A tájékoztatók teljes szövege elérhető a GVH honlapján:

A Versenytanács elvi jelentőségű döntései 2017

(egységes szerkezetben a korábbi években kiadott elvi jelentőségű döntésekkel) 

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) jogsértőnek ítélte, hogy az Apple Inc. (Apple) nem nyújtott tájékoztatást a fogyasztóknak az ún. Wi-Fi-asszisztens szolgáltatás egyes, lényeges jellemzőiről. A Wi-Fi-asszisztens funkció működésének eredményeképpen gyenge Wi-Fi-nél automatikussá vált a készülékek csatlakozása a mobilinternet-hálózatra, ami a mobil-adatforgalom növekedésének, és többletköltségek megjelenésének lehetőségét vetette fel. A jogsértésért 100 millió forint bírságot szabott ki a GVH, és egyúttal megtiltotta az Apple jogsértő gyakorlatának folytatását.

A GVH az Apple 2015 szeptemberétől a készülékeket érintő iOS 9 operációs rendszer üzembe helyezése és szoftverfrissítése alkalmával megjelenő, valamint egyéb online, a Wi-Fi-asszisztenssel kapcsolatos fogyasztói tájékoztatásait vizsgálta.

A cég alapbeállításként („by default”) vezette be az iOS operációs rendszer új, Wi-Fi-asszisztens funkcióját, amely automatikusan aktív lett az operációsrendszer letöltésével, frissítésével. E funkció lényege, hogy a készülék – a felhasználói élmény javítása céljából – gyenge, nem megfelelő erősségű Wi-Fi jelnél automatikusan mobilinternet hálózatra vált, miközben korábban – a felhasználók közreműködése nélkül – csak akkor váltott át, ha már egyáltalán nem érzékelt Wi-Fi jelet. A Wi-Fi-asszisztens funkció kikapcsolásának lehetőségét a fogyasztónak kell megkeresnie, azaz fogyasztói aktivitást igényel.

A GVH megállapította, hogy az Apple tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatot folytatott, mert nem hívta fel hangsúlyosan a fogyasztók figyelmét a Wi-Fi-asszisztens automatikus aktiválódására az üzembe helyezéskor vagy a frissítési folyamat során annak ellenére, hogy ennek nem lett volna terjedelmi akadálya, figyelemmel a platform tulajdonságaira is. Így a fogyasztóknak nem várt mobilinternetes többlet-adatforgalmuk keletkezhetett, és idő előtt kimeríthették forgalmi keretüket, ami miatt lelassultak igénybevett szolgáltatásaik, vagy többletadat-forgalmat kellett vásárolniuk korábbi felhasználói szokásaik fenntartása érdekben.

A GVH szerint a Wi-Fi-asszisztens olyan funkciója az Apple készülékek operációs rendszerének, és így az Apple készülékeknek, amelynek lényeges (alapbeállításként funkcionáló) ismérveiről a fogyasztóknak nem volt előzetes tudásuk vagy tapasztalatuk, miközben annak kedvezőtlen hatása lehetett a felhasználói élményre (az általános pozitív benyomásra, illetve a fejlesztéstől, a márkától várt előnyökre) – így az Apple-től elvárható lett volna, hogy a funkcióról és annak jellemzőiről közvetlenül tájékoztassa a fogyasztókat az operációs rendszer beüzemelésekor és frissítésekor.

A GVH a bírság összegét az eset összes körülményeire – így különösen a jogsérelem súlyára, a jogsértő állapot időtartamára, a jogsértéssel elért előnyre, a jogsértő piaci helyzetére, a magatartás felróhatóságára, az eljárást segítő együttműködő magatartására, a jogsértő magatartás ismételt tanúsítására, gyakoriságára – tekintettel határozta meg.

A GVH döntése szerint az Apple-nek egyértelművé és hangsúlyossá, a fogyasztók számára megkerülhetetlen információvá kell tennie, hogy a Wi-Fi-asszisztens szolgáltatás egyes jellemzői révén nem várt adatforgalmuk és végső soron akár költségük is keletkezhet. E tényekről társaságnak az Apple készülékek üzembe helyezésekor és az iOS frissítések során nyújtott (tájékoztatási) folyamatban, illetve a Wi-Fi-asszisztens szolgáltatással kapcsolatos egyéb online tájékoztatásokban kell információt nyújtania.

Az ügy hivatali nyilvántartási száma: Vj/32/2016.

Budapest, 2018. április 18.

Gazdasági Versenyhivatal

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) elfogadta a KOMETA 99 Élelmiszeripari Zrt. (KOMETA) vállalását, amely a helyes és kiegyensúlyozott táplálkozással összefüggésben weboldal és a fogyasztói tudatosságot növelő kommunikációs kampány elindítását, valamint megfelelési program bevezetését foglalja magában.A GVH jogsértést nem állapított meg az ügyben, így bírságot sem szabott ki.

A GVH azt vizsgálta, hogy a vállalkozás – 2014 augusztusától – megfelelő tájékoztatásokat tett-e közzé a „Mondjon igent az EGÉSZSÉGRE!”, a „Magas hústartalommal az egészségért” szlogenek köré épülő kampányaiban, valamint a készítmények ún. mentességének egészségre gyakorolt hatását egyéb módon megjelenítő kereskedelmi kommunikációjában, a reklámok üzenete akként értelmezhető-e, hogy a „mentesség” és az egészség kapcsolata mindenkire, korlátozás nélkül érvényes-e.

A társaság szerint ugyan magatartása nem volt jogsértő, ám komplex, több elemből álló kötelezettségvállalást nyújtott be. A GVH a kötelezettségvállalási nyilatkozat tartalmának részletes vizsgálata után úgy ítélte meg, hogy a közérdek védelme hatékonyan biztosítható a vállalások elfogadásával.

A GVH a vállalkozás számára kötelezettségként írta elő, hogy vállalásai alapján

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) jogsértőnek ítélte a Telenor Magyarország Zrt. (Telenor) összehasonlító reklámját. A Telenor 9 Ft/perces csomagjának népszerűsítésekor a tárgyilagosságot mellőzve hasonlította össze rádióreklámjában és dinamikus bannerén saját opciójának és a Vodafone Magyarország Mobil Távközlési Zrt. (Vodafone) Tuti tarifacsomagjának árát 2016 októberétől 2017 februárjáig. A jogsértésért 78 millió forint bírságot szabott ki a GVH.

A GVH először azt vizsgálta, hogy lehet-e szó összehasonlításról, mert sem a versenytárs, sem termékének neve nem szerepelt a reklámokban.

A GVH úgy ítélte meg, hogy

• a közvetett felismerhetőséget tekintve a reklámok tartalmán túl különös jelentősége van annak, hogy mikor, milyen reklámkörnyezetben, illetve milyen fogyasztói közegben történik az összehasonlítás: a vizsgált reklámkampány ugyanis egy versenytárs termékének rendkívül intenzív kommunikációs kampányára reagált, így a fogyasztók már megismerhették e versenytárs termékét és annak árát is;

• a közvetett összehasonlítás a rádióreklám és a dinamikus banner esetében állt fenn, mert e reklámokban szerepelt utalás a relatív árelőnyre és a versenytárs termékének beazonosítását lehetővé tevő valamely jellemzőre is, bár a versenytárs neve vagy az érintett szolgáltatási csomag közvetlen megnevezése nem jelent meg;

• a fenti két reklámeszköz (a kampány céljára és közegére is figyelemmel) közvetve felismerhetővé tette a Vodafone-t és annak (19 Ft-os percdíjat tartalmazó tarifacsomagra vonatkozó) ajánlatát, így ezen két eszköz mindenképpen összehasonlító reklámnak minősül a versenytörvény rendelkezése alapján.

A többi, szintén vizsgált reklámeszköz esetében a GVH arra a következtetésre jutott, hogy a fenti feltételek teljesülése kétséges volt, ezért ezekkel összefüggésben megszüntette az eljárást.

A rádióreklám és a dinamikus banner esetében viszont megállapította, hogy a Telenor a tárgyilagosságot nélkülözve hasonlította össze saját, előfizetéshez kötött opciója és az önállóan elérhető Vodafone Tuti tarifacsomag árát. A két ajánlat ugyanis – a csomagok jellemzőinek különbségeire figyelemmel – nem vethető össze objektíven a reklámokban látható/hallható módon, pusztán a percdíjat kiemelve. A Telenor ajánlatának percdíja ugyanis (időben, felhasználásában, előfeltételeiben, valamint tartalmában is) korlátozott volt a versenytárs termékéhez képest.

A GVH szerint nem lehet tárgyilagos egy összehasonlítás, amelyben az egyik (perc)díj önmagában, korlátozás és feltételek nélkül érhető el (mivel tarifacsomagról van szó), a másik (perc)díj viszont korlátozott és előfeltételektől függ (mivel perccsomagról van szó). Az ilyen, eltérő felhasználói helyzetekre vetített és szubjektív összehasonlítás révén a fogyasztó nem kap reális, torzítatlan képet a két ajánlat közti különbségről és egy esetleges árelőnyről.

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) elfogadta az OTP Bank Nyrt. vállalását, amely fogyasztói kompenzációt, valamint oktatási célú kommunikációs kampányt foglal magában. A GVH jogsértést nem állapított meg az ügyben, így bírságot sem szabott ki.

A GVH azt vizsgálta, hogy a vállalkozás – 2012. január 1-jétől 2013. december 18-ig – megfelelő tájékoztatásokat tett-e közzé a hitelkártyája használatához kapcsolódó kamatmentes visszafizetés lehetőségeiről, figyelemmel a türelmi időszakon túli visszafizetések esetén szükségessé váló kamatfizetésre a következő elszámolási időszakban történő vásárlások után is a 2016. június 20-ig érvényesülő kamatszámítás alapján.

A társaság ugyan nem értett egyet a GVH álláspontjával, ám komplex, több elemből álló kötelezettségvállalást nyújtott be. A GVH a kötelezettségvállalási nyilatkozat tartalmának részletes vizsgálata után úgy ítélte meg, hogy a közérdek védelme hatékonyan biztosítható a vállalások elfogadásával.

A GVH a vállalkozás számára kötelezettségként írta elő, hogy vállalásai alapján

• térítsen vissza az érintett mintegy 11 ezer fogyasztónak – a kamatszámítási gyakorlat miatt felszámított – összesen több mint 19 millió forintot, ám a visszatérítés ne járjon költséggel vagy egyéb kötelezettséggel, elköteleződéssel, és egyúttal tájékoztassa a fogyasztókat a visszatérítés okáról és körülményeiről;

• indítson egy elsősorban televíziós és online megjelenésekre (tv-s miniprogramra, online hirdetésekre, YouTube videókra és honlapra) épülő, minimálisan négy hétig tartó oktatási célú (edukációs) kampányt, amelynek célja a pénzügyi kultúra, a fogyasztói tudatosság és a felelős döntéshozatal fejlesztése, valamint a különböző fogyasztói csoportok figyelmének felhívása a hitelkártyákkal kapcsolatos főbb tudnivalókra (például az elszámolási időszakra, a türelmi időszakra, valamint a visszafizetési lehetőségekre);

• a fenti tájékoztatásokban népszerűsítsen egy minimálisan két évig elérhető, oktatási célú honlapot különböző fogyasztói célcsoportok (diákok, fiatalok, idősebb személyek) számára a hitelkártya-használat témakörében, lehetővé téve a bank-semleges informálódást is.

A kötelezettségvállalás elfogadása mellett szóló körülményként értékelte a GVH, hogy

• az OTP már a versenyfelügyeleti eljárás vizsgálati szakában benyújtotta kötelezettségvállalási nyilatkozatát, amely jelentősebb idő és erőforrás megtakarítását tette lehetővé;