Döntések > Bírósági döntések Vj szám alapján > Bírósági döntések 1994

Vj-185/1994

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv. II. 39. 126/2004/7. szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Sara Lee Hungary Kávé és Tea Kereskedelmi Kft. (korábban: Douwe Egberts Compack Kft.) (Budapest) I.r., Eduscho Trade Kft. (Budapest) II.r., Kraft Foods Hungária Kft. (Budapest) III.r., Tchibo Hungária Kft. (Budaörs) IV.r., Nestlé Hungária Kft. (Budapest) V.r., a Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) alperes ellen versenyhatározat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Bíróságon 13.K.32.444/2002/3. számon megindított és a Fővárosi Ítélőtábla által 2004. január 28. napján kelt 2.Kf.27.212/2003/17. számú jogerős ítélettel befejezett perben, a jogerős ítélet ellen az I.r. felperes részéről 11. sorszám alatt, a II.r. felperes részéről 9. sorszám alatt, a III.r. felperes részéről 10. sorszám alatt, az V.r. felperes részéről 12. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelmek folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

ítéletet

A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Ítélőtábla 2.Kf.27.212/2003/17. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I., II., III. és V.r. felpereseknek fejenként 300.000 (háromszázezer) forint másodfokú, 200.000 (kettőszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt fellebbezési és felülvizsgálati illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

Indokolás

A felperesek által 1994. június 15-e és október 1-je között a pörkölt kávé fogyasztói árának három ízben történő emelése kapcsán az alperes a hivatalból indított eljárásban az 1994. december 21-én kelt Vj-185/1994/25. számú határozatával megállapította, hogy a kávépiac meghatározó részét birtokló öt felperes - a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény (továbbiakban: Vtv.) 14.§ (1)-(2) bekezdésébe ütközően - összehangolt magatartást tanúsított. A versenyjogsértés miatt az I.r-vel szemben 160.000.000 forint, a II.r-vel szemben 88.000.000 forint, a III.r-vel szemben 44.000.000 forint, IV.r-vel szemben 36.000.000. forint, az V.r-vel szemben 60.000.000 forint bírságot szabott ki.

A felperesek keresetet nyújtottak be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. Az elsőfokú bíróság szakértőként kirendelte azt a Pénzügykutató Rt.-t, amely a II. felperes megbízásából korábban az ügyben magánszakvéleményt adott. Az elsőfokú bíróság a szakértői véleményt nem fogadta el, az alperes határozatát a jogsértés megállapítása körében jogszerűnek ítélte, ezért a jogsértés hiányára alapított keresetet elutasította, a bírság mérséklésére irányuló kereseteknek helyt adott, és a bírságok összegét mérsékelte.

A felperesek részéről benyújtott fellebbezés folytán eljárt Legfelsőbb Bíróság, mint másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében helybenhagyta.

A felperesek felülvizsgálati kérelmére a Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság Kfv.X.39.119/2002/7. számú végzésével a másodfokú bíróság ítéletét és az elsőfokú bíróság ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

A felülvizsgálati bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság - és a másodfokú bíróság is - a bizonyítékok értékelésére vonatkozó és a szakértői bizonyítással kapcsolatos szabályokat megsértette, az eljárási szabálysértések az ügy érdemére is kihatottak. Az elsőfokú bíróság nem indokolta meg, hogy miért mellőzte a szakértői véleményben foglaltakat, milyen bizonyítékok alapján találta jogszerűnek az azzal ellentétes alperesi határozatot. A szakértői vélemény abban az esetben mellőzhető, ha azt kétségtelen tények támasztják alá. Ilyen tények hiányában a Pp. 182.§ (3) bekezdése szerint kell eljárni, ezt azonban mind az elsőfokú-, mind a másodfokú bíróság elmulasztotta. Az új eljárásra adott útmutatásában a Legfelsőbb Bíróság előírta, hogy szükség szerint a szakértőt szakvéleményének további kiegészítésére kell felhívni, illetve a Pp. 182.§ (3) bekezdése alapján az ott írt feltételek esetén másik szakértő kirendelésére kerülhet sor, továbbá az ítéletben részletesen indokolni kell, hogy a bíróság a szakvéleményben foglaltakat milyen tények, körülmények eltérő értékelése miatt nem fogadja el.

A megismételt eljárás során a felek bizonyítási indítvánnyal nem éltek és az elsőfokú bíróság a szakértői véleményt ítélkezése alapjául elfogadva az alperes határozatát hatályon kívül helyezte. Ítélete indokolása szerint az alapeljárásban beszerzett szakértői vélemény nem támasztotta alá a Vtv. 14.§ (1) bekezdésében foglalt jogsértés elkövetését. A szakértői vélemény szerint a magyar kávépiac oligopol piac, amelyen a piaci szereplők egymástól kölcsönös függőségben vannak. Az alperes által hivatkozott közvetett bizonyítékokból az összehangolt magatartás megvalósítására nem vonható le megalapozott következtetés, mert a felperesek magatartásának megvolt a racionális indoka, 1994. évben, a nyerskávé beszerzési árának kirívó emelkedése - mint objektív ok - a piac szereplőit párhuzamos magatartás tanúsítására késztette. Az üzleti lépések tudatos összehangolása nélkül is lehetséges volt az egymástól függetlenül meghozott döntések alapján az azonos vagy hasonló magatartás tanúsítása. Az egyeztetett magatartás ellen szóltak olyan körülmények is, amelyeket összehangolt magatartás esetén a felperesek nem követtek volna el. Az elsőfokú bíróság a szakértői vélemény elfogadását azzal is indokolta, hogy a perben nem merült fel a szakértői véleménytől "nagyobb bizonyító" erejű olyan bizonyíték, amely az alperes megállapításait alátámasztotta volna.

Az alperes fellebbezése és a II.r. felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság minden további bizonyítást mellőzve az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, - mert az alperes fellebbezését részben alaposnak ítélte -, az alperes határozatát részben megváltoztatta és a kiszabott bírság összegét I.r. felperessel szemben 110.000.000 forintra, II.r. felperessel szemben 60.000.000 forintra, III.r. felperessel szemben 30.000.000 forintra, IV.r. felperessel szemben 20.000.000 forintra, V.r. felperessel szemben 40.000.000 forintra mérsékelte, az ezt meghaladó kereseteket elutasította. A II.r. felperes csatlakozó fellebbezését alaptalannak találta, mert a jogvitát a megismételt eljárásban is a Vtv. rendelkezései alapján kellett elbírálni.

Az ítélet indokolása szerint a másodfokú bíróság a perszakértő szakvéleményét aggályosnak tekintette amiatt, hogy a szakértő a II.r. felperes megbízásából magánszakértőként eljárt és magánszakvéleményt adott. Az elsőfokú bíróság tévesen hivatkozott arra, hogy egyéb bizonyítási indítvány hiányában a szakértői vélemény elfogadható, ha a perben nem merül fel olyan, a szakértői véleménynél nagyobb bizonyító erejű bizonyíték, amely az alperesi megállapításokat alátámasztja. A szakvélemény elfogadásának indoka csak az lehet, ha azt a bíróság az egyéb peradatokkal, köztük a közigazgatási határozattal egybevetve értékeli és ilyen értékelés után azt aggálytalannak és meggyőzőnek tekinti.

A másodfokú bíróság elfogadta, hogy összehangolt magatartás közvetett bizonyítékok alapján is megállapítható. Az összehangolt magatartás megállapítására akkor kerülhet sor, ha életszerű vállalkozói magatartást feltételezve nem jöhetett volna létre az adott állapot. Az oligopol piacon megvalósulhat mind a párhuzamos, mind az összehangolt magatartás, a piac jellege egyik magatartás magvalósítását sem zárja ki.

A másodfokú bíróság nem látta bizonyítottnak a szakértői vélemény megállapításaival ellentétben, hogy a felperesek párhuzamos magatartást tanúsítottak. Álláspontja szerint az alperes helytállóan értékelte az összehangolt piaci magatartás közvetett bizonyítékaként az áremelések egységességét, a különböző minőségű és árfekvésű kávék árának azonos tendenciájú emelését, a nagyfokú azonosságot mutató vevői értesítéseket, a reklámra fordított költségek egyöntetű, bár nem azonos értékű emelését. Az egymást követően közel azonos mértékben megvalósított áremeléseket sem a külső piaci kényszer, sem a felperesek eltérő gazdasági mutatói, tulajdonságai nem indokolták. Az áremelés gazdaságilag indokolt volta nem zárja ki egyéb bizonyítékok tükrében a magatartások összehangoltságának megállapítását. A jogkérdés megítélésével kapcsolatos szakértői megállapításokat a másodfokú bíróság nem fogadta el, mert álláspontja szerint jogkérdésben a bíróságnak kell állást foglalnia. További bizonyítékként értékelte azt a cégbírósági iratokból szerzett hivatalos tudomását, mely szerint az I.r. és a III.r. felperesnek közel egy évig ugyanaz a személy volt az ügyvezetője, ennek folytán köztük belső összefonódás volt. A bizonyítékok összességét akként értékelte, hogy azok a szakértői véleménnyel ellentétben az alperesi határozat megállapításait támasztják alá, a felperesek magatartása összehangolt piaci magatartás volt a vizsgált időszakban, mert magatartásuk objektíve alkalmas volt átmenetileg a verseny kizárására, korlátozására. A bírság mérséklésével kapcsolatos kereseteket megalapozottnak találta.

A jogerős ítélet ellen az I.r., II.r., III.r. és V.r. felperesek felülvizsgálati kérelmet nyújtottak be. Kérték a jogerős ítélet megváltoztatását, az elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodlagosan kérték a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet a Pp.3.§ (3) és (6) bekezdésébe, a 163.§ (3) bekezdésébe, a 164.§ (1) bekezdésébe, a 166.§ (1) bekezdésébe, a 177.§ (1) bekezdésébe, a 182.§ (3) bekezdésébe, a 206.§ (1) bekezdésébe, a 221.§ (1) bekezdésébe és a Vtv. 14.§ (1) és (2) bekezdésébe ütközik. Álláspontjuk szerint a másodfokú bíróságnak a cégiratokból szerzett adatokat a tárgyaláson a felekkel ismertetni kellett volna, arra a feleket nyilatkoztatni kellett volna, mert a hivatalos tudomásból szerzett adattal szemben is helye van ellenbizonyításnak. Ezt a másodfokú bíróság elmulasztotta, csak az ítélet kihirdetésekor értesültek a másodfokú bíróság ezzel kapcsolatos álláspontjáról. Állították, hogy az I.r. ügyvezetőjének munkahelyváltása nem eredményezhetett belső összefonódását sem a III.r. felperessel, sem a többi felperessel. A másodfokú bíróság a cégiratokból helytelenül vont következtetést az I.r. és a III.r. felperesnél egyidejűleg betöltött ügyvezetői pozícióra, belső összefonódásra. A másodfokú bíróság - megszegve a Legfelsőbb Bíróság új eljárásra adott útmutatását - a szakértőt véleménye kiegészítésére nem hívta fel, de másik szakértőt sem rendelt ki. Álláspontjuk szerint a perbeli szakvélemény mellőzése jogsértő volt, különösen, hogy a másodfokú bíróság a bizonyítási teher szabályát tévesen értelmezte, a mellőzés indokait nem tárta fel, a bizonyítékokat tévesen értékelte. A bizonyítási kötelezettségüknek szakértői bizonyítás útján tettek eleget. A másodfokú bíróság tévesen értékelte a szakvélemény végkövetkeztetését jogkérdésben való állásfoglalásnak. A másodfokú bíróság a jogkérdésben téves következtetésre jutott, mert a felperesek párhuzamos magatartása a kávépiac természeti, technikai, gazdasági jellegzetességeiből következett. Az áremelkedésekre külső kényszerítő tényezők miatt került sor, ezért azok szükséges és racionális lépések voltak. Mivel magatartásuknak racionális magyarázata volt, ezért magatartásuk nem lehetett összehangolt. Kifogásolták valamennyien, hogy a másodfokú bíróság úgy hozta meg a döntését, hogy teljes mértékben mellőzte a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozott döntésében az új eljárásra előírt útmutatásokat, amelyeket szükség esetére a szakértői vélemény kiegészítésére, illetve a Pp. 182.§ (3) bekezdésében foglalt esetben az újabb szakvélemény beszerzésére előírt.

A felperesek a felülvizsgálati kérelmüket a Pp. 270.§ (2) bekezdés b) pont ba) alpontjára alapították. Az alábbi elvi jogkérdésekben kérték a Legfelsőbb Bíróság döntését:

  • -

    szakvéleménnyel szemben milyen feltételek mellett hozható ellentétes döntés, bizonyítékként az alperesi határozat értékelhető-e;

  • -

    a Vtv. 14.§ (1) bekezdésébe foglalt jogsértés közvetett bizonyítékok alapján megállapítható-e;

  • -

    a Legfelsőbb Bíróság új eljárásra adott útmutatásától a megismételt eljárásban eljáró bíróság eltérhet-e, s ha igen milyen feltételek bekövetkezése esetén;

  • -

    az ítélet alapítható-e olyan hivatalos tudomással szerzett tényre, amelyre vonatkozóan a bíróság az ítélete hozatala előtt a feleket nem nyilatkoztatta, azzal szemben ellenbizonyítással nem élhettek.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte korábbi nyilatkozatai alapján. Hangsúlyozta, hogy az összehangolt magatartás közvetett bizonyítékok alapján is megállapítható, utalt az Európai Bíróság joggyakorlatára. A bíróság a bizonyítási eljárás értékelése során a határozatban foglalt szakmai megállapításokat, tényeket veti össze a szakvéleményben foglaltakkal. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság helyesen döntötte el a jogvitát.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást a Kfv.2. számú végzésével elrendelte.

Az I.r.,II.r.,III.r.,V.r. felperes felülvizsgálati kérelme alapos.

A Legfelsőbb Bíróság elsődlegesen az eljárási szabálysértések körében felvetett elvi jelentőségű jogkérdésekben foglalt állást.

A Legfelsőbb Bíróságnak a megismételt eljárásban is cselekmény elkövetésekor hatályban volt Vtv. rendelkezései alapján kellett állást foglalnia abban, hogy a Vtv.14.§ (1)-(2) bekezdésében foglalt jogsértés megvalósult-e. A Vtv.14.§ (1)-(2) bekezdései által tilalmazott összehangolt magatartás megállapítása - ahogy azt a másodfokú bíróság helyesen kifejtette - nemcsak közvetlen bizonyítékon alapulhat, hanem közvetett bizonyítékok is alkalmasak lehetnek a versenyjogsértés bizonyítására. Hasonlóan foglalt állást a magánszakértő is (magánszakvélemény 18.oldal 4.pont), de az európai bíróság gyakorlata is ezt támasztja alá (pl. ICI vs. Bizottság ügy, Woodpulp ügy, Dyestuffs ügy).

Az alperesi határozat jogsértését a Pp.164.§ (1) bekezdéséből következően a határozat felülvizsgálatát kérő felperesek voltak kötelesek bizonyítani. E bizonyítási kötelezettségüknek a Pp.166.§ (1) bekezdése és 177.§ (1) bekezdése alapján - szakkérdésről lévén szó - szakértői bizonyítás útján, szakértői vélemény beszerzésével tudtak eleget tenni. Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor ítélete 13. oldal első bekezdésében azt állapította meg, hogy a felperesek csak állították, de nem bizonyították az alperesi határozat jogsértő voltát - azaz bizonyítási kötelezettségüknek nem tettek eleget. A szakértői vélemény a felperesek állítását támasztotta alá, így a felperesek ezzel a bizonyítási eszközzel bizonyítási kötelezettségüket teljesítették. A bizonyítékok értékelése nem a bizonyítási teher körébe tartozó kérdés.

Amennyiben a bíróság a szakértői véleményt aggályosnak, ellentmondónak, hiányosnak találja, úgy a Pp.182.§ (3) bekezdése és a Legfelsőbb Bíróság 1/1981.BKT-PKT-GKT állásfoglalása szerint kell eljárnia. A szakértői vélemény figyelembe vétele akkor mellőzhető, ha a szakvélemény hiányosságai, hibái nem voltak orvosolhatók, vagy az nem vezetett eredményre és a szakvélemény mellőzését megalapozott, kétségtelen tények támasztják alá.

A bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékokat a Pp.206.§ (1) bekezdése alapján egybevetve, összességükben értékeli, meggyőződése alapján bírálja el. A másodfokú bíróság álláspontjával szemben az alperes - bár a versenyjogi kérdésekben szakmai hatóság - határozata nem bizonyíték, hanem a felülvizsgálat tárgya. Bizonyítékként az alperes által feltárt tények, adatok, okiratok, iratok, azaz a határozat alapjául szolgáló dokumentumok vehetők figyelembe. Tévesen állapította meg ezért a másodfokú bíróság az ítélete 11. oldal első bekezdésében, hogy a szakértői vélemény elfogadásáról a szakvélemény és a peradatok (közigazgatási határozat) összevetése után kell határozni. A másodfokú bíróság abban helytállóan foglalt állást, hogy az elsőfokú bíróság tévedett, amikor a szakvéleményt azért találta elfogadhatónak, mert nem volt a szakvéleménynél nagyobb bizonyító erejű más bizonyíték az alperesi álláspont alátámasztására.

A Pp.275/A.§ (3) bekezdése alapján a felülvizsgálati bíróság az új eljárásra vonatkozóan kötelező utasításokat adhat. Az új eljárásra adott útmutatásban foglaltak kötik az alsóbb fokú, új eljárásban eljáró bíróságokat. A másodfokú bíróság a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság új eljárásra adott útmutatásának nem tett eleget. A szakértői vélemény figyelembevételét a Pp.182.§ (3) bekezdésében foglalt előírás megsértésével mellőzte, a szakértőt a szakvélemény kiegészítésére nem hívta fel, de másik szakértő kirendelésének szükségességéről, az általa sikertelennek ítélt bizonyítás következményéről a Pp.3.§ (3) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettsége körében nem figyelmeztette a feleket, továbbá a szakvéleménytől eltérő álláspontját nem olyan kétséget kizáró tényekre alapította, amelyek a szakértői megállapításokat cáfolták volna, ezért ítélete indokolása - a Pp.221.§ (1) bekezdésébe ütközően - hiányos.

A másodfokú bíróság a Pp.163.§ (3) bekezdését megsértve, a cégbírósági iratokra alapított hivatalos tudomása körében az abból szerzett információiból vont következtetéséről a feleket nem tájékoztatta, a feleket nem nyilatkoztatta, így nem tisztázta, hogy az I.r. és III.r. felperesek esetében ugyanaz az a személy töltötte-e be közel egy évig a ügyvezetői állást és ennek kapcsán "belső összefonódás" valóban megállapítható-e, vagy csak olyan ügyvezető váltás történt-e, amelyet a cégbíróság felé időben nem jeleztek. A bíróság a tényállás tisztázásához felhasználhat minden bizonyítékot a Pp.3.§ (5) bekezdése alapján, de a bizonyítékként felhasznált dokumentumokat (cégiratokat) a felek elé kell tárnia és módot kell adnia arra, hogy azzal szemben ellenbizonyítással éljenek. A Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróságnak a cégiratokból szerzett hivatalos tudomásra alapított következtetését nem találta megalapozottnak. Az I.r. és III.r. felperesek elismerték az ügyvezető munkahelyváltásának tényét, de tagadták, hogy ugyanaz az ügyvezető egyidejűleg és hosszabb ideig mindkét helyen vezető tisztséget töltött volna be, emiatt belső összefonódás volt köztük. A magánszakvélemény 34. oldal első bekezdése is ismerteti a munkahelyváltás tényét, de abból összefonódásra nem von le következtetést. A cégiratok nem elégségesek annak megállapításához, hogy az érintett cégek között ez okból "bennfentes kapcsolat" állt fenn.

A Legfelsőbb Bíróság az anyagi jogsértés körében a következő megállapításokra jutott.
A másodfokú bíróság helytállóan utalt arra, hogy jogkérdésben a bíróságnak kell állást foglalnia, jogkérdés eldöntésére szakértő nem rendelhető ki, jogkérdésben a szakértő nem alakíthat ki véleményt. Azonban a jogkérdésben való döntéshez sok esetben előzetesen a szakkérdések tisztázása szükséges, amelyhez a bíróság szakértőt vesz igénybe. A szakértő szakkérdésekre ad választ, a végkövetkeztetése azért, mert az jogkérdéshez kapcsolódik, nem hagyható figyelmen kívül csak abból az okból, hogy a jogkérdés eldöntése bírósági hatáskörbe tartozik. A másodfokú bíróság ezért jogsértően mellőzte szakértői vélemény végkövetkeztetéseit döntése meghozatalánál.

A másodfokú bíróság helyesen rögzítette ítéletében az anyagi jogi jogvita eldöntéséhez szükséges releváns tényeket, de azokból téves következtetésre jutott.
A releváns tények a következők voltak: A magyar kávépiac 1994. évben oligopol piac volt, ahol az egymástól kölcsönös függőségben lévő felperesek között az ár, a minőség és a reklám területén verseny folyt. Ezen a piacon az I.r. felperes volt a piacvezető. Az 1994. június-október hónapokban végrehajtott három lépcsős áremelkedéseket megelőzően a nyerskávé ára kirívó mértékben emelkedett. A feketepiac fenyegetése és a forint leértékelése a nyerskávé beszerzési árának növekedésével együtt a pörkölt kávé árának emelését szükségszerűen előrevetítette. Az áremelések ellenére a felperesek korábbi veszteségeiket csökkentették, forgalmukat és bevételüket növelték, megőrizték korábbi piaci részesedésüket.

Az alperes által állított összehangolt magatartásra közvetlen bizonyíték nem volt.

Az alperes az alábbi közvetett bizonyítékokra alapítottan állapította meg az összehangoltságot: áremelések egységessége (azaz az egyes árkategóriákban azonos és egyidejű áremelés volt, az egyes termékekre kialakult árarányok változatlanok maradtak), az árközlésről szóló vevői kiértesítések nagyfokú azonossága (a vevőket kiértesítő levelek dátumozása körül az első áremelést megelőző bizonytalanság később megszűnt, még aznap vagy következő napon adták ki árközléseiket, az árközlésekben az előnyös, az áremelést megelőző vásárlásokra ösztönözték a vevőket), a felperesek gazdaságilag ésszerű magatartását eltérő üzlet- és piacpolitikai elgondolások kellett volna hogy befolyásolják (a pörköltkávé forgalom aránya a felperesek között eltérő arányú volt a teljes bevételhez képest, ezért, a nyerskávé beszerzési ár emelkedése is eltérő arányban érintette a felpereseket, a nyerskávék közül a robusta és arabica kávékat nem egyforma arányban használták fel a termékeik készítésénél, nem azonos mértékben használták ki termelő kapacitásukat, gazdálkodási körülményeik jelentős különbséget mutattak), az áremelések utáni engedmények nagyfokú azonossága (a legnagyobb mértékben megemelt árú, alacsony árfekvésű kávéfajtákra egységesen biztosított árkedvezmények ezen termékek forgalmának növekedése irányába hatottak), a reklámra fordított költségek egyöntetű, bár nem azonos mértékű emelése. A felperesek közötti kapcsolatra az 1991-ben alapított Kávészövetség lehetőséget adott. A felperesek veszteségeik halmozódását és piaci térvesztésüket elkerülendő keresték az egységes fellépés elfogadható formáját, módszereik az árverseny megszűnésével jártak. Korábbi versenystratégiájuk eltérő képet mutatott, csak a vizsgált időszakban hajtottak végre egységes fellépést.

Az Európai Bíróság gyakorlata (pl. ICI vs. Bizottság ügy) értelmében összehangolt piaci magatartás megállapítható oligopolisztikus piacon közvetlen bizonyíték hiányában is, ha a piac mélyreható gazdasági elemzése alapján az állapítható meg, hogy az egyébként informális kapcsolatban álló cégek egységes viselkedése más ésszerű módon nem magyarázható. Az összehangolt magatartás célja általában a piac felosztásának megtartása. Az összehangolt és azonos áremelés a már megszerzett piaci pozíció megtartására szolgál, elkerülve a fogyasztók cégek közti elmozdulását, azaz a fogyasztónak más versenytárs termékének vásárlására késztetését.

A perbeli esetben azt kellett vizsgálni, hogy a kávépiacot túlnyomó részben birtokló felperesek, akik között az informális kapcsolat a Kávészövetség keretein belül adott volt, három lépcsőben végrehajtott áremelésére volt-e más ésszerű magyarázat az egyeztetett magatartáson kívül, azaz ésszerű gazdálkodást feltételezve az összejátszás adja-e az egyetlen elfogadható magyarázatot a felperesek magatartására.

A szakértői vélemény szerint a pörkölt kávé beszerzési árát jelentősen befolyásoló nyerskávé ára 1994. februárjától kezdett el emelkedni, a növekedési ütem március-áprilisban erősödött, majd fokozódó tempóban nőtt. Júniusban a növekedési ütem csökkent, de a hónap végén az ültetvényeket ért fagy hírére az árszint hirtelen megugrott, majd újabb árrobbanás július második hetében következett be a második fagy hírére. Július végétől esés indult meg, de augusztus végétől a szárazság hírére ismét meglódultak az árak. Az augusztus-szeptemberi szárazság újból megnövelte a nyerskávé árát, amely csak október elejétől kezdett némelyest csökkeni. Az áremelés rendkívül koncentrált volt, rövid időn belül mutatott kiugró dinamikát, áprilistól szeptemberig az átlagárszint 149,2 %-kal emelkedett, azaz két és félszeresére. A pörkölt kávé költségszerkezetén belül domináns a nyerskávé bekerülési költsége, így igen kicsi a mozgástér a költségnövekedés más ráfordítások mérséklésével történő ellentételezésére. Az 1994. évi nyerskávé-árrobbanás fogyasztókra hárításának nem volt alternatívája. A nyerskávé-áremelés a pörkölt kávé termelő felpereseket azonos módon érintette, és azok azonos módon reagáltak, a párhuzamos magatartás szabályai szerint. A szakértő szerint az egyeztetés ellen szóltak olyan körülmények is, amelyek egyeztetés esetén nem fordultak volna elő. Így az első áremelésnél nem a piacvezető emelt először, a további áremeléseknél 2-4 napos késésekkel emeltek a piacvezetőt követően. A szakértő álláspontja szerint az áremelésnek objektív oka volt, az azonos és jelentős mértékű külső hatásokra a felperesek egymástól függetlenül, azonos magatartást tanúsítottak. A különböző minőségű és árfekvésű kávék árának azonos szempontú emelése körében az a tapasztalat játszott közre, hogy a nagyobb léptékű áremelések után a kereslet az olcsóbb termékek irányában tolódik el, így a robusta kávét nagyobb hányadban tartalmazó olcsóbb kávéfajták árát jobban emelték. A reklámkiadások növelése a felperesek üzletpolitikájának része, célja a forgalom visszaesésének lassítása, további piaci részesedés szerzése. Az árnyomás olyan hatalmas volt, hogy az egyes felperesi cégek különbözősége ellenére is szükségszerűen azonos viselkedést eredményezett.

A fentiek alapján a perbeli szakértő a felperesek magatartását párhuzamos magatartásnak értékelte, az összehangoltságot nem látta megállapíthatónak, mert a felperesek magatartására legfőbb, egyedüli racionális indok a nyerskávé kirívó árrobbanása és az ebből fakadó áremelés szükségessége volt. A Legfelsőbb Bíróság a szakvéleményt aggálytalannak találta, az minden kérdésre kiterjedően logikus, összefüggéseiben értékelt választ adott, ezért azt ítélkezése alapjául elfogadta. A másodfokú bíróság szakvéleményt törvénysértően mellőzte, és a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozott határozatában foglalt - kötelező erejű - útmutatás megsértésével mellőzte eltérő álláspontja kialakítása előtt a szakértői vélemény kiegészítését, míg az elsőfokú bíróság azt helytállóan fogadta el, bár a szakvélemény elfogadásának indokát tévesen határozta meg. Az alperes a megismételt eljárás során bizonyítási indítvánnyal nem élt, ezért a bíróságnak a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján kellett határoznia. A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárásban hozott határozatából a szakvélemény kiegészíttetését szükség esetére írta elő, ezért az elsőfokú bíróságnak mivel a szakvéleményt elfogadta, nem kellett további bizonyítást lefolytatnia.

Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét - a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érintve - a felülvizsgálati kérelemmel érintett részében a Pp.275.§ (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.253.§ (2) bekezdése alapján helybenhagyta azzal, hogy az indokolásból mellőzte a szakvélemény elfogadásának 15. oldal utolsó bekezdése utolsó mondatában kifejtett indokát.

A pervesztes alperes a Pp.78.§ (1) bekezdése alapján köteles a felperesek másodfokú és felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére, míg az alperes illetékmentessége folytán a le nem rótt fellebbezési és felülvizsgálati illetéket a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13.§ (2) bekezdése alapján a magyar állam viseli.

Budapest, 2004. november 17.

Kapcsolódó anyagok

CímDátum
Vj-185/19942001.11.22.