Az erről az oldalról letölthető űrlap a következő jogszabályokba ütköző magatartások bejelentésére szolgál és 2018. január 1-jétől alkalmazandó:

Felhívjuk figyelmét, hogy amennyiben úgy ítéli meg, hogy a bejelentett vállalkozás nem csak a fenti szabályokba ütköző magatartást, hanem egyéb versenyjogi jogsértést is elkövetett, és e magatartás tekintetében is bejelentést kíván tenni, akkor azt nem ezen az űrlapon, hanem a vonatkozó tematikus űrlap megfelelő kitöltésével kell megtennie.

I. A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok

A GVH a fentiekben felsorolt jogszabályok közül leggyakrabban az Fttv. megsértése miatt lép fel. A fogyasztók vállalkozások általi tájékoztatására vonatkozó szabályozás általános keretét az Fttv. előírásai adják, amely 2008. szeptember 1-jével lépett hatályba. A fogyasztók irányában közzétett kereskedelmi gyakorlatnak minősül minden olyan magatartás, tevékenység, mulasztás, reklám, marketingtevékenység vagy egyéb kereskedelmi kommunikáció, amely az áru értékesítésével, szolgáltatásával vagy eladásösztönzésével kapcsolatban áll. Fogyasztónak csak a „laikus” magánszemély (az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy) minősül.
A magatartás megítélése során azon fogyasztó magatartását kell alapul venni, aki ésszerűen tájékozottan, az adott helyzetben általában elvárható figyelmességgel és körültekintéssel jár el. A fogyasztótól az ésszerű tájékozódás körében elvárt, hogy tájékozódjon, de az nem, hogy hogy ellenőrizze a kereskedelmi kommunikációkban szereplő információ helytállóságát. Az átlagosnál kiszolgáltatottabb fogyasztók (pl. idősek, gyermekkorúak) esetében pedig az őket általánosan jellemző magatartás az irányadó.

Az Fttv. összetett, többlépcsős értékelési rendszert honosított meg. Egyrészt (i) általában tiltja a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok közzétételét, másrészt (ii) kiemeli a megtévesztő és agresszív kereskedelmi gyakorlatokat, továbbá (iii) külön mellékletben nevesíti az ún. feketelistás tényállásokat.

(i) Főszabály szerint tehát tilos tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot folytatni.

(iii) A szabályozás második lépcsőfokán egy szigorúbb szabály áll, amely különösen tisztességtelennek minősíti az olyan kereskedelmi gyakorlatot, amely megtévesztő vagy agresszív. A megtévesztő gyakorlat körébe az Fttv. azon magatartásokat sorolja, melyek révén a döntés szempontjából fontos árujellemzők (így például az áru létezése, lényeges tulajdonságai, mennyisége, ára stb.) tekintetében valótlan tényt vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon tárnak a fogyasztó elé, aki ennek folytán olyan döntésre juthat, melyet egyébként nem is hozott volna meg. Megtévesztőnek minősül továbbá az a kereskedelmi gyakorlat is, amely valamely más vállalkozással, annak cégnevével, árujával, árujelzőjével vagy egyéb jellemző megjelölésével való összetévesztésre vezethet. Szintén a megtévesztő magatartások közé tartozik az ún. megtévesztő mulasztás, melynek során a vállalkozás a fogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges és ezért jelentős információt elhallgat, vagy azt elferdítve, homályosan, értelmezhetetlen formában bocsátja a fogyasztó rendelkezésére.

Agresszív gyakorlat olyan kereskedelmi magatartás, amely pszichés vagy fizikai nyomásgyakorlással - akár a kereskedői hatalmi helyzetet kihasználva, akár a fogyasztó zavarása révén - jelentősen korlátozza vagy alkalmas arra, hogy jelentősen korlátozza a fogyasztónak az áruval kapcsolatos választási vagy magatartási szabadságát, tájékozott döntéshozatalát, és így olyan üzleti döntésre készteti, amelyet egyébként nem hozott volna meg.

Kiemelendő, hogy az alkalmazott kereskedelmi gyakorlatnak mindegyik esetben alkalmasnak kell lennie a fogyasztói döntés befolyásolására, azaz hogy a fogyasztót olyan döntés meghozatalára késztesse, amelyet egyébként nem hozott volna meg (ügyleti döntés torzítása).

A fenti esetek alá nem besorolható kereskedelmi gyakorlat akkor tisztességtelen, ha

a) sérti a szakmai gondosság követelményét, azaz ha a kereskedelmi gyakorlat alkalmazása során annak megvalósítója nem az ésszerűen elvárható szintű szakismerettel, illetve nem a jóhiszeműség és tisztesség alapelvének megfelelően elvárható gondossággal jár el, és

b) ténylegesen vagy potenciálisan torzítja a fogyasztói ügyleti döntését azáltal, hogy érzékelhetően rontja a tájékozott, a szükséges információk birtokában hozott döntés képességét (Fttv. 3. §).

Ez az ún. generálklauzula sérelme. Ez valósul meg például, amikor a vállalkozás nem felügyeli megfelelően a közvetítő partnerei tevékenységét, és ennek nyomán a fogyasztók ügyleti döntésének torzítására alkalmas magatartást tanúsítanak, vagy amikor a termékeire bevezetett egyfajta minősítési rendszert úgy alkalmazza, hogy a minősítési kritériumoknak való megfelelés következetes és folyamatos ellenőrzésére nem alakít ki megfelelő rendszert.

(iii) Harmadrészt az Fttv. mellékletében (ún. feketelista) meghatározott 31 kereskedelmi gyakorlat a törvény erejénél fogva tisztességtelen, semmilyen további külön feltételnek nem kell teljesülnie, így az sem vizsgálandó, hogy a gyakorlat befolyásolta-e az ügyleti döntést, mivel ezt a jogalkotó már feltételezte e magatartások vonatkozásában. Ezekben az esetekben tehát a jogsértés megállapításához csak azt kell bizonyítani, hogy a magatartás megvalósult. Ilyen magatartások például az alábbiak:

  • ingyenesség ígérete, ha utána a fogyasztónak egyes elkerülhetetlen (például fuvarozással összefüggő) költségeken felül még fizetni kell,

  • kiskorúak közvetlen felszólítása a reklámozott áru megvételére, illetve igénybevételére vagy arra, hogy győzzék meg szüleiket vagy más felnőttet, hogy vásárolja meg számukra a reklámozott árut,

  • kedvező áron történő vásárlás ígéretével csalogató reklám esetén, amikor a vállalkozás alapos okkal feltételezheti, hogy nem tudja majd a keresletet megfelelő ideig/mennyiségben a saját készletéből, vagy más vállalkozástól beszerzett áruval kielégíteni.

A tilalmak megsértéséért az a vállalkozás felel, amelynek az adott kereskedelmi gyakorlattal érintett áru értékesítése, eladásának ösztönzése közvetlenül érdekében áll. E felelősségi szabály érvényesül abban az esetben is, ha a kereskedelmi gyakorlatot szerződés alapján más személy valósítja meg a vállalkozás érdekében.

Az Fttv. szabályainak alkalmazására három hatóság, a GVH mellett a fogyasztóvédelmi hatóság és a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét is ellátó Magyar Nemzeti Bank (MNB) hatáskörébe tartozik. A versenyt érdemben nem érintő ügyekben a fogyasztóvédelmi hatóság és az MNB jár el, mégpedig a fogyasztóvédelmi hatóság általános hatáskörrel, az MNB pedig az egyébként is általa felügyelt ügyekben, azaz a pénzügyi szervezetek vonatkozásában.

Kérjük ilyen esetekben közvetlenül a fogyasztóvédelmi hatósághoz vagy a Magyar Nemzeti Bankhoz forduljon, melynek elérhetőségeit a http://fogyasztovedelem.kormany.hu/, illetve a http://www.mnb.hu/fogyasztovedelem oldalon találja.

A fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat esetén a GVH hatáskörébe tartozik a jogsértés elbírálása, ha a sérelmezett kereskedelmi gyakorlat a gazdasági verseny érdemi befolyásolására alkalmas. A gazdasági verseny érdemi érintettségét az Fttv. maga állapítja meg (s ilyen módon a további körülmények vizsgálata e tekintetben nem szükséges), ha

a) a kereskedelmi gyakorlat országos médiaszolgáltatón (pl. országos televízió csatornán) keresztül valósul meg,

b) a kereskedelmi gyakorlat országos terjesztésű időszakos lap vagy legalább három megyében terjesztett napilap útján valósul meg, (pl. országosan terjesztett havilapok, hetilapok vagy legalább három megyében terjesztett napilapok)

c) a fogyasztók közvetlen megkeresése (direktmarketing) legalább három megye fogyasztói felé irányul (pl. elektronikus DM levelet legalább három megye fogyasztói felé küld ki a vállalkozás), vagy

d) az áru eladásának helyén alkalmazott eladásösztönző kereskedelmi gyakorlat legalább három megyében megszervezésre kerül (pl. a vállalkozás legalább három megyében szervez árubemutatót).

Tehát a GVH jár el a versenyt érdemben érintő valamennyi ügyben, kivéve ha a jogsértés csak a címkén, használati és kezelési útmutatóban illetve egyes speciális, külön jogszabályban előírt tájékoztatási követelmények megsértésével valósul meg.

A fentieken kívül egyéb szempontok (pl. az alkalmazott kereskedelmi gyakorlat kiterjedtsége vagy a vállalkozás mérete a nettó árbevétel nagysága alapján) is megalapozhatják a gazdasági verseny érdemi érintettségét, és így a GVH hatáskörét.

A fentiek alapján a GVH jár el, például ha a sérelmezett reklám egy országos televízió csatornán jelenik meg. Ha ugyanez a reklám kizárólag a vállalkozás honlapján jelenik meg, és egyéb körülmények nem indokolják a GVH eljárását, az eljárás lefolytatása a fogyasztóvédelmi hatósághoz tartozik.

II. Üzletfelek megtévesztése, üzleti döntések tisztességtelen befolyásolása

10. Amennyiben kizárólag üzletfelek [azaz fogyasztónak nem minősülő (nem laikus) magánszemélyek vagy vállalkozások] megtévesztése, választási szabadságának indokolatlan korlátozása valósul meg,

2014. július 1-jétől pedig kizárólag a Tpvt. rendelkezései alkalmazandóak azzal, hogy az eljárási szabályok a Tpvt. versenyfelügyeleti eljárásra vonatkozó szabályai szerint alakulnak.

A vállalkozásokkal szembeni magatartások tekintetében is lényegében az Fttv. kapcsán kifejtettek az irányadók két fontos különbséggel:

a) nincs „feketelista”, és

b) a GVH az üzletfelektől tájékozódásuk során körültekintőbb magatartást vár el, velük szemben magasabb elvárhatósági mércét alkalmaz: az üzleti gyakorlat megítélése során az olyan üzletfél magatartását veszi alapul, aki a gazdasági kapcsolatokban általában elvárhatóan tájékozott, és az adott helyzetben általában elvárható figyelmességgel és körültekintéssel jár el.

Amennyiben egy magatartás, kereskedelmi kommunikáció (üzleti gyakorlat) fogyasztókat és üzletfeleket is érint, akkor a GVH az Fttv. szerint jár el [Vö. Tpvt. 10/A. §].

III. A jogellenes összehasonlító reklám

A Versenytörvény meghatározza a jogszerű összehasonlító reklám ismérveit, vagyis szabályozza azokat az eseteket, amikor jogsértő az összehasonlító reklám. A Versenytörvény értelmében az összehasonlító reklám olyan reklám, amely valamely termék értékesítésének előmozdítására, a vállalkozás nevének, tevékenységének népszerűsítésére vagy a termék ismertségének növelésére irányuló olyan tájékoztatás, amely közvetve vagy közvetlenül felismerhetővé teszi a vállalkozás versenytársát, vagy a versenytárs által előállított, forgalmazott vagy bemutatott, a reklámban szereplő áruval azonos vagy ahhoz hasonló rendeltetésű árut.

Ha valamely versenytárs vagy annak áruja még közvetve sem ismerhető fel a reklámból (pl. mert a piac sok kis szereplőből áll, és a reklámból egyes szereplők nem azonosíthatóak be), akkor összehasonlító reklámról nem beszélhetünk.

Maga az összehasonlító reklám önmagában nem tiltott, azonban a Tpvt. meghatározza alkalmazásának feltételeit. A GVH hatáskörébe tartozó ilyen követelmény, hogy

a)  az összehasonlított áruknak azonos rendeltetésűnek vagy azonos szükségletet kielégítőnek kell lennie (pl. nem felel meg e követelménynek egy kerékpár és egy motorbicikli összehasonlítása, de pl. egy hagyományos fogkefe és egy elektromos fogkefe összehasonlítása e tekintetben megfelelő lehet),

b) az összehasonlításnak az áruk lényeges, meghatározó, jellemző és ellenőrizhető tulajdonságaira kell vonatkoznia – ha az ár is az összehasonlítás tárgyát képezi, akkor e vonatkozásban is –, annak tárgyilagosnak kell lennie [pl. az összehasonlított árnak a termékek azonos kiszerelésére kell vonatkoznia; nem tárgyilagos, illetve nem ellenőrizhető olyan tulajdonságok összehasonlítása, amelyek nem mérhetőek (pl. termék íze)], illetve

c) eredetmegjelöléssel rendelkező termékek összehasonlításakor csak azonos eredetmegjelölésű termékek hasonlíthatók össze (pl. tokaji bor nem hasonlítható össze egy villányi borral).

Fontos hangsúlyozni, hogy az összehasonlító reklámmal szemben ugyanúgy fennáll az Fttv.-ben, illetve a Tpvt.-ben a megtévesztő kereskedelmi/üzleti gyakorlatokkal szembeni tilalom, így ha egy összehasonlító reklám meg is felel a fentiekben jelzett követelményeknek, ezektől függetlenül vizsgálandó, illetve vizsgálható, hogy nem megtévesztő-e.

Lényegében az előbbi követelmények éppen azt szolgálják, hogy az összehasonlítás csak olyan módon történhessen, hogy annak valóságtartalma (így a reklám megtévesztő jellege) aztán később ellenőrizhető legyen.

A jogszerűtlenül alkalmazott összehasonlítás befolyásolhatja, torzíthatja a tájékoztatás címzettjének szabad ügyleti döntését, választását.

IV. Egyes külön jogszabályokban, uniós jogi aktusokban foglalt fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatra vonatkozó szabályok

Az Fttv. 17. §-a szerint – a fentiekben jelzett hatásköri szabályokra figyelemmel – a GVH jár el akkor is, ha külön törvény vagy kormányrendelet, illetve az annak végrehajtására kiadott jogszabály vagy az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusa fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatra vonatkozó rendelkezésének megsértése tekintetében külön törvény vagy kormányrendelet így rendelkezik. Az ilyen eljárásban az eljáró hatóság vizsgálja az e törvény, illetve a külön törvény vagy kormányrendelet, illetve az annak végrehajtására kiadott jogszabály, illetve az Európai Unió közvetlenül alkalmazandó jogi aktusa fogyasztókkal szembeni kereskedelmi gyakorlatra vonatkozó rendelkezéseinek megsértését.

Ilyen speciális szabályokat tartalmaznak mindenekelőtt a gyógyszerekre, orvostechnikai eszközökre, az élelmiszerekre, azon belül is különösen az étrend-kiegészítőkre, illetve a kozmetikumokra vonatkozó jogszabályok, de számos más területen (pl. az utazási szolgáltatások vagy meghatározott pénzügyi termékek tekintetében) is találhatóak ilyen szabályok.