Döntések > Bírósági döntések Vj szám alapján > Bírósági döntések 2009

Vj-93/2009/40

Nyomtatható verzió PDF formátumban

Fővárosi Bíróság
7. Kpk. 45.059/2010/2. szám

A bíróság [...] ügyvezető által képviselt [...] kérelmezőnek dr. László Ildikó Katalin ügyvéd (1245 Budapest 5., Pf. 1036.) által képviselt Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) kérelmezett ellen versenyügyben hozott Vj/93-40/2009. számú közigazgatási végzés felülvizsgálata iránt indított nemperes eljárásában a bíróság meghozta az alábbi

végzést:

A bíróság a jogorvoslati kérelmet elutasítja.

Kötelezi a kérelmezőt, hogy 15 napon belül fizessen meg a kérelmezettnek 10.000 (tízezer) forint perköltséget.

Az előzetesen lerótt 7.500 (hétezer-ötszáz) forint jogorvoslati eljárási illetéket a kérelmező viseli.

A végzés ellen további jogorvoslatnak nincsen helye.

Indokolás

A kérelmezett 2009. július 14. napján versenyfelügyeleti eljárást indított a kérelmező ellen a Turbó-Diéta fehérje turmixpor termékével kapcsolatos tájékoztatásai során tanúsított, a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása, illetve a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmának feltételezett megsértése miatt. A kérelmezett fogyasztóvédelmi irodája Vj-93-001/2009. számú végzésében a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 65. § (2) bekezdése alapján adatszolgáltatásra kötelezte a kérelmezőt, amely adatszolgáltatás teljesítésének határidejeként 2009. július 31-ét tűzte ki. A tértivevény tanúsága szerint a kérelmező részére a végzést 2009. július 16-án kézbesítették.

A kérelmező 2009. július 29. napján kelt beadványában részletesen előadta, hogy álláspontja szerint az eljárás megindítása eljárásjogi és anyagi jogi szempontból jogellenes. A Tpvt. 8-10. §-ainak időbeli hatályára hivatkozással vitatta e jogszabályhelyek jelen ügybeli alkalmazhatóságát, valamint a versenyhatóság hatáskörét. Erre tekintettel a kért adatszolgáltatást nem teljesítette.

A kérelmezett fogyasztóvédelmi irodájának vezetője Vj/93-003/2009. számú levelében tájékoztatta a kérelmezőt, hogy a beadványát vizsgálati kifogásként kezeli. Egyben felhívta a figyelmét arra, hogy a vizsgálati kifogás benyújtása az előírt adatszolgáltatási kötelezettségét nem érinti. Ismételten figyelmeztette a Tpvt. 61. §-a szerinti eljárási bírság alkalmazhatóságának feltételeiről és a bírság megállapításának egyéb szabályairól. A tértivevény tanúsága szerint a kérelmezőnek a levelet 2009 augusztus 8-án kézbesítették.

A kérelmező 2009. augusztus 4. napján kelt beadványában kifejtette, hogy nem fogadja el a korábbi beadvány vizsgálati kifogásként kezelését, mert nem a vizsgálati eljárás szabálytalanságát, hanem a versenyfelügyeleti eljárás megindítása alapvető jogi feltételeinek a hiányát kifogásolta, továbbá a Tpvt. 81. §-a szerinti határidők nem álltak fenn. Erre figyelemmel adatszolgáltatást továbbra sem teljesített.

A kérelmezett fogyasztóvédelmi irodája részéről eljáró vizsgáló a 2009. augusztus 6. napján kelt Vj/93-005/2009. számú végzésével a kérelmezőt 800.000 forint eljárási bírság megfizetésére kötelezte. A kérelmezett a 2009. december 21. napján kelt Vj/93-39/2009. számú végzésével az elsőfokú, eljárási bírságot megállapító végzést helybenhagyta.

A kérelmezőnek a másodfokú közigazgatási végzés felülvizsgálata iránt benyújtott jogorvoslati kérelmét a Fővárosi Bíróság a 2010. március 30. napján kelt 7.Kpk.45.029/2010/3. számú végzésével elutasította.

A kérelmezett fogyasztóvédelmi irodája részéről eljáró vizsgáló a 2009. szeptember 9. napján kelt Vj/93-008/2009. számú végzésével a kérelmezőt - ismételten - 800.000 forint eljárási bírság megfizetésére kötelezte.

Indokolása szerint a kérelmező azzal, hogy a kitűzött határidőre, majd külön tájékoztatást, illetőleg a korábbi eljárási bírságot kiszabó végzésben foglalt, az adatszolgáltatási kötelezettség fennállására vonatkozó figyelmeztetést követően sem nyújtotta be az ügy elbírálásához elengedhetetlenül szükséges adatokat és iratokat, a Tpvt. 61. § (1) bekezdése szerinti, az eljárás elhúzására és a valós tényállás feltárásának meghiúsítására irányuló magatartást tanúsított, amely az eljárás elhúzódását eredményezte. Utalt a Ket. 6. § (1) bekezdésében megkövetelt jóhiszemű eljárás követelményére is. Hivatkozott a Fővárosi Bíróság 2.Kpk.45.980/2007/14. számú végzésére. Az eljárási bírság összegének meghatározásakor az általa ismert legutóbbi, 2007. éves beszámoló nettó árbevételi adatát vette figyelembe. Értékelte, hogy a kért adatok hiányában az eljárás érdemi folytatása nem lehetséges. Szem előtt tartotta, hogy a kérelmező a korábbi eljárási bírságot kiszabó végzésben írt figyelmeztetés ellenére sem teljesített adatszolgáltatást. Álláspontja szerint az eljárási bírság kellő visszatartó erővel bír a kérelmező esetében, arányos, de érezhető megterhelést jelentő anyagi hátrányt okoz neki. Utalt arra, hogy a megállapított összeg nem éri el a Tpvt. 61. § (3) bekezdés szerint kiszabható maximális összeget.

A kérelmező jogorvoslati kérelmében a kérelmezettől az elsőfokú végzés megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a korábbi eljárási bírságot kiszabó végzés ellen benyújtott, halasztó hatályú fellebbezése elbírálásáig ugyanabban az eljárásban, ugyanazon indokok alapján az eljárási bírság ismételt kiszabása jogsértő. Hivatkozott a korábbi eljárási bírságot kiszabó végzés elleni fellebbezésében foglaltakra, valamint a Fővárosi Bíróság 2.Kpk.45.980/2007/14. számú végzésére. Kifejtette, hogy a hatásköri összeütközés hatóságok általi feloldásáig a vizsgáló adatszolgáltatásra irányuló felhívásai érthetetlenek, ellentmondóak és önmagukban teljesíthetetlenek, ezért nem alkalmasak arra, hogy azok alapján a vizsgáló az ügyfelet eljárási bírsággal sújtsa.

A kérelmezett a 2010. január 4. napján kelt Vj/93-40/2009. számú végzésével az elsőfokú, eljárási bírságot megállapító végzést helybenhagyta.

Indokolása szerint a hatásköri összeütközés létére való hivatkozás nyilvánvaló meglapozatlanságával kapcsolatos álláspontja, illetve a kérelmező rosszhiszemű eljárására vonatkozó következtetése változatlan. Kifejtette, hogy a kérelmező tudatosan igyekszik az eljárás meghiúsítása érdekében kihasználni azt a körülményt, hogy magatartását két hatóság vizsgálja, miközben tisztában van azzal a helyzettel, hogy a kétféle eljárás más anyagi jogi alapon indult el, így hatásköri összeütközés fogalmilag kizárt. Hozzátette, hogy még az esetleges hatásköri összeütközés sem mentesítheti a kérelmezőt az alól, hogy a hatóságokkal együttműködve, jóhiszeműen eljárva teljesítse adatszolgáltatási kötelezettségét, és ezzel segítse a tényállás feltárását, akár az állítólagos hatásköri összeütközés feloldása érdekében is. Kiemelte, hogy a korábbi eljárási bírságot kiszabó végzés elleni jogorvoslat az ismételt bírságolásnak nem akadálya, azt a Ket. 61. § (3) bekezdése kifejezetten lehetővé teszi. Hangsúlyozta, hogy az ismételt bírságkiszabás indoka egyrészt az adatszolgáltatási kötelezettség nemteljesítése, másrészt pedig hogy a kérelmező nyilvánvalóan tudatosan igyekszik lassítani, meghiúsítani a tényfeltárást, vagyis rosszhiszeműen jár el.

A kérelmező kérelmében a kérelmezett végzésének hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a kérelmezett végzése mind alaki, mind anyagi jogi szempontból jogszabályellenes volt. A végzés a Ket. 72. § (2) bekezdésében írtak ellenére nem tartalmazta az eljáró hatóság ügyintézőjének nevét; tévesen és hiányosan tartalmazta a jogorvoslat lehetőségéről, benyújtásának határidejéről, valamint jogorvoslati eljárásról való tájékoztatást; a döntés indokolása hiányos volt a mérlegelés szempontjainak meghatározásaiban; továbbá a kérelmezett nem jelölte meg, hogy a hatáskörét és illetékességét mely jogszabályra alapította. A végzés nem felelt meg a Ket. 6. § (2) bekezdésében foglalt bizonyítási kötelezettségnek, és a Ket. 72. § (1) bekezdés ec) pontja szerinti indokolási kötelezettségnek, mert a kérelmezett nem bizonyította és nem indokolta a rosszhiszeműséget. Utalt a végzés 22. és 25. pontjaira, melyek szerinte a hatóság vélelmeire épülnek. Hivatkozott a Ket. 23. § (1) bekezdés a) pontjára és (2) bekezdésére azzal, hogy a hatásköri vita eldöntése a hatóságok kötelezettsége, és azt a kérelmezett is elismerte, hogy a kérelmezői magatartást egyidejűleg két különböző hatóság vizsgálja. Téves a kérelmezett azon álláspontja, mely szerint e tényre rosszhiszeműen hivatkozott. Utalt a Ket. 33. § (3) bekezdésére, mely szerint az ügyintézési határidőbe nem számít be a hatásköri vita egyeztetésének időtartama. Kifejtette, hogy a hatásköri összeütközés feloldására vonatkozó kérelmét több ízben közölte a kérelmezettel. Felhívta a figyelmét arra is, hogy amennyiben az állami szervek magatartása nem kiszámítható, így ha a hatóságok a hatásköri összeütközéseket nem oldják fel, az sérti a jogbiztonság követelményét és a jogkövető vállalkozások számára hátránnyal jár. Különösen súlyos és közvetlen hátrány (kár) származik azon hatósági magatartásból, amely az eljárás alá vont vállalkozást eljárási bírsággal sújtja a más hatósággal szemben fennálló hatásköri vita eldöntése helyett. Kérte a korábbi eljárási bírságot kiszabó végzés ellen benyújtott jogorvoslati kérelmében foglaltak figyelembe vételét.

A kérelmezett ellenkérelmében a kérelem elutasítását kérte.

A kérelem nem alapos.

A bíróság a kérelmezett végzését a Tpvt. 82. § (3) bekezdése, valamint a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) módosításáról és az egyes közigazgatási nemperes eljárásokban alkalmazandó szabályokról szóló 2005. évi XVII. törvény (a továbbiakban: Knp.) 3. §-a alapján, nemperes eljárásban vizsgálta felül, a tényállást a felek nyilatkozatai, a becsatolt közigazgatási iratok alapján állapította meg.

Ennek során a bíróság elsőként a kérelmező által megjelölt eljárási jogszabálysértésekkel foglalkozott, és megállapította, hogy a kérelmezett a Ket. 72. § (2) bekezdésében foglaltakat nem sértette meg.

A vizsgáló végzésével szembeni jogorvoslati kérelmet a Tpvt. 82. § (2) bekezdése alapján az eljáró versenytanács bírálta el, a Tpvt. 48. § (1) bekezdése szerinti háromtagú tanácsban; a tanácstagok nevét a végzésben feltüntették. A jogorvoslat előterjesztésének határidejére vonatkozóan a kérelmező által hivatkozott 5 munkanapos határidőre vonatkozó rendelkezést a Ket. módosításáról szóló 2009. évi LVI. törvény 138. §-a vezette be, amely rendelkezés ugyanezen törvény 427. § (2) bekezdése alapján 2009. október 1. napján lépett hatályba, és azt a 428. § értelmében csak a hatálybalépését követően indult és a megismételt eljárásokban kell alkalmazni; a jelen eljárásban ezért e jogszabályhely nem volt alkalmazható. A döntés indokolásával összefüggésben a bíróság megállapította, hogy a mérlegelés során szerepet játszó szempontokat az első- és másodfokú végzések a kellő (szükséges és elégséges) mértékben tartalmazzák. A kérelmezett a végzése 20-21. pontjában azt is megjelölte, hogy hatáskörét és illetékességét mely jogszabályi rendelkezésekre alapítja.

Csupán utal arra a bíróság, hogy amint azt a Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának KK. 31. számú állásfoglalása is hangsúlyozza, eljárási jogszabálysértés miatt csak akkor van helye hatályon kívül helyezésnek, ha az eljárási jogszabálysértés jelentős, a döntés érdemére is kihat, és a bírósági eljárásban nem orvosolható. A kérelmező a kérelmében csak azt állította, hogy a kérelmezett a végzése meghozatala során megsértett bizonyos eljárási szabályokat, azt azonban nem jelölte meg, hogy megítélése szerint ezek az eljárási jogszabálysértések a döntés érdemére mennyiben és miként hatottak ki, vagyis milyen más döntésnek kellett volna születnie ezen állított jogszabálysértések hiányában. Ennek pontos megnevezése és valószínűsítése nélkül hivatkozása még a kérelmezetti eljárási jogszabálysértés megállapítása esetén sem eredményezhetné a döntés hatályon kívül helyezését.

Ezt követően a bíróság a kérelmezőnek az eljárási bírság kiszabásával kapcsolatos érveivel foglalkozott. Ennek körében azt vizsgálta, hogy a Tpvt. 61. § (1) bekezdésében foglalt feltételek fennállását a kérelmezett helyesen állapította-e meg.

A Tpvt. 61. § (1) bekezdése alapján az ügyféllel, az eljárás egyéb résztvevőjével, illetve a tényállás tisztázása során közreműködésre kötelezett személlyel szemben eljárási bírság szabható ki, ha az eljárás során olyan cselekményt végez, vagy olyan magatartást tanúsít, amely az eljárás elhúzására, a valós tényállás feltárásának meghiúsítására irányul, vagy azt eredményezi.

A rendelkezésre álló adatok szerint a kérelmező a versenyhatóság Vj-93-001/2009. számú végzésében foglaltaknak nem tett eleget, adatszolgáltatási kötelezettségét a kitűzött határidőben, majd a határidő letelte után megküldött Vj/93-003/2009. számú tájékoztató levélben írtak, továbbá a korábbi, Vj/93-005/2009. számú eljárási bírságot kiszabó végzésben foglaltak ellenére sem teljesítette. A kérelmező magatartása folytán a kérelmezett számára az eljárása lefolytatásához nélkülözhetetlenül szükséges adatok, információk nem állnak teljes körűen rendelkezésre, azok beszerzése végett további eljárási cselekmények foganatosítása szükséges, így a kérelmező magatartása az eljárás elhúzódásához vezetett.

A bíróság megjegyzi, hogy a Tpvt. 61. § (1) bekezdése szerint, amennyiben a magatartás következtében megvalósul az eljárás elhúzódása, az eljárási bírság kiszabható, függetlenül attól, hogy az adott magatartás ténylegesen az eljárás elhúzására irányult-e. A jelen esetben a kérelmező állította, hogy magatartása jóhiszemű volt, és nem irányult az eljárás elhúzására. A bíróság ezzel a kérelmezői hivatkozással azonban nem értett egyet. A kérelmezői magatartás szubjektív irányultságára általánosságban a feltárt tényállásban megállapított objektív külső körülményekből lehet következtetni, és akár a különálló, egyenként jogszerűnek minősülő magatartásokból is levonható az érintett személynek az eljárás elhúzására, a valós tényállás feltárásának meghiúsítására irányuló hozzáállására vonatkozó következtetés. A fő szempont e körben az adott szituációban tanúsított viselkedés, amit erősíthetnek, vagy gyengíthetnék a vizsgált magatartást megelőzően és azt követően tanúsított cselekmények. A jelen ügyben a kérelmező annak ellenére nem tett eleget az eljárás folytatásához elengedhetetlenül szükséges kötelezettségének, hogy a kérelmezett több alkalommal figyelmeztette: a hatásköri kifogása nem menti fel őt az adatszolgáltatás alól. Erre figyelemmel megállapítható, hogy a kérelmező jobb tudomása ellenére, alapos ok nélkül tagadta meg a hatósággal való együttműködést, magatartása az eljárás elhúzására, a valós tényállás feltárásának meghiúsítására irányult, helyes - és nem iratellenes - az az indokolás, amely szerint eljárása rosszhiszemű volt. A kérelmezett a kérelmező rosszhiszeműségével összefüggésben feltárt körülményeket a végzése 1-14. pontban részletezte, és a 22. pontjában ezeket értékelte is, az ott tett megállapításaival a bíróság egyetértett.

A bírság mértékének jogszerűségét a kérelmezett nem vitatta, így azzal a bíróság érdemben nem foglalkozott (Pp. 3.§ (2) bek., 215.§).

A kérelmezett hatáskörével összefüggő kérelmezői érveléssel összefüggésben a bíróság kiemeli, hogy a jelen eljárás tárgyát kizárólag a kérelmezett Vj/93-40/2009. számú végzése jogszerűségének felülvizsgálata képezi. Ezen eljárás kereteit meghaladja az abban való érdemi állásfoglalás, hogy a versenyhatóságnak a kérelmezővel szemben az adott versenyfelügyeleti eljárás lefolytatására van-e hatásköre. A jelen eljárásban a bíróság mindössze annyit állapíthatott meg, hogy a kérelmezett a felülvizsgálni kért döntésének meghozatala során irányadó hatásköri szabályokat a végzésében megjelölte, azokat a bíróság a kérelemmel támadott döntés meghozatalának alapjául elfogadta.

Mindezekre figyelemmel a bíróság a kérelmező kérelmét elutasította.

A kérelmező a kérelmezett eljárással felmerült költségei megtérítésére a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles. A kérelmező a kérelmén - az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdés r) pontjában biztosított tárgyi illetékfeljegyzési jog ellenére - az Itv. 43. § (7) bekezdése szerinti 7.500 forint illetéket illetékbélyegben lerótt, ezért ennek viseléséről a bíróságnak rendelkeznie nem kellett.

A végzés ellen a jogorvoslat lehetőségét a Knp. 3. § (3) bekezdése kizárja.

Budapest, 2010. május 21.

dr. Surányi Katalin s.k.
bíró

Kapcsolódó anyagok

CímDátum
Vj-93/2009/1032013.06.20.
Vj-93/2009/1032012.10.24.
Vj-93/2009/402012.06.07.
Vj-93/2009/392012.06.07.
Vj-93/2009/392012.06.11.
Versenyhivatali eljárás indult az Idealbody ellen2009.07.28.