Vj-133/2000/23

Vj-133/2000/23

A Gazdasági Versenyhivatal Versenytanácsa Hajós Imre meghatalmazott által képviselt Dél-Dunántúli Áramszolgáltató Részvénytársaság (7626 Pécs, Rákóczi út 73/b. szám alatti) I. r.,
Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara (7626 Pécs, Majorossy út 36. szám alatti) II. r.,
Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara (7100 Szekszárd, Arany János út 23-25. szám alatti) III. r.,
Kurucz János és Hajós Imre meghatalmazottak által képviselt Somogyi Kereskedelmi és Iparkamara (7400 Kaposvár, Anna u. 6. szám alatti) IV. r.,
Hajós Imre meghatalmazott által képviselt Fejér Megyei Kereskedelmi és Iparkamara (8000 Székesfehérvár, Hosszúsétatér 4-6. szám alatti) V. r.,
Zala Megyei Kereskedelmi és Iparkamara (8900 Zalaegerszeg, Petőfi út 24. szám alatti) VI. r.,
Elektrotechnikai Központi Szövetség (7623 Pécs, Rákóczi út 24-26. szám alatti) VII. r.
kérelmezőnek gazdasági versenyt korlátozó megállapodás tilalma miatt indult eljárás során tartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

határozatot

A Versenytanács az I-II-VII. r., valamint a II-III-IV-V-VI. r. kérelmező által 2000. április 3-án kötött együttműködési szerződéseket a gazdasági versenyt korlátozó megállapodásokra vonatkozó tilalom alól 2002. december 31-ig mentesíti azzal a feltétellel, hogy kamarai felelősségrevonás során a regisztrált vállalkozásokkal szemben figyelmeztetés, annak nyilvánosságra hozatala, hatósági eljárás indítása, a jogszerű tevékenység felfüggesztésére, megszüntetésére irányuló intézkedés alkalmazható szankcióként.

E határozat ellen a kézhezvételtől számított 30 napon belül a kérelmezők a Gazdasági Versenyhivatalnál benyújtható, de a Fővárosi Bírósághoz címzett felülvizsgálat iránti keresettel élhetnek.

Indoklás

A Versenytanács a felek előadása, a csatolt írásbeli bizonyítékok, a Vj-110/1998/27. számú és Vj-192/1999/25. számú határozata, valamint az 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 71. §-a nyomán készült vizsgálati jelentés alapján a következő tényállást megállapította meg:
Az I. r. kérelmező (a továbbiakban: Rt.) a hat hazai áramszolgáltató egyike, amely öt megyére kiterjedően, elsősorban a Dél-Dunántúlt látja el kizárólagos joggal villamosenergiával.
Jogilag szabályozott módon egyebek mellett jogosult és köteles tájékoztatást adni a fogyasztói igények kielégítésének műszaki és gazdasági feltételeiről, s meghatározni a fogyasztási helyek hálózatra kapcsolásának feltételeit. Mivel a villamosenergiaszolgáltatás-vételezés fokozottan veszélyes, az Rt. - a többi áramszolgáltatóhoz hasonlóan - az üzembiztonság, életvédelem, stb. érdekében e folyamatot ellenőrzése alatt tartja, kezdve az új fogyasztói berendezések tervezett bekapcsolásától a tényleges vételezés megkezdéséig. Ide kell érteni a fogyasztói és/vagy áramszolgáltatói méretlen vezetékhálózat és a mérőhely fogyasztót terhelő kiépítését is. Az Rt. az elvégzett munkát csak akkor veszi át, s az elosztóhálózatra való fogyasztói rácsatlakozást csak akkor engedélyezi, ha előírásai szerint az kifogástalan.

A hazai áramszolgáltatók egymáshoz többé-kevésbé hasonló vagy azonos, de saját kialakított rendben nyújtják szolgáltatásukat az egyébként nem kötelező jellegű, de irányadónak tartott szabványelőírások követésével.
A közelmúltban az ELMÜ Rt., valamint az ÉDÁSZ Rt., karöltve az ellátási területükön működő érdekképviseletekkel, kidolgozta az elektromosipari szakvállalkozók nyilvántartásbavételével járó minősítési rendszerét. A rendszer versenyjogi megítélését tartalmazza - szükségképpen az ügyek egyedi vonásait is tükröző - a Vj-110/1998/27. és a Vj-192/1999/25. számú versenytanácsi határozat. Az Rt. ezt az úgynevezett regisztrációs rendszert 2000. január 1-én, illetve április 1-én maga is hatályba léptette a fogyasztók szélesebb körű és magasabb színvonalú kiszolgálását célként kinyilvánító 2/2000. számú Ügyvezető igazgatói utasításában. A cél elérése érdekében az Rt. a közcélú kisfeszültségű elosztóhálózatra kapcsolódó új és meglévő fogyasztási helyek létesítésének, kialakításának, felújításának feltételeit újraszabályozta. Ennek megfelelően, értelemszerűen különbséget téve az egyéni- és a társas vállalkozások jellemzői között, előírta számukra az erősáramú villamos-szakképzettséggel való rendelkezésen túlmenően, legalább a szakirányú mestervizsga meglétét. Az ekkénti szakképzettséggel rendelkező vállalkozások a megjelölt munkák elvégzésének lehetőségéhez a kérdőíves előminősítést követő költségtérítéses tanfolyami részvétel és vizsga letétele után juthatnak; ugyanis nyilvántartásba kerülnek, s az Rt. vagy a fogyasztó megrendelése alapján az Rt-nél engedélyezett anyagok felhasználásával elvégezhetik a munkálatokat.
A fogyasztó érdekkörébe tartozó megrendelésnek nemcsak regisztrált vállalkozás tehet eleget - akár az Rt. rendszerétől idegen anyagok felhasználásával -, hanem más is, ha a munkavégzés minősége az elosztóhálózatra való csatlakozásnak nem akadálya. Ez esetben azonban a berendezés felülvizsgálata és hálózatra kapcsolása után a berendezés a fogyasztó tulajdonában és kezelésében marad, mert az Rt. nem felkészült - tőle nem is várható el -, hogy rendszeridegen anyagfelhasználással készült berendezések karbantartását, stb. is tevékenységi körébe vonja. Az Rt. területén az nem jellemző, hogy nem regisztrált vállalkozás munkavégzése során az Rt-nél rendszeresített anyagokat, eljárásokat alkalmazzon, mert az ilyetén ismeretek megszerzése a regisztrációval kapcsolatos oktatáshoz fűződik elsősorban.
A regisztrációs rendszer nem zárt, a szolgáltató a működési területén kívül szerzett regisztrálást is elismeri.
Az Rt. - akárcsak versenytársai - regisztrációs rendszerét nem egyedül működteti. 2000. április 3-án együttműködési megállapodást kötött a II. és VII. r. kérelmezővel, amelyhez egyidejűleg csatlakozott egy, a II. r. kérelmezővel kötött másik együttműködési megállapodással a III., a IV., az V. és a VI. r. kérelmező is, mint az Rt. területén működő érdekképviselet. Igy a két megállapodás egységes egészet alkot, s együttműködést teremt az Rt. teljes szolgáltatási területén az Rt. és a Megyei Kereskedelmi és Iparkamarák (II-VI. r. kérelmező), valamint a kamarákban pártoló tagként résztvevő szakmai szövetség (VII. r. kérelmező) között a regisztrációs rendszer gyakorlatát illetően.
Ez a gyakorlat két elemet foglal magában: egyrészt az ismertetett regisztrációs rendszert, másrészt a regisztrált vállalkozások rendszeren belüli felelősségre vonhatóságát.
Megállapodás szerint a II. r. kérelmező rendszergazdaként gondoskodik a regisztrációs rendszerről, szükség szerint ad felvilágosítást, vezeti a nyilvántartást, szervezi az oktatást, stb. Az Rt. feladata a tananyag biztosítás, a vizsgabizottsági részvétel, a szakmai tájékoztatás, stb.
A regisztrált gazdálkodó szervezetek kamarai etikai vétségként szankcionálható felelősségrevonási rendje még a kötelező kamarai tagság 2000. november 1-jei megszűnése előtt alakult ki, miután a regisztrációs rendszerben való részvétel egyik feltétele a kamarai tagság volt, s a kötelező tagság miatt az összes regisztrált gazdálkodó szervezet felett az illetékes kamarai etikai bizottság gyakorolhatott fegyelmi jogkört. A kötelező kamarai tagság megszűnésével az egyöntetű kamarai felelősségre vonhatóság megszűnt, amit a kérelmező felek úgy próbálták helyreállítani, hogy a nem kamarai vagy szakmai szövetségi tag külön nyilatkozattal köteles alávetni magát a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Etikai Kódexében foglaltaknak. Az alávetés kamarai tagságot nem keletkeztet, csupán arra hivatott, hogy a nem tag regisztrált vállalkozások azonos elbírálását biztosítsa a kamarai, szövetségi tagokkal.
Kamarai és szövetségi tagok esetében külön alávetésre nincs szükség, mert a tagság szükségszerűen az etikai vétségért való kamarai felelősségre vonhatósággal is jár. A megállapodásban résztvevő II-VI. r. kérelmező az illetékességből hozzátartozó ügyekben a fentebbi Etikai Kódex szankcióit alkalmazhatja, nevezetesen

  • -

    figyelmeztetés,

  • -

    a figyelmeztetés nyilvánosságra hozatala,

  • -

    kamarai szolgáltatások, kedvezmények átmeneti vagy végleges eltiltása (ugyanis nem kamarai tagok ellenérték fejében, a tagok ingyenesen szolgáltatásokban részesülhetnek),

  • -

    hatósági eljárás kezdeményezése (büntető, versenyfelügyeleti, stb.),

  • -

    a tevékenység gyakorlásának felfüggesztése érdekében eljárás kezdeményezés az illetékes cégbíróságnál, önkormányzatnál.

Az elektromosipari szaknyilvántartási rendszerhez hasonló a gázszolgáltatásban már működik, de nem megállapodás, hanem jogilag szabályozott rend szerint, miután a gázszolgáltatásról szóló 1994. évi XLI. törvény felhatalmazta a minisztert az idevonatkozó 51/1998. (VII. 3.) IKIM rendelet megalkotására. Az e rendeletet 2000. november 1-én felváltó 26/2000. (VII. 28.) GM rendelet a gázszerelők nyilvántartását a gazdasági kamaráktól a Gazdasági Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalához telepítette. A villamosenergia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. törvény ilyen felhatalmazást nem tartalmaz, ezért hasonló miniszteri rendelet kiadására törvénymódosítás nélkül nincs lehetőség, s erre eddig még nem került sor.

A felek a Gazdasági Versenyhivatalhoz benyújtott vagylagos kérelmükben annak megállapítását kérték (Tpvt. 18. §), hogy 2000. április 3-án kötött megállapodásaik nem minősülnek versenykorlátozónak (Tpvt. 11. §), nem esnek tilalom alá (Tpvt. 12. §) mindezek hiányában pedig mentesíthetők a gazdasági versenyt korlátozó megállapodásokra vonatkozó versenyjogi tilalom alól (Tpvt. 17. §).

A mentesítésre vonatkozó kérelem alapos.

A megállapodásokkal érintett piac (Tpvt. 14. §) az Rt. szolgáltatási területén a szolgáltatói kisfeszültségű vezetéken végezhető, valamint a fogyasztói mérőhelyek kialakításával kapcsolatos szerelési munkálatok piaca. E piacon megrendelők a fogyasztók, akik csak meghatározott követelményeket teljesítő elektromosipari gazdálkodó szervezetek közül választhatják ki a lehetséges munkavégzőket. Az elektromos szakvállalkozók pedig az érintett piacra a korábbiakhoz képest nehezített korlátokkal léphetnek, illetve e piacról kiszorulhatnak és e piachoz kapcsolódó, de attól elhatárolható eletromosipari piacon csak olyan munkát vállalhatnak és végezhetnek el jogszerűen, amihez az Rt. hozzájárulása, engedélyezése, átvétele nem szükséges. Meg kell elégedniük ezáltal a mért vezetéken adódó munkálatokkal, amellett, hogy elesnek az Rt. közreműködéséhez kötött és azon kívül eső munkálatok együttes elvállalásától és elvégezhetőségétől. Az érintett piac ekkénti működése felett elsősorban az Rt. az, amely a kizárólagos szolgáltatói volta, valamint a villamosenergia-szolgáltatás, mint veszélyes üzem miatt befolyást gyakorol, amiben az érdekképviseletek a regisztrációs rendszer működtetésével segédkeznek. Ezért a hivatkozott megállapodások versenykorlátozóak, sértik a fogyasztók választási szabadságát és akadályokat állítanak a gazdálkodó szervezetek piacralépése és piaci szereplése elé (Tpvt. 11. § d) és f) pont).
A megállapodások csekély jelentősége a Tpvt. 13. §-ában írt feltételek fennállása szempontjából az adott esetben értelmezhetetlenek, hiszen az érintett piacon a felek nem szereplők.
r Ugyanakkor a kérelmezők az érintett piac szereplői számára kikerülhetetlenek, amiértis az együttesen értékelendő két megállapodás a Tpvt. 12. § a) pontja szerint nem csekély jelentőségű, azaz tilalom alá esik.

Ellenben a korábbi ügyek versenyjogi megoldásához hasonlóan a mentesítésnek nem volt akadálya, azonban határozott időre és feltétel szabásával.
A Tpvt. 17. §-a alapján a Gazdasági Versenyhivatal egyedi kérelem alapján mentesíti a gazdasági versenyt korlátozó megállapodást, ha a 17. § (1) bekezdés a)-d) pontjában rögzített feltételek együtthatóan teljesülnek. A jelen ügyben is megállapítható volt, hogy a megállapodások hozzájárulnak a forgalmazás ésszerűbb megszervezéséhez, mert a fogyasztói tájékoztatásnak a kamarákon, a szolgáltatón keresztül szervezett rendje van, s így a fogyasztók ismeretszerzése a regisztrált vállalkozásokról biztosított. A minősített és nyilvántartott vállalkozások pedig remélhetően a velük kötött vállalkozási szerződéseket szerződésszerűen teljesítik, hogy a fogyasztók az I. r. kérelmező elvárt feltételeit kielégítő munkálatokat adhassanak át a szolgáltatónak. A munkavégzési minőség javul, hiszen a vállalkozások folyamatos továbbképzése szervezettebb, ami a műszaki fejlődést szolgálja.
Az érintett piacra való belépés és a fokozott szakmai követelmények miatt az ottani vállalkozói szereplés megnehezülése a szakképzettséggel amúgy is rendelkező vállalkozások részére aránytalan többletterhet nem jelent, összehasonlítva azzal a remélt előnnyel, amelyet a szolgáltatási színvonal emelkedése jelent.
A mentesített megállapodások nem zárják ki a versenyt az érintett szolgáltatás vonatkozásában, mert az fennmarad a szaknyilvántartásba kerülő vállalkozások között.

A Tpvt. 17. § (2) bekezdés szerint a Gazdasági Versenyhivatalt megilleti az a jog, hogy a mentesítést határidőhöz és feltételhez kösse. A Versenytanács a jelen ügyben mindkét törvényi lehetőséggel élt.
A megállapodások mentesítését azért adta meg határozott időre, mert a gázszerelői nyilvántartásra vonatkozó fentebbi jogi változások a Versenytanács Vj-110/1998/27. számú határozatában is rögzített, az elektromosipari szaknyilvántartás tekintetében is a jogi szabályozás szükségességére vonatkozó álláspontját erősítette. Ezen kívül - bár az előírás alkalmazása még nem kötelező - a 2001. február 1-én hatálybalépő, a Tpvt-t módosító 2000. évi CXXXVIII. törvény 6. § (1) bekezdése szerint a mentesítés időtartamát meg kell határozni.

A határozott idő elteltével a mentesítés megszűnik. A kérelmezők az időközbeni jogi szabályozás függvényében kérhetnek ismételten mentesítést új versenyfelügyeleti eljárás indításával, illetve a hivatal mérlegelése szerint hivatali eljárás keretében (Tpvt. 70. § (1) bekezdés) kérheti számon a kérelem újbóli előterjesztésének hiányát.

A Versenytanács egyetért azzal a kérelmezői szándékkal, amely a kötelező kamarai tagság helyreállítása nélkül, függetlenül a kamarai, a szövetkezeti tagság létezésétől, megkülönböztetésmentesen akarja megoldani a kamarai szankcionálási rendszeren nyugvó vállalkozói felelősségrevonást. E szándékot csorbítja, hogy az alkalmazható szankciók nem mindegyike sújtja azonosan a regisztrált vállalkozásokat. Igy például a figyelmeztetésnél közömbös, hogy a figyelmeztetett vállalkozás rendelkezik-e tagsággal vagy sem. Azonban a kamarai kedvezmények, szolgáltatás megvonások, mint elvileg alkalmazható magatartási következmények, különbözőképpen érintik a tag, illetve nem tag vállalkozásokat, hiszen a különbségtétel eleve adott a tagság tényénél fogva.
A határozati rendelkezés következménye, hogy a mentesítés hatálya alatt a II-VI. r. kérelmező a versenytanácsi határozat visszavonásának (Tpvt. 19. § (1) bekezdés) fenyegetettségével csak azokat a szankciókat alkalmazhatja, amelyeket a Versenytanács megjelölt. Az e körön kívül eső szankció alkalmazására csak akkor van mód, ha ahhoz a Gazdasági Versenyhivatal hozzájárulását adja.

A megállapodásokat mentesítő határozat hatálya visszahat a megállapodások 2000. április 3-i megkötésének időpontjára (Tpvt. 17. § (3) bekezdés).

A kérelmezők Tpvt. szerinti határozat elleni jogorvoslati jogát a 83. § biztosítja.

Budapest, 2001. január 25.

dr. Kállai Mária sk. előadó
dr. Györffy István sk.
Fógel Jánosné dr. sk.
Ágoston Marika