Döntések > Bírósági döntések Vj szám alapján > Bírósági döntések 1994

Vj-185/1994

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

mint másodfokú bíróság

Kf. II. 29. 324/1999/14. szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Hegymegi-Barakonyi Zoltán ügyvéd (1124 Budapest, Vércse u. 3.) és a Martonyi és Kajtár Ügyvédi Iroda (1062 Budapest, Andrássy út 125.) által képviselt Sara Lee /DE Hungária Kft. (korábban Douwe Egberts Compack Kft. (1078 Budapest, Landler J. u. 23-25.) I.r., dr. Szecskay András ügyvéd (1055 Budapest, Kossuth tér 16-17.) által képviselt Eduscho Trade Kft. (1152 Budapest, Telek u. 5.) II. r., a Bán S. Szabó és Társa Ügyvédi Iroda (1056 Budapest, Szerb u. 17-19., ügyintéző: dr. Bán Chrysta ügyvéd) által képviselt Kraft Jakobs Suchard Kft. (1117 Budapest, Budafoki út I87-189.) III. r., dr. Tóth és Társa Ügyvédi Iroda (1087 Budapest, Könyves K. krt. 76., ügyintéző: dr, Tóth Imre ügyvéd) által képviselt Tschibo Budapest Ipari Kereskedelmi Kft. (2040 Budaörs, Iparos u. 3-5.) IV. r, és a S B G K Budapesti Ügyvédi Iroda (1062 Budapest, Andrássy út 113., ügyintéző: dr. Szamosi Katalin ügyvéd által képviselt Nestlé Hungária Kft. (2013 Budapest, Ybl Miklós tér 8.) V. r. felpereseknek dr. László Ildikó ügyvéd (1056 Budapest, Királyi Pál u. 5-7.) ügyvéd által képviselt Gazdasági Versenyhivatal (1051 Budapest, Roosevelt tér. 7-8.) alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt a Fővárosi Bíróság 1999. évi február hó 10. napján kelt 2.K.36.651/1995/51. sorszám alatt hozott ítélete ellen az I. r. felperes részéről 55. és 58, sorszám., a II. r. felperes részéről 56. sorszám, a III. r, felperes részéről 53. és 57, sorszám, a IV. r. felperes részéről 52. sorszám, az V. r. felperes részéről 54. és 59. sorszám alatt benyújtott fellebbezések elbírálása során a 2002. évi november hó 14. és november 22. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

ítéletet

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének; nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja.
Kötelezi az I-IV. r. felpereseket, hogy az illetékhivatal külön felhívására fizessenek meg az államnak külön-külön 13.500-13.500.- (azaz tizenháromezer-ötszáz - tizenháromezer-ötszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az alperes az 1994. évi december hó 21. napján kelt Vj-185/1994/25. számú határozatában megállapította, hogy a felperesek amikor termelői áraikat az 1994. június, augusztus és október hónapban összehangoltan emelték, jogsértést követtek e1. Ezért az I. r. felperessel szemben 160 millió, a II. r. felperessel szemben 88 millió, a III. r. felperessel szemben 44 millió, a IV. r. felperessel szemben 36 millió, az V. r. felperessel szemben 60 millió forint bírságot szabott ki, egyben kötelezte őket, hogy egyenként 2000 forint eljárási díjat fizessenek meg. Az alperes a hivatalból indult eljárása során megállapította, hogy a felperesek piaci részesedése a magyarországi kávépiacon 40-22-11-9-15%. A felperesek a nyerskávé világpiaci tőzsdei árának jelentős emelkedése, a feketepiac, valamint forint leértékelése miatt a tőzsdei áremelések üteméhez igazodva 1994. június 15-én és 17-én, 1994. augusztus 15-én és 1994. október 1-5. napjáig három lépcsőben 14-44%-ban úgy emelték termelői áraikat, hogy az áremelések időpontja, azok átlagos mértéke külön-külön és összességében nagyfokban hasonló volt. Az alacsony, a közepes és magas árfekvésű termékek árainak kialakításakor azonos tendenciát követtek. Az áremelésekről a felperesek azonos, illetőleg egymást követő napon kiküldött termékértékesítési árlistával értesítették a kereskedőket két héttel korábban azzal, hogy a korábbi áron történő szállítás már csak korlátozottan lehetséges. A felperesek üzleti magatartása miatt a felperesek forgalma az áremelkedések ellenére 40 W-ka1 emelkedett, így veszteségeiket csökkenteni tudták.
Határozata indokolásában az alperes abból indult ki, hogy a felperesek magatartásának értékelésekor a felperesek hasonló viselkedése nem a jogsértés bizonyítéka, hanem. egy olyan jelenség, amelynek okát fel kell tárni. Megállapította, hogy a magyar kávépiac az 1994. évre stabilizálódott, azonban az I. r. felperes kivételével folytatódott a többi felperes veszteséges gazdálkodása, noha a piaci versenyt tükröző engedményes akciói folytán forgalmuk emelkedett. Az 1994. I. félévében a versenytársak még, eltérő stratégiát követtek, amely magatartásuk a már kialakuló piaci nehézségekkel összevetve arányos volt. A nyersanyagárak májusi meglódulása miatt az ezt követően alkalmazott módszereik azonban az árverseny megszüntetésével jártak. Az alperes álláspontja szerint a felperesek összehangolt piaci magatartását támasztotta alá az áremelések egységessége, az árközlésekről szóló vevői kiértesítések és az áremelések utáni engedmények nagyfokú azonossága, valamint a reklámra fordított költségek egyöntetű, bár nem azonos mértékű emelése. Ennek alapján, valamint további közvetett bizonyítékokat is értékelve ekként azt, hogy eltérő a pörkölt kávé forgalom aránya, eltért a nyerskávé beszerzések átlagára, eltérő volt az olcsóbb robusta és a drágább arabica típusú nyerskávéfajták felhasználási aránya az egyes termékeknél, eltért a felperesek termelői kapacitásának kihasználtsága, és a nyereségességük is - nem fogadta el a felpereseknek azt az előadását, hogy az ismert külső körülmények a felperesek gazdálkodását azonos módon érintették, így a kialakult piaci helyzetre tekintettel nem volt más lehetőségük, mint a piacvezető I. r. felperes magatartásának követése. Kifejtette, hogy a felperesek üzleti magatartása sem párhuzamos, sem a piacvezetőt követő magatartással nem magyarázható, mert ezt a taktikájukat sem 1993-ban, sem 1994. I. félévében az ismert igen nehéz piaci körülmények között nem alkalmazták. Megállapította, hogy a felperesek versenytársak, versenystratégiájuk a vizsgált időszakot megelőzően eltérő képet mutatott, melyet a versenytársak sokszínűsége jellemzett. A vizsgált időszakban azonban olyan egységes fellépést hajtottak végre, amely az árverseny felfüggesztésére irányuló megegyezésen alapult.
Az alperes ezért határozatában a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény (a továbbiakban: Tpt.) 14. § (1) és (2) bekezdése alapján a felperesek versenyjogsértését megállapította. A felperesek terhére a Tpt. 47. § (1) bekezdése alapján a 48. § (2) bekezdése szerint meghatározott összegű bírságot szabta ki. A bírság összegének megállapításánál az 1994. október hónapjáig megszerzett teljes árbevétel időarányos részének az iparág átlagos jövedelmi szintje alapján számított összegét osztotta fel a piaci részesedések arányában.
Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozata ellen benyújtott kereseteket a felperesek jogsértő magatartásának megállapítása vonatkozásában alaptalannak találta, míg a kiszabott pénzbírság 110 millió forintra, 60 millió forintra, 30 millió forintra, 20 millió forintra, 40 millió forintra mérsékelve az ezt meghaladó kereseteket elutasította.
Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes határozatában eljárási és anyagi jogi jogszabályt nem sértett, így a jogalap tekintetében megváltoztatására ok nincs. Megállapította, hogy a felperesek 1994. június, augusztus és október hónapban úgy hajtották végre áremeléseiket, hogy megelőzően üzleti magatartásaikat a Tpt. 14. § (1) és (2) bekezdésébe ütköző módon összehangolták, amely magatartás a gazdasági verseny korlátozását, kizárását eredményezhette. Megállapította, hogy olyan követelmény nem állítható, hogy az alperes csak akkor állapíthatja meg a tilalmazott összehangolást, ha előfeltételeként a versenytársak együttműködése közvetlen bizonyítékokkal támasztható alá. Ilyen értelmezés azzal a következménnyel járhat, hogy a versenykorlátozó magatartás annak megvalósulása esetén sem lenne szankcionálható, a törvényi szabályozásnak érvényt szerezni nem lehetne. Rögzítette, hogy a felperesek és a szakértő is egyetértettek abban, hogy a perbeli kávépiac oligopol-piacnak felel meg, amelynek ismérve, hogy a kevesek versenyében mindegyik fél kénytelen figyelembe venni kölcsönös függőségi helyzetét. Az oligopol vállalatok saját cselekvésüket a versenytárshoz koordinálva úgy működnek mintegy nyílt, vagy nyilvánvaló megegyezés nélküli kartell. Az ilyen egyeztetett magatartás minősülhet hallgatólagos összejátszásnak, vagy tudatos követésnek. A felperesek azonban három lépcsőben végrehajtott áremelésük során magatartásukat a törvénybe ütköző módon hangolták össze.
Az elsőfokú bíróság nem fogadta el a II. r. alperes által benyújtott, majd a per anyagává tett és az első fokú peres eljárásban kiegészített szakértői véleményt, ennek azonban meggyőző indokait kifejtette. A felek előadását és a szakértői . véleményben foglaltakat mérlegelve megállapította, hogy a felperesek előtt az 1994. II. negyedévében már nyilvánvalóvá vált, hogy a nyerskávé árának robbanásszerű emelkedésére kell számítaniuk, az áremelés az alperes által sem vitatottan nem volt elkerülhető. Azonban a bizonyítás anyagát értékelve arra a következtetésre jutott, hogy a közel azonos időben és mértékben végrehajtott áremelések a felperesek megállapodása nélkül nem volt kivitelezhetők. A perbeli méretű árrobbanáshoz hasonló áremelkedések változásokat okoznak a piac működésében, azonban az alacsony árfekvésű termékekre is kiterjedő fogyasztói árnövekedés elriasztja a vevőt, a kereslet csökken. A felpereseknek azonban sikerült ezt a hatást javukra fordítva úgy kihasználni, hogy a növekvő árak mellett mindannyian forgalomnövekedést tudtak elérni. Ez az a párhuzamos magatartáson túli elem, amely a tudatos összehangolás nélkül nem lett volna kivitelezhető. Általában a versenytársak összefogásának további jellemzője, hogy csupán átmenetileg a piaci sokkhelyzet levezetésének idejére fognak össze azért, hogy forgalmuk drasztikus visszaesését kivédjék. Ez a perbeli esetben is megállapítható volt.
Kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy a Tpt. 14. § (1), illetőleg (2) bekezdése szerinti megállapodás megvalósulásához nem szükséges az, hogy a versenytársak magatartása a verseny valamennyi elemére és eszközére kiterjedjen, így nem kizárt, hogy egyes, a verseny létét formailag alátámasztó elemek az együttműködés időtartama alatt is fennálljanak. Ilyennek értékelte a felperesek reklámtevékenységét, azonban megállapítása szerint a reklámnak külön szerepe is volt, miután hatása ugyancsak a forgalomnövekedést, illetve a forgalom-csökkenés elkerülésének közös célját szolgálta. A bizonyítékok értékelése és összevetése után kiemelte, hogy a felperesek tevékenységén belül a pörkölt kávé forgalmának eltérő arányát az alperes azért részletezte, hogy érzékeltesse azt, hogy a felperesek gazdaságilag ésszerű magatartását eltérő üzleti és piacpolitikai elgondolásoknak kellett volna befolyásolnia. A Tpt. 14. § (1) bekezdése értelmében a versenytársak összehangolt magatartása akkor tekinthető jogsértőnek, ha megállapodásuk a gazdasági verseny korlátozását vagy kizárását eredményezheti. A versenyellenes céllal indított közös akció a közérdeket és a fogyasztók érdekét egyaránt sértően azzal a következménnyel járt, hogy a fogyasztó piaci szerepe csupán arra korlátozódott, hogy ugyanazt a terméket a túlkínálat ellenére választási lehetőség nélkül egyre magasabb áron vásárolja meg növekvő mennyiségben.
A bírság vonatkozásában kifejtette, hogy bár a gazdasági versenyt korlátozó megállapodás a legsúlyosabb versenyjogsérelem, a kiszabott bírság túlzottan magas. A felperesek jogsértő magatartása csupán az áremelkedési hullám tartama alatt átmeneti időben valósult meg, a verseny kiiktatásának célja az volt, hogy a korábbi pozícióikat e rendkívüli helyzetben is megtartsák.
A felperesek fellebbezésükben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása mellett az alperes határozatának megváltoztatását és az eljárás megszüntetését kérték. Másodsorban a fellebbezésük a bírság összegének mérséklésére irányult.
A felperesek álláspontjának lényege az volt, hogy az elsőfokú bíróság a szakértői vélemény indokolatlan mellőzésével az alperes által nem bizonyított tényállást állapította meg jogszerűnek, holott a felperesek nem a Tpt. 14. § (1) és (2) bekezdésében írt versenyjogsértést követték e1, hanem a világpiaci árak robbanásszerű emelésére adott válaszuk az oligopol piacon nem tiltott párhuzamos és követő magatartás volt, amely nem irányult a gazdasági verseny korlátozására vagy kizárására.
Az alperes ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
Az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének a felperesek keresetének a bírságra vonatkozó részében helyt adó rendelkezése ellen nem fellebbezett, e vonatkozásban a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét nem bírálta felül.
A fellebbezések nem alaposak.
A perben eldöntendő kérdés volt - mint ahogy arra az elsőfokú bíróság is helytállóan rámutatott - az, hogy a felperesek 1994. júniusában, augusztusában és októberében úgy hajtották-e végre áremeléseiket, hogy azt megelőzően magatartásaikat a törvénybe ütköző módon összehangolták.
A Tpt. 14. § (1) bekezdése értelmében tilos a versenytársak között az olyan összehangolt magatartás, illetőleg megállapodás, amely a gazdasági verseny korlátozását vagy kizárását eredményezheti.
A törvény által tiltott összehangolt magatartás megvalósulhat a felek által kidolgozott megállapodással vagy oly módon, hogy a kevés számú (oligopol, piac) résztvevői gazdasági feltételeik különbözősége ellenére tanúsítanak azonos piaci magatartást, amely objektíve alkalmas lehet a verseny korlátozására vagy kizárására. Ezzel szemben a piac résztvevőinek párhuzamos és a piacvezetőt követő magatartása kizárólag valamilyen külső körülmény vagy véletlen egybeesés hatására jöhet létre és ez a törvény által nem tilalmazott magatartást jelent. Az adott esetben a kávé világpiaci árának robbanása, a feketepiac és a forintleértékelés hatása önmagában, nem indokolta a felperesek egységes piaci fellépését.
Helytállóan, utalt az elsőfokú bíróság ítéletében a szakértői véleményben foglaltakkal szemben arra, hogy a közvetlen bizonyítottság megkövetelése esetében a versenykorlátozó magatartás annak megvalósulása esetén sem lenne szankcionálható, és a törvényi szabályozásnak nem lehetne érvényt szerezni. A törvény által tiltott összehangolt megállapodás ezért közvetett bizonyítékokkal is alátámasztható, igazolható.
Avval egyetért a Legfelsőbb Bíróság, hogy a versenytársak piaci magatartását közvetlen bizonyítékok hiányában csak akkor lehet tilalmazott magatartásnak minősíteni, ha eljárásukra más elfogadható magyarázat nincs. Akkor tekinthető bizonyítottnak az összehangolt magatartás, ha összehangolás hiányában életszerűen - racionális vállalkozási magatartást feltételezve - nem jöhetett volna létre az adott állapot. Másként a magatartásra ésszerű, a piac logikájának megfelelő választ kell adni.
Az elsőfokú bíróság a II. r. felperes által beszerzett szakértői véleményt a per anyagává tette, majd elrendelte annak kiegészítését és meghallgatta dr. Csillag István szakértőt. Az elsőfokú bíróság a Pp. 177. § (1) bekezdésében foglaltakat is figyelembe véve helytállóan mellőzte a szakértőnek a tényállás megállapításával, a bizonyítékok mérlegelésével és a perben eldöntendő jogkérdés megítélésével kapcsolatos megállapításait. A valóban szakkérdés körébe tartozó megállapításokat a Pp. 6. (1) bekezdése és 206. § (1) bekezdése alapján értékelte.
A szakvéleményben foglaltakat a fenti korrekcióval a per egyéb adataival összefüggésben mérlegelve, a Pp. 221. § (1) bekezdése szerinti indokolási kötelezettségének eleget téve mellőzte azt a szakértői megállapítást, hogy a felperesek versenyjogsértést nem követtek e1.
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg az alperessel egyezően és helyesen értékelte az összehangolt magatartás bizonyítékaként az áremelések egységességét, a különböző minőségű és árfekvésű kávék árának azonos szempontú emelését, az árközlésről szóló vevői kiértesítések és az áremelések utáni engedmények nagyfokú azonosságát, valamint a reklámra fordított költségek egyöntetű, bár nem azonos mértékű emelését. Ezek a felperesek párhuzamos, illetve az I. r. felperes piacvezetőt követő magatartásával magyarázhatók nem voltak, az azonosságokra és egybeesésekre a felperesek ésszerű magyarázatot nem adtak, álláspontjukat a szakértői vélemény nem támasztotta alá.
Az azonos időben és közel azonos mértékben 3 ütemben végrehajtott áremelés a piaci kényszerrel nem volt magyarázható, indokolatlan volt a piacvezető követése (utánzása). A különböző minőségű és árfekvésű kávéfajták árának azonos szempontú emelése nem a piac logikájából következett. Az egymástól különböző piaci szereplők általában - külső hatásra sem - azonos szempontok szerint emelik áraikat, kivéve, ha magatartásukat összehangolják. A szakértő csak arra adott magyarázatot, hogy általában az alacsonyabb árfekvésű termékekre miért volt magasabb, a magasabb árfekvésű termékekre pedig miért alacsonyabb az áremelés, azonban az áremelések egy részének nagyfokú hasonlóságára, illetve három esetben teljes azonosságára -, amely az összehangolást támasztja alá - magyarázatot nem adott.
Helytállóan mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy a perbeli esetben a reklám a forgalomnövekedést, illetve az áremelés okozta forgalomcsökkenés elkerülésének közös célját szolgálta.
Végül helytállóan állapította meg a szakértő, hogy az üzleti lépések tudatos összehangolása nélkül is lehetséges egymástól függetlenül meghozott döntések alapján azonos vagy hasonló magatartást felmutatni. Jelen ügyben azonban az alperes határozatában részletes táblázatokkal igazolt és a szakértői véleményben sem cáfolt közvetett bizonyítékok a felpereseknek az 1994. évi áremelések során tanúsított magatartásainak versenyjogba ütköző összehangoltságát támasztották alá. Ez a magatartás külső körülményekkel, így a kávéárak robbanásszerű emelkedésével nem volt magyarázható. Az objektív helyzet tehát az egységes fellépést nem indokolta és arra sincs ésszerű magyarázat, hogy a kisebb piaci részesedésű felperesek a lényegében azonos mértékű áremelés helyett az áremelést miért nem használták ki piaci részesedésük növelésére.
Mindezekből következően a Legfelsőbb Bíróság is bizonyítottnak találta a felpereseknek a Tpt. 14. § (1) és (2) bekezdésbe ütköző összehangolt piaci magatartását, amely objektíve alkalmas volt átmenetileg a verseny kizárására vagy korlátozására.
Mindezekre tekintettel nem volt jogszabálysértő az alperes versenyjogsértést megállapító határozata, ezért helyesen döntött az elsőfokú bíróság a keresetek e részének elutasításáról.
Az alperes a Tpt. 47. § (1) és 48. § (2) bekezdése alapján a felpereseket terhelő bírság összegét az eset összes körülményeit figyelembe véve állapította meg. Mellőzte az. összegszerűség indokolását, mert a felperesek kérték üzleti eredményeik nyilvánosságra hozatalának mellőzését.
Az elsőfokú bíróság mérlegelte, hogy a felperesek jogsértése átmeneti időszakban valósult meg, a verseny kiiktatásának célja az volt, hogy a korábbi piaci pozíciójukat megtarthassák. Ezért az összességében 388 millió forint bírságot annak egyharmadával, 260 millió forintra mérsékelte és a felperesek között piaci részesedésük arányában osztotta fel. Az elsőfokú bíróság a bírság összegét mérlegeléssel határozta meg. A felperesek a fellebbezési eljárásban olyan további körülményeket nem bizonyítottak, amelyek alapján azt lehetett volna megállapítani, hogy az elsőfokú bíróság a bírság összegét jogszabálysértő mérlegeléssel határozta meg, ezért a Legfelsőbb Bíróság a bírság további mérséklésére okot nem látott.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A fellebbezés sikertelen volt, azonban az első fokú és a fellebbezési eljárásban az alperes perköltség megállapítására nem tartott igényt, ezért e vonatkozásban a Legfelsőbb Bíróság a határozathozatalt mellőzte (Pp. 78: (2) bekezdés) .
A Legfelsőbb Bíróság I-IV. r. felpereseket kötelezte a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán 1e nem rótt fellebbezési eljárási illeték viselésére. Az V. r. felperes fellebbezésén 15.000.- Ft illetéket lerótt, így az illeték viseléséről külön rendelkezni nem kellett, azonban az V. r. felperes a 13.500.- Ft fellebbezési eljárási illetéket meghaladó és szükségtelenül lerótt illeték összegét az illetékhivataltól igényelheti vissza.

Budapest, 2001. évi november hó 22. napján

Bauer Jánosné dr. sk. tanácselnök, Dr. Csiby Attila sk. előadó bíró, Borsainé dr. Tóth Erzsébet sk. bíró

Kapcsolódó anyagok

CímDátum
Vj-185/19942004.11.17.