Vj-46/2001/13

Vj-46/2001/13

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa a Magyar Posta Rt .-vel (1122. Budapest, Krisztina krt. 6-8.; képviselője Kárpátiné Dr. Krausz Zsuzsa osztályvezető) és a Matáv Rt. -vel (1122 Budapest, Krisztina krt 55.; képviselője Hermány Csaba osztályvezető) szemben gazdasági erőfölénnyel való visszaélés tárgyában indított versenyfelügyeleti eljárás során - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

határozatot

A Versenytanács az eljárást megszünteti.

A határozat felülvizsgálatát az eljárás alá vont vállalkozások a kézbesítéstől számított harminc napon belül kérhetik a Fővárosi Bírósághoz címzett, de a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható keresettel.

Indoklás

I.

Az eljárás indítása

  • 1)

    A versenyfelügyeleti eljárás indításának előzményeként bejelentés érkezett a Gazdasági Versenyhivatalba (GVH) azzal kapcsolatosan, hogy a Magyar Posta Rt. (a továbbiakban: Posta) mint állami tulajdonban és monopol helyzetben lévő nagy vállalat, illetve a Matáv Rt. mint államilag elismert monopólium a szállítóikkal létesített szerződéses kapcsolataikban indokolatlanul hosszú fizetési határidőket alkalmaznak. A Versenytanács a B-658/2000/4. sz. határozatában leszögezte, hogy a pénzforgalmi szokásokkal és az általában követett gyakorlattal ellentétes vagy egyébként indokolatlanul hosszú fizetési határidő kikötése az erőfölénnyel való visszaélésnek a 2000. évi CXXXVIII. törvénnyel módosított 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 21. § a) pontja által tiltott magatartását valósítja meg. Ezért indokolt annak pontos felmérése, hogy az érintett termékpiacon (Tpvt. 14. §) a szállítók más vevőinek felhasználói kapacitása összemérhető-e a két bejelentett nagyvállalat piaci erejével, illetőleg hogy ezek a nagy vállalatok erőfölényben vannak-e az érintett piacon.

  • 2)

    A GVH a 2001. április 2-án hozott határozatában elrendelte a versenyfelügyeleti eljárás lefolytatását.

II.

Az érintett piac

  • 3)

    Az érintett piac Tpvt. 14. §-a szerint meghatározásához számba kell venni a forgalomban lévő bélyegzők típusait és fajtáit. Magyarországon nagyon sok bélyegző típus van forgalomban, amelyek, mint késztermékek - a magyar felirat okán is - túlnyomó részben az országban készülnek. Minimális volumenben léteznek készen importált bélyegzők (figurás játék-bélyegzők), vagy hazai megrendelés után külföldön gyártott termékek, de többségük olyan automata műanyagházas dátumbélyegző, betűszalagos bélyegző, zsebbélyegző, szövegszalagos bélyegző, sorszámozó bélyegző stb., amelyeknek házát importból szerzik be a márkakereskedők és forgalmazás után a bélyegzőgyártó vállalkozások külön gyártják hozzá a cserélhető gumi vagy polimer betétet. Mintájuk szerint lehetnek azonos színű, több színű, kör, hosszú vagy kombinált bélyegzők. Elterjedtek az aláírás-bélyegzők, tollbélyegzők is. Van olyan bélyegző gyártó vállalkozás, amely a bélyegző minden alkatrészét (fém/fa nyelet, fém betétet) maga önti, vési és szereli össze. Ilyen bélyegző termékek pl. a Posta által használt fémkeletbélyegzők, a Vám- és pénzügyőrség által használt pecsétnyomók és plombafogók, plombabetétek, valamint a többnyire exkluzív megrendelésre gyártott különböző díszes kivitelű dombornyomók, szárazbélyegzők. A jelöléstechnikában elterjedt bélyegzők a hagyományos állatbélyegzőkön túl a raktárkészletek egyedi árujára, csomagoló-dobozokra használatosak, vagy a divatos kézbélyegzők, amelyeket a rendezvények szervezői használnak a résztvevők be- és kilépésekor. Az egyedi bélyegzés gyakori használatában nagy fontosságúak a Posta által alkalmazott kis-, közepes- vagy nagyteljesítményű bélyegzőgépek. Napjainkban a hagyományos párnás kivitelű fa vagy műanyagnyeles bélyegzőket már csak olyan közületek (pl. iskolák) vásárolják (elsősorban szolid ára miatt), amelyeknek viszonylag ritkán van szükségük a használatára.

  • 4)

    A bélyegzőket technikai szempontból öt nagyobb csoportba lehet sorolni:

    I. Önfestékező bélyegzők. A Magyarországon forgalomban lévő bélyegzők közül legelterjedtebbek a műanyagházzal készült automata önfestékező bélyegzők. Részesedésük a magyar bélyegzőpiacon - nem számítva a Posta által használt bélyegzőgépeket - 90%-ra tehető. E bélyegzőkhöz szükséges nyomathoz felhasználhatók gumi vagy polimer lapok, de készülhetnek a bélyegzők mikrocellás szerkezettel is. A gumi ill. a polimer alkatrészeket az alábbi márkájú bélyegzőkhöz használják: Colop (osztrák gyártó), Trodat (osztrák gyártó), Shiny (tajvani gyártó), Dormy (angol gyártó), M&R (amerikai gyártó), Posta (lengyel gyártó). A mikrocellás szerkezettel készült japán gyártmányú termékek Xstamper néven kerülnek forgalomba Magyarországon. E termékcsoporton belül a Trodat és Colop márkajelű bélyegzők 85%-kal részesednek, és e termékek ára és minősége áll legközelebb egymáshoz. Mérettől és összetettségtől függően 1000 Ft-tól több ezer Ft-ig terjedhet az ára, de átlagára kb. 2500 Ft/db, míg a Shiny minőségileg elmarad tőlük és ez árban is tükröződik. Az M&R bélyegzők árait forgalmazói - a piacra jutás érdekében - alacsonyabb szinten állították be a Trodat és Colop termékek áraihoz képest. A Posta márkajelű bélyegzők árai mintegy 20%-kal maradnak el a két főbb, magyarországi forgalomban kapható típusétól. Az Xstamper bélyegzők csak késztermékként kaphatók, tehát készletben (külön házak és egyéb alkatrészek formájában) nem szerezhetők be. Ezen felül különleges minőségük miatt ezek árai tízszeresei is lehetnek a legnagyobb részesedésű Trodat ill. Colop márkajelűekének. Az ár, a használati érték, a felhasználás célja (dátumozás, címkézés, stb.), a működtetés módja (párna nélkül használatos, kis súlyú, nem roncsolja a bélyegzendő felületet stb.), az élettartam (kb. 10 év) és lenyomati minőség szempontjából e műanyagházas önfestékező bélyegzőtermékek azonos kategóriába tartoznak.

    II. Egyedi készítésű fémkeletbélyegzők. E fémből készült, vésett, egyedi készítésű bélyegzők használatához bélyegzőpárna szükséges. Ezeknek a speciális fémkeletbélyegzőknek az átlagára 7.500 Ft/db. Piaci súlya - az önfestékező bélyegek javára - csökkenőben van.

    III. Levélbélyegző gépek. A nagyobb postahivatalok használják a kis-, közepes- vagy nagyteljesítményű bélyegző gépeket, amelyeket erre specializálódott magyar vállalkozásoktól (Avalon Hungary Kft, Delfin Kft, PSV Hungária Kft) szereznek be. Nagyobb mennyiségű küldemény egyidejű felvételét ill. feldolgozását teszi lehetővé. Jelenlegi beszerzési egységára 1,2 millió Ft-tól 7,0 millió Ft-ig terjed.

    IV. Párnás hagyományos bélyegzők. Kis számban vásárolják és többnyire azok a közületek vásárolják, amelyek ritkán használják. Átlagára 1000 Ft/db körül van.

    V. Használt bélyegzők cseréje. A bélyegzőpiacnak lényeges jellemzője a gumi/polimer betét cseréje. Ez akkor merül fel, ha valamely önfestékező bélyegzővel rendelkező tulajdonos - cím/telefonszám/adószám stb. miatt - megváltoztatja a bélyegző nyomatát. Ekkor legtöbb típus esetében elegendő a gumilapot kicserélni a régi házban, amely egyébként 10 évig is meghibásodás nélkül használható.

  • 5)

    Az érintett piacot azok a bélyegző csoportok alkotják, amelyekből a Posta, illetve a Matáv a bélyegző szükségleteit 1999-ben és 2000-ben kielégítette. Ennek alapján az érintett piac az önfestékező bélyegzők és az egyedi készítésű fémkeletbélyegzők piaca.

  • 6)

    A bélyegzőnek, mint a hitelesítés eszközének szerepe az elektronikai gyors fejlődéssel csökkent, azonban az a vállalkozás, amely számára fontos a hiteles megjelenés, a bélyegzőt más termékkel helyettesíteni nem tudja. A postai küldemények feladási időpontjának feltüntetése megköveteli a bélyegzők használatát, azok más termékekkel nem helyettesíthetők, mivel a Posta Rt használatában lévő kézi ill. gépi keletbélyegzőknek meg kell felelniük a lenyomati képre vonatkozó szabványoknak és műszaki előírásoknak, alaki és tartalmi értelemben egyaránt. A bélyegzők a Postánál ezért szigorú alkalmazás-technikai vizsgálatokkal (labor vizsgálat, gyakorlati próbák) kerülnek kiválasztásra. A Matáv a bélyegzőket az aláírások és cégszerűség hitelesítése eszközének tekinti, ezért a bélyegzőt más termékkel helyettesíteni nem tudja.

  • 7)

    Tekintettel arra, hogy a bélyegző készítők az ország egész területére vállalnak megrendeléseket és a gyártáshoz szükséges bélyegző házak is - jelentősebb költségek nélkül - eljuttathatók minden magyar gyártóhoz, a bélyegző termékek forgalma sem szállítási, sem adminisztratív okokból nem korlátozható kisebb földrajzi egységekre, ugyanakkor a piac mérete nem terjeszkedik az országos méreteken túlra. Ezért tehát érintett piacnak az ország egész területét kell tekinteni.

  • 8)

    Az érintett piacon jelenleg 6 jelentősebb vállalkozás foglalkozik különböző önfestékező automata bélyegzőket gyártásával: a Betű-Mix Kft, a Fóty Kft, a Folprint Kft, a Saliber Kft, a Fodor Irodagép Bt és az Eurostamper Kft. A szükséges alkatrészeket (műanyag házakat, gumi/polimer lapokat, festékeket és ragasztókat) márkakereskedőktől szerzik be és a fogyasztók által megrendelt feliratokat gyártják le, építik be. E gyártásmódtól eltér az Eurostamper Kft tevékenysége, amely hazai megrendelés esetén külföldön (Japánban) gyártatja le a terméket és kész termékként szállítja az országba. (Ennek a terméknek a betétje nem cserélhető.) Ezen bélyegzőgyártók mellett az ország minden részén, nagyobb bevásárló központokban stb. működnek kisebb bélyegzőgyártó vállalkozások. Vállalkozásukat könnyíti, hogy elektronikus úton könnyen előállíthatók a feliratok, és a beépítendő gumilap legyártása minimális hely- és költségigényű berendezéssel elvégezhető. A kifejezetten bélyegzőgyártó vállalkozásokon kívül bélyegző-megrendelést számos nyomtatványboltban felvesznek, amely üzletek vagy továbbítják a megrendeléseket a bélyegzőgyártóknak, vagy maguk állítják elő az üzletben.

  • 9)

    A bélyegző gyártók termékeiket viszonteladóknak, vállalkozásoknak, intézményeknek és magánszemélyeknek értékesítik. A végső felhasználó vásárlása nem egyenletes, mivel nem minden esetben a bélyegző elhasználódása teszi szükségessé a beszerzést, hanem például azért, mert a vállalkozás egyes azonosító adatai megváltoztak. A nagyobb felhasználók pályázat útján választják ki a beszállítókat. Így pl. a Matáv szervezeti átalakulás és logo váltás miatt cserélte le önfestékező bélyegzőit, a Posta pedig az alkalmazott postatechnológia korszerűsítésének keretében döntött úgy, hogy a hagyományos fémkeletbélyegzőket folyamatosan kiváltja a korszerű önfestékező termékekkel. Nagy megrendelésekre számíthatnak a bélyegző-gyártók nagyobb vállalkozások összefonódása esetében is. A piacon jelentős vevőknek számítanak a bankok, biztosítótársaságok, postahivatalok, önkormányzatok, ügyvédi irodák, nagyvállalatok, minisztériumok stb, amelyek többnyire egy évre szóló keretszerződést kötnek a szállítóval. Felbecsülhetetlen a kisebb vállalkozások, magánszemélyek megrendelése.

  • 10)

    A Posta bélyegző állományát jelenleg postai fémkeletbélyegzők, önfestékező dátumos bélyegzők, levélbélyegző gépek (nagy-, közepes- és kisteljesítményű) és egyéb típusú bélyegzők (pl. címke helyettesítők, pecsétnyomók) alkotják. Beszerzéseit 3200 postahivatala részére a Beszerzési Igazgatóságán keresztül bonyolítja. Jelenlegi szabályok értelmében 15 millió Ft érték feletti beszerzések esetén Közbeszerzési Törvény alapján, 10 millió Ft fölötti beszerzések esetére pedig belső szabályzat alapján, pályázat útján választja ki szállítópartnereit. Korszerűsítési programjának keretében 1997-1998-ban már tervezte a hagyományos fémkeletbélyegzők önfestékező típusúakkal történő lecserélését, azonban első jelentős beszerzéseit - a pályázatot követően - 1999-ben teljesítette, amelyet követően már csak kisebb volumenű beszerzéseket végzett. 1999-ben 38 millió Ft értékben vásárolt önfestékező bélyegzőket, amely piaci részesedésében meg is mutatkozik, de 1999. előtt és jelen vizsgálat időszakáig 2001-ben nem szerzett be önfestékező bélyegzőket. Az országos forgalomból való részesedése az 1999. évtől eltekintve mindössze 1% körüli.

  • 11)

    A Matáv kizárólag műanyagházas önfestékező bélyegzőket használ különböző alakzatban (kör és hosszú), méretben (pl. 19x58mm, 27x83mm, 35x55mm) és felirattal (pl. "Publikus információ", "Törölve"). Vásárlás esetén pályázati kiírásaik során a bélyegzőket méretük és a feliratok szerint különböztetik meg. A Matáv kizárólag önfestékező bélyegzőtermékeket vásárolt a vizsgált időszakban. 1999-ben pályázatot írt ki egy jelentősebb vásárlására, azonban még e megemelkedett vevői forgalom esetében sem érte el az 1%-os részesedést az országos piacon.

  • 12)

    A bélyegzőkészítés különféle technológiával történhet, azonban a piacra lépésnek sem műszaki, sem jogi sem pénzügyi akadálya nincsen. A nagyobb bélyegzőkészítő vállalkozások (ilyen pl. a Fodor Irodagép Bt, Folprint Kft, Fóty Kft, Betű-Mix Kft, Vésnök Kft) által működtetett gépek 20 millió forintos beruházást is igényelhetnek, amely gépek más munkára nem alkalmasak. Ez a technológia viszonylag nagy szaktudást igényel, azonban a bélyegzőkészítés teljesen automatizálttá válik. Ugyanakkor létezik olyan technológia, amely minimális beruházással és helyigénnyel lehetővé teszi a bélyegző készítését. Egy alacsonyabb kategóriájú új bélyegzőkészítő gép már 300.000 forintért beszerezhető, de nem ritkák az 50 ezer forintért vásárolható használt gépek, amelyek költsége már napi 2-3 bélyegző gyártása esetén is megtérül. Ennek köszönhetően Magyarországon több ezer bélyegzőkészítő található a piacon.

III.

Erőfölény az érintett piacon

  • 13)

    A Versenytanács azt vizsgálta, hogy erőfölényben volt-e az eljárás alá vont két vállalkozás az érintett piacon a vizsgált időszakban, azaz 1997 és 2001 között? A vevő szállítóikkal szembeni erőfölényére lehet következtetni akkor, ha egyidejűleg fennállnak az alábbi feltételek:
    a) a vevő a szállítók együttes eladásából meghatározó részesedéssel bír,
    b) a beszállítóknak nincs lehetőségük a termékeiket más vevőknek eladni,
    c) a szállítók az érintett termék kieső forgalmát más típussal és/vagy termékfajtával kiváltani nem tudják.

  • 14)

    Az eljárás alá vont két vállalkozás részesedése a bélyegzők országos forgalmából a kérdéses időszakban egy százalék körül mozgott, vagyis nem áll fenn a 13) pontban rögzített a) feltétel, mert a két vevő vásárlásai külön-külön és együttesen sem tették ki az eladók együttes szállításainak meghatározó részesedését.

  • 15)

    Bár az erőfölény meglétének megállapításához a 13) pontban említett feltételek mindegyikének egyidejű fennállása kell, a Versenytanács ennek ellenére megvizsgálta, hogy fennállnak-e a b) és a c) pontban rögzített feltételek. A Posta beszállítói közül a ......... működésének eredményességében a bélyegzőgyártásból, illetőleg -eladásból származó bevételnek viszonylag kis súlya van: a teljes árbevételhez viszonyítva az ebből eredő bevétel csak 4-5 százalék körül mozgott a vizsgált időszakban. A bélyegző gyártás nem tartozik a .......... fő tevékenységi körébe. Az .......... szinte kizárólag bélyegzők eladásával foglalkozik. A postai tender megnyerése után a Kft 1999-ben az előző két év átlagos bevételéhez képest több mint tízszeresére tudta növelni az árbevételét, amely 2000-ben ismét a hetedére esett vissza. A Posta részesedése a cég eladásaiban a kiugró évben (1999-ben) több mint 50 százalék volt, amely 2000-re 7 százalék alá esett. A Matáv beszállítói közül a ..........-vel lebonyolított forgalom a Kft teljes bevételeinek 0.5-1 százalékát tette ki a vizsgált időszakban. Az ......... tevékenységi körében a bélyegzőgyártás jelentősége igen csekély: a vizsgált időszakban az ebből származó bevétele az összes árbevételének mindössze egy ezrelékét tette ki. Ebből az egyébként is kis súlyú árbevételből a Matáv vásárlásai csak 10-20 százalékot tettek ki. A ......... Matávval bonyolított bélyegző forgalma 1999-ben volt kiugróan magas egy elnyert tender következtében. A Kft forgalmának 70 százalékát viszonteladóknak értékesíti, a véghasználói vevői között számos nagy vállalat található (pl. a Raiffeisen Bank, a Copy General, a Vodafone, a Főtáv, a K&H Bank, stb.). A Matáv fontos vevő a Kft számára, de a kiugró 1999-es évet követően a vele bonyolított forgalom már az 5 százalékot sem érte el. A Kft viszonteladóinak száma 230, 15 jelentősebb nagyvevővel áll üzleti kapcsolatban, nem számítva az alkalmi kiskereskedőket.

  • 16)

    A két eljárás alá vont vállalat jelentősebb 5 bélyegzőszállítójának előző pontban leírt piaci helyzete alapján a Versenytanács megállapította, hogy 4 cég esetében az eljárás alá vont vállalkozások megrendelései a cégek teljes bevételében nem játszottak számottevő szerepet, ezért azok kieső megrendeléseit gond nélkül helyettesíteni tudják más bélyegző felhasználók megrendeléseivel és/vagy más tevékenységfajtákból származó növekvő bevételekkel. Ezek alapján megállapítható, hogy - egy vállalat kivételével - az eljárás alá vont vállalatok jelentősebb beszállítói esetében nem állnak fenn az erőfölény meglétéhez szükséges 13/b), illetőleg 13/c) feltételek sem.

  • 17)

    Az előző pontban említett, kivételt képező vállalat esetében a vizsgálat azt állapította meg, hogy a cég árbevételének jelentős ingadozása a vizsgált időszakban összefüggésben volt az egyik eljárás alá vont vállalat megrendeléseinek alakulásával. Az Eurostamper Kft helyzete különbözik a többi bélyegzőgyártótól abban, hogy az általa kizárólagosan forgalmazott Xstamper bélyegzők un. mikrocellás technikát használnak, amelynek nincs hazai gyártása. A mikrocellás technológia nem teszi lehetővé a betétek cseréjét, mivel nincsenek ilyen betétek. Ennek következtében a lenyomat feliratának bármilyen megváltozása esetén új bélyegzőt kell rendelni. A megrendeléseket a cég Amerikában (Los Angelesben) veszi fel és továbbítja Japánba. Ennek következtében az Eurostamper lényegesen hosszabb szállítási határidőkkel tud csak dolgozni, miközben a hazai gyártású konkurrensei néhány napos, sőt, esetenként azonnali szállítást is tudnak vállalni. További lényeges különbség az, hogy az Xstamper típusú bélyegzőkkel készült lenyomatok minősége jobb és a termék ára a konkurrensek termékeihez, elsősorban a Colop és a Trodat márkákhoz képest, lényegesen magasabb. Ezeknek a körülményeknek betudhatóan az Xstamper magyarországi piacbevezetését követően nem tudta stabilizálni helyzetét, bár erre az egyik eljárás alá vont vállalat 1999. évi kiugróan magas megrendelése kiváló lehetőséget teremtett. Magyarországon, egyelőre legalábbis, a cserélhető betétekkel felszerelt önfestékező bélyegző típusok jobban keresettek. A Versenytanács mindezek alapján arra következtetett, hogy a szóban forgó bélyegző szállító cég árbevételével ingadozásai mögött az általa forgalmazott termék hazai piacképességének hiánya húzódik meg.

  • 18)

    A 14) pont alapján - de figyelemmel a 15), 16) és a 17) pontokban foglaltakra is - a Versenytanács megállapította, hogy az eljárás alá vont egyik vállalat sem volt vevői erőfölényes helyzetben az érintett piacon.

IV.

Egyéb vonatkozások

  • 19)

    A bejelentő azt kifogásolta, hogy a nagy gazdasági erejű cégek akkor is rákényszeríthetik feltételeiket a gyöngébb pozícióban lévőkre, ha nem egyedüli vevői a beszállítóknak, mert a nagy cégek megrendelései kiemelten fontosak a szállítóknak, ezért azok többet megtesznek az igényeik kielégítésére, mint másoknak. Ezen többletigényeknek azonban - a bejelentő szerint - kell, hogy egy felső határa legyen. Ezzel kapcsolatban a bejelentő annak az elvnek a kimondását kérte, hogy állami tulajdonú vagy állami monopóliummal bíró cég ne köthessen ki olyan fizetési futamidőt, amellyel az állami költségvetést finanszírozza, illetőleg hogy a közbeszerzésekre vonatkozó törvényben foglalt fizetési határidőt az állami tulajdonú vagy az állami monopóliummal bíró cégek közbeszerzéseken kívüli vásárlásoknál is alkalmazzák.

  • 20)

    A versenyfelügyeleti eljárás során bizonyítást nyert, hogy a vevő-eladói viszonyban jelenlévő gazdasági erőbeli lényeges különbségek nem elégségesek annak megállapításához, hogy a nagyobb gazdasági erejű vevő rákényszerítheti feltételeit a hozzá képest sokkal kisebb gazdasági erővel rendelkező eladóra, hacsak az előbbi nincs erőfölényes helyzetben. Ha az érintett piac eladói és vevői oldalról nézve egyaránt versenyző piacnak minősül, akkor egyetlen szereplő sincs olyan helyzetben, hogy akaratát egyoldalúan a piac bármely más szereplőjére kényszerítse. Ebből a szempontból nincs jelentősége annak, hogy a vásárló cég mérete hogyan viszonylik az eladó cég méretéhez. Csak annak van jelentősége, hogy egy cég vásárlásai mekkora hányadát teszik ki az érintett piac teljes bevételeinek. A bélyegzőpiacon nem található olyan vevő, amelynek rendszeres vásárlásai az érintett piac teljes bevételeinek számottevő (az összes eladások egy-két százalékát meghaladó) részét tennék ki. Egy eladó ennek ellenére dönthet úgy, hogy valamelyik vásárlóját kitüntetett figyelemben részesíti, megkülönbözteti a többitől azáltal, hogy többet megtesz az igényei kielégítésére mint másoknak. A megkülönböztetés oka ilyen esetben része a cég üzletpolitikájának, olyan tudatos magatartás, amelyet nem a piac szerkezete kényszerít rá az eladóra. Nincs igaza tehát a bejelentőnek akkor, amikor a nagyvállalatok többletigényeit, beleértve az esetleges hosszabb fizetési határidőt is, úgy aposztrofálja, hogy azokat a nagy gazdasági erejű cégek kényszerítik rá a gyengébb pozícióban lévő eladóra, hiszen egy versenyző piacon nincs olyan szereplő, amelynek erre lehetősége volna. A bejelentő azon állítása sem jogos tehát, amelyben arra hivatkozik, hogy a nagy gazdasági erejű cégek fentebb leírt többletigényeinek kell, hogy egy külsődlegesen meghatározott felső határa legyen. Ezt a felső határt ugyanis magának az eladó cégnek kell meghatározni olymódon, hogy az üzleti elképzeléseivel még összeegyeztethetőnek tartja-e ezeket a többletigényeket (vagyis például a vevő által megszabott hosszabb fizetési határidőt) vagy sem. A versenyző piac szerkezete ugyanis nem egyeztethető össze olyan többletigényekkel, amelyeket a piac többi szereplője nem fogadna el.

  • 21)

    A bejelentő által kifogásolt többletigény a szállítókkal kötendő szerződésekre vonatkozóan túlságosan hosszú fizetési határidők kikötése volt. A Posta a beszállítóival általában 30 napos fizetési határidőben állapodik meg, de esetenként ennél rövidebb fizetési határidőket tartalmazó szerződéseket is kötnek. A Posta ezen gyakorlata megegyezik a nagy vállalatok által követett általános gyakorlattal. A Matáv 1998-tól a szállítóival általában 45 napos fizetési határidőkben állapodik meg, amely lényegesen hosszabb a nagy vállalatok által általában követett gyakorlattal. A Versenytanács ezzel kapcsolatban már megállapította, hogy a bélyegző piac mind a vevői, mind pedig az eladói oldalról nézve versenyző piac. A Matáv üzleti partnerei általában elfogadják ezt a feltételt a szerződéseikben, mert úgy gondolják, hogy még így is megéri nekik a Matávval kötendő üzlet.

  • 22)

    A bejelentő továbbá úgy vélte, hogy az általa vélelmezett túl hosszú fizetési határidő azért tisztességtelen, mert azt állami vállalat, illetőleg olyan vállalat alkalmazza, amely államilag garantált monopol helyzetben van. A bejelentő logikája szerint tehát, ha ugyanezt a gyakorlatot egy nem állami tulajdonú cég, vagy egy olyan cég követné, amely nincs államilag garantált monopol helyzetben, akkor az nem lenne tisztességtelen. A Versenytanács azonban úgy látja, hogy ha a túl hosszú fizetési határidő kikötése tisztességtelen piaci magatartásnak minősülne, akkor ez a minősítés minden hasonló gyakorlatot követő vállalatra nézve érvényesnek kellene lennie függetlenül attól, hogy milyen tulajdonban vagy milyen koncesszió birtokában van. A Versenytanács szerint az üzleti életben szokásostól eltérően hosszú fizetési határidő kikötése egy független üzleti partnerrel kötendő szerződésben önmagában nem tisztességtelen piaci magatartás, csak abban az esetben, ha a partner számára nincs olyan, az adott piacon létező tényleges vagy potenciális alternatíva, amellyel a hosszú fizetési határidőhöz ragaszkodó vevő megrendeléseit megfelelően ki lehet váltani. Ilyen helyzet pedig csak akkor állhat elő, ha a szóban forgó vevő erőfölényes helyzetben van. Ha tehát egy állami tulajdonú vagy állami koncesszió birtokában lévő cég nincs erőfölényben a beszállítóival szemben, akkor az üzleti életben egyébként megszokottnál hosszabb fizetési határidő kikötése éppúgy nem valósít meg tisztességtelen piaci magatartást, mintha ugyanezt egy nem állami tulajdonú cég vagy egy olyan cég teszi, amely nincs birtokában államilag garantált koncessziónak.

  • 23)

    A Versenytanács fent kifejtett álláspontjából az következik, hogy a szokásosnál hosszabb fizetési határidők kikötése önmagában nem törvénybe ütköző magatartás, csak ha erőfölénnyel párosul. Ha a bejelentő - vagy bárki más - úgy véli, hogy a szokásosnál hosszabb fizetési határidők kikötése állami tulajdonú vagy állami koncesszióval rendelkező vállalat esetében önmagában, az erőfölényes helyzettől függetlenül is tisztességtelen, akkor vélelmezheti azt, hogy a kifogásolt magatartás a Tpvt. 2. §-ában foglaltakba ütközik. A Tpvt. 2. §-a ugyanis általános érvénnyel tiltja mindazon gazdasági tevékenységeket, amelyek különösen a versenytársak, a fogyasztók törvényes érdekeit sértik vagy veszélyeztetik, vagy az üzleti tisztesség követelményeibe ütköznek. A Tpvt. 86. §-ának (1) bekezdése alapján azonban az Tpvt. 2-7. §-aiban foglalt rendelkezések megsértése miatti eljárás lefolytatása a bíróság hatáskörébe tartozik.

V.

Eljárási kérdések

  • 24)

    Az eljárás alá vontak kérelmére a Versenytanács határozatát a Tpvt. 74. §-a (1) bekezdése alapján hozta meg.

  • 25)

    A határozatban dőlt betűvel írott szövegrészek a határozat közzétett változatában nem jelennek meg.

  • 26)

    A határozat ellen az eljárás alá vont vállalkozások jogorvoslattal a Tpvt. 83. §-a alapján élhetnek.

Budapest, 2001. augusztus 13.

dr. Bara Zoltán sk. előadó
dr. Bodócsi András sk.
dr. Kállai Mária sk.
Horváth Lászlóné

Kapcsolódó anyagok

CímDátum
Vj-46/2001/132005.11.30.
Vj-46/2001/132004.01.01.