Döntések > Bírósági döntések Vj szám alapján > Bírósági döntések 2000

Vj-3/2000/39

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

mint másodfokú bíróság

Kf. II. 39. 312/2001/4. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Sagál Dinasztia Rt. (Kecskemét) I.r. és a Kecskeméti Likőripari Palackozó és Kereskedelmi Rt. (Kecskemét) felpereseknek a Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében - amelybe a Skót Whisky Szövetség (Edinburgh EH 3 8 HF 20 Atholl Crescent) az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott - a Fővárosi Bíróság 2000. évi december hó 8. napján kelt 2.K.33.686/2000/4. számú ítélete ellen a felperesek részéről 5. sorszám alatt benyújtott fellebbezés elbírálása során a 2003. évi február hó 5. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

ítéletet

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg 15 nap alatt az alperesnek 7.500.- (azaz hétezer-ötszáz) forint, az alperesi beavatkozónak 10.000.- (azaz tízezer) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 13.500.- (azaz tizenháromezer-ötszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az I.r. felperes 1995. évtől, a II.r. felperes jogelődje a Black-Bulls Kereskedelmi és Vállalkozási Kft. pedig 1998-tól gyártotta és forgalmazta a John Mc Dermaed fantázianevű whisky szeszesitalt.

Az alperes a beavatkozó kérelmére indult versenyfelügyeleti eljárásban hozott és 2000. március 23-án kelt Vj-3/2000/39. számú határozatában megállapította, hogy a felperesek jogsértést követtek el, amikor az általuk forgalmazott "John Mc Dermaed" szeszesital terméket megtévesztésre alkalmas címkékkel látták el. A jogsértő címkék alkalmazását megtiltva - egyebekben az eljárást megszüntetve - az alperes az I. r, felperest 200.000.-Ft, a II.r. felperest 500.000.- Ft bírság megfizetésére kötelezte: Az alperes határozatát a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 8. § (2) bekezdésének a/ pontjára alapította. Az alperes kifejtette, hogy a versenyfelügyeleti eljárás által vizsgált időpontban a magyarországi égetett szeszesitalpiac általános jellemzője a kínálat jelentős növekedése és a fizetőképes kereslet csökkenése volt. A túlkínálat alól a whisky termékek esetében állt fenn kivétel, a kommersz whiskyk fogyasztása növekvő tendenciát mutatott. A felperesek által gyártott kommersz termékek - átvették a minőségi és prémium whisky jellegzetes külsejét, hiszen a palackokon szerepel a minőséget és az érlelés időtartamát jelölő "Old Whisky" kitétel, illetve a védjegyoltalomra utaló "Trade Mark" jelölés. A jobb minőségre jellemző skót hangzású nevet, címert, koronát és aláírást is alkalmaztak a címkéken. Kiemelte az alperes, hogy az angolszász országokhoz kötődő whiskyknek - az ártól független jó minősége - skót eredete rögzült a köztudatban. Mindez magyarázat arra, hogy a gyártók termékeiket álruhába öltöztetik, a fogyasztó első benyomását értékelő versenyjog azonban ezt jogsértőnek tekinti. Az, hogy a palackok hátoldalán lévő címke az I.r. felperes esetében tartalmazta "whisky jellegű kommersz szeszesital" megjelölést, a gyártás helyét és az áru összetételét, csupán enyhíti, de nem szünteti meg a magatartás megtévesztésre alkalmazását. Az előcímke és a hátcímke rajzolata, az azokon szereplő feliratok együttesen alkalmasak olyan benyomás keltésére, hogy a fogyasztók olcsó importált terméket vásárolnak.

A felperesek keresetükben a jogsértés hiányának megállapítását, az alperes határozatának megváltoztatását és az eljárás megszűntetését kérték. Álláspontjuk az volt, hogy a skótos hangzású elnevezés (Mc Dermaed fantázianevet) a jogszabály nem tiltja, a címkemintát az illetékes hatóság jóváhagyta, a védjegyet pedig bejegyezték.

Az alperes és a beavatkozó a kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. A tényállás megállapítása körében részletesen rögzítette a perbeli termék elő- és hátcímkéjének tartalmát, ábrázolatait. Megállapította, hogy a Tpvt. 8. § (1) bekezdése, (2) bekezdésének a/ pontjában rögzített versenyjogsértés megvalósult. Annak megítélésekor, hogy az adott terméken lévő tájékoztatás megoldja-e a fogyasztók megtévesztésére alkalmasságának kérdését, a közölt információkat összességében kell értékelni. A felperesek a Magyarországon gyártott terméküket olyan névvel, feliratozással látták el, amely az ital lényegesen jobb minőségének látszatát keltette. A megtévesztésre alkalmas tájékoztatás nem enyészett el azzal, hogy a hátsó címkén utalás történt a magyarországi gyártóra és telephelyre. Az alperes feladat- és hatáskörébe tartozik valamely magatartás versenyjogi megítélése, ezért a címminta jóváhagyása és az ábrás védjegy bejegyzése a versenyjogi mentesüléshez nem vezethetett.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperesek nyújtottak be fellebbezést, amelyben annak megváltoztatása mellett a keresetüknek megfelelő döntés meghozatalát kérték. Fellebbezésükben 8 pontban elemezték a termék címkéjén lévő elemeket és megállapították, hogy az elemek mindegyikéről bizonyítható, hogy semmilyen kapcsolatban nem állnak Skóciával és a skót whiskyvel, így összességükben sem alkalmasak a fogyasztók megtévesztésére.

Az alperes és a beavatkozó ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult.

A fellebbezés nem alapos.

A Tpvt. 8. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés a fogyasztók megtévesztését, valamint a választási szabadság korlátozását, azaz a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolását tiltja. A Tpvt. 8. § (2) bekezdésében példálózóan sorolja fel a fogyasztók megtévesztésére irányuló és alkalmas magatartásokat, így az a/ pontban rögzítettek szerint az áru lényeges tulajdonságára vonatkozó megtévesztő magatartást, a d/ pontban pedig a különösen előnyös vásárlás hamis látszatát. Megvalósul a jogsértés a valótlan tényállítással, a valós tény megtévesztésre alkalmas módon való állításával, illetőleg bármilyen megtévesztésre objektíve alkalmas tájékoztatással. Az ilyen tájékoztatás úgy befolyásolja a fogyasztó döntését, hogy tisztességtelen versenyelőny keletkezik a forgalmazók, gyártók oldalán. A Tpvt. 9. §-a értelmében pedig a tájékoztatásban használt kifejezéseknek a mindennapi életben, illetőleg a szakmában elfogadott általános jelentése az irányadó.

Az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásában részletesen rögzítette a perbeli whisky termék elő- és hátcímkéjének adatait, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság is ítélkezése alapjául elfogadta.

Az alperes és az elsőfokú bíróság a forgalmazott termékek palackján lévő elő- és hátcímkék adatainak alapján helytállóan állapították meg, hogy a felperesek magatartása a Tpvt . 8 . § (1) és 8 . § , (2) bekezdésének a/ pontja szerinti tilalmazott magatartást megvalósította.

Az elő- és hátcímkén lévő feliratok és képi ábrázolások összességükben, de külön-külön is a fogyasztókban azt a benyomást keltik, hogy az átlagosnál jobb minőségű, skót származású whiskyt vásárolnak. Nem fogadható el az a felperesi érvelés, hogy amennyiben bebizonyosodik a címkén lévő elemek mindegyikéről, képi és szöveges ábrázolásokról, hogy a skót whiskyvel és Skóciával kapcsolatban nem állanak, akkor a címkék összességükben sem lehetnek alkalmasak a fogyasztók megtévesztésére. Valóban a címkén elhelyezett korona, a betűtípus, a téves skót helyesírás (a Mc szórész utáni pont), a szójáték téves helyesírása, a három üvöltő farkas... feltüntetésének elemzése után külön-külön is megállapítható a skót kapcsolat hiánya. A címke összességében azonban mégis alkalmas volt a fogyasztók megtévesztésére. Az átlagfogyasztó a vásárláskor nem a címkék képi és írásos elemeinek tartalmával foglalkozik, annak elemzését nem végzi el, hanem abban a feltevésben vásárolja meg a terméket, hogy a szeszesital feltehetően skót eredetű. Vásárláskor az élőcímke alapján a fogyasztó alappal következtethetett arra, hogy olcsóbb skót whiskyt vásárolt. Összefoglalva: a felperesek által előállított és forgalmazott whisky alkalmas származási helyét és minőségét illetően a fogyasztók megtévesztésére (Tpvt. 8. § (1) bekezdés a/ pontja), de megvalósult a 8. § (2) bekezdés d/ pontjában írt versenyjogsértés is.

Helytállóan állapította meg végül az elsőfokú bíróság, hogy az alperes feladata a felperesi magatartás versenyjogi megítélése, így a címkének más hatóság által történő jóváhagyása és az ábrás védjegy alkalmazása a versenyjogi megítélésen nem változtat. Nem volt kielégítő a kifejtettek alapján a hátcímkén feltüntetett és a kommersz szeszesitalra vonatkozó apróbb betűs tájékoztatás sem, annak elhelyezése, betűnagysága, a fogyasztók összbenyomását, a címkék által keltett összhatást nem rontotta le.

Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése helybenhagyta.

A fellebbezés sikertelen volt, ezért a felpereseket a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte, míg a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték viselésére vonatkozó rendelkezés a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésén alapul.

Budapest, 2003. évi február hó 5. napján

Kapcsolódó anyagok

CímDátum
Vj-3/2000/392000.03.23.