Döntések > Bírósági döntések Vj szám alapján > Bírósági döntések 2000

Vj-30/2000/58

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

mint másodfokú bíróság

Kf. V. 39. 361/2001/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Büki Üdítő Kft. (Bük) felperesnek a Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) alperes ellen közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2001. január 24. napján kelt 2.K.34.701/2000/5. számú ítélete ellen a felperes részéről 6. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

ítéletet

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 13.500 (tizenháromezer-ötszáz) forint fellebbezési illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

A felperes 1997. májusától gyárt energiaitalt "Bomba" elnevezéssel. 2000. január 15. és február 28-a között a termék népszerűsítésére országosan 550 óriásplakátot helyezett el. A plakát bal oldalán "EREDETI!" felirat alatt három "Bomba" energiaital képe volt látható, míg a jobb oldalon három összetört üvegpalack képe fölött "HAMIS! OLCSÓ CUKORRAL" felirat szerepelt. A reklámkampány költsége 24.295.000 forint volt.

Magyarországon több magyar gyártású és importból származó energiaital van forgalomban. A magyar élelmiszerkönyv az energiaitalokra előírást nem tartalmaz, a termék minőségét gyártmánylapon kell rögzíteni és engedélyeztetni. Az energiaitalok kristálycukor vagy izocukor felhasználásával készülnek.

A Reklámetikai Bizottság állásfoglalása szerint a felperes által elhelyezett óriásplakát nem minősül összehasonlító reklámnak, míg az Önszabályozó Reklámtestület Etikai Ad hoc Bizottságának véleménye szerint a reklám sérti a Magyar Reklámetikai Kódexet, mert a versenytársak termékeit az eredeti "Bomba" energiaital hamisítványaként jeleníti meg.

A reklámozott termék forgalma 1999. november és december hónapokban eladott mennyiséghez képest januárra 60-67%-ra csökkent, februárban ugyanakkor meghaladta 24-34%-kal az év végi forgalmat.

A versenyfelügyeleti eljárás eredményeként az alperes 2000. május 22. napján kelt Vj-30/2000/58. számú határozatában megállapította, hogy a hirdetés alkalmas a fogyasztók megtévesztésére, ezért a felperest 3.000.000 forint bírság megfizetésére kötelezte.

Az alperes határozata ellen a felperes keresettel élt, vitatva a jogsértés elkövetését. Kérte a bírság megfizetése alóli mentesítését, másodlagosan összegének csökkentését.

Az elsőfokú bíróság ítéletében az alperes határozatát részben megváltoztatta, a bírságot 2.000.000 forintra mérsékelte, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Hivatkozott a tisztességtelen piaci magatartás a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 8. § (1) , (2) bekezdés a) pontjára és 9.§-ára. Rámutatott arra, hogy adott reklám fogyasztókhoz eljuttatott üzenetét összességében - a szövegbeli és a képben nyújtott információra is kiterjedve - kell megítélni.
Helyesen látta az alperes úgy, hogy a felperes reklámja a Tpvt. 8. § (2) bekezdés a) pontjába ütközően jogsértő. A reklám ugyanis egyértelműen a felperesi termék kiválasztására hív fel úgy, hogy nem valós adatokat kiemelve a versenytársi termékeket hamisnak minősíti. A megjelenítés ezen módja a konkrétan kimutatható forgalomnövekedés hiányában és az egyes versenytársak termékeinek egyedi beazonosíthatósága nélkül is alkalmas arra, hogy versenyjogilag meg nem engedetten a fogyasztók választási szabadságát befolyásolja. A bírság összegszerűsége meghatározásakor az alperes az eset összes körülményeire figyelemmel volt, e szempontok közül az elsőfokú bíróság kiemelte, hogy a sérelem a fogyasztók szűk körét érintette, ezért indokoltnak látta a bírság összegének mérséklését.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes élt fellebbezéssel, kérte annak megváltoztatását és a keresetének elutasított részében is helytadó ítélet meghozatalát. Arra hivatkozott, hogy bár az energiaitalokra vonatkozó kifejezett szabvány nem létezik, az elsőként megismert energiaital, az 1987-től gyártott Red Bull egyfajta etalonnak tekinthető. Az óriásplakáton található felirat is a Red Bull márkára, mint az energiaitalok mintaképére való utalás, vagyis a "Bomba" termék eredeti, mivel a Red Bullhoz hasonlóan kristálycukrot tartalmaz. Az izocukor összetevő az ital ízén érezhető, a kristálycukor ízben teljesebb érzetet kelt. Az "OLCSÓ CUKORRAL" kifejezés valós információ, hiszen az izocukor 10-15%-kal olcsóbb, mint a kristálycukor. Az izocukor és a kristálycukor íz különbség objektív alapon nyugszik, ezért nem elfogadható az elsőfokú bíróság ítéletében megfogalmazott azon érvelés, miszerint a termékek íze szubjektív megítélésű, ezért az nem vehető figyelembe. A felperes ellentétben az elsőfokú bíróság ítéletében foglaltakkal nem állította, hogy a versenytársak termékei az izocukor miatt "mássá" váltak volna, azok termékeit energiaitaloknak tartotta. Ezzel együtt viszont azt állította, hogy azért nem számítanak eredetinek, mert nem az eredeti összetevőt tartalmazzák. Az "EREDETI!" kitétel arra is utal, hogy a Red Bullnak a magyar piacról való kivonulása után a felperes elsőként kezdett Magyarországon energiaitalt gyártani. Mivel az "OLCSÓ CUKOR!", a Red Bull összetevőire és az első piacra való utalás valós adat, ezért a reklám nem alkalmas a. fogyasztók megtévesztésére. A felperes sérelmezte, hogy a bírság összege a figyelembe vehető szempontokhoz mérten eltúlzott, így annak további mérséklését is kérte.

Az alperes ellenkérelmet nem terjesztett elő.

A fellebbezés nem alapos.

A Tpvt. 8. § (1) bekezdése szerint tilos a gazdasági versenyben a fogyasztókat megtéveszteni. A (2) bekezdés a) pontja szerint a fogyasztók megtévesztésének minősül különösen, ha az áru ára, lényeges tulajdonsága - így különösen összetétele, használata, az egészségre és a környezetre gyakorolt hatása, valamint kezelése, továbbá az áru eredete, származási helye, beszerzési forrása vagy módja - tekintetében valótlan tényt, vagy valós tényt megtévesztésre alkalmasa módon állítanak, az árut megtévesztésre alkalmas árujelzővel látják el, vagy az áru lényeges tulajdonságairól bármilyen más megtévesztésre alkalmas tájékoztatást adnak.

Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, - egyetértve az alperes határozati érvelésével - hogy a felperesi magatartás a Tpvt. 8. § (2) bekezdés a) pontjába ütközően jogsértő, így az alperes határozata a jogszabályoknak megfelel. A felperes fellebbezésében az elsőfokú eljárás során előadottakat ismételte meg, ezen érvek megalapozatlansága tekintetében a hegfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének helyes indokaira utal. Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy a reklámban szereplő "HAMIS!" kitétel minden más energiaitalra vonatkoztatva - amely sem a felperesi "Bomba" energiaital - megtévesztésre alkalmas tájékoztatást nyújt a fogyasztók számára. A izocukor felhasználása szabvány hiányában - függetlenül a Red Bull energiaital teremtette esetlegesen kialakult fogyasztási szokásoktól - bármely más energiaital "hamis"-kénti minősítését nem okozhatja.
Helyesen utalt az elsőfokú bíróság a Tpvt. 9. §-ára avonatkozásban, hogy a használt kifejezések vizsgálatára mely szempontok szerint kerülhet sor. Ezért figyelembe kell venni, hogy az átalag fogyasztó szempontjából a "hamis" kifejezés mi mindent jelenthet, a reklámból nyert további információk korrigálhatják-e a "hamis" kifejezéshez kapcsolt képzetet. A cukor alapanyagból adódó ízkülönbség jelentőségét az elsőfokú bíróság vizsgálta, megállapításai cáfolatára a felperes fellebbezésében foglaltak nem alkalmasak. A felperes sikerrel nem hivatkozhat arra, hogy a reklámban közöltek a Red Bull energiaitalt etalonnak véve valós adatok, a fogyasztó ugyanis a nyert információkból nem juthat mindarra a következtetésre, melyet a felperes a fellebbezésben kifejtett. Nyilvánvaló, hogy a reklámban a Red Bull termék összehasonlításkénti megjelenítése jogszabályi akadályokba ütközött volna.

A Tpvt. 78.§ (2) bekezdése alapján az alperes az eset összes körülményeinek mérlegelésével határozta meg a bírság összegét, amelyet határozatában megindokolt. A bíróság a közigazgatási határozat felülvizsgálata során azt vizsgálhatja, hogy a közigazgatási hatóság az anyagi és eljárási jogi szabályok betartásával hozta-e meg határozatát. A mérlegelési jogkörben hozott döntés felülvizsgálata során a bírósági azt jogosult vizsgálni, hogy a közigazgatási hatóság számba vett-e valamennyi figyelembe vehető mérlegelési szempontot, számot adott-e azok el fogadásáról vagy mellőzéséről. Amennyiben jogszabálysértés nem állapítható meg a bírság összegének megváltoztatására nincs lehetőség, a bíróság felülmérlegelésre nem jogosult. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság nem látott lehetőséget a bírság összegének további mérséklésére.

A Legfelsőbb Bíróság ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253.§ (2) bekezdése alapján helybenhagyta.

Az alperesnek a fellebbezési eljárás során költsége nem merült fel, ezért arról a Pp. 78.§ (2) bekezdése alapján rendelkezni nem kellett.

A sikertelenül fellebbező felperes köteles a Pp. 78.§ (1), (2) és 79. § (1), bekezdése alapján az illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési illeték viselésére, amelynek mértéke az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. § (3) bekezdés c) pontja és 46. § (1) bekezdése alapján került megállapításra.

Budapest, 2003. február 24.

Kapcsolódó anyagok

CímDátum
Vj-30/2000/582000.05.22.