Vj-59/2001/57

Vj-59/2001/57

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa Szeleczky Gyula igazgató és dr. Fiam Ildikó jogi előadó által képviselt Holiday Club Hungary Korlátolt Felelősségű Társaság (1087 Budapest, Luther u. 4-6. szám alatti) I. r.
a Hámori és Tiboly Ügyvédi Iroda (8900 Zalaegerszeg, Széchenyi tér 5. szám, ügyintéző: dr. Hámori Péter és dr. Tiboly Kriszta ügyvéd) által képviselt Proinvest 2001 Korlátolt Felelősségű Társaság (8360 Keszthely, Petőfi Sándor u. 2. szám alatti) II. r.
a Hámori és Tiboly Ügyvédi Iroda (8900 Zalaegerszeg, Széchenyi tér 5. szám, ügyintéző: dr. Hámori Péter és dr. Tiboly Kriszta ügyvéd) által képviselt Petneházi Üdülőfalu Részvénytársaság (8360 Keszthely, Erzsébet királyné útja 21. szám alatti) III. r.
a Hámori és Tiboly Ügyvédi Iroda (8900 Zalaegerszeg, Széchenyi tér 5. szám, ügyintéző: dr. Hámori Péter és dr. Tiboly Kriszta ügyvéd), valamint dr. Horváth Tibor elnök-igazgató által képviselt Pláninvest Bróker Részvénytársaság (8360 Keszthely, Erzsébet királyné útja 21. szám alatti) IV. r. eljárás alá vont vállalkozás ellen fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalma miatt indított eljárás során tartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács megállapítja, hogy az I. r. eljárás alá vont vállalkozásnak a Petneházy Club Hotelre vonatkozó üdülési jog értékesítése során alkalmazott árkedvezményei, valamint a fogyasztók szerződéstől való elállási joggyakorlásának befolyásolása és
a II. r. eljárás alá vont vállalkozásnak a részvényvásárlással összefüggő kedvezményekről adott írásbeli tájékoztatása, valamint a szerződésmintákban a "foglaló" szó használata, alkalmas a fogyasztók megtévesztésére.

E magatartás folytatását a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül megtiltja.

Velük szemben egyenként 1.000.000.- (azaz Egymillió) forint pénzbírságot szab ki, amelyet a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül kötelesek megfizetni a Gazdasági Versenyhivatal 10032000-01037557. számú bírságbevételi számlájára.

A Versenytanács az eljárást a III-IV. r. eljárás alá vont vállalkozással szemben megszünteti.

E határozat ellen a kézhezvételtől számított 30 napon belül az eljárás alá vont vállalkozások a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett, nem halasztó hatályú felülvizsgálat iránti keresettel élhetnek.

Indoklás

I.

A Versenytanács az ügyfelek előadása, a csatolt írásbeli bizonyítékok, a 2000. évi CXXXVIII. törvénnyel módosított 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 71. §-a nyomán készült vizsgálati jelentés alapján a következő tényállást állapította meg:
Az üdülési jog értékesítésének fő formai és tartalmi jegyei nemzetközileg alakultak ki és a magyarországi gyakorlat ezeknek a hazai viszonyokhoz igazított változata, amelyet az üdülési jog értékesítésével foglalkozó magyarországi vállalkozások többé-kevésbé egymáshoz hasonlóan alkalmaznak.
A fogyasztók a személyes részvételükkel tartott úgynevezett prezentáción jutnak tájékoztatáshoz, ahol a számukra tartott bemutatót egyénileg folytatott beszélgetés követi. A prezentáción való részvétel az értékesítés szükségszerű előzménye, amelynek hiányában szerződéskötés a gyakorlatban nincs.
Miután a cél a személyes meggyőzés eszközével történő azonnali szerződéses kötelezettségvállalás a prezentáción, a Gazdasági Versenyhivatal több ízben folytatott eljárást a marketing módszerben szükségképpen benne rejlő fogyasztómegtévesztésre való alkalmasság miatt (Vj-247/1995., Vj-4/1997., Vj-45/1998., Vj-154/1999.).
A Fővárosi Bíróság helybenhagyó tartalmú ítéleteivel (2K.31493/1996., 2K.31405/1998.) megerősített versenyjogi marasztalás legtöbbször a tájékoztatás hiányosságára és a szerződéskötés ösztönzése érdekében a fogyasztók látszólagos kedvezményekben való részesítésére volt vezethető. Látszólagos kedvezmény adása esetén ugyanis a fogyasztó olyan ár vagy más "kedvezményben" részesül, amely valójában nem is létezik, mert a kedvezmény nélküli ár vagy szolgáltatás, amelyből a kedvezmény ered, soha nem érvényesül.

Miután az üdülési jog értékesítésének gyakorlata számos fogyasztói problémát vetett fel az 1999. május 1-én hatálybalépett 20/1999. (II. 5.) Korm. rendelettel szabályozták a hatálybalépést követően kötött üdülési jog értékesítésére vonatkozó szerződéseket.
A rendelet igyekezett kiküszöbölni azt az esetleges különbséget, ami a fogyasztókkal való személyes kapcsolatfelvétel során adott tájékoztatás és az utóbb megkötött írásbeli szerződésekbe foglalt jogok és kötelezettségek tartalma között lehet, ezért részletesen meghatározta annak az írásbeli tájékoztatónak lényegi elemeit, amelyet minden fogyasztónak rendelkezésére kell bocsátani, aki közvetlen reklámtevékenység (prezentáció) keretében kap tájékoztatást (4. §).
E tájékoztató bizonyos elemei pedig kötelezően a szerződés részévé is válnak, amely szerződés ismérveit a rendelet meg is határozza. E szerint a rendelet alkalmazásában az ingatlan időben megosztott használati jogának megszerzésére irányuló szerződés az a szerződés, illetve egymással összefüggő több szerződés, amely(ek) alapján a fogyasztó az értékesítőtől ellenérték fejében közvetlenül vagy közvetve legalább három évre üdülési vagy lakáscélú használati jogot szerez (2. §).
A rendeletben foglaltaktól csak a fogyasztó javára lehet eltérni, aki a rendeletben meghatározott jogáról érvényesen nem mondhat le (16. §).
A jelen eljárás szempontjából kiemelendő előírás, hogy a fogyasztó a szerződés megkötésétől számított 15 napon belül indokolás nélkül elállhat a szerződéstől (8. §), amelynek következtében a fogyasztó az értékesítőtől a szerződéskötésből eredő kárának megtérítését követelheti. Az értékesítő hasonló eredetű kárát azonban csak akkor igényelheti, ha az ennek alapjául szolgáló, jogszabályilag megengedett költségeit a szerződésben megjelöli (10. §).
Az értékesítő e 15 napos elállási határidő lejárta előtt a fogyasztótól fizetést semmilyen címen nem követelhet és nem fogadhat el (11. §).

II.

A III. r. eljárás alá vont vállalkozás Budapest II. kerületében lévő Petneházy Club Hotel (Üdülőfalu) tulajdonosa, s tőle bérli a II. r. eljárás alá vont vállalkozás, korábbi nevén Abbázia Kft., illetve Abbázia Idegenforgalmi Kft. Mint bérlőt megilleti az a jog, hogy a bérleti jogon belül a használati jogot időbeosztásos módon értékesítse. Ennek a használati jognak a megszerzése meghatározott darabszámú III. r. eljárás alá vonti részvény megvásárlásával lehetséges, amely részvényértékesítést az I. r. eljárás alá vont vállalkozás (a továbbiakban: HCH) végzi, a II. r. eljárás alá vont vállalkozás (a továbbiakban: Proinvest) és mások megbízásából, a IV. r. eljárás alá vont vállalkozás bevonásával.

A HCH mint megbízott az Abbázia csoporttal (tagjai: a Proinvest, a IV. r. eljárás alá vont vállalkozás és a HCH Invest Kft.) 1999. július 1-én kötött üzleti titkot tartalmazó szerződés alapján 2003. december 31-ig szólóan kizárólagosan értékesíthette a Petneházy Club Hotel egyes apartmanjaira vonatkozó üdülési jogot, amelynek során utóbb pontosan meg nem határozható, a megbízókkal egyeztetett irányelvek és ügymeneti előírások betartására volt köteles. Kizárólag az Abbázia csoporttal előre egyeztetett szerződés és egyéb nyomtatványok felhasználásával végezhette tevékenységét, amelyek tartalmáért a csoport felelt.
A szerződés 2000. november 18-ig tartó fennállta alatt a HCH kizárólag prezentációkon és kizárólag részvényvásárlással egybekötve, egyes adatok szerint 918, más adatok szerint 1473 üdülési jogra vonatkozó szerződést kötött.
Ellenkező bizonyítékok hiányában a megbízási szerződés úgy ment foganatba, hogy a HCH az értékesítést önállóan alakított stratégiája szerint végezte, amelynek során olyan blankettaszerződéses rendszert és egyéb nyomtatványt is használt, amelynek szövegét a Proinvest határozta meg, vagy legalábbis jóváhagyólag tudomásul vette.
A 20/1999. (II. 5.) Korm. rendelet előírásai folytán a Proinvest készítette tájékoztató és információs füzetet a HCH terjesztette a prezentáción résztvevő fogyasztók körében. Ez a tájékoztató a rendelet hatálybalépése után akkor készült, amikor az a döntés volt irányadó - azóta is -, hogy üdülési jog szerzésére csak részvényvásárlás útján van mód. A füzet tartalmazta a Petneházy Club Hotel fogyasztóknak szánt árlistáját azzal, hogy a HCH képviselője jogosult árkedvezmény adására. Nem közölte - mint üzleti titkot - azt az árlistát, amely ennél jóval alacsonyabb árakat tartalmazott és egyébként a HCH javadalmazásának alapjául szolgált. A két árlista közti összegkülönbségből következett az a tól-ig határ, amelyen belül az üdülési jog eladási ára úgy alakulhatott ki, hogy a prezentáción a HCH és a fogyasztó között kezdődő alku kiindulópontja maradt, hiszen a füzetből a fogyasztó eleve úgy értesült, hogy a vele közölt árakból kedvezményt kaphat.
A HCH árkedvezményt avagy többféle árkedvezményt fel is ajánlott, ügyelve arra, hogy a fogyasztó által nem ismert, jutalékát kedvezőtlenül befolyásoló alsó összeghatárt a fogyasztónak ajánlott árengedményekkel lehetőleg át ne lépje.
Árkedvezményre okot adó körülmény volt

  • -

    a fogyasztó aznapi döntése, miközben a fogyasztó prezentáción kívüli, az aznapi döntéstől eltérő más napon döntést nem is hozhatott,

  • -

    - gyorsfizetés és három napon belüli 100 %-os fizetés, miközben a jogszabály erejénél fogva a szerződéskötéstől számított 15 napig az értékesítő semmilyen címen nem fogadhatott el pénzteljesítést.

Ezen túlmenően árkedvezménnyel járt a kevésbé kelendő megmaradt hetek, a már meglévő klubtagság ténye és több hét vásárlása is.
Már az információs füzet is kitért arra,

  • -

    hogyha a vásárló az üdülőhasználat értékét részvényvásárlással egyenlíti ki - miközben más módon nem is egyenlíthette ki - akkor kedvezményes üdülő ingatlanhasználati díjat fizetett. A használati díj alakulásával kapcsolatban a füzet, továbbá az üdülőhasználati szerződés úgy tájékoztatta a fogyasztót, hogy a kedvezményes használati díjról a III. r. eljárás alá vont közgyűlése dönt, amelynek a fogyasztó is tagja. Ezzel szemben a valóság az, hogy az elsőbbségi részvénnyel rendelkező üdülési jog használó fogyasztónak a használati díj alakulásába beleszólása nem volt, szavazati joga hiányában.

A HCH a prezentációkon minden esetleges ügyfél számára rendelkezésre bocsátotta a maga készítette üdülési ajánlat elnevezésű nyomtatványát, amely kitöltése esetén jelezte a tartott bemutató időpontját, amikoris a vételár egy részét az ügyfél ügyvédi letétbe helyezte. Van olyan üdülési ajánlat, amely kitért arra, hogy az üdülési jog a "mindenkori piaci értéken bizományosi szerződéssel eladható, bármikor a legnagyobb tagi kedvezménnyel bővíthető, módosítható, két hónapon belül eladandó," miközben a HCH, illetve az eljárás alá vontak egyike sem foglalkozott másodlagos értékesítéssel.
Amennyiben a fogyasztó üdülési jog megvásárlásáról döntött, a prezentáción egymást kiegészítő, szükség szerint az ügylet egyedi vonásait tükröző blankettaszerződéseket fogadott el. Igy a Proinvest meghatározta üdülőhasználati szerződésben az ügyletkötő felek feltüntették, hogy a fogyasztó osztalékelsőbbségi részvényvásárlással egyenlíti ki az üdülési jog ellenértékét, amelynek kedvezményes fizetési ütemezése a szerződéskötéstől számított 15 napon belüli részbeni vagy teljes fizetés, azzal a megjegyzéssel, hogy mivel az értékesítő Proinvest a szerződéskötéstől számított 15 napon belül fizetést nem követelhet és nem fogadhat el, az ügyfél-fogyasztó a részvények ellenértékét ügyvédi letétbe helyezi.
Az ügyvédi letétbehelyezés a 15 napon belüli pénzteljesítések rendszeresített módja volt. Az ügyletek szinte 100 %-ban az ilyetén pénzteljesítés foglaló címén került letétbe, amelynek az alapját képező letéti szerződést a fogyasztó, valamint a letéteményes ügyvédi iroda meghatalmazottjaként is eljáró valamely HCH képviselő kötötte.
A letéti szerződés tartalmát valószínűleg a Proinvest ismerte, az adásvételi szerződés tartalmát legalábbis jóváhagyólag tudomásul vette, amely szintén kikötötte foglaló megfizetését. A 15 napos időszakon belüli időben befizetett összeget már foglalónak nevezték és a 15 napon belül gyakorolt fogyasztói elállási jog gyakorlása esetén kamatveszteséggel került vissza a fogyasztóhoz. A határidőn belül nem gyakorolt fogyasztói elállási jog esetén továbbutalták a HCH-hoz.
A letéti rendszer költségeit a HCH fedezte.

Az illetékes kamara a Proinvest tevékenységét engedélyezte, a Gazdasági Minisztérium a kormányrendeletből ráháruló közzétételt a mai napig nem foganatosította (17. és 18. §).

III.

A Gazdasági Versenyhivatal a Tpvt. 69. § (1) bekezdésére figyelemmel, a Tpvt. 70. § (1) bekezdése alapján az eljárás alá vont vállalkozások ellen azért indított eljárást, mert úgy vélte, hogy az üdülési jog értékesítése során fogyasztómegtévesztésre alkalmas magatartást tanúsítanak.
A készült vizsgálati jelentés a HCH magatartását tartotta marasztalhatónak - egyebek mellett - a látszólagos kedvezmények nyújtásával szerződéskötésre ösztönző magatartása, valamint a fogyasztók tisztességtelen befolyásolását annak érdekében, hogy jogszabályi elállási jogukat ne gyakorolják.
A Versenytanács a tények előzetes ismeretében ennek megfelelően tájékoztatta az ügyfeleket a Tpvt. 73. §-a értelmében.
A HCH benyújtott észrevételében versenyjogi felelősségét a Proinvestre hárította, amelyet a tartott tárgyaláson részletezett, állítva, hogy bár az értékesítést önállóan látta el, de a szükséges írásbeliségek tartalmát a Proinvest alakította ki. Mivel előadását a megbízási szerződés megerősítette, a Versenytanács a Proinvest felelősségét is megállapíthatónak tartotta, amelyről a szükséges írásbeliségek rendelkezésre bocsátásával tájékoztatta a Proinvestet, védekezési jogot biztosítva számára.

A Proinvest jogsértés hiányában az eljárás megszüntetését kérte. Elismerte, hogy az információs füzetet és az üdülőhasználati szerződésmintát maga készítette, a HCH által használt többi szerződésminta ugyan a HCH-tól származik, de a vizsgálattal érintett adásvételi szerződés tartalmáról jóváhagyólag tudomása volt.
A III. r. eljárás alá vont eljárás alá vont vállalkozás érdemi nyilatkozatot nem tett.
A IV. r. eljárás alá vont vállalkozás az eljárás megszüntetését kérte. Mint a megbízási szerződéssel érintett fél előadta, hogy a fentebbi iratminták kialakításában nem vett részt.

IV.

A Versenytanács az üdülési jog vizsgált értékesítési gyakorlatán belül azokat a piaci magatartásokat szankcionálta, amelyek a - 20/1999. (II. 5.) Korm. rendelet megsértésétől függetlenül - versenyjogi szempontból alkalmasak voltak arra, hogy tisztességtelenül befolyásolják a fogyasztót abbéli döntésében, hogy vásároljon-e üdülési jogot - illetve ezzel egy tekintet alá esően -, hogy éljen-e a jogszabály adta határidőn belüli elállási jogával.
A döntés e szempontjainak megfelelően a Versenytanács nem foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy valamely tájékoztatás jogszerű-e, hogyan kellene megállapítani a használati díj mértékét, ki jogosult a fogyasztóktól a szerződéskötéstől számított 15 napon belül és milyen módon pénzteljesítést elfogadni, amennyiben a magatartás csupán a hatáskörébe nem tartozó rendelet esetleges megszegése volt, de nem okozhatta a fogyasztók megtévesztését az áru lényeges tulajdonságait illetően (Tpvt. 8. § (2) bekezdés a) pont) avagy nem keltette a különösen előnyös vásárlás hamis látszatát ( d) pont).

A megbízási szerződés tartalmával részben ellentétesen az volt megállapítható - a megbízási szerződésen kívüli egyéb bizonyíték hiányában -, hogy fogyasztómegtévesztő piaci magatartás tanúsításáért az eljárás alá vont vállalkozások közül csupán ketten marasztalhatók versenyjogilag, mert belső jogviszonyuk megítélésétől függetlenül mindkettő jogellenes magatartása megjelent a piacon.
A HCH versenyjogi felelőssége a fogyasztókkal folytatott közvetlen kapcsolatfelvételben és kapcsolattartásban volt tetten érhető, míg a Proinvest által adott vagy tudomásul vett írásbeliségek közrehatóan támaszul szolgáltak abban, hogy a fogyasztók vásárlási kedvét jogellenesen keltsék fel, avagy szerződési kötelékben jogellenesen tartsák meg.

A kedvezmények adása az üzleti élet bevált fogása, amely előnyt, megtakarítást jelent valamely fogyasztó számára és azáltal valamely áru, szolgáltatás vétele kelendőbbé tehető. A HCH által adott (ár) kedvezmények sora, azonban önmagában látszólagossá attól válik, hogy az eredetileg közölt árak soha nem érvényesülnek, mert a fogyasztók csak annyit tudhatnak, hogy abból - előre nem is ismerhető mértékű - kedvezmények adhatók. A HCH legalább egy címen kedvezményt is nyújt, halmozva is azokat, fokozva az érdeklődést az üdülési jog kedvezmények ösztönözte megszerzése iránt. A látszólagos kedvezmény nyilvánvalóbb az aznapi vétel és a mielőbbi fizetés esetén, hiszen máskor mint a prezentáción nem is lehet vásárolni, s ha pénzteljesítés nem fogadható el a szerződéskötéstől számított 15 napon belül, akkor semmilyen kedvezménnyel nem lehet rávenni a fogyasztót 15 napon belüli pénzteljesítésre.
Kedvezmények olvashatók a Proinvesttől származó információs füzetben és üdülőhasználati szerződésben, amelyek ugyancsak látszólagosak, hiszen a kedvezményes fizetési ütemezés mihez képesti előnye megállapíthatatlan, mint ahogy az is, hogy miért kedvezményes a használati díj fizetése részvényvásárlás esetén, ha más módon nem is szerezhető üdülési jog. Ráadásul a tájékoztatással ellentétesen osztalékelsőbbséggel rendelkező részvényes a használati díj alakításába nem is szólhat bele.
Önmagában tilos pénzfizetés elfogadása a fogyasztótól a szerződéskötéstől számított 15 napig, ezért ösztönözni sem lehet kedvezménnyel, s különösen nem foglaló címén való megfizetésre. A foglaló, mint jogintézmény polgári jogi jogkövetkezményei nem is érvényesülhetnek, hiszen e jogintézmény rendeltetése szerint a szerződés megkötésekor adott szerződési biztosíték. A fogyasztói körben ismert polgári jogi jogkövetkezmények miatt viszont a megjelölés alkalmas arra, hogy a fogyasztókat az elállási jog gyakorlásától visszatartsa, hiszen ők csak arról értesültek, hogy az értékesítő nem fogadhat el pénzbeli teljesítést, ami látszólag nem akadálya annak, hogy más, nemcsak, hogy pénzfizetést, hanem méghozzá e címen jogszerűen elfogadjon.

Szerződésbentartásra alkalmas az a HCH magatartás, hogy a gyakorlatban előfordul a fogyasztók azzal kecsegtetése is, hogy az elállási jogot azért ne gyakorolják, mert a HCH majd értékesíti helyettük az üdülési jogot. Miután az eljárás alá vont vállalkozások egyike sem foglalkozik a fogyasztók üdülési jogának értékesítésével, így kizárólag a fogyasztó saját kockázata az értékesítés megejthetősége.

Minderre tekintettel a Versenytanács a jogsértést a Tpvt. 77. § (1) bekezdés d) pont szerint megállapította, egyben rendelkezett a jogsértő magatartás folytatásának megtiltásáról (Tpvt. 77. § (1) bekezdés f) pont), miután nem kizárt a Petneházy Club Hotel apartmanjainak jövőbeni értékesítése. A Versenytanács azonban a vizsgáló által indítványozott összegű bírságot mindkét vállalkozással szemben kiszabta, mert álláspontja szerint a piacon fogyasztómegtévesztő hatásúnak bizonyult magatartásukat közösen gyakorolták.

A III-IV. r. eljárás alá vont vállalkozással szemben az eljárást a Tpvt. 72. § (1) bekezdésének a) pontjának első fordulatára figyelemmel megszüntette, a Tpvt. 77. § (1) bekezdés j) pontja alapján.

A határozat elleni Tpvt. szerinti jogorvoslati jogot a 83. § biztosítja az eljárás alá vont vállalkozások számára.

Budapest, 2001. augusztus 30.

dr. Kállai Mária sk. előadó
dr. Zavodnyik József sk.
dr. Bodócsi András sk.
Ágoston Marika

Kapcsolódó anyagok

CímDátum
Vj-59/2001/572004.12.01.