Vj-154/2000/7
A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa Dr. Czibere Sándor jogtanácsos által képviselt MATÁV Rt (1013 Budapest Krisztina krt. 55.) eljárás alá vont vállalkozás ellen fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása tárgyában indított eljárásban - tárgyaláson - meghozta a következő
határozatot
A Versenytanács megállapítja, hogy eljárás alá vont vállalkozás azzal, hogy a 2000. május 1-től augusztus 31-ig tartó "Hív6" akciójának reklámozása során elhallgatta, hogy a kedvezmény a nyilvános távbeszélő állomásokról kezdeményezett hívásokra nem vonatkozik, jogsértést követett el.
Ezért vele szemben 500.000.- Ft azaz Ötszázezer forint bírságot szab ki, amelyet a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül köteles a GVH 10032000-01037557 számú bírságbevételi számlájára megfizetni.
A határozat felülvizsgálatát a kézbesítéstől számított 30 napon belül a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett keresettel kérheti az eljárás alá vont vállalkozás, amelynek a határozat végrehajtására halasztó hatálya van.
Indoklás
I.
Az eljárás alá vont vállalkozás "Hív6" szlogennel meghírdetett egy - 2000. május 1-től augusztus 31-ig tartó - akciót, miszerint a MATÁV hálózaton belül helyközi II. és belföldi távhívások esetén a kedvezményes és éjszakai időszakokban (hétköznap délután 6 órától másnap reggel 7 óráig, munkaszüneti napokon egész nap) egységesen bruttó 6 forintra csökkenti a percdíjakat. A kedvezmény kiterjedt a normál listaáron számlázott hívásokra, illetőleg a díjcsomagokra is. Nem vonatkozott a személyhívók, mobiltelefonok hívására, távszavazásra, az emelt díjas és helyi díjazású hívásokra, továbbá a nyilvános távbeszélő állomásokról kezdeményezett hívásokra.
Az akcióról május 2-án sajtóközleményt adott közzé, majd folyamatosan hirdette a valamennyi előfizetőnek megküldött Hirmondóban, televizióban, újságokban, óriásplakátokon, interneten. Közülük a sajtóközlemény és a Hirmondó felsorolta a - nyilvános távbeszélő állomásokon kívüli - kivételeket is, míg ezekre vonatkozó információt a plakátok, a televizió és újsághirdetések nem tartalmaztak. Az internetes közleményben szerepelt az a megszorítás, hogy előfizetői állomásokról induló hívásokról van szó. Az óriásplakátokon és a sajtóhirdetésekben a további információk forrásaként megjelölte eljárás alá vont web-helyét, a Hirmondó az ügyfélszolgálatot, a sajtóközlemény pedig egy ügyfélmenedzsert. Az akcióval kapcsolatosan belső használatra szóló tájékoztató is kiemelte a kivételeket.
II.
A Gazdasági Versenyhivatal azért indított vizsgálatot, mert valószínűsítette, hogy eljárás alá vontnak az a magatartása, miszerint a hirdetésekben elhallgatta, hogy az akció nem vonatkozik a nyilvános távbeszélő állomásokról kezdeményezett hívásokra, alkalmas volt a fogyasztók megtévesztésére, így az a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (továbbiakban: Tpvt.) 8. § (1) bekezdés, illetve (2) bekezdés a.) pontját sérti. A vizsgálat arra a következtetésre jutott, hogy az áru lényeges tulajdonsága - a kedvezmény igénybevételének lehetősége és az áru ára - tekintetében hiányos és megtévesztő információt adott az eljárás alá vont, amiért indítványozta a jogsértés megállapítását és 500.000.- Ft bírság kiszabását.
Eljárás alá vont vállalkozás az eljárás megszüntetését kérte, tagadta, hogy jogsértést valósított meg. Álláspontja az volt, hogy a reklám a lényeges körülményeket tartalmazza, annak terjedelme, funkciója nem teszi lehetővé, hogy valamennyi információt közölje. A főbb jellemzők mellett feltüntette mindig azt a forrást, ahol további lényeges feltételekkel vagy korlátozásokkal kapcsolatos információk találhatók, így telefonszámot, internetes elérhetőséget.
III.
A Tpvt. 11. § (1) bekezdése tíltja a gazdasági versenyben a fogyasztók megtévesztését, nevesítve a (2) bekezdésben az áru lényeges tulajdonságairól megtévesztésre alkalmas tájékoztatás adását.
A reklámokkal kapcsolatosan minimális elvárás, hogy az áru feltétlenül szükséges jellemzőit tartalmazza oly módon, hogy a fogyasztó a hirdető által kínált áruról, szolgáltatásról reális képet kapjon. Az információk terjedelme természetesen a hirdetés formájából, méretéből következően behatárolt, ez azonban nem mentesíti a hirdetőt, hogy olyan körülményről, amely a fogyasztó döntését befolyásolhatja, ne adjon tájékoztatást.
A vizsgált hirdetésben szereplő - a szolgáltatás árára vonatkozó - kedvezmény jellemzője, hogy egy adott intervallumban él, adott napszakra és a vezetékes telefonvonalakon belül is csak az előfizetői állomásról kezdeményezett bizonyos hívásokra vonatkozik. Mindazok, akik vezetékes telefonnal rendelkeznek, az akcióról abból a Hírmondóból értesültek, amelyet minden számlával kézhez kapnak. Ez ugyan nem tartalmazta kivételként a nyilvános állomásokról indított hívást, a Versenytanács álláspontja szerint azonban ezen fogyasztói csoport szempontjából előbbi tény elhallgatása megtévesztésre csekély mértékben alkalmas, figyelemmel a kedvezményes időszakra, amely jellemzően az előfizetői szerződéssel rendelkezők számára az otthoni beszélgetések ideje.
Az ő szempontjukból annak sincs relevanciája, hogy az óriásplakát, sajtóhirdetések csak részinformációt tartalmaztak, mert egyéb tájékoztatást is kaptak.
Így az érintett fogyasztói körbe azok tartoznak, akik nem rendelkeznek saját vonallal és így a sajtóból, óriásplakátokról vagy internetről szerezhetett tudomást az akcióról. Utóbbi azzal, hogy utalt az előfizetői állomásról kezdeményezett hívásra, megfelelő tájékoztatást adott, előbbiek azonban nem tartalmazták a lényeges kivételeket.
A Versenytanács nem osztja eljárás alá vont védekezését, miszerint a telefonszolgálat illetőleg az internetes forrás megjelölésével eleget tett tájékoztatási kötelezettségének. A reklámok terjedelme nem akadályozta, hogy a kedvezményhez jutás leglényegesebb megszorítását, az előfizetői állomásról indíthatóságot megjelölje vagy arra utaljon, hogy a kedvezmény nem általános; léteznek kivételek, amelynek részleteiről tudakozódhatnak a fogyasztók. E vonatkozásban sem lenne elegendő egyébként az internetes forrás, hiszen az telefonvonalhoz kötött, így azok számára, akik utcai fülkéből bonyolítják beszélgetéseiket, nagy valószínűség szerint nem, vagy korlátozottan hozzáférhető.
Így lényeges információ elhallgatásának minősül, és alkalmas lehetett a fogyasztók megtévesztésére a kivételek meg nem említése - függetlenül a nyilvános állomásról telefonálók arányától. Ezért a Versenytanács a Tpvt. 77. § (1) bekezdés c.) pontja értelmében megállapította, hogy a magatartás törvénybe ütközött, és a 78. § (1) bekezdés szerint bírságot szabott ki. A (2) bekezdésben írt szempontokat figyelembe véve azt alacsony összegben határozta meg, mert az akció rövid ideig tartott, augusztus végén lezárult, kisszámú fogyasztót érintett.
A határozat egyéb rendelkezései a Tpvt. 83. § (1) és (2) bekezdésén alapulnak.
Budapest, 2000. november 28.
Dr. Sólyom Eszter sk.
Dr. Bodócsi András. sk.
Vérné dr. Labát Éva sk.
Véghelyi Ágnes