás alá vontat a Tpvt. 53. § (3) bekezdése értelmében az ügyből el kellett volna bocsátani, ennek hiányában az eljáró Versenytanács szüntette meg vele szemben az eljárást.
A határozat egyéb rendelkezései a Tpvt. 83. § (1) és (2) bekezdésén alapulnak.

Budapest, 1999. június 3.

dr. Sólyom Eszter sk. előadó
dr. Bodócsi András sk.
Fógel Jánosné dr. sk.
Ágoston Marika