Vj-205/1999/69

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a dr. Korba Szabolcs jogtanácsos által képviselt Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. (1051 Budapest, Nádor u. 16.) I. r. , a Stadlerné dr. Józsa Krisztina jogtanácsos által képviselt Kereskedelmi és Hitelbank Rt. (1051 Budapest, Vigadó tér 1.) II. r. , valamint az általuk képviselt ABN AMRO (Magyar) Bank Rt. (1133 Budapest, Pozsonyi út 77-79.) III. r. , az Általános Értékforgalmi Bank Rt. (1055 Budapest, Markó u. 9.) IV. r. , a BNP-Dresdner Bank (Hungária) Rt. (1055 Budapest, Honvéd u. 20.) V. r. , a Budapest Hitel- és Fejlesztési Bank Rt. (1054 Budapest, Honvéd u. 10.) VI. r. , a Daewoo Bank Rt. (1382 Budapest, Bajcsy Zs. út 42-46.) VII. r. , az Erste Bank Hungary Rt. (1054 Budapest, Hold u. 16.) VIII. r. , az Inter-Európa Bank Rt. (1054 Budapest, Szabadság tér 15.) IX. r. , a Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. (1056 Budapest, Váci u. 38.) X. r. , a Magyar Takarékszövetkezeti Bank Rt. (1122 Budapest, Pethényi köz 10.) XI. r. , a Postabank és Takarékpénztár Rt. (1920 Budapest, József nádor tér 1.) XII. r. és a Raiffeisen Bank Rt. (1052 Budapest, Váci u. 19-21.) XIII. r. kérelmezőknek versenykorlátozó megállapodás tilalma alóli egyedi mentesítési kérelme tárgyában - tárgyaláson - meghozta a következő

határozatot

A Versenytanács a kérelmezők között 1999. augusztusában a kártyahasználat biztonságának fokozása érdekében megkötött megállapodást a II/2. pont második francia bekezdésében foglalt korlátozás kivételével mentesíti a versenykorlátozás tilalma alól.

A határozat ellen a kérelmezők a kézhezvételtől számított 30 napon belül a Fővárosi Bíróságnak címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalhoz benyújtandó illetékköteles jogorvoslati kérelmet terjeszthetnek elő.

Indoklás

I.

A kérelmezők előadták, hogy Magyarországon az egyik legdinamikusabban fejlődő pénzügyi szolgáltatás a készpénzt helyettesítő fizetési eszközök, ezen belül a bankkártyák kibocsátása, mert használatuk jelentősen csökkentheti a pénzforgalom lebonyolításához szükséges készpénz mennyiségét, ezáltal közvetve az inflációt. A bankkártyák ezen hatást akkor képesek kifejteni, ha a kártyabirtokos fogyasztók elsősorban fizetési eszközként, készpénz helyett vásárlás esetén használják azokat. A fogyasztók kényelmes és kultúrált fizetési igényeinek kielégítése mellett ezért jelentős érdek a bankkártyával történő fizetés feltételeinek egyre szélesebb körű biztosítása, a kártyával történő fizetést elfogadó kereskedők hálózatának bővítése.

A cél megvalósítása azonban csak akkor számíthat sikerre, és lehet vonzó mind a kártyával fizetők, mind az ilyen fizetést elfogadók számára, ha annak biztonsága legalább készpénzforgalom biztonságát eléri. Bizonyított tény, hogy jelenleg Magyarországon a bankkártyával kapcsolatos visszaélések száma az európai átlag többszöröse. A kártyakibocsátó és elfogadó bankok ugyan folyamatosan fejlesztik és tökéletesítik a kártyaforgalmat kezelő számítástechnikai rendszereiket, ennek ellenére nyilvánvaló, hogy csupán ezen eszközökkel a kártyavisszaélések ellen hatékonyan fellépni nem lehet. Szükségessé vált ezért a kártyakibocsátó és elfogadó hitelintézetek olyan együttműködése, amely elsősorban a tipikus visszaélésformákról szerzett információk kölcsönös átadásán alapszik. Ezen túlmenően nem mellőzhető a kártyaforgalom piacát jelentősen zavaró piaci szereplők kiszűrése mind a kártyabirtokos, mind a kártyaelfogadói oldalon. Bizonyított tény, hogy a kártyákkal való visszaélések jelentős része ezen két oldal együttműködésére vezethető vissza.

Nehezen bizonyítható, hogy a hamis vagy hamisított kártya elfogadásakor a kereskedő jó- vagy rosszhiszemű volt-e, ezért a nemzetközi kártyatársaságok a kifogásolt tranzakciók objektív mutatóihoz javasolják kötni a kártyaelfogadó kereskedőkkel szemben érvényesíthető szankciókat. Ennek megfelelően a kártyaforgalom és a kártyabirtokos ügyfelek biztonsága érdekében olyan bankközi megállapodás szükséges, amely egyrészt egységes elvek alapján korlátozza, illetve kizárja a nagy valószínűsséggel piaczavaró szereplőket, másrészt megakadályozza a korlátozott, illetőleg kizárt piaci szereplő újbóli piacralépését.

A kérelmet benyújtó bankok 1999. augusztusában a Gazdasági Versenyhivatal egyedi mentesítése feltételéhez kötve olyan megállapodást kötöttek, amelynek szankciórendszere lépcsőzetesen egymásra épülő és a piaczavarás mértékével és ismétlődésével összhangban áll. A szankciórendszer objektív ismérvek alapján ugyanakkor az egyes elfogadó sajátosságaira figyelemmel, az elfogadó forgalmához viszonyítva állapítja meg a piaczavarás tényét és az alkalmazandó szankciót. A megállapodás a folyamatos banki konzultáció lehetőségét biztosítja az elfogadó kereskedő számára, lehetővé teszi a hibás gyakorlat megszüntetését és az új típusú visszaélés elleni éberebb fellépést.

A piaczavaró kártyaelfogadók kiszűrésével a forgalmazás ésszerűbbé válhat és a kártyahasználat biztonságának növekedésével a kártyának mint terméknek a versenyképessége jelentősen javulhat. A fogyasztó biztonságának növekedését is jelenti a kártyahasználat biztonságának fokozása, amely célokhoz szükséges mértéket a mentesítésre benyújtott megállapodás nem haladja meg. A megállapodás azt is deklarálja, hogy az együttműködés a megállapodás résztvevői között az egyéb téren fennálló versenyt nem korlátozza, a szerződő felek szerződési feltételeiket és díjaikat szabadon határozhatják meg. A kezdő vállalkozókkal szemben alkalmazott tilalommal kapcsolatban hivatkozott a kérelem arra, hogy a kezdő vállalkozások finanszírozásának problémái mind a hazai mind a nemzetközi üzleti életben közismertek. A megfelelő üzleti és üzletvezetési tapasztalatok híján, valamint a tőkehiány következtében a kezdő vállalkozások többsége nem éri meg az egy éves életkort. A kezdő vállalkozásokkal szembeni óvatosságot alátámasztja a hasonló vállalkozásokat segítő és Magyarországon alkalmazott több hitelkonstrukció tapasztalata is. A kártyapiacon a helyzet újabb kockázatokkal bővül. A kisvállalkozások éppen tőkehiányuk és bizonytalan jövőjük miatt egyrészt nem képesek a biztonsági berendezések beszerzésére és felszerelésére, másrészt konkrét tapasztalatok támasztják alá, hogy sok alacsony kezdőtőkével létrejött kereskedelmi vállalkozást éppen azzal a céllal hoznak létre, hogy az üzletbe betérők kártyáját lemásolják.

Minden más vonatkozásban a megállapodás a már bizonyított helytelen vagy bűnös kártyaelfogadói magatartást kívánja szankcionálni közös fellépés segítségével. A kezdő vagy alacsony tőkeerejű vállalkozásokkal kapcsolatos korlátozások pedig objektívek, valamennyi vállalkozásra érvényesek. A kérelmet benyújtó kártyakibocsátó és kártyaelfogadó hitelintézetek a megállapodásban szereplő korlátozásokon túlmenően saját elhatározásuktól függően szigorúbb feltételeket is előírhatnak. A közöttük lévő versenykorlátozás szűk körű és nem haladja meg a megállapodás céljában feltüntetett feladatokhoz szükséges mértéket.

II.

A hivatali vizsgálat megállapította, hogy az érintett földrajzi piac országos, az érintett termékpiac a bankkártyával való vásárlást biztosító szolgáltatás, másodlagosan érintett piacnak a kereskedelmi szolgáltatások piaca tekinthető.

A bankkártyapiac elfogadói oldalának részét képező bankkártyával történő vásárlás két színtéren, egyrészt a kereskedelmi és szolgáltató egységekben, másrészt az interneten keresztül történik. A magyarországi bankkártyapiac kereskedelmi elfogadói oldala jelenleg hatszereplős. Valamennyi szereplő szerepel a megállapodás aláírói között.

Nemzetközi kártyatársasági emblémás kártyát csak a kártyatársasághoz csatlakozó tagbank bocsáthat ki és fogadhat el. A nemzetközi kártyatársaságok előírásai között szerepelnek a kereskedői szerződések minimálisan kötelező tartalmi elemei. Ugyancsak a kártyatársaságok bocsátják a tagbankok rendelkezésére a működés során szerzett tapasztalatok alapján a veszélyeztetett kereskedői körök kategóriájának listáját és szabályokat írnak elő a bankok által észlelt visszaélések nyilvántartására is. Ezen túlmenően a bankok szerződéses gyakorlatukat maguk alakítják ki.

A bankok és a kártyaelfogadó kereskedők közötti kapcsolat létrejöttét követően a bankok a nemzetközi kártyatársaságok által összegyűjtött tapasztalatok alapján a kereskedőket úgynevezett preferált és kevésbé preferált kategóriákba sorolják. Vannak olyan kereskedői körök, amelyek nagyobb veszélyeztetettséget jelentenek a bankkártyával való visszaélések tekintetében, ezen kereskedői körökkel való szerződéskötési hajlandóság kisebb. Amennyiben a kevésbé preferált kereskedői körrel szerződés aláírásra kerül, az többnyire fokozott biztonsági előírásokat tartalmaz és a kereskedői jutalékkal kapcsolatban is eltér a preferált körtől. Az elfogadói szerződés megkötésénél alapvető feltétel, hogy a kereskedő folyószámlával rendelkezzen, bár ezt nem feltétlenül kell a szerződő banknál vezettetni. A szerződéskötést követően POS terminálokat helyeznek ki, amelyek tulajdoni viszonyai és kapcsolódó költségvonzatai az egyes bankok között eltérnek, van ahol a kereskedő megvásárolja a készüléket, más esetekben pedig bérli azt díj ellenében. Ezt követően a bankkártya elfogadás lényeges technikai szabályait tartalmazó bankkártya elfogadói kézikönyvet adnak át és ezzel egyidőben kioktatják a kereskedőt, továbbá a rendszeres kapcsolattartás során a legújabb kártyacsalási módszerekre való figyelemfelhívás is megtörténik.

A kártyacsalásokkal kapcsolatban a magyar bankok által bejelentett kár 1999. I-III. negyedévében 852.000.000.- Ft volt, amely a forgalom arányában 0,06 %-os veszteséget hozott. A kibocsátó bankok a hamis kártyával való visszaélések nagy aránya miatt a keletkezett kár 89 %-át viselték, a fennmaradó 11 % pedig megoszlott az elfogadó bankok és a kereskedők között.

A fenti számok magyarázzák, hogy a megállapodást az elfogadói hálózattal rendelkező, valamint a bankkártya kibocsátó bankok egyaránt aláírták. A kibocsátók ugyanis a megállapodás kapcsán hozzájuthatnak a nemzetközi bankkártya társaságok által az elfogadó bankoknak megküldött, visszaélésen kapott kereskedők névsorát tartalmazó listához, részben az európai tagbankok számára elektronikus úton hozzáférhető visszaélésgyanús kereskedői listához.

A vizsgált megállapodás egyik lényegi eleme, hogy három évre kizárják a más bank által már korábban kizárt céggel, illetve a három hónapon belül alapított céggel (vállalkozási tevékenységet megkezdő személlyel) szemben a kártyával való fizetésre történő szerződéskötés lehetőségét. A korábban kizárt vállalkozások három évig történő távoltartása indokoltnak tekinthető a bank részéről. A szankció visszatartó lehet a szándékos visszaélések tekintetében, másrészt a visszaélőkkel szemben a tisztességes kereskedők jogosan jutnak esetleg versenyelőnyhöz. Ezen túlmenően ez a szankció hasznos a kártyabirtokos magánszemélyek számára is, hiszen csökkenti a csalás kockázatát.

A tevékenységüket frissen kezdő vállalkozások esetében a három hónap megfelelő időtartamnak tűnik, amely alatt megalapozottabb következtetést lehet levonni a tevékenység tényleges megkezdése és mibenléte vonatkozásában. Általános tapasztalat, hogy a vállalkozás megalapításától az üzlethelyiség megnyitásáig az engedélyeztetési eljárások miatt két hónap többnyire eltelik, tényleges tevékenységüket tehát az újonnan létrejött vállalkozások csak a harmadik hónapban kezdhetik meg. Ilyen körülmények között jelentősebb piacralépési korlátot, piaczavarást a szankció nem fejt ki.

Szigorított szerződési feltételek kötelező alkalmazását írja elő az egy évnél fiatalabb, valamint az egy évnél régebbi, de legkisebb törzstőkével vagy alaptőkével működő vállalkozások, továbbá a három évnél régebben felmondott elfogadói szerződéssel rendelkező vállalkozások esetében.

Ez a szerződéses kikötés versenykorlátozó hatású, hiszen nehezíti az ott megjelölt ismérvekkel rendelkező vállalkozások piaci tevékenységét. Az egy évnél rövidebb ideje működő vállalkozásoknál a tényleges tevékenység, forgalom felmérése a korlátozás indoka. A már korábban kizárt kereskedőkkel szemben pedig a szigorított feltételek alkalmazása nem tekinthető túlzottnak az általuk jelentett kockázathoz képest.

Indokolatlannak tekinthető ellenben a megállapodással elérni kívánt cél teljesítéséhez a minimális törzstőkével/alaptőkével működő társaságok korlátozó kezelése. Ennek oka az, hogy a minimális tőkével való működésnek elsősorban gazdálkodási, üzletpolitikai okai vannak, ez a körülmény nem hozható összefüggésbe a kártyacsalásokhoz való nagyobb affinitással, különös tekintettel arra, hogy a társaság már életképességét a piacon bizonyította. A minimális tőkenagyság szubjektív versenyhátrányt jelent, amely indokolatlanul növekedhetne a feltétel hatálybalépése esetén.

A megállapodás a már az elfogadói piacon szereplő kereskedőkkel szemben alkalmazott intézkedéseket rendszerbe foglalja, ezek nem haladják meg az egyes bankok által saját üzletszabályzatukban is meghatározott jogokat, illetve kötelezettségeket. A megállapodásban foglalt intézkedések alkalmazására a fokozatosság elve a jellemző, mert a kereskedő részére biztosítja a magyarázkodás lehetőségét, továbbá a megállapodásban részes felek az ott rendszerezett jogkövetkezményeknél súlyosabbat is előírhatnak.

A mentesítésre benyújtott megállapodás sajátos jellemzője, hogy annak lényege a szerződéskötéstől való elzárkózás, továbbá bizonyos, a piaci szereplők között megkülönböztető szerződési feltételek előírását jelenti. A megállapodásban résztvevő vállalkozások az érintett piac kínálati oldalán 100 %-os mértékben vannak jelen. A megállapodás nyitott, annak aláírásával bármely későbbi szereplő, aki azok előírását magára nézve kötelezőnek ismeri el, csatlakozhat.

A vizsgálat úgy foglalt állást, hogy a megállapodásban foglalt rendelkezések közvetlenül elősegíthetik a korszerű, készpénz nélküli fizetés bővülését, a Magyarországra érkező külföldi, valamint a belföldi bankkártyabirtokosok biztonságérzetének javítását. A kártyahasználat biztonságának növelése pedig a fogyasztók biztonságának növekedését, a kártyabirtokosokat terhelő károk csökkenését is jelenti. A megállapodást aláíró felek üzleti kockázatának csökkenése pedig eredményezheti a kártyabirtokosokat terhelő tranzakciós árak csökkentését is. Egyidejűleg a tisztességesen működő kereskedők számára is előnyösnek tekinthető, mert a zavaró hatások lehetséges kiszűrése a kártyával történő vásárlások növekedéséhez vezethet.

A megállapodás a piaczavarás mértékével és ismétlődésével összhangban álló, lépcsőzetes szankciórendszert alkalmaz. Figyelemmel van az egyes elfogadó sajátosságaira, ugyanis az elfogadó forgalmához viszonyítva állapítja meg a piaczavarás tényét és az alkalmazandó szankciót. Ez által alkalmas lehet arra is, hogy az elfogadó helyek számára átláthatóvá teszi a követelményeket és a következményeket egyaránt.

A megállapodásban foglalt korlátozások a minimális tőkével rendelkező vállalkozásokra vonatkozó szigorított feltételek kivételével nem haladják meg a megjelölt célok eléréséhez szükséges mértéket, nem vezetnek az érintett piacokon verseny kizárásához. A kártyahasználat biztonságának növekedésével a kártyának mint terméknek - továbbá a kibocsátójának és elfogadójának is - a versenyképessége jelentősen javul azáltal is, hogy a tisztességesen működő elfogadó helyeket segíti a visszaélők piacról való kiszorításán keresztül.

A vizsgálati indítvány a Tpvt. 11. §-ában rögzített tilalom alól mentesíteni javasolta a megállapodást a II/2. második francia bekezdésében foglalt és már korábban részletesen kifejtett indokolatlan kikötés - a minimális törzstőkével/alaptőkével létesített társaságokra vonatkozó korlátozás - kivételével.

A kérelmezők a vizsgálati jelentésben foglaltakkal egyetértettek, vállalták, hogy a kifogásolt rendelkezést a megállapodásból kihagyják, amennyiben a Versenytanács a mentesítést ezen feltételek figyelembevételével megadja.

III.

A Tpvt. 17. § (1) bekezdése értelmében a Gazdasági Versenyhivatal egyedi kérelem alapján hozott határozattal mentesíti a 11. §-ban foglalt tilalom alól a megállapodást vagy a tervezett megállapodást, ha
a) az hozzájárul a termelés vagy a forgalmazás ésszerűbb megszervezéséhez, vagy műszaki vagy a gazdasági fejlődés előmozdításához, vagy a környezetvédelmi helyzet vagy a versenyképesség javulásához;
b) a megállapodásból származó előnyök méltányos része a fogyasztóhoz jut;
c) a gazdasági verseny velejáró korlátozása vagy kizárása a gazdaságilag indokolt közös célok eléréséhez szükséges mértéket nem haladja meg, és
d) nem teszi lehetővé az érintett áruk jelentős részével kapcsolatban a verseny kizárását.
A (2) bekezdés szerint a Gazdasági Versenyhivatal a határozatban a megállapodás mentesítését feltételhez és határidőhöz kötheti, illetve meghatározott magatartás tanúsításától teheti függővé. A Versenytanács a feltárt adatok alapján megállapította, hogy a bankkártya jogviszony két- vagy hárompólusú jogviszony. Kétpólusú, ha a kártyakibocsátó és a kártyabirtokos áll egymással szemben. Harmadikként kapcsolódhat ehhez a jogviszonyhoz az elfogadó hely, vagyis az a hely, ahol a bankkártyával vásárolni lehet vagy szolgáltatások ellenértékét fizethetik ki.

A kibocsátó mindig pénzintézet, amely a Magyar Nemzeti Bank előzetes engedélyével bevezette a bankkártyarendszert és a nála bankszámlával rendelkező vagy bankszámlát nyitó kérelmező részére bankkártyát bocsát ki. A bankkártya tulajdonosa a kibocsátó bank. A bankkártya mindig személyre szól, a bankkártya tulajdonosa csak természetes személy lehet. Az elfogadó hely a jogviszony harmadik szereplője, amely készpénz kiadásra szolgáló bankautomata, de lehet kereskedő vagy bankfiók is.

A bankkártya használatára csak a kártyabirtokos jogosult. Ez a körülmény a bankok üzletszabályzatában többnyire úgy jelenik meg, hogy a kártyabirtokos a kártyát harmadik személynek nem adhatja át. A tranzakciók vonatkozásában általános feltétel, hogy a bank a tranzakciókat azok vizsgálata nélkül terheli az ügyfél számlájára. A legtöbb probléma akkor merül fel, amikor a kártyát a kereskedelmi forgalomban használják. A legtöbb kereskedőnél ugyanis a POS terminálnál (kártyaleolvasó berendezésnél) nem kell megadni a PIN-kódot, csupán a bizonylatot kell aláírni. A kereskedő az aláírást összehasonlítja a bankkártyán szereplő aláírással és annak alapján fogadhatja el a bankkártya használatát.

A visszaélések között vannak olyanok, amelyek közvetlenül kapcsolatban vannak az elfogadó rosszhiszemű, csalárd magatartásával és vannak olyanok, amelyek nem. Az előbbiek közé tartoznak például a hamisított kártyával való vásárlások, amelyek típusai többnyire ránézésre felismerhetők. Ilyen a kártyaadatok nyomtatása fehér műanyag lapra, az előlap újranyomása, vagy a mágnes csík felvitele fehér műanyag lapra. Ilyen például a túlszámlázás, amikor a borravalót az elfogadó helyen a számla aláírását követően utólag írják be, vagy a kártya többszörös lehúzása.

A bankkártyahasználattal kapcsolatos jogviszony ugyan három pólusú, a bankkártyahasználat piaca azonban jól elhatárolható két részre oszlik. Annak ellenére, hogy a bankok között vannak kibocsátó-elfogadó, valamint csak elfogadó pénzintézetek, szolgáltatásuk nélkül a fogyasztók a bankkártyahaszálathoz nem jutnának hozzá. A bankkártyapiac másik oldalán úgyszintén két szereplő, az elfogadó kereskedő, valamint a bankkártyabirtokos végfogyasztó áll. Mindkettőjük lehetőségeit nagymértékben befolyásolja, hogy a pénzintézetek a nemzetközi kártyatársaságokkal kötött megállapodás alapján mely kártyákat milyen kondíciókkal viszik a piacra.

A bankkártyaüzletben érdekelt pénzintézetek üzleti feltételeit ezen a piacon nagymértékben behatárolja a nemzetközi kártyatársaságok valamelyikéhez való csatlakozást, illetve a nemzetközi kártyatársaság előírásaihoz történő alkalmazkodást. Ezen túlmenően a saját üzleti feltételeiket a feltárt adatok szerint többé-kevésbé hasonló módon alakították a korábbiakban. Kirívó eltérés a kártyabirtokos, illetve az elfogadó kereskedőkkel kötött szerződéses kapcsolatokban nem volt tapasztalható.

A jelen megállapodásban foglalt üzleti feltételek mindegyike valamelyik hitelintézet üzleti kondíciói között megtalálható volt. A megállapodással létrehozott változás a piacon annyi, hogy a hitelintézetek a kártyahasználati piac egy szűk keresztmetszetén kívánnak a jövőben összehangolt magatartást tanúsítani. Az összehangolt magatartást szerződéses kötelemmé kívánják formálni. A kérdés az, hogy a vizsgált megállapodás alkalmas-e arra, hogy a megállapodást kötő felek közötti horizontális viszonyban a versenyt kizárja, korlátozza vagy számottevően torzítsa, illetve vertikális viszonylatban az elfogadó kereskedők piacralépése tekintetében, illetve a velük kapcsolatos üzleti feltételekben bekövetkező közös fellépés miatt azok piacralépése teszi lehetetlenné vagy számottevően kedvezőtlenné, bizonyos kategóriákban másokkal szemben jogosulatlanul előnyös helyzetet teremtő-e.

A Tpvt. 11. § (1) bekezdése szerint tilos a vállalkozások közötti megállapodás, amely a gazdasági verseny megakadályozását, korlátozását vagy torzítását célozza, vagy ilyen hatást fejthet, illetve fejt ki. A (2) bekezdés szerint ez a tilalom vonatkozik különösen a vételi vagy az eladási árak, valamint az egyéb üzleti feltételek közvetlen vagy közvetett meghatározására, továbbá a piacralépés akadályozására, illetve arra az esetre, ha azonos értékű vagy jellegű ügyletek tekintetében az üzletfeleket megkülönböztetik.

Kérelmükben maguk a felek sem vitatták, hogy a megállapodás a közöttük a kártyahasználati piac kiterjesztésére irányuló versenyt korlátozza, alkalmas arra, hogy a velük üzleti kapcsolatba lépni kívánó elfogadó kereskedők között megkülönböztetést tegyen, illetve piacralépésüket akadályozza. A Versenytanács a feltárt tényállás alapján azonban egyetért a kérelmezők, valamint a vizsgálat azon megállapításával, hogy a megállapodás célja legális, az összefogás reális veszély kiküszöbölését, a piac tisztaságának fenntartását, a fogyasztók biztonságának fokozását szolgálja, piaczavaró hatása az érintett piac mindkét oldalán szereplők vonatkozásában nem tekinthető jelentősnek.

Az újonnan alakuló vállalkozásoknak a kártyahasználati piacra való belépése indokolt mértékben korlátozott arra is tekintettel, hogy a fenti ismérvek csupán egy értékelési szempontot jelentenek, mindez a pénzintézetek megszokott szigorú bírálati szempontjait csekély mértékben érintik.

A kártyahasználattal való visszaélések elleni megelőző fellépés egyaránt szolgálja a kibocsátó és elfogadó bankok, a tisztességes elfogadó kereskedők, valamint a kártyabirtokosok érdekeit. A kizárási, illetve szigorítási szankciók döntő többsége ennek a szempontnak megfelelni látszik, továbbá alkalmas arra, hogy ebben a tekintetben átlátható piaci viszonyokat teremtsen valamennyi piaci szereplő számára. A megállapodásban lefektetett és kötelezően alkalmazandó kikötések egy kivételével maradéktalanul teljesíti a Tpvt. 17. § (1) bekezdésében foglalt mentesítő kritériumokat. A megállapodás a piaci versenyt a megállapodást kötő felek között egy olyan területen teszi átláthatóvá és szabályozottá, ahol a visszaélésekkel szembeni közös fellépés a gazdasági verseny tisztaságának, továbbá az üzleti tisztesség követelményeit betartó vállalkozások és fogyasztók érdekeinek is, közvetve a közérdeknek is megfelel. A megállapodásban foglalt kikötések a piac egyetlen szereplője számára sem tartalmaznak végleges piaclezáró vagy piacfelosztó feltételeket.

A mentesítésre alkalmatlan kikötés a megállapodás II/2. pontjának második francia bekezdésében foglalt azon kitétel, amely szerint a felek szigorított feltételekkel köthetnek elfogadói szerződést a kereskedővel, ha az egy évnél régebbi alapítású, de a jogszabályban meghatározott legkisebb törzstőkével (alaptőkével) létesített társaság. Ebben a vonatkozásban a Versenytanács osztja a vizsgálat álláspontját; önmagában valamely vállalkozás mérete - különös tekintettel egy tisztességesen működő és az előzetes minősítésnek egyébként megfelelő vállalkozásnál - nem lehet megkülönböztető kritérium a szerződéskötés vonatkozásában. Arra tekintettel azonban, hogy a kérelmező felek írásban vállalták ennek a kikötésnek a megállapodásból való törlését, a Versenytanács részletesebb indokolást ebben a tekintetben nem adott.

A fentiek alapján a Versenytanács a hivatkozott kikötés kivételével a Tpvt. 17. §-a alapján egyedi mentesítésben részesítette a kérelmezők 1999. augusztusában aláírt tervezett megállapodását.

Budapest, 2000. április 27.

dr. Györffy István sk. előadó
dr. Bodócsi András sk.
dr. Kállai Mária sk.
Ágoston Marika