Vj-12/1997/15

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Szentpályné dr. Kádas Katalin jogtanácsos által Magyar Hírlap Könyv- és Lapkiadó Rt. (1087 Budapest, Kerepesi út 29/B.) I. r. és a dr. Szőnyi György ügyvéd (1055 Budapest, Szalay u. 13.) által képviselt NOVORG Szervező és Kiadó Kft. (1132 Budapest, Csanádi u. 7.) II. r. eljárás alá vontak ellen fogyasztók megtévesztésének megállapítására indult versenyfelügyeleti eljárásban meghozta a következő

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy az I. r. eljárás alá vont azon közlése, hogy a Magyar Hírlapnak 400 ezer olvasója van, alkalmas a fogyasztók megtévesztésére.
E magatartás folytatását megtiltja.
A II. r. eljárás alá vonttal szemben az eljárást megszünteti.

A Versenytanács az I. r. eljárás alá vontat 400.000.- (Négyszázezer) Ft bírsággal sújtja, melyet köteles 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-01037557 számú bírságbevételi számla javára megfizetni.

E határozat felülvizsgálatát - a kézbesítést követő 30 napon belül - a Fővárosi Bírósághoz címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtandó keresetben lehet kérni, melynek a bírságra vonatkozóan halasztó hatálya van.

Indoklás

I.

Az I. r. eljárás alá vont adja ki a Magyar Hírlap elnevezésű újságot, amely politikai napilap és amelynek gazdasági rovata jelentősnek tekinthető. Az újságok jelentőségét, súlyát a hirdetési piacon való fontosságát olvasottsága határozza meg. Az országos napilapok olvasótáborára vonatkozóan félévenként a SZONDA IPSOS és GfK. Hungária úgynevezett Média Analízist készít. Az `95/II. média analízis szerint a Magyar Hírlap olvasótábora 178.000 fő, míg 1996/I. szerint 139.000. A Média-Ász című kiadvány összehasonlító táblázatot közöl a napilapokról a példányszámok alapján. Az ehhez szükséges adatokat a napilapok szolgáltatták. A Magyar Hírlap 68.375 nyomott és 56.082 eladott példányszámot adott meg. 1995. október 10-én terjesztési jelentésében az I. r. eljárás alá vont megjelenésenkénti átlagszámnak 68.375-t jelölt meg, ebből előfizetéses 38.459 utcai árusításban eladott 16.016 darab. Átlagban értékesített példányszám 54.475.

A Magyar Hírlap 1996. december 27-i és 1997. január 15-i lapszámaiban egy hirdetés jelent meg. A hirdetést a II. r. eljárás alá vont szövegezte meg. A hirdetésben arra hívja fel a figyelmet, hogy a számviteli törvény "amúgy is előírja az éves beszámoló közzétételét, hát ne rejtsük véka alá teljesítményeinket! A Magyar Hírlap a NOVORG-gal együttműködve ez évben is biztosítja ehhez a nyilvánosságot. Az őszinteség a bizalom alapja, amelyet 400 ezer olvasónkban kelthet fel!" Ezek után azt ígéri, hogy a hirdetési tarifák töredékéért biztosítja a nyilvánosságot, a közzététel tökéletesen megfelel a számviteli törvény előírásainak, mivel a közzétételben "mi rendelkezünk" a legtöbb tapasztalattal. A hirdetést jobb alsó sarkában egy lehetőséget ad arra, hogy az érdeklődők adataikat beírva a II. r. eljárás alá vontnak megküldve részletes tájékoztatót kérjenek. A II. r. eljárás alá vont mintegy 5000 céghez körlevelet küldött ki. Ebben a Magyar Hírlappal és a Bank és Tőke című hetilappal együttműködve vállalja a nagy és komoly cégeknek az éves beszámolójuk közzétételét. A szöveg szerint a jelentkező hirdetménye a Magyar Hírlapban jelenik meg táblázatos formában. "Ez az újság az egyik legnépszerűbb napilap, 400.000 olvasó ismerheti meg eredményeit." A körlevél mellé tettek egy megrendelőlapot, mely tartalmazta a részletes megjelenési árakat.

II.

Az I. r. eljárás alá vont az eljárás megszüntetését kérte. Védekezésében előadta, hogy 1994. őszétől 1995. elejéig egy úgynevezett Szerencsetőzsde játékot folytatott a lapban, ennek köszönhetően a lapot vásárlók száma jelentősen megnőtt. Ennek az üzleti akciónak hatásvizsgálatát megrendelte a Medián Közvélemény és Piackutató Intézetnél. A munkát elvégző team vezetője dr. Tímár János szociológus volt. A tanulmány megállapította. hogy az I. r. eljárás alá vont által közölt februári példányszám alapján a felnőtt lakosság 9 %-a kb. 650 ezer ember olvassa a lapot. A Magyar Posta és Kiadó nyilvántartása alapján 1996-ban a Magyar Hírlap közületi előfizetőinek száma 13.200 volt. A közületeknél egy lapot mintegy 9 fő foglalkoztatott olvas el, így miután a Medián tanulmány szerint a közületi előfizetők az előfizetők 27 %-át eszik ki, így a mindenkori példányszám 27 %-a szorozva 9-el adja a közületi olvasottsági mutatót, míg a kiadott példányszám 73 %-a 4 fővel szorozva a lakossági olvasottságot. Az I. r. eljárás alá vont jóhiszeműen bízott a Medián Közvéleménykutató által elkészített a "Magyar Hírlap olvasói 1995-ben" című jelentésében megadott 650 ezres olvasói tábor megjelölésben. Jelen hirdetésből egyébként semmilyen haszna nem volt az újságnak, és a hirdetések közlését felszólítás nélkül saját belátása alapján még az eljárás megindítása előtt beszüntette. A szükséges hirdetési felületeket a II. r. eljárás alá vont részére ingyenesen bocsátotta rendelkezésre.

A II. r. eljárás alá vont arra hivatkozott, hogy megjelölt olvasószám - nem vitatottan - a Magyar Hírlaptól kapott információ alapján került a hirdetésbe. Neki nem állt módjában az információt ellenőrizni, de arra sem volt oka, hogy az adat megbízhatóságában kételkedjen. Egyébként a megjelent hirdetés óta egyetlen új megrendelést sem kapott, így semmiféle anyagi előnyhöz nem jutott. Ezért kérte az eljárás megszüntetését.

III.

A Versenytanács a lefolytatott bizonyítási eljárás, a felek előadásai, az általuk becsatolt okiratok, a meghallgatott tanú és a vizsgálati jelentés alapján a következőket állapította meg.
Az 1991. évi XLIII. törvény 72. §-a rendelkezik arról, hogy az éves beszámoló közzétételére kötelezett cégek milyen feltételek mellett tehetnek eleget kötelezettségüknek. A 72. § (7) bekezdése szerint elegendő az egyszerűsített éves beszámoló a letétbehelyezéssel egyidejűleg az Igazságügyi Minisztérium Cégnyilvántartási és Céginformációs Szolgálatának megküldeni. Ebből az következik, hogy maga a Részvénytársaság dönt arról, hogy beszámolóját valamely újságban, napilapban megjelenteti-e vagy sem.

A tanúként meghallgatott dr. Tímár János, aki a Médián Közvélemény és Piackutató Intézetnél mint teamvezető részt vett a Magyar Hírlap megrendelésére 1995. nyarán elkészített közvéleménykutatási tanulmány összeállításában, úgy nyilatkozott, hogy a tanulmány nem alkalmas az olvasói létszám meghatározására. Határozottan állította, hogy a tanulmányban szereplő 650 ezer felnőtt lakossági olvasói létszám elírás. Emlékezete szerint az olvasói létszám 400-450 ezerre tehető. Ez azon a tényen alapul, hogy egy lapot átlagosan 4 fő olvas. A felméréseknek 2-3 %-os hibahatára van. Nem azt írták, hogy 27 % a közületi megrendelő, hanem azt, hogy a közületeknél az olvasók 27 %-a olvassa a lapot.

A SZONDA IPSOS és a GfK Hungária 1996/II. média analízisében foglalkozik az egy példányra olvasók számának meghatározásával. E szerint a munkahelyen olvasott lapra átlag 8 fő, az egyéni előfizetők esetében 3,1 fő, míg a lapot terjesztőnél megvevőnél áltag 2,5 fő olvasó jut. Így egy olyan mintát figyelembe véve, ahol az eladott példányszám 70 %-a előfizetés útján kerül forgalomba, 30 %-a árus példányként, akkor az egy példányra jutó olvasók száma 3,39 fő.

Amennyiben az I. r. eljárás alá vont által megadott adatokat szorozzuk meg a közületi értékesítés esetében 9 fővel és a nem közületi értékesítésnél 4 fővel, akkor összesen 251.680 fő olvasói létszám számítható.

A felek egyezően adták alá, hogy a 400 ezer fős olvasószámot Barátné Gaál Mária a Magyar Hírlap hirdetési igazgatója adta meg telefonon a II. r. eljárás alá vont részére a tervezett együttműködésben való felhasználáshoz.

Mindezek alapján a Versenytanács azt állapította meg, hogy a 400 ezres olvasói szám, melyet az I. r. eljárás alá vont azért közölt a II. r. eljárás alá vonttal, hogy a közösen tervezett hirdetés alapján részvénytársaságok éves beszámolójának hirdetési formában történt közlését vállalják, nem valós szám. Az I. r. eljárás alá vontnak sem a vizsgálat során sem a tárgyaláson nem sikerült olyan reális, elfogulatlan vizsgálaton alapuló számolási módszert bemutatni, amely alkalmas lenne az általa alkalmazott módszer elfogadására. A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 8. §-a (1) bekezdésében kimondja, hogy tilos a gazdasági versenyben a fogyasztókat megtéveszteni. A (2) bekezdés szerint a fogyasztók megtévesztésének minősül, ha a áru lényeges tulajdonságairól megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak. A Versenytanács álláspontja szerint egy napilap leglényegesebb tulajdonsága annak olvasottsága. A Magyar Hírlapnak jelentősnek mondható gazdasági rovata van, az itt közölt olvasói szám közvetlen hatást gyakorol az újságot olvasó megcímzett vállalkozói rétegre. Ugyanakkor közvetetten az összes többi hirdetni szándékozó vállalkozásra is hatása van, mivel e közlés indíthatja arra, hogy ebben a napilapban az olvasói számra tekintettel tegyenek közzé hirdetést. A jelen eljárásban rendelkezésre álló adatok szerint a megjelent hirdetés alapján nem történt közzétételre vonatkozó megrendelés, így a jogsértés minimális versenyhatással járhatna a piacon, azonban miután a közvetett hatás nem mérhető, vagyis a közzétett olvasószám alapján leendő további hirdetők nem ismertek, így a hamis szám közlése alkalmas a hirdetési piac megzavarására, így a jogsértés megvalósítására.

A bírság megállapításánál a Versenytanács figyelembe vette az eset összes körülményeit, az eljárás alá vont piaci súlyát és azt, hogy a bírság összege alkalmas legyen arra, hogy a jövőben hasonló jogsértés elkövetése ne történjen meg.

A Versenytanács a II. r. eljárás alá vonttal szemben az eljárást megszüntette, mivel bebizonyosodott, hogy az általa megjelentetett szám az I. r. eljárás alá vonttól származik, így az ő felelősségét megállapítani nem lehetett.

A jogorvoslatra vonatkozó rendelkezés a Tpvt. 83. §-án alapul.

Budapest, 1997. május 12.

dr. Lénárd Réka sk. előadó
dr. Bodócsi András sk.
dr. Györffy István sk.
Ágoston Marika