A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

mint másodfokú bíróság

Kf. V. 39. 177/2002/3. szám

végzést

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága az Agrochimtranspack Kereskedelmi-, Csomagoló- és Szolgáltató Kft. felperesnek a Gazdasági Versenyhivatal alperes ellen versenyügyben hozott határozat felülvizsgálata iránti perben, mely perbe az alperes érdekében beavatkozott a Magyar Államvasutak Rt. beavatkozó, a Fővárosi Bíróság 2.K.36.463/2000/14. számú ítélete ellen az alperesi beavatkozó által benyújtott fellebbezés folytán a Legfelsőbb Bíróság megállapítja, hogy a Pp. 255. § (2) bekezdés és a Pp.137.§ (3) bekezdése alapján a per szünetelés folytán megszűnt, az elsőfokú ítélet fellebbezéssel megtámadott részei hatályukat vesztették.

Kötelezi az alperesi beavatkozót, hogy fizessen meg a Magyar Államnak - az illetékhivatal külön felhívására 4.050,- (négyezerötven) forint mérsékelt fellebbezési illetéket.

A végzés ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

A szünetelés folytán történő per megszűnését a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 137. § (3) bekezdése és a Pp. 255. § (2) bekezdése alapján állapította meg.

A per megszűnése folytán a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési illeték mérsékelt összegének megfizetésére a fellebbezést előterjesztő alperesi beavatkozó köteles az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 58. § (2) bekezdése, továbbá 58. (4) bekezdése értelmében.

Budapest, 2003. július 3.

A Fővárosi Bíróság

2. K 36463/2000/14.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Fővárosi Bíróság az Agrochimtranspack Kereskedelmi-, Csomagoló-, Szállító- és Szolgáltató Kft. (Budapest) felperesnek, a Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) alperes ellen verseny ügyben, amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a Magyar Államvasutak Rt. (Budapest) beavatkozott - meghozta a következő

ítéletet

A bíróság az alperes 2000. november hó 10. napján kelt Vj-137/2000/19. sorszámú határozatát hatályon kívül helyezi és alperest új eljárásra kötelezi.

A bíróság kötelezi alperest, hogy 13 nap alatt fizessen meg a felperesnek 5000,-(Ötezer) Ft. perköltséget.

A bíróság megállapítja, hogy a per tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett 10.000.- (Tízezer) Ft. kereseti illetéket az alperes személyes illetékmentessége alapján az állam viseli.

Az ítélet ellen a kézbesítésétől számított 15 nap alatt fellebbezésnek van helye, amelyet a Legfelsőbb Bírósághoz címezve ennél a bíróságnál kell 4 példányban benyújtani. A fellebbezési határidő letelte előtt a felek közösen kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását. Ha a fellebbezés kizárólag a Pp.256/A.§ (1) bekezdés a-d) pontjaiban felsorolt rendelkezések ellen irányul, tárgyalás tartása kérhető.

Indokolás

A vasúti, személyszállítási és árufuvarozási tevékenységet végző alperesi beavatkozó a Magyar Államvasutak általános jogutódjaként 1993. június hó 30án alakult meg.

A volt Szovjetunió felől bejövő vasúti szerelvények széles nyomtávon érkeznek Magyarország területére. Ezeket továbbszállításuk esetén alperesi beavatkozó áttengelyezi, vagy a bennük lévő árukat normál nyomközű vagonokba rakja át. Ha a fuvaroztató (mint pl. felperes) iparvágánnyal rendelkezik, alperesi beavatkozó a fuvarozási szerződést az iparvágányon teljesíti úgy, hogy a határtól Záhonyig tartó mintegy 9-10 km-es szakaszra eső fuvarozási tevékenység ellenében 30 km-es fuvardíjat számol fel.

Az előzőekre figyelemmel Záhony állomáson az eltérő nyomtávolságú vasúti pályák találkozása miatt alperesi beavatkozónak átrakó pályaudvart kell üzemeltetnie. Anyagi terhei az utóbbi évtized alatt megnövekedtek, mert a túlméretezett pályaudvar fenntartásának költségeihez az áruforgalom visszaesése párosult.

A szabad árformába tartozó szolgáltatási díjak árképzése alperesi beavatkozó jogkörébe tartozik.

A fuvardíj és mellékdíj összegét alperesi beavatkozó Üzletszabályzatban határozta meg, melyet a Közlekedési Hírközlési és Vízügyi miniszter jóváhagyás után hivatalos lapban tett közzé.

Alperesi beavatkozó a belföldi, behozatali-kiviteli és átmeneti díjtételek mellett 1993-tól széles kocsi kiállítási díjat vezetett be, melynek összege kezdetben 10.000.-Ft/kocsi volt. 1995-től ezt a díjat 100 ECU-ben, 1998-tól pedig 200 EURO-ban állapította meg.

A felperes bejelentése nyomán alperesi beavatkozó ellen indított eljárást alperes a 2000. november hó 10. napján kelt Vj-137/2000/19. sorszánú határozatában megszüntette.

Indokolásában alperes rögzítette, hogy a záhonyi import forgalomban a küldemények két nagy csoportba sorolhatók:

  • 1)

    közvetlen címzéssel a vevő telephelyére, vagy

  • 2)

    Záhony címzéssel, de kiszolgáltatás nélkül (a fuvarozási szerződés módosításával) a végleges rendeltetési állomásra érkezők.

Az első esetben alperesi beavatkozó kiszolgáltatja a küldeményt, a címzett a fuvarlevelet kiváltja, ezzel a vasút a fuvarozási szerződést teljesítette. Ezt követően a széles nyomközű vagonból a címzett rakja ki a küldeményt és tárolja, majd más időpontban közúton, vagy vasúton megrendelőinek kiszállítja.

A második esetben alperesi beavatkozó nem szolgálta ja ki a küldeményt, hanem saját őrizetében kárfelelősség terhe mellett áttengelyezi a kocsikat, vagy átrakja normál nyomközű vagonokba, és ezt követően továbbítja a végleges rendeltetési állomásra.

Alperesi beavatkozó nyilatkozata alapján rögzítette továbbá, hogy a költségek 80%-a állandó, ezért a változó költséget meghaladó bevétel esetén az egy tonnára eső önköltség csökkenése, folytán érdemes extra kedvezményt adni.

A vizsgálat által lefolytatott helyszíni szemle alapján alperes megállapította, fogy a fuvarozás mindkét esetben azonos módon, a rendező pályaudvarról történik. Alperesi beavatkozó a vagonokat cégenként válogatja külön és mozdonnyal húzza be az iparvágányokra.

Miután az iparvágány tulajdonosok maguk rakják ki küldeményeiket, fuvardíjuk is eltér azoktól az esetektől, amikor a fuvarozási jogviszony keretében alperesi beavatkozó gondoskodik a küldemények átrakásáról, majd rendeltetési állomásukra történő továbbszállításukról.

Alperes a vizsgálattal egyezően úgy látta, a vasúti szolgáltatást végző alperesi beavatkozó Záhony térségében az 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 22.§ (1) bekezdés a) pontja alapján gazdasági erőfölényben van.

Azt azonban a rendelkezésre álló adatok álláspontja szerint nem támasztották alá, hogy alperesi beavatkozó indokolatlan előnyt kötött volna ki, illetve hátrányos feltételek elfogadását kényszerítene ki.

Nem látta továbbá bizonyítottnak alperes azt sem, hogy megvalósult az üzletfelek hátrányos megkülönböztetése.

Ezért a Tpvt.77.§ (1) bekezdés h) pontján keresztül alkalmazandó Tpvt.72.§ (1) bekezdés a) pontja alapján (a határozat nyilvánvaló tévedésből Tpvt.52.§ (1) bekezdés a) pontját tartalmazó) jogsértés hiányában az eljárást megszűntette.
A felperes keresetében azt kérte, hogy a bíróság alperes döntését helyezze hatályon kívül és kötelezze új eljárásra.

A felperes perköltségeire igényt tartott.

Állította, alperesi beavatkozó úgy számít fel 200 EURO különdíjat, hogy ennek ellenében semmiféle szolgáltatást nem végez.
A Záhonyig irányadó fuvardíjat ugyanis a feladó fizeti ki, míg a továbbszállítás során felmerülő közúti, illetve Záhonytól raktárig esedékes díjat a címzett viseli. A záhonyi rendeltetési áldomáson történő átvételkor alperesi beavatkozó kizárólag a kocsi rendelkezése bocsátásáról gondoskodik, illetve a széles nyomtávon az iparvágányig tartó fuvarozás címén jelentős különdíjat számol fel. Álláspontja szerint a széles nyomtávú vasúti kocsi kiállítási díja fejében igényelt 200 EURO kizárólag azt a célt szolgája, hogy a címzettet rászorítsa arra, küldeményeit alperesi beavatkozóval rakassa át, illetve vele fuvaroztassa tovább.

A felperes sérelmezte, hogy alperes bejelentését polgári jogi szempontból nem vizsgálta, elmulasztotta továbbá annak tisztázását, hogy megsérült-e a Tpvt.21.§
a) pontja, illetve az azonos jellegű üzletek tekintetében alkalmazott különböző visszatérítések miatt a Tpvt.21. § g) pontja. Kifejtette, álláspontja szerint a perben alperesi beavatkozónak kellett volna bizonyítania, hogy a 200 EURO különdíj mögött milyen valós szolgáltatás húzódik meg, e kötelezettségét azonban nem teljesítette.
E körben külön felhívta a figyelmet arra, hogy bár alperesi beavatkozó évtizedek óta végezte az átrakási tevékenységet, ezért külön díjat csak 1993-tól vezetett be. Előadta, közgazdaságilag sem indokolt, hogy a többletköltségeket azok térítsék meg, akik az adott szolgáltatást nem veszik igénybe.
Megjegyezte egyben, hogy a 200 EURO-ból történő visszatérítés utólag az alperesi beavatkozó elhatározásától függő mértékben történik.

Az alperes ellenkérelmében - fenntartva a határozatában elfoglalt jogi álláspontját - a felperesi kereset elutasítását kérte, perköltségeire igényt tartott.

Az alperesi beavatkozó ugyancsak a kereset elutasítását kérte a felperes perköltségbeli marasztalása mellett.

Kifejtette, a Nemzetközi Vasúti Árufuvarozásról szóló megállapodás (a továbbiakban: SZMG) alapján csak azon szállítmányok esetében terheli fuvarozási kötelezettség, amelyeket átrak, illetve áttengelyezés után tovább fuvaroz.

A széles nyomtávon kiszolgáltatott és ugyanitt feladott küldeményeket - összesen mintegy 20 óráig tartó többletmunkával - külön kell kezelnie, emiatt fuvardíjon felüli költségei merülnek fel.

Állította, visszatérítés folytán ügyfelei számára - különbségtétel nélkül - az áruféleségektől és mennyiségektől függően széleskörű visszatérítést nyújt, így a felperest ténylegesen nem 200, hanem csupán 55 EURO terheli.

A bíróság a perben feltárt adatok alapján a tényállást a következőkkel egészíti ki:

A perben meghallgatott Farkas József tanú vallomása szerint a 200 EURO terhére felszámíthatóan kell alperesi beavatkozónak gondoskodnia a felperes részére érkező vagonok külön csoportba irányításáról, őrzéséről, az iparvágányhoz vitel érdekében mozdonyról, mozdonyvezetőről, irányító személyzetről, a vagonok átadásáról, szükség esetén mérlegelésükről, továbbá okmány-kezelésükről és vámelőállításukról.

Kirakodás után pedig a mozdonyvezető és a rendező segítségével össze kell szednie a vagonokat.
A 200 EURO terhére kell ezen túl figyelembe venni az ukrán és orosz vagonokra eső 6500,- Ft/vagon kocsibérleti díjat.

A felperes alperesi beavatkozó részletezésével nem értett egyet jelezte, hogy a fuvardíjon és a 200 EURO-n kívül különdíjat fizet az iparvágány használatáért, a mérlegelésért és a vámelőállításért. A széles kocsi bevontatásának ellentétele pedig a nemzetközi fuvardíjban szerepel.

Az iratokhoz 12/F/2 alatt csatolt hiteles magyar fordítás szerint a SZMG 2. §-a az alábbiakat tartalmazza: A vasutak kötelesek az árukat az olyan országok belföldi forgalomban árukezelésre megnyitott valamennyi állomása között fuvarozni, amelyek vasútjai e Megállapodás-ban részt vesznek:

  • 1)

    átrakás nélkül az azonos nyomtávú vasutak határállomásain át,

  • 2)

    az áruk átrakásával, kerékcserével, vagy állítható nyomtávú kerekek alkalmazásával az egymáshoz csatlakozó különböző nyomtávú vasutak határállomásain át.

A felperes keresete megalapozott volt.

A perben nem volt vitatott, hogy a vasúti fuvarozást végző alperesi beavatkozó Záhony térségében a Tpvt.22. § (1) bekezdés a) pontja alapján gazdasági erőfölényben van.

Emiatt a bíróságnak kizárólag abban a kérdésben kellett állást foglalnia, a feltárt adatok alapján megállapítható-e, hogy alperesi beavatkozó a Tpvt.21.§ a), illetve g) pontja által tilalmazottan gazdasági erőfölényével nem élt vissza.

A Tpvt.21. § a) pontja alapján tilos az üzleti kapcsolatokban - ideérte az általános szerződési feltételek alkalmazásának esetét is - tisztességtelenül vételi, vagy eladási árakat megállapítva, vagy más módon indokolatlan előnyt kikötve, vagy hátrányos feltételek elfogadását kikényszerítve gazdasági erőfölénnyel visszaélni.

A Tpvt.21. § g) pontja értelmében gazdasági erőfölénnyel való visszaélést valósít meg azonos értékű, vagy jellegű ügyletek esetén az ügyfelek indokolatlan megkülönböztetése, ide értve olyan árak, fizetési határidők megkülönböztető eladási, vagy vételi feltételek, vagy módszerek alkalmazása, amely egyes ügyfeleknek hátrányt okoznak a versenyben.
A Tpvt.44. §-ában lévő rendelkezés szerint alperes eljárása során is irányadó a többször módosított 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 26. § (1) bekezdése és a 43. § (1) bekezdés c) pontja.
Az Áe.26. § (1) bekezdése előírja, hogy a közigazgatási szerv köteles a határozathozatalhoz szükséges tényállást tisztázni.
Ha ehhez a rendelkezésre álló adatok nem elegendőek, hivatalból, vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le.
Az Áe.43. § (1) bekezdés c) pontja értelmében a határozat indokolásának tartalmaznia kell a megállapított tényállást, és az annak alapjául elfogadott bizonyítékokat, továbbá azokat a jogszabályokat, amelyek alapján a közigazgatási szerv a határozatot hozta.

A perben előadott, felperesi nyilatkozat és a meghallgatott tanúk (Farkas József és dr. Szabó Ferenc) vallomása alapján a bíróság megállapította, hogy az alperes által feltárt tényállás hiányos és ezen túl nem felel meg az Áe. 43.§ (1) bekezdés c) pontjában lévő követelményeknek sem.

Ennek indokai a következők:

  • a)

    a perbeli iratokból nem derül ki, hogy a nemzetközi, illetve belföldi fuvardíjak mely tevékenységek ellentételezését tartalmazzák,

  • b)

    nem állapítható meg, hogy az iparvágánnyal rendelkező, illetve nem alperesi beavatkozó által tovább fuvarozó vállalkozásokat milyen egyéb díjak terhelik és azok mely szolgáltatásokra nyújtanak fedezetet,

  • c)

    nem tűnik ki, hogy konkrétan nevesítve mik azok az alperesi beavatkozói szolgáltatások, amelyek akár a címzett, akár a feladó által teljesített díjakból illetve egyéb díjakból nem tekinthetők kielégítettnek.

  • d)

    alperes nem foglalt állást abban a kérdésben sem, hogy ha a különdíj felszámítását az ellentétel nélküli szolgáltatások tették indokolttá, úgy - különösen az utólagos visszatérítésekre - a 200 EURO tartalmaz-e indokolatlan előnyt, vagy nem,

  • e)

    a különdíj mértéke körében további elemzést igényel annak tisztázása, hogy 1998-tól mely körülmények tették szükségessé a korábbi 100 ECU 200 EURO-ra emelését,

  • f)

    áttekintésre vár előzőeken túl továbbá a kedvezmények rendszere, így a visszatérítés módja, mértéke, indokoltsága (Tpvt.21. § g) pont).

Bár alperes nem foglalt állást abban a kérdésben sem, hogy valós-e alperesi beavatkozó azon állítása, a SZMG 3. cikk 2. § 2. pontja alapján csak akkor terheli fuvarozási kötelezettség, ha a küldeményt átrakással, kerékpárcserével, vagy nyomközváltós kerékpárok alkalmazásával továbbítja, e körben a csatolt Megállapodás részlet alapján ezt a jogkérdést a bíróság el tudta bírálni.

Ennek során megállapította, hogy miután a Megállapodás 2. § 1.2. pontja hiteles fordításából nem vezethető le azon álláspont, hogy a perbeli küldemények esetében alperesi beavatkozót nem terheli fuvarozási kötelezettség, alperesi beavatkozó különdíj felszámítását megállapodással indokoló érvelését nem fogadta el.
Az előzőekre figyelemmel ezért a bíróság alperes döntését a a-f) pontokban részletezettek tisztázása érdekében a Tpvt.84. §-a alkalmazásával hatályon kívül helyezte és új eljárásra kötelezte.

A megismételt eljárás során alperesnek a hiányzó adatok pótlása után újólag állást kell foglalnia abban a kérdésben, hogy alperesi beavatkozó gazdasági erőfölényével a Tpvt.21. § a), illetve g pontja által tilalmazottan visszaélt-e, avagy nem.

A felperes pernyertes lett, így a Pp. 78.§ (1) bekezdése alapján alperes köteles a felperes jogi képviseletével felmerült perköltségeinek a megfizetésére. Ennek összegét a bíróság a 12 /1991. (IX.29.) IM számú rendelet 1. § (1) bekezdés d) pontja alkalmazásával állapította meg.

Alperes pervesztesége folytán köteles lenne a per tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett kereseti illeték megtérítésére is. Miután azonban a többször módosított 1990. évi XCIII. törvény 5.§ (1) bekezdés c) pontja értemében személyes illetékmentességet élvez helyette a feljegyezett illetéket a 6/1986. (VI.26.) IM számú rendelet 13. § (1) bekezdése és a 14. §-a alapján az állam viseli.

A bíróság tájékoztatja a felperest, hogy a per tárgyi illetékfeljegyzési joga ellenére lerótt 10.000.- (Tízezer) Ft. kereseti illetéket az illetékhivataltól visszaigényelheti.

Budapest. 2001. november hó 23. napján