Vj-47/2002/15

Vj-47/2002/15

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Magyar Autóklub (Budapest) I. rendű és a dr. Kovács Kázmér (Budapest) II. rendű kérelmezők által az Első Magyar Koncessziós Autópálya Részvénytársaság (Budapest) kérelmezett ellen, gazdasági erőfölénnyel történt visszaélés megállapítására indult eljárásban meghozta a következő

határozatot

A Versenytanács a kérelmet elutasítja.

E határozat ellen a kézhezvételétől számított 30 napon belül a Versenytanácsnál benyújtandó, de a Fővárosi Bírósághoz címzett felülvizsgálati keresetnek van helye.

Indoklás

I.

Az eljárás indítása és az előzmények
  • 1)

    A Gazdasági Versenyhivatal a Magyar Autóklub I. rendű és dr. Kovács Kázmér II. rendű kérelmezők kérelmére az Első Magyar Koncessziós Autópálya Részvénytársaság (ELMKA Rt.) ellen versenyfelügyeleti eljárást indított. A kérelmezők szerint az ELMKA Rt. indokolatlan, egyoldalú előnyt kötött ki a személygépkocsik után 1996. január 5-től - 1996. április 4-ig az M1 autópálya fizetős szakaszán meghatározott és érvényesített 900,- Ft, és az 1996. április 4. után meghatározott és érvényesített 960,- Ft pályahasználati díjak megállapításánál. A kérelmezők szerint indokolatlan, egyoldalú előnynek minősült a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között mutatkozó feltűnően nagy értékkülönbség, a személygépkocsival történő utazásért fizetett autópályadíj, mint ellenszolgáltatás feltűnően nagy értékkülönbséget mutat az autópálya használata során a díjért juttatott szolgáltatáshoz képest. A kérelem szerint az ELMKA 1993. évben közölt 350,- Ft pályadíja és az 1996. január 5-én ténylegesen bevezetett 900,- Ft, és a később megemelt 960,- Ft pályadíj közötti eltérés olyan nagy mértékű, hogy azt nem indokolja az inflációs ráta, vagy a devizaárfolyam változásai, vagy egyéb jogosan figyelembe vehető tényező. Álláspontjuk szerint a feltűnően nagy értékkülönbséget megvalósító árat az ELMKA Rt azért volt képest alkalmazni, mert az érintett piacon erőfölényben volt, és a díj alkalmazásával visszaélt az erőfölényével. Mindezek alapján kérelmezők kérték a Gazdasági Versenyhivatalt, hogy állapítsa meg a jogsértést, tiltsa meg a törvény rendelkezéseibe ütköző magatartás további folytatását, és kötelezze a kérelmezettet az autópályadíj reális mértékre való mérséklésére.

  • 2)

    A Versenytanács 1996. július 10. napján kelt VJ-88/1996/24. számú határozatában a kérelmet elutasította. A határozatban tényállásként rögzítette, hogy az úthasználati díj számítására a 15-ös számú melléklet, illetőleg a szerződés első módosítása tartalmaz rendelkezést. Ebben meghatározták az induló díjakat és a megváltoztatás szempontjait. A 2.3 pont évi 2%-os emelést enged az eljárás alá vont vállalkozónak, míg a 3. pont tartalmazza az útdíj-indexálás képletét. Ennek meghatározásánál a szerződő felek a magyar infláció mértékére, továbbá a forint és külföldi pénznemek közötti átváltási árfolyam módosulására voltak figyelemmel.
    A fenti szerződés szerinti számítások alapján a személygépkocsik esetében a fő-díjszedő kapusornál alkalmazható 1992. január 1-jére vetített bázis úthasználati díj - a felemelt áfa mértékére és az 1992-94-re biztosított évi 2%-os emeléssel együtt - 392.44 Ft lett volna. Ennek indexálása folytán 1996. január 1-jén a maximális útdíj 905 Ft lehetett volna, a ténylegesen alkalmazott útdíj 900 Ft volt. Az 1996. április 1-jén a számított maximális útdíj 985 Ft, az alkalmazott 960 Ft volt.
    A határozat indokolása szerint az ELMKA Rt által érvényesített úthasználati díj úgy alakult ki, hogy az állam képviselője versenyjogi szempontokat is figyelembe vett, amikor a szóban forgó útszakasz megépítésére és használatára vonatkozó versenytárgyalás során az ELMKA Rt ajánlatát értékelte legkedvezőbbre. Ebben az esetben pedig nem merülhetett fel a vállalkozó számára az indokolatlan egyoldalú előny biztosítása, mert ha lett volna ennél alacsonyabb pályázati ár, úgy a pályáztató állam nem tett volna eleget törvényi kötelezettségének, hogy a legkedvezőbb ajánlatot kell elfogadnia. A verseny tehát addig tartott, amíg a pályázat el nem dőlt, a versenykörülmények között kialakult ár a szerződés szerint a koncesszió teljes idejére alkalmazott versenyár. A koncessziós szerződésben szabályozott kérdésekben versenyjogi vita nem lehet, a versenyjogi szempontok a pályázat elbírálása során érvényesültek.

  • 3)

    A határozat ellen a kérelmezők jogorvoslattal éltek, elsőfokon 1998. július 14-én született ítélet. A Bíróság kérelmezők, mint felperesek javára megváltoztatta a Versenytanács határozatát és megállapította, hogy az ELMKA Rt. a személygépkocsikra a gazdasági erőfölényével visszaélve a szolgáltatással arányban nem álló, feltűnően aránytalan autópálya használati díjat kötött ki, és a jövőre nézve eltiltotta e magatartástól az ELMKA Rt-t.

  • 4)

    A kérelmezők és a Gazdasági Versenyhivatal az elsőfokú ítélettel szemben fellebbezéssel élt a Legfelsőbb Bíróságnál. A Legfelsőbb Bíróság (LB) mint másodfokú bíróság 2001. március 7-i ítélete megváltoztatta az elsőfokon eljárt bíróság ítéletét és a felperesek (a kérelmezők) keresetét elutasította. Az indokolásban a LB, egyebek mellett, azt rögzítette, hogy az elsőfokú ítélet megváltoztatására azért került sor, mert az a külön perben megelőzőleg eljárt polgári bíróság ítéletének indokolásán alapul, a kérelem tárgyában született határozat felülvizsgálata során elbírálandó versenyjogi szempontok vizsgálata és megítélése nélkül. A másodfokú bíróságnak a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény (Tpt.) alkalmazásában meghozott ítélete az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperesek keresetét elutasította.

  • 5)

    A felperesek által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság, a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, a Fővárosi Bíróság elsőfokon hozott ítéletét megváltoztatta és a Versenytanács 1996. július 10-én kelt Vj-88/1996/24. számú határozatát hatályon kívül helyezte, valamint a Gazdasági Versenyhivatal alperest új eljárás lefolytatására kötelezte. Az ítélet indokolása szerint: "Az új eljárás során az alperesnek a tényállást meg kell állapítania, a felperesek kérelmét versenyjogi szempontok vizsgálatával kell elbírálnia arra figyelemmel, hogy az alperes a perben elismerte, hogy az alperesi beavatkozó magatartása az alkalmazott ár tekintetében versenyjogi vita lehet. Állást kell foglalnia abban a kérdésben is, hogy az alperesi beavatkozó gazdasági erőfölényben volt-e és azzal visszaélt-e."

  • 6)

    A Gazdasági Versenyhivatal az új eljárást az 1990. évi LXXXVI. törvény (Tpt.) szabályai szerint folytatta le.

II.

A tényállás Az eljárás alá vont vállalkozás
  • 7)

    Az ELMKA Rt-t létrehozó konzorcium 1993. április 16-án kötött koncessziós szerződést a Magyar Államot képviselő Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériummal az M1 autópálya Győr (129,3 km) és Hegyeshalom (171,7 km) közötti, illetve a későbbiekben az M15 autópálya Mosonmagyaróvár-Rajka közötti szakaszának megépítésére és 35 éven keresztül történő üzemeltetésére.

    A koncessziós szerződés alapján az ELMKA Rt. kizárólagos joga, hogy a jelzett útvonalon autópályát építsen, üzemeltessen, ill. útdíjat szedjen. A szerződésben (15. sz. melléklet) meghatározták az úthasználati díj kialakításának szabályait, az útdíj mértékét, beszedését, helyét, emelésének maximumát és lehetséges időpontjait és az emeléssel kapcsolatos, a minisztérium felé történő tájékoztatási kötelezettséget.

    A kérelmezett Első Magyar Koncessziós Autópálya (ELMKA) Rt. jogutód nélküli megszűnését a tulajdonosok 1999. szeptember 25-én határozták el, miután a társaság már 1998-ban képtelen volt az esedékes részletet törleszteni a hitelezőknek, és a koncessziós szerződésben vállalt M15 autópálya építését is csak az időközben megszerzett állami garanciavállalás segítségével tudta megkezdeni. Az ELMKA Rt. kérelem szerint vizsgált tevékenysége 1999. szeptember 20-án megszűnt. A tulajdonosok a társaság végelszámolásáról 2000. szeptember 25-én döntöttek. A végelszámolási eljárás jelenleg is folyamatban van.

A kifogásolt piaci magatartás

A kérelmezők által kifogásolt magatartás a megismételt eljárásban is az, hogy az ELMKA Rt. visszaélt erőfölényével, amikor személygépkocsik után 1996 január 5-től 1996 április 4-ig meghatározott és érvényesített 900 Ft, és az 1996 április 4-e után meghatározott és érvényesített 960 Ft pályahasználati díjat alkalmazott. A kérelmezők szerint, az ELMKA Rt. a Tpt. értelmében piaci magatartást végez, és a kifogásolt magatartása kimeríti a Tpt. IV. fejezet 20. §-ában foglaltakat: erőfölénnyel való visszaélést valósít meg. A kérelmezők szerint a személygépkocsik után érvényesített pályahasználati díj árszintje jogos üzleti érdek érvényesítése helyett az erőfölénnyel való visszaélés következménye: indokolatlan, egyoldalú előny érvényesítését jelenti a szolgáltatási értékhez képest feltűnően nagy értékkülönbség a személygépkocsi pályahasználati díj esetében.

III.

Jogi értékelés Az 1990. évi LXXXVI. törvény (Tpt) hatálya a koncessziós szerződés alapján gyakorolt tevékenységet végzett vállalkozás piaci magatartására
  • 8)

    Általánosságban kívánja rögzíteni a Versenytanács, hogy az állam "de iure imperii" (azaz: jogszabály vagy hatósági aktus formájában megjelenő, illetőleg ezeken alapuló) cselekvése, valamint az ilyen aktusok végrehajtásaként, a piaci szereplők önálló elhatározásának teret nem engedő, puszta implementálást jelentő cselekmények élveznek immunitást a versenyjog alkalmazásával szemben. Másik oldalról vizsgálva ez azt jelenti, hogy amennyiben nem az állam "de iure imperii" aktusáról van szó, akkor még a közjog által konstituált szervek is - ideértve az államot és különböző szervezeti megjelenítődéseit egyaránt - piaci magatartásnak minősülő cselekvésükben a versenyjog szerinti vállalkozásnak minősülhetnek. A versenyjog, így a Tpt. hatálya tehát a "de iure gestionis" tevékenységükre kiterjedhet.

  • 9)

    A koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény, az 1. § (1) bekezdése a) pontja szerint, az országos közutak és műtárgyaik működtetése koncessziós szerződés keretében történő átengedésének alapvető szabályait határozza meg. Az ún. ágazati szabályokat tartalmazó 1998. évi I. törvény 9/B § (3) bekezdése a "működtetés" alatt az állam kizárólagos tulajdonát képező autópálya és műtárgyai tekintetében, azok létesítését vagy fejlesztését, felújítását, karbantartását és üzemeltetését érti. A 9/B (3) bekezdése szerint koncesszióköteles tevékenységnek kizárólag a létesítéssel és fejlesztéssel együtt járó működtetés minősül. A létesítés vagy fejlesztés miatt történik a kizárólagos állami tulajdont képező dolog működtetésének átengedése, egy olyan tevékenység végzését megengedve, amely tevékenység (szolgáltatás) nem kizárólagosan az állam gazdasági tevékenysége körébe tartozik, mert jogszabály nem keletkeztetett állami monopóliumot az autópálya működtetésében álló gazdasági tevékenységre. A működtetés átengedésére a fent említett két koncessziós tárgyú törvény vonatkozik, mégpedig keret-jellegű szabályokkal. A "működtetés" mint gazdasági tevékenység átengedésének feltételeit illetően a jogalkotó, a "de iure imperii" állam más jogszabályi vagy hatósági forrású tartalmi előírást vagy korlátozást nem állapított meg a koncesszió mibenlétének, üzleti tartalmának, a szerződés cikkelyeinek tekintetében.

  • 10)

    A hivatkozott két releváns koncessziós törvény rendelkezéseiből megállapítható, hogy a koncessziós szerződés tartalmának, az átengedés feltételeinek a kialakításában az állam képviselőjének és a koncessziót elnyerő vállalkozásnak (koncesszor) egyaránt jelentős terjedelmű autonóm tere volt a koncessziós szerződés pontjainak javasolásában és elfogadásában, azaz a koncesszióval érintett gazdasági tevékenység üzleti tartalmának kialakításában, így az úthasználati díj kialakításában is (ami összefügg az államot megillető koncessziós díj mértékével is). A vonatkozó törvények ezt az üzleti tartalmat, így a díj mértékét, kialakításának módját sem határozták meg. Az állam, mint magánjogi jogalany, mint tulajdonos van jelen a koncessziós szerződésben, ez jól kiolvasható a koncesszióról szóló 1991. évi XVI. törvény több rendelkezéséből, fogalmaiból és indoklásából is. A kérdéses tevékenység tatalmát, kondíciót nem jogszabály határozza meg, hanem a koncessziós szerződés.

  • 11)

    A koncessziós szerződés üzleti tartalmát a felek - a magánjogi alany állam, illetőleg a pályázaton nyertes koncesszor vállalkozás - szabadon állapíthatták meg. A pályázat során a pályázók saját elemzésük szerint tették meg ajánlatukat, az állam képviselője a maga elhatározása és üzleti várakozása szerint fogadta el a szerinte legjobb ajánlatot, a szerződés pontjait ezek után közösen alakíthatták ki, mindkét fél a maga érdeke szerint viselve a felelősséget a szerződés tartalmáért, üzleti realitásáért és teljesüléséért. A figyelembe veendő törvények a koncessziós díjat nem határozták meg, még közvetett módon sem, például valamilyen képlet vagy kalkulációs modell jogszabályi, kötelező előírásával. Az állam a koncessziós szerződésben "de iure gestionis" minőségben szerepel. A szerződés tárgya egyértelműen a gazdasági tevékenység kifejtése, nem pedig valamilyen hatósági természetű feladat ellátása. A jelen esetben szereplő koncessziós szerződésben a díjmeghatározásra vonatkozóan, a díjtételek kialakításában tehát a felek tényegesen rendelkeztek autonómiával. Ebből adódóan a szerződés üzleti tartalmának kialakításában a felek gazdasági tevékenység végzéséről állapodtak meg, a polgári jog fogalmai szerinti megrendelő és vállalkozó viszonyban álltak. Jelen eset összefüggésében tehát a koncesszor ELMKA Rt. a Tpt. 2. § -a szerint gazdasági tevékenységet végzett és így vállalkozónak minősül.

    A Tpt. 1. §-a szerint a törvény hatálya - ha külön törvény eltérően nem rendelkezik - a vállalkozóknak a Magyar Köztársaság területén folytatott gazdasági tevékenységére terjed ki. A 2. § szerint a törvény alkalmazásában: vállalkozó a gazdasági tevékenységet folytató jogi személy, jogi személyiség nélküli gazdasági társaság és az egyéb társaság, továbbá a természetes személy; gazdasági tevékenység: nyereség- és vagyonszerzés céljából üzletszerűen, ellenérték fejében történő termelő vagy szolgáltató tevékenység folytatása. E rendelkezések jelen esetre történő alkalmazása egyértelműen megmutatja, hogy a koncesszor ELMKA Rt. a Tpt. szerint vállalkozónak minősül, mert a Tpt. értelmében gazdasági tevékenységet végez. Profitorientáltan, üzletszerűen ellenérték fejében folytat a koncesszor szolgáltatási tevékenységet a Magyar Köztársaság területén, alanyi oldalról pedig jogi személynek minősül. Így az ELMKA Rt. kérelmezők által kifogásolt magatartása a Tpt. alapján versenyfelügyeleti eljárás tárgya lehet, és a Tpt rendelkezéseit alkalmazva elbírálható

Az érintett piac meghatározása
  • 12)

    Az érintett árupiac kapcsán meg kell jegyezni, hogy a Tpt. nem definiálja az áru fogalmát. A Versenytanács álláspontja szerint jelen esetben az áru az a szolgáltatás, amelyet a koncesszor (az autópálya üzemeltetője) az adott autópálya szakaszon az azt igénybe vevők számára nyújt, ideértve magát az úthasználat lehetőségét is, az úthasználati díj ellenében. Ez a szolgáltatás magában foglalja a megtehető út igénybevételét, ennek körülményeit és jellemzőit, valamint a kapcsolódó szolgáltatásokat.

  • 13)

    A Tpt. 16. § (3) bekezdése szerint az érintett piac meghatározáshoz a megállapodás tárgyát alkotó árun túlmenően az azt ésszerűen helyettesítő árukat is figyelembe kell venni. Ennek során a felhasználási célra, az árra, a minőségre és a teljesítés feltételeire kell tekintettel lenni. Ez az erőfölénnyel való visszaélés megítélése kapcsán azt jelenti, hogy az érintett piacnak azt az áru- vagy szolgáltatás piacot kell alapul venni, amelyet a helyettesíthetőség alapján úgy lehet meghatározni, hogy amennyiben van helyettesítő áru vagy szolgáltatás, amely az ármeghatározást a bekövetkező bevételcsökkenés miatt haszontalanná teszi, akkor az ilyen helyettesíthető árut vagy szolgáltatást is a releváns piachoz tartozónak kell tekinteni. A Versenytanács megközelítése szerint, nem csupán az árváltoztatás kapcsán, hanem az ármeghatározás tekintetében is az előbb írt tesztet kell használni a lehetséges helyettesítő árukör behatárolásával, ami által az érintett piac meghatározható.

    A Versenytanács álláspontja szerint - összhangban az eljárás során felhasznált közlekedési szakmai megítéléssel - az 1. sz. főút helyettesíti az M1 autópálya érintett szakaszát az alábbiak miatt:

    • a)

      Az autópálya-szakasz viszonylag rövid (45 km), és így az autópálya nyújtotta előnyök korlátozottan érvényesülhetnek az 1. sz. főúttal való összevetésben, ráadásul az autópálya szolgáltatásai korlátozottak (a főúton nem annyival hátrányosabb közlekedni e rövid szakaszon, mint amilyen drága az autópálya).

    • b)

      Az M1 autópálya forgalmi adatai az 1999. év második félévében és a 2000. évben a megelőző 1996-1999. közötti időszakhoz képest jelentős emelkedést mutatnak, ez pedig nyilvánvalóan nagyrészt abból adódott, hogy a díjpolitika módosítása után az 1. sz. főút forgalmának egy része áthelyeződött az autópályára.

    • c)

      A helyettesíthetőség szempontjából közömbös az, hogy a helyettesítő áru ingyenes vagy azt éppenséggel egy nem profit-orientált szervezet szolgáltatja.

    • d)

      Nem tekinthető az M1 autópálya természetes monopóliumnak. A természetes monopóliumok igénybevétele - helyettesíthetetlenségük okán - elkerülhetetlen, a forgalmi adatok és a fentebb említett forgalomátterelődés viszont ezt nem támasztják alá.

  • 14)

    Jelen ügyben a földrajzi piac és az árupiac meghatározása egybeesik, ezért a Versenytanács releváns piacként az "M1/1.sz. főút folyosóforgalmát" határozta meg.

A gazdasági erőfölény kérdése
  • 15)

    Gazdasági erőfölényben van a Tpt. 21.§ (1) bekezdése szerint különösen: akinek áruját máshonnan nem, vagy csak a szakma és az adott áru szempontjából a szokásosnál számottevően kedvezőtlenebb feltételekkel lehet beszerezni, vagy az olyan áru megrendelője, amely árut máshol nem, vagy csak a szakma és az adott áru szempontjából a szokásosnál számottevően kedvezőtlenebb feltételekkel lehet értékesíteni, vagy az, akinek a vizsgált időszakban az érintett piacon az adott áru tekintetében részesedése a harminc százalékot meghaladja.

  • 16)

    A Közlekedési és Vízügyi Minisztérium "Emlékeztető az M1/M15 autópályák koncessziós pályázatáról" c. dokumentumának 7.2. pontjában olvasható, hogy az M1 autópálya befogási aránya a versenyjogi értelemben releváns piacnak tekintendő folyosóforgalomból az 1996-1999. közötti időszakban 43-50% volt. Ennek alapján a Versenytanács megállapítja, hogy az ELMKA Rt. az érintett piacon - a Tpt. 21. § (1) bekezdésének c) pontja szerint - az erőfölényben volt.

A gazdasági erőfölénnyel való visszaélés jelentése és lehetősége
  • 17)

    A versenyjogban a visszaélés, mint objektivizált koncepció értendő, tehát az adott releváns piacot alapul véve, az adott piaci szereplő erőfölényes helyzetét értékelve kell állást foglalni arról, hogy az adott szituációban a vállalkozás objektíve vissza tud-e élni erőfölényével és ez az objektíve lehetséges visszaélés miben is áll. Ha az erőfölény megállapítása kizárólag a Tpt. 21. § (1) bekezdésének c) pontja alapján történt, miközben ugyanezen törvényhely más pontjai nem teljesülnek, akkor a vállalkozás - a versenyjogi megítélésben - kerülhet úgy erőfölényes helyzetbe, hogy azzal objektíve nem tud visszaélni. Jelen esetre fogalmazva: a gazdasági erőfölényes pozícióját - amit a Tpt. mechanikusan, kizárólag az adott piaci részesedés miatt állapít meg - objektíve nem tudja kiaknázni a fogyasztóival szemben, például az alternatív szolgáltatás igénybe vételének lehetősége, illetőleg a gyakorlatban is megvalósult választása miatt.

  • 18)

    A Tpt. 20. § a.) szerint a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tilalmába ütközik a szerződéses kapcsolatokban indokolatlan, egyoldalú előny kikötése. A 22. § értelmében indokolatlan, egyoldalú előnynek minősül különösen, ha a szerződésben kikötött szolgáltatás és ellenszolgáltatás között feltűnően nagy az értékkülönbség. Ennek megállapításához vizsgálni kell a szerződéskötés körülményeit, a szerződés egész tartalmát, a forgalmi viszonyokat, az értékviszonyokat, az ügylet jellegéből fakadó sajátosságokat, valamint a szolgáltatás és ellenszolgáltatás meghatározásának módját.

  • 19)

    Az eljárás tárgyát képező magatartás a túlzott ár, a magas úthasználati díj alkalmazása a visszaélésnek az ún. "kizsákmányoló magatartás" kategóriájába sorolható. A visszaélés az erőfölényes vállalkozás részéről egy olyan piaci magatartás tanúsításának képessége és ennek gyakorlati kivitelezése, melyre azt lehetne kijelenteni, hogy a koncesszor és a fogyasztók viszonyában az erőfölényben lévő koncesszor ki tudja aknázni az erőfölényes pozícióját, és ezzel megvalósítja visszaélésszerű piaci magatartást

  • 20)

    A Versenytanács a jelenlegi ügyben arra a következtetésre jutott, hogy az erőfölényre alapozott visszaélés objektív lehetősége és tényleges megnyilvánulása nem mondható ki akkor, ha csupán a piaci részesedése miatt mechanikusan erőfölényesnek tekintendő vállalkozás árujával (szolgáltatásaival) szemben van az érintett piacon alternatív áru (szolgáltatás), amely - a jelen eset tényei alapján - a gyakorlatban is helyettesítő szerepet töltött be. A fogyasztók helyettesítő árut (szolgáltatást) vehettek igénybe, azaz az M1 autópálya kérdéses szakasza helyett az 1. sz. főutat használhatták, és azt helyettesítő szolgáltatásnak tekintve használták is, illetőleg a díjpolitika módosulásával átváltottak az autópályára. Ilyen körülmények mellett az ELMKA Rt. a korszerű versenyjogi megközelítés szerint (ld. a jelenleg hatályos Tpvt. erőfölény definícióját) gazdasági erőfölényes helyzetben nem is volt, de a Tpt. alkalmazásában a piaci részesedése miatt mechanikusan erőfölényben lévőnek kellett tekinteni. Ugyanakkor, a Tpt. 21. § (1) c) pontja szerint erőfölényben lévő vállalkozás nem feltétlenül rendelkezik tényleges piaci hatalommal, ami a visszaélési magatartás tanúsítását számára lehetővé tenné, helyzetét tartósan kiaknázhatná.

  • 21)

    Végső konklúzióként a Versenytanács - a fentieket figyelembe véve - megállapította, hogy a jelen ügyben az ELMKA Rt., mint koncesszor vállalkozás díjalkalmazása a Tpt. hatálya alá tartózóan megítélhető, azonban a Tpt. szerint erőfölényes helyzetnek tekintendő piaci pozícióját objektíve nem tudta a fogyasztókkal szemben kiaknázni, ezért nem marasztalható az erőfölénnyel való visszaélést tiltó rendelkezés megsértése miatt.

IV.

Eljárási kérdések
  • 22)

    A határozat elleni jogorvoslati jogot a Vtv. 41.§-ának (1) bekezdése biztosítja.

Budapest, 2002. július 02.

Kapcsolódó anyagok

CímDátum
Vj-47/20022003.09.01.