Döntések > Bírósági döntések Vj szám alapján > Bírósági döntések 1999

Vj-5/1999

A Fővárosi Ítélőtábla

2. Kf. 27. 185/2003/6. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a UPC Magyarország Kft. (Budapest) Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) alperes ellen verseny ügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Bíróság 2002. évi december hó 11. napján kelt 2.K.30.016/2002/8. számú ítélete ellen a felperes által 9. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán az alulírott helyen 2004. évi január hó 21 napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta a következő

ítéletet

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 24.000 (azaz huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Az irányadó tényállás szerint a felperes jogelődje Nyíregyházán három, Nagykállón egy programcsomagot kínálva nyújtott kábeltelevíziós szolgáltatást, majd 1999-ben a díjakat megemelte. A három csomagból a szociális csomag az m1, m2, és Duna tv-t tartalmazta, az alapcsomag 14 külföldi csatornát és a magyar z+ programot kínálta, míg a bővített programcsomag 36 csatornát tartalmazott, köztük a Tv2, RTL Klub, TV3, MSAT, Szív Tv programját.

Az előfizetőkkel kötött Szolgáltatási Megállapodás 13. pontja szerint a felperes jogelődjét egyoldalú jog illette meg az előfizetési díj módosítása tekintetében. A felperes jogelődje ennek megfelelően 1999-től a csillagpontos rendszerben Nyíregyházán, egyúttal a soros rendszerben Nagykállón díjemelést hajtott végre. Az érintett időszakban Nyíregyházán a felperes jogelődjén kívül még három kisebb vállalkozás működött, míg Nagykállón kizárólag a felperes jogelődje szolgáltatott.

Az alperes a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 70. §-ának (1) bekezdése alapján vizsgálatot rendelt el. A vizsgáló jelentésében a jogsértés megállapítását és bírság kiszabását javasolta, mely alapján az alperes 1999. évi június 8-án kelt Vj-5/1999/4. számú határozatában megállapította, hogy a szolgáltató jogsértést követett el egyfelől azáltal, hogy magyar kereskedelmi adót csak a bővített programcsomagban kínálta, másfelől azáltal, hogy alkalmazta a szolgáltatási megállapodás 13. pontjában írt feltételt. Mindezekre tekintettel 500.000 Ft bírságot szabott ki. Határozatának indokolása szerint megállapítható volt, hogy miután Nyíregyházán rendkívül csekély hányadban, Nagykállón pedig egyáltalán nincs másik kábeltelevíziós vállalkozás, a felperes egyértelműen gazdasági erőfölényben volt, mellyel visszaélt, mivel a programcsomagokat úgy állította össze, hogy a magyar nyelvű programok vételét más, kevésbé preferált külföldi programok átvételétől tette függővé.

A felperes az alperesi határozat felülvizsgálatát kezdeményező keresetében az alperesi határozat megváltoztatását, a jogsértés hiányának megállapítása mellett a bírság mellőzését kérte, a bírság mértékét nem vitatta. Sérelmezte az elsőfokú határozat megállapításait, mivel álláspontja szerint az országos piacon erőfölényben nincs, ugyanis a piacon más szolgáltatók is vannak, ezért nem létező erőfölényével vissza sem élhetett. Hivatkozott arra, hogy áruja jelszolgáltatás, mellyel más vállalkozás is rendelkezik, továbbá az 1997-1998-ban megkezdett műszaki átalakítással a kábeltelevíziózás piacát szélesen kell értelmezni, a versenytársak nehézség nélkül léphetnek a piacra. Álláspontja szerint a szolgáltatás más műszaki módon is elérhető árbocrudas vagy parabola antenna által -, amely minimális anyagi ráfordítás útján megvalósítható. Jelezte, hogy a sérelmezett szerződési kikötést módosította, és a magyar kereskedelmi adókat az alapcsomagba tette át.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, mivel határozata a jogszabályoknak megfelelt, jogsértés nem történt. Hangsúlyozta, hogy a piaci magatartás elkövetési idejeként az 1999. év a releváns. A felperesi felvetésre kifejtette, hogy az ország területén bárhol fogható UPC program vételéhez külön berendezés szükséges, és a vételi díj is a helyihez képest duplázódik.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasító ítéletének indokolása szerint a perbeli földrajzi piac nem országos, hanem kizárólag Nyíregyháza és Nagykálló területére terjed ki (Tpvt.14.§). Miután ezen a területen nem merült fel a "máshozfordulás lehetősége", reális alternatívát egyedül a tetőantenna és a parabolaantenna kombinációja nyújthat.

Az elsőfokú bíróság - egyetértve az alperes érvelésével - megállapította, hogy a felperes esetében a Tpvt. 22.§-ának (1) bekezdés a/ pontjában megfogalmazott gazdasági erőfölény fennállt. Ennek oka az, hogy más kábeltelevíziós szolgáltató igénybevétele általános érvénnyel nem lehetséges, mert ahhoz vagy nagyobb lakóközösségek meglétére, illetőleg több családi házban élő fogyasztók együttes elhatározására és költségvállalására lenne szükség. A reális alternatíva a parabola és tetőantenna kombinációja lehetne.

A fentiekben megállapított gazdasági erőfölény tekintetében vizsgálta a visszaélés megvalósulását, és arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szolgáltató a programcsomagok összeállítása útján a fogyasztót olyan kényszerhelyzetbe hozta, amely által megvalósult a visszaélés is, így eljárása a Tpvt. 21.§-ának b/ pontjába és részben a 21.§ f/ pontjába ütközött.

A felperes továbbá a díjemeléssel indokolatlan előnyt kötött ki (Tpvt. 21.§-ának (1) bekezdés a/ pontja). A jogsérelem súlyát úgy ítélte meg, hogy az alperes által kiszabott bírság a jogsértéssel arányban állt, és erre irányuló kereseti kérelem hiányában a mérsékelés lehetőségét érdemben nem is vizsgálta.

A felperes az ítélet elleni fellebbezésében annak megváltoztatását, kereseti kérelmének megfelelő döntést kért. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytelen jogértelmezés folytán hibás döntést hozott. Ítélete megalapozatlan, mivel a felperes beadványaiban megfogalmazott érvekkel nem foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy a felperesi szolgáltatás esetében az "ésszerű helyettesíthetőség" fennáll. A műsorok tekintetében ez azért állapítható meg; mert a kábeltelevíziós programok, valamint a szabadon fogható műsorok nagyrészt fedték egymást, sőt a szabadon fogható műsorok között voltak olyanok, melyek Kábel-Tv-n nem érhetők el. Az ésszerű helyettesíthetőség a műszaki követelmények és a költségek vonatkozásban is létezett. A kábeltelevíziós szolgáltatás az egyéni parabola és árboc antenna kombinációjával helyettesíthető lett volna, a két befektetés között jelentős különbség nélkül. Hivatkozott továbbá arra, hogy a díjemelés nem volt tisztességtelen.

Végül kifogásolta, hogy jogi szempontból nem helytálló az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett érvelés, mivel a Tpvt. 21.§-ának sem b/ sem f/ pontjában tilalmazott magatartást nem merítette ki. Az f/ pont vonatkozásában azzal érvelt, hogy azért nem állapítható meg jogszabálysértés, mert a jelen ügyben nem az egyes televíziós műsorok, hanem maga a kábeltelevíziós szolgáltatás tekinthető árunak.

Az alperes fellebbezési ellenkérelmében korábbi nyilatkozatai fenntartása mellett az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.

A felperes fellebbezése nem alapos.

Az elsőfokú bíróság a helyesen és hiánytalanul megállapított tényállásból okszerű következtetésekre jutott, jogi okfejtésévei a Fővárosi Ítélőtábla egyetértett. A felperes fellebbezésében olyan új tényt vagy körülményt nem hozott fel, amely fellebbezése kedvező elbírálását eredményezhetné.

Ezért a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 254.§-ának (3) bekezdésében foglaltak alapján az elsőfokú bíróság érdemben helytálló ítéletét helyes indokainál fogva helybenhagyta.

A fellebbezésben foglaltakra utalással mutat rá a másodfokú bíróság arra, hogy az elsőfokú bíróság helyesen értelmezte a Tpvt. 14.§-ának (3) bekezdése rendelkezéseit, helyesen indult ki a földrajzi terület fogalmából, és állapította meg, hogy a perbeli piac nem országos, hanem kizárólag Nyíregyháza és Nagykálló területével esik egybe, azaz e földrajzilag korlátozott területen kell vizsgálni a "máshozfordulás" lehetőségét. E korlátozott piaci területen pedig jelen esetben - miként azt a Legfelsőbb Bíróság iránymutató ítéleteiben kifejtette - a felperes gazdasági erőfölénye nem vitásan azért állt fenn, mivel a fogyasztók számára más vételi lehetőség igénybevétele már csak számottevően kedvezőtlen feltételekkel volt lehetséges, hiszen más vállalkozó nem volt, illetőleg a más szolgáltató a vizsgált időszakban - figyelemmel a felperes monopol helyzetére - nem, vagy csak további költségek árán lett volna elérhető. A gazdasági erőfölény meglétén túl a felperes a programcsomagok összeállításával erőfölényes helyzetével nem vitásan visszaélt, melyet a programcsomagoknak a vizsgált időszakban mutatott tartalma is egyértelműen alátámaszt, továbbá az is igazolja, hogy a felperes ezen kifogásolt összeállítást, valamint a sérelmezett szerződési kikötést módosította.

A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a Pp. 206.§-ában foglaltaknak megfelelően értékelte a rendelkezésére álló peradatokat és bizonyítékokat, és azokat egybevetve, a maguk összességében mérlegelve és meggyőződése szerint elbírálva helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a felperes elmarasztalása - beleértve az arányos bírság összeget - megalapozott volt, az alperes jogszerű döntést hozott.

Az alperes perköltséget nem kért, ezért erről rendelkezni nem kellett, míg a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési illeték viselésére a felperest a 6/1986. (VL26.) IM rendelet 13. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján kötelezte a Fővárosi Ítélőtábla.

Budapest, 2004. évi január hó 21. napján.

Kapcsolódó anyagok

CímDátum
Vj-5/1999/141999.06.08.