Döntések > Bírósági döntések Vj szám alapján > Bírósági döntések 2000

Vj-5/2000/32

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

mint másodfokú bíróság

Kf. II. 39. 450/2001/3. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Mega-Toys Kereskedelmi Bt. (Budapest) felperesnek a Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2001. évi március hó 8. napján kelt 3.K.34.873/2000/5. számú ítélete ellen a felperes részéről 6. sorszám alatt benyújtott fellebbezés elbírálása során a 2003. évi február hó 19. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

ítéletet

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett rendelkezését nem érinti, fellebbezett részét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 13.500.- (azaz tizenháromezer-ötszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az alapvetően nagykereskedelemmel foglalkozó felperes hozta létre a Mega-Toys Babaklub hálózatot a jelentkező kiskereskedőkkel külön-külön klubszerződést kötve. A klubközpont havonta (1993. szeptembertől decemberig) akciós reklámkiadványt jelentetett meg, feltüntetve, hogy mely klubtag boltjaiban, mely termékek kaphatók akciós, kuponakciós, illetve akción kívüli fogyasztói áron, mellékelve a vásárlási kupont is. A felperes a Kismama Magazin 1999. decemberi száma mellékletében az autós gyermekülés forgalmazásának reklámozásaként "...autóülés árzuhanás; hiszen kötelező lesz 2000-ben" tartalmú tájékoztatást tett közzé.

Az alperes a 2000. május 22-én kelt Vj-5/2000/32. számú határozatában megállapította, hogy az az állítás; hogy az "autóülés használata kötelező lesz 2000-ben" és az, hogy a felperes a vele klubszerződési kötő tagokra is érvényes akciós árakat tett közzé, alkalmas a fogyasztók megtévesztésére. Ezért az utóbbi magatartás folytatását megtiltotta és a felperessel szemben 1 millió forint bírságot szabott ki. Az alperes határozatát a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 8. § (2) bekezdésének a) és d) pontjára, valamint 10. §-ára állapította: Kifejtette, hogy a felperes az akciós árakat a klubtagok részére ajánlott árként jelöli meg és semmilyen eszköze nincs arra, hogy az akciós árukat a reklámozott bababoltok valóban akciós áron adják el. Ez a rendszer a jogsértés lehetőségét hordozza, mivel a klubtagok nem kötelezhetők akciós áru értékesítésre, így előfordul, hogy más áron értékesítenek, mint ahogy azt két fogyasztói panasz is alátámasztotta. A gyermek-autósülés vonatkozásában megállapította, hogy a gyermek biztonsági ülés kialakításához a KRESZ módosítása szükséges, ez pedig kidolgozás alatt áll, ezért "a kötelező lesz 2000-ben" reklámkitétel versenyjogsértő.

A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását kérte. Előadta, hogy a Tpvt. 8. § (2) bekezdés d) pontjában írtak nem sérültek, hiszen a lebonyolított négy akcióban akcióként 15 terméket hirdettek, a feltárt két jogsértés ehhez képest ezrelékes nagyságrendű. Az autósülés vonatkozásában előadta, hogy a sajtóban megjelent hírekre alapította állítását.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, jogsértésként a Tpvt. 8: §. (1) bekezdés d) pontját megjelölve.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes határozatát részben megváltoztatta, mellőzte annak megállapítását, hogy az autósülés használata "kötelező lesz 2000-ben" állítás alkalmas a fogyasztók megtévesztésére, egyben a bírságot 300.000.- Ft-ra mérsékelte. Az ítélet indokolásából kitűnően a felperes ezt meghaladó és az akciós árakkal kapcsolatos versenyjogsértés mellőzésére irányuló keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a bíróság is egyetértett az alperesnek avval az álláspontjával, hogy a felperesnek olyan eszköz nem állt rendelkezésére, amely általa a reklámkiadványban megjelölt akciós árakat a klubtagok részére kötelezően alkalmazandóvá tenné, az ajánlott ár pedig a jogsértés lehetőségét megteremti. A továbbiakban kifejtette, hogy az autósülés "kötelező lesz 2000-ben" az áru mellé rendelt információ, amely az áru tényleges tulajdonságaihoz stb. nem kapcsolható, így a Tpvt. 8. § (2) bekezdés d) pontja szerinti jogsértés ebben az esetben nem valósult meg.

Az elsőfokú bíróság ítéletének a felperes keresetének részben helyt adó rendelkezése ellen a felek nem fellebbeztek, ebben a részében a Légfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét nem bírálta felül (Pp. 229. § (1) bekezdés és 253. § (3) bekezdés).

A felperes fellebbezésében az ítélet megváltoztatása mellett az alperes határozatának teljes egészben történő megváltoztatását és a versenyjogsértés és bírság megállapításának mellőzését kérte. Álláspontja az volt, hogy az akciós árak meghirdetésével; azzal, hogy a bababoltok számára nem tette kőtelezővé az akciós árak alkalmazását, versenyjogsértést nem követett el. Az akciós árak kötelező előírása a Tpvt. I1. § (1) bekezdésében írtakat sértette volna.

Az alperes ellenkérelme az ítélet helybenhagyására irányult.

A fellebbezés nem alapos.

A Tpvt. 8. § (1) bekezdése értelmében tilos a gazdasági versenyben a fogyasztókat megtéveszteni. A (2) bekezdés d) pontja szerint a fogyasztók megtévesztésének minősül, ha különösen előnyös vásárlás hamis látszatát keltik.

Az akciók keretében értékesített termékek árának csökkentése alkalmas a fogyasztói döntések befolyásolására, arra, hogy melyik gyártó, és mely kereskedő által árusított termékeit válasszák. Az árengedmény és tájékoztatás a fogyasztó érdeklődését felkelti és vásárlásra ösztönzi. Az akciós árak meghirdetésével azonban annak előnyei mellett a fogyasztói érdekeket is figyelembe kell venni, azt, hogy az akció a meghirdetett árakon kerüljön lebonyolításra. Ebből következően, ha a reklám árengedményre szóló ígérete a vásárláskor nem, vagy kisebb mértékben valósul meg, alkalmas a fogyasztók megtévesztésére. A felperes klubhálózatán keresztül olyan akciós árakat hirdetett, aminek betartása nem volt ellenőrzött, és amelyek betartására eszköze sem volt. Ez pedig objektíve alkalmas volt a fogyasztók megtévesztésére, a különösen előnyös vásárlás látszatát keltő tényállás megállapítására. Nem volt ebből következően jelentősége annak, hogy az akciós árak megsértésére bizonyíthatóan csak két esetben került sor, mert a versenyjogsértés ettől függetlenül is objektíve megvalósult.

Nem volt megalapozott a felperes érvelése a Tpvt. 8. § (2) bekezdésének d) pontja és 11. (1) bekezdésében írtak összevetésével kapcsolatban sem. Az előbbi, az akciós árak fogyasztói döntést tisztességtelenül befolyásoló be nem tartásával kapcsolatos tényállást rögzíti, míg az utóbbi a vállalkozások közötti versenyt akadályozó, korlátozó, torzító megállapodásokat tiltja.

Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott rendelkezését nem érintette, fellebbezéssel támadott részét pedig a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.

A fellebbezés sikertelen volt, az alperes a fellebbezési eljárásban perköltséget nem igényelt, ezért erről a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 78. § (2) bekezdése alapján nem döntött.

A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán 1e nem rótt fellebbezési eljárási illeték viseléséről a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján rendelkezett.

Budapest, 2003. évi február hó 19. napján

Kapcsolódó anyagok

CímDátum
Vj-5/2000/322000.05.22.