A Fővárosi Bíróság

2. K 30488/2003/2.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Fővárosi Bíróság a Parisatlines Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. (Kazincbarcika) félperesnek, a Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) alperes ellen verseny ügyben meghozta a következő

ítéletet

A bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy a per tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett 15.000.- (Tizenötezer) Ft. illetéket az állam javára, külön fölhívásra térítsen meg.

Az ítélet ellen a kézbesítésétől számított 15 nap alatt fellebbezésnek van helye, amelyet a Legfelsőbb Bírósághoz címezve ennél a bíróságnál kell 3 példányban benyújtani. A fellebbezési határidő letelte előtt a felek közösen kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását. Ha a fellebbezés kizárólag a Pp.256/A.§ (1) bekezdés a-d) pontjaiban felsorolt rendelkezések ellen irányul, tárgyalás tartása kérhető.

Indokolás

A felperes Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén döntően önkormányzati, illetve lakossági tulajdonú hálózatokat üzemeltetve kábeltelevíziós szolgáltatást végez.

A felperes működési körzetében más kábeltelevíziós szolgáltató nem tevékenykedik.
A környező településeken Barcika TV Kft, Dual Plus Kft. és Astra vitt Kft. szolgáltatásainak igénybevételére van mód.

Havi szolgáltatási díjait felperes 27 településen 2002. január 1-én
II-es programcsomag esetében 750-1000.- Ft-ra,
III-as programcsomagnál pedig 1000-1320.-Ft-ra emelte fel.

Az alkalmazott díjakat megalapozó számításokkal a felperes nem rendelkezett.

Alperes a 2002. december hó 17. napján kelt 44/2002/26. sorszámú határozatában megállapította, hogy a felperes 2002. január 1-i emelésével

  • -

    az 1. programcsomag esetében Aggtelek, Borsodszirák, Felsőkelecsény, Parasznya, Ragály, Rudabánya és Sajógalgóc településeken:,

  • -

    a II. programcsomag esetében Aggtelek, Alberttelep, Bánréve, Berente, Dédestapolcsány, Dusnokpuszta, Felsőkelecsény, Felsőnyárád, Imola, Izsófalva, Kurittyán, Mucsony, Ragály, Rudabánya, Sajógalgóc, Sajókaza, Sajószentpéter, Szukafő, Szuhakálló, Szuhogy, Trizs és Zubogy településeken:,

  • -

    a III. programcsomag esetében Bánréve, Berente, Felsőnyárád, Sajókaza és Szuhogy településeken gazdasági erőfölénnyel való visszaélést valósított meg. Emiatt felperest 500.000.-Ft. bírság megfizetésére kötelezte.

A döntés indokolásában alperes megállapította, hogy a felperes Kazincbarcika vonzáskörzetéhez tartozó településeken az 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 22.§-a szerint gazdasági erőfölényben van. Miután felperes a bevezetett díjemeléseket alátámasztó költségszámításokkal nem rendelkezett, alperes valamennyi településen elkészítette az indokolt költségeket tartalmazó számításokat.
Ennek alapján - figyelmen kívül hagyva a más ügyfelekre át nem hárítható, esetenkénti közintézményeknek történő ingyenes és a 70 éven felülieknek adott 10 %-os kedvezményeket, továbbá az önkormányzatok nem közhatalmi, hanem bérbeadói jogosultságából eredő díjemelésekhez adott hozzájárulásait - alperes megállapította, hogy a rendelkező részben kiemelt településeken felperes indokolatlanul magas havidíjakat számított fel.
Ezért a felperes vizsgált magatartását a Tpvt.21.§ a) pontba ütközőnek ítélte.
A bírság mértékének meghatározásakor alperes értékelte a felperesi vállalkozás méretét, a tisztességtelenül megállapított díjak nem minden egyes előfizetőt érintő alkalmazását és a felperes színvonaljavítás érdekében kifejtett erőfeszítéseit.

A felperes keresetében azt kérte, hogy a bíróság alperes határozatát megváltoztatva állapítsa meg jogsértést nem valósított meg. Ennek eredményeként kérte bírság megfizetése alóli mentesítését.
A felperesnek perköltsége nem merült fel.
Előadta, az önkormányzati tulajdonú hálózatok jelentős része használhatatlan, ezek korszerűsítését saját beruházásban külön munkadíj-felszámítás nélkül végezte, illetve végzi.

Álláspontja szerint az alkalmazott díjak nem haladják meg a gazdaságilag indokolt költségeket és a befektetésekkel arányban álló haszon összegét. Településenként és programcsomagonként haladva felperes részletes tényelőadást tett a beruházás összegéről, a nyújtott kedvezményekről, melyek alapján állította, díjemelése jogszerű volt.

Sérelmezte, hogy alperes nem vette figyelembe, már 11 éve szolgáltat, jelentős kedvezményeket adott és ingyenesen saját költségén építette ki a hálózatot az önkormányzatok, az iskolák, óvodák és egyéb közintézmények részére. Mindemellett hivatkozott arra is, hogy versenytársai fejlesztéseket nem végeznek, ügyfélszolgálati irodát nem működtetnek, ugyanakkor önkormányzati támogatásban részesülnek, a közkedvelt programokat magasabb díjtételű programcsomagban kínálják.
Gazdasági erőfölényes helyzetének fennállását a felperes nem vitatta, az alperesi számítások jogszerűtlenségének alátámasztására szakértői bizonyítás felvételét anyagi körülményeire hivatkozva nem kérte.
Érveléséhez felperes polgármesteri hivatalok által aláírt igazolásokat csatolt, melyek szerint felperes a nyeresége terhére jelentős kedvezményeket adott, a jóváhagyott díjtételei arányban állnak beruházásaival.

Az alperes ellenkérelmében a felperesi kereset elutasítását kérte, perköltségeire nem tartott igényt.
Hangsúlyozta, azt, hogy a költségek és a megemelt díjak arányban állnak, felperes teljes körűen bemutatott számításokkal bizonyíthatta volna.
Erre azonban sem a versenyfelügyeleti eljárásban, sem a perbeli keresethez csatolva ne került sor.
Így alperes álláspontja szerint a felperes nem igazolta, hogy döntése jogszerűtlen lenne.

A felperes kérelmet terjesztett elő a bírság 50.000.-Pt-os részletekben történő megfizetése érdekében.
Ezt a kérelmet alperes teljesítette.

A felperes keresete nem volt megalapozott.

A felperes gazdasági erőfölényes helyzetének fennállását nem vitatta, ezért a bíróságnak kizárólag abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a 2002. január 1-i díjemelések során a felperes erőfölényével a Tpvt.21.§ a) pontjába ütközően visszaélt-e.

E rendelkezés szerint tilos a gazdasági erőfölénnyel visszaélni, így különösen az üzleti kapcsolatokban - ide értve az általános szerződési feltételek alkalmazásának esetét is - tisztességtelenül vételi, vagy eladási árakat megállapítani, vagy más módon indokolatlan előnyt kikötni, vagy hátrányos feltételek elfogadását kikényszeríteni.

A Pp.324.§ (1) bekezdésén keresztül jelen eljárásban is irányadó Pp.164.§ (1) bekezdése értelmében a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy alperes jogsértést megállapító határozata jogszerűtlen volt.

Kötelezettségének felperes a díjemelések indokoltságát alátámasztó szakértői véleménnyel tehetett volna eleget.
Miután azonban a felperes szakértő kirendelését nem kérte, a bíróság megállapította, hogy az alperes részletes elemzésre támaszkodó számításai nem tekinthetők helytelennek, ezért ellenkező bizonyítás hiányában a felperesi érvelést nem fogadta el.

Mindezekre tekintettel a bíróság a Tpvt.84.§-a szerinti e járásban a felperes keresetét elutasította.

A pernyertes alperes perköltségeire nem tartott igényt, így a Pp.78.§ (2) bekezdése értelmében a felperes perköltségbeli marasztalásáról dönteni nem kellett.

A felperes a Pp. 78.§ (1) bekezdése, továbbá a 6/1986. (VI.26.) IM számú rendelet 13. § (2) bekezdése értelmében köteles ellenben a per tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett kereseti illeték megtérítésére.

Budapest, 2003. június hó 4. napján

Jogerős: 2003. szeptember 1-jén.