Vj-94/1999/17

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a dr. Mayer Erika (Nádas and Mayer Ügyvédi Iroda, 1137 Budapest, Radnóti Miklós út 38. szám alatti) ügyvéd által képviselt Mikrolab Gazdasági Munkaközösség (127 Budapest, Fő u. 68. szám alatti) eljárás alá vont vállalkozás ellen fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma miatt hivatalból indított eljárás során tartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont vállalkozás annak elhallgatásával, hogy forgalmazott vérnyomásmérői hitelesítéssel nem rendelkeznek, a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolására alkalmas magatartást tanúsít.

E magatartás folytatását a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül megtiltja.

Vele szemben 1.000.000.- (azaz Egymillió) Ft bírságot szab ki, amelyet 30 napon belül köteles megfizetni a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-001037557. számú bírságbevételi számlája javára.

E határozat ellen a kézhezvételtől számított 30 napon belül az eljárás alá vont vállalkozás a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett, a bírság megfizetésére halasztó hatályú felülvizsgálat iránti keresettel élhet.

Indoklás

A Versenytanács az ügyfél előadása, a csatolt írásbeli bizonyítékok, valamint az 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 71. §-a nyomán készült vizsgálati jelentés alapján a következő tényállást állapította meg:
A vérnyomással összefüggő megbetegedések növekedése azzal a piaci következménnyel járt, hogy a vérnyomásmérők forgalma megnövekedett, miután az egészségügyi intézményeken, szakembereken kívül a lakosság is vásárolja. A hazai piac kb. évi 50.000 darabos forgalma négy versenytárs, köztük az eljárás alá vont vállalkozás között oszlik meg.

A vérnyomásmérők a Mérésügyről szóló 1991. évi XLV. törvény végrehajtására kiadott 127/1991. (X. 9.) Korm. rend. melléklete szerint mint kötelező hitelesítésű mérőeszközök higanytöltésűek vagy egyéb vérnyomásmérők. A jogi szabályozás a vérnyomásmérők egy más csoportosításáról nem rendelkezett.
A kötelező hitelesítés azt jelenti, hogy kereskedelmi forgalomba csak olyan vérnyomásmérő kerülhet, amely nem csak az általános jellegű típus (hitelesítési) engedéllyel, hanem hitelesítéssel is rendelkezik vagy az alól felmentést kapott.
Az Országos Mérésügyi Hivatal (OMH) mint a mérésügy központi irányító, felügyeleti és ellenőrző szerve típusvizsgálat alapján adja ki a hitelesítési engedélyt, amelyet jellemzően a belföldi forgalmazó köteles beszerezni. A típus (hitelesítési) engedély birtokában a meghibásodott eszköz szervizbe, míg a hitelesített mérő ezenfelül hitelesítési helyre is vihető szükség szerint, hogy a hitelesítést megismételjék a pontos mérés érdekében.
Az OMH jogi felhatalmazottsága folytán szankcionálhatja a forgalmazásban tapasztalt hiányosságokat. Ennek során 1998. november 19-i kelettel körlevelet küldött a vérnyomásmérők gyártói és forgalmazói részére, amelyben rögzítette, hogy tudomása szerint egyes vérnyomásmérő típusok csomagolása ugyan feltünteti az OMH típusengedély számát, de eközben a csomagolt vérnyomásmérő nincs hitelesítve, holott az forgalmazási előfeltétel. A hitelesítést jel igazolja, amelyet nem helyettesíthet semmiféle felirat. Ez a körlevél az eljárás alá vont vállalkozás vérnyomásmérő forgalmazását is érintette, mert úgy forgalmazza négy típusba tartozó vérnyomásmérőit, hogy azokat nem hitelesítteti és ez alól felmentést sem kapott. Ugyanakkor a vérnyomásmérői csomagolása használati utasítása nem utal a hitelesítés hiányára. A fentiek ellenére 1999-ben 150 terméket egyenként 1.500.- Ft-os költséggel mégis hitelesíttetett orvos vevői kívánságára.
Az eljárás alá vont vállalkozás az árut családi vérnyomásmérőként népszerűsíti, s így házi tájékozódásra ajánlja.

A Gazdasági Versenyhivatal a Tpvt. 69. § (1) bekezdésére figyelemmel a Tpvt. 70. § (1) bekezdés szerint azért indított eljárást ellene, mert vélhető volt, hogy a hitelesítés elmaradása mint jogszabályi előírási kellék be nem tartásának hiánya megtévesztő módon befolyásolja a fogyasztói döntéseket.
A lefolytatott vizsgálat is ennek megfelelően foglalt állást és indítványozta a jogsértés megállapításán túl további következmények alkalmazását.

Az eljárás alá vont vállalkozás az eljárás megszüntetését kérte, mert általában szükségtelennek tartotta vérnyomásmérői hitelesíttetését, miután azokat házi használatra tájékozódásra szánja. A házi vérnyomásmérés pedig nem jogi hatású mérés (1991. évi XLV. törvény 1. § és 6. § (1) bekezdés), így rá a Mérésügyi törvény ki sem terjed, amely által a kötelező hitelesíttetés alól mentesül. Készülékei valójában nem is vérnyomásmérők, hanem vérnyomás figyelők, bár ezt az árutulajdonságbeli megkülönböztetést a vérnyomásmérő szóhasználat nem fejezi ki.

A Gazdasági Versenyhivatalnak az OMH hatáskörének elvonása nélkül abban kellett állást foglalnia, hogy az engedélyezésbeli hiányosság, amely egyébként önmagában a mérésügyi szabályok megsértése, jár-e egyúttal versenyjogi következményekkel is.
A hatályos jogi szabályozás a vérnyomásmérőként nevezett eszközöket csak úgy engedi forgalmazni, ha hitelesítve vannak és nem aszerint tesz a vérnyomásmérők között különbséget, hogy ki és mire használja. Ebből következően - amennyiben az eljárás alá vont vállalkozás vérnyomást figyelő készülékét vérnyomásmérőként forgalmazza, akkor a jogi szabályozástól eltérő, önkényes megkülönböztetést jogszabályi lehetőség hiányában nem tehet, s nem hidalhatja át az engedély hiányát a családi vagy házi használatra történő hivatkozással. A fajta szerint meghatározott olyan áru mint a vérnyomásmérő szolgáltatása nem függhet az egyedi fogyasztó egyedileg megismert elvárásaitól, amelynek az a gyakorlati következménye, hogy a fogyasztónak az eladót tájékoztatnia kell kilétéről, felhasználási szándékáról. A versenyjogi követelmények értelmében az eladó fogalmazónak kell elől járnia a terméktulajdonságok feltárásával, s nem csupán a szokásos eladó-vevői tájékoztatás kapcsán, hanem a gazdasági versenyben, hogy a fogyasztó abba a tisztességesen befolyásolt döntési helyzetbe kerüljön, hogy a kínált árut megvásárolja-e vagy sem, ha hitelesítéssel nem rendelkezik általa ismerten.

Ezért a Versenytanács az eljárás alá vont vállalkozás magatartásának a Tpvt. 8. § (2) bekezdés b) pontjába ütközését megállapította. A Tpvt. 77. § (1) bekezdése c) pontja szerint, s egyben rendelkezett törvénybe ütköző magatartás további folytatásának megtiltásáról (Tpvt. 77. § (1) bekezdés e) pont). A megtiltás értelemszerűen a jelen ügyben azt jelenti, hogy az eljárás alá vont vállalkozásnak a részére adott méltányos határidőn belül tájékoztatnia kell fogyasztói, hogy mérői hitelesítéssel nem rendelkeznek. A Versenytanács a forgalmazási adatok ismeretében és a cselekmény tárgyi súlya figyelembevételével állapította meg a bírság összegét (Tpvt. 78. §).

A Tpvt. szerinti határozat elleni jogorvoslati jogot a Tpvt. 83. § biztosítja az eljárás alá vont vállalkozás számára.

Budapest, 1999. szeptember 14.

dr. Kállai Mária sk. előadó
dr. Bodócsi András sk.
Vérné dr. Labát Éva sk.
Ágoston Marika