Döntések > Bírósági döntések Vj szám alapján > Bírósági döntések 1999

Vj-141/1999

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága

mint másodfokú bíróság

Kf. II. 39. 932/2001/18. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Magyar Gyógyszerész Kamara ( Budapest) I.r. és Lőrinci Szent Imre Pharma-Cor Bt. II.r. felpereseknek Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) alperes ellen versenyügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indított perében, amelybe UTA-PHARMA Beteiligung GmbH (10 D 65760 Eschborn Mergen-thalerstrasse 45-47.) beavatkozó az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott, a Fővárosi Bíróság 2001. évi július hó 11. napján kelt 2.K.32.678/2000/16. számú ítélete ellen az I. r. felperes részéről 17. sorszám alatt benyújtott és a fellebbezési eljárásban K. 9/F/1. szám alatt kiegészített fellebbezésének elbírálása során a 2003. évi október hó 15. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő

ítéletet

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érinti, fellebbezéssel támadott rendelkezését helybenhagyja.
Kötelezi az I.r. felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az alperesnek és az alperesi beavatkozónak külön-külön 10.000.- (azaz tízezer)-10.000.- (azaz tízezer) forint másodfokú perköltséget.
A le nem rótt 13.500.- (azaz tizenháromezer-ötszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli.
Ez ellen az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az alperesi beavatkozó (a továbbiakban: beavatkozó) 1999. augusztus 27-én megállapodást kötött a Westpharma Gyógyszerkereskedelmi Részvénytársasággal, amely szerint annak teljes kiskereskedelmi üzletága feletti irányítási jogot átveszi. Az összefonódás engedélyezését a beavatkozó az alpereshez 1999. augusztus 31-én benyújtott kérelmében kérte.
A németországi székhelyű beavatkozó bel- és külföldi gyógyszertári termékeket előállító és értékesítő vállalkozásokban rendelkezik érdekeltségekkel, illetve irányítási jogosultsággal. Tulajdonában van az ügyviteli tanácsadással foglalkozó, a vagyonkezelési tevékenységet folytató Pharma-Cor Kft. üzletrészének 100 %-a. Ezek a vállalkozások 43 budapesti és 9 városban - köztük egy Győrben - működő gyógyszertári betéti társaságban rendelkeznek irányítási jogokkal. Rendelkezik továbbá a gazdasági tevékenységet segítő UTA Pharma Hungária Kft. üzletrészének 100 %-ával.

A Westpharma Gyógyszerkereskedelmi Rt. fő tevékenysége a gyógyszernagykereskedelem. Az Rt. 11 győri és csornai gyógyszertári betéti társaság többségi tulajdonnal rendelkező kültagja. Többségi tulajdonosa a Cirrusz Befektetési Rt-nek és közvetetten a Quadron Kereskedelmi és Szolgáltató Kft-nek. Ez a két társaság közösen Zala, Vas és Nógrád megyében 57 gyógyszertári betéti társaságban és 34 fiókgyógyszertárban többségi vagyonbetéttel rendelkező kültag és ezekkel a betéti társaságokkal kötött szerződések alapján közösen irányítják azok tevékenységét.
Az alperes a 2000. február 11-én kelt Vj-141/1999/63. számú határozatában engedélyezte, hogy a beavatkozó a Westpharma Gyógyszerkereskedelmi Rt. kiskereskedelmi üzletága, valamint a Cirrusz Befektetési Rt. és a Quadron Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. felett irányítást szerezzen. Határozatának indokolásában megállapította, hogy az összefonódással érintett vállalkozások 1998. évi nettó együttes árbevétele 14,40 milliárd forint, az irányítás alá kerülő társaságoké 4,20 milliárd forint, ezért az irányításszerzés a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 24. §-ának (1) bekezdése alapján engedélyköteles. Az összefonódás résztvevőinek részaránya az országos forgalommal megközelítette a 8%-ot. Az összefonódás az érintett piacon a koncentrációt nem érintette és Győr város vonatkozásában sem merülhet fel az erőfölényes pozíció kialakítása, az összefonódást ezért a Tpvt . 23 .§ -ának (3) bekezdése, 24.§-ának (1) bekezdése és 30.§-ának (2) bekezdése alapján engedélyezte.

A felperesek keresetükben az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és új eljárásra kötelezését kérték.
Sérelmezték, hogy az összefonódás engedélyezésével kapcsolatos iratok megtekintését az alperes nem tette lehetővé és a II.r. felperes ügyféli minőségéről nem foglalt állást. Az I.r. felperes perindítási jogosultságát a Tpvt 11.§-ának (1) bekezdésére, 54 . § (1) bekezdésének f/ pontjára és (3) bekezdésére, a 69. §-ának (1) bekezdésére, az 55. §-ának (2) és (3) bekezdésére, míg a II.r. felperes részéről a Tpvt. 52. §-ára alapították. Állították, hogy az alperes minden kritika és bizonyítás nélkül fogadta el a beavatkozó előadását, amikor az összefonódást engedélyezte.

Az alperes és a beavatkozó a kereset elutasítását kérték. Álláspontjuk az volt, hogy a versenyfelügyeleti eljárásban a felperesek nem voltak ügyfelek, az összefonódással érintett közvetlen és közvetett résztvevők nem azonosíthatók az eljárásban résztvevőkkel. A beavatkozó vitatta az I.r. felperes perindítási jogosultságát azon az alapon, hogy az I.r. felperesnek azoknak a tagoknak a képviseletét is el kell látnia, akik a beavatkozó törekvéseivel értenek egyet.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy az I.r. felperes a Magyar Gyógyszerész Kamaráról szóló 1994. évi LI. törvény preambuluma és a Kamara alapszabályának 4. pontja alapján a Pp. 327. §-ának (1) bekezdése szerint perindításra jogosult volt, mert a gyógyszerészek érdekeit és jogait az összefonódás kérdésében hozott döntés is érintheti . Kifejtette, hogy a perindítási jogosultság egyben nem jelentette azt, hogy a versenyfelügyeleti eljárásban az I.r. felperes ügyfélként vehetett volna rész t . Az I. r. felperes a Tpvt. 52.§-a és 68.§-a alapján nem volt ügyfél, így a Tpvt. 55.§-ának (1) bekezdése szerinti iratmegtekintési jog sem illette meg. Egyéb résztvevőnek a Tpvt. 55.§-ának (3) bekezdése is csak az üzleti titkot nem képező iratanyagba történő betekintést engedte meg. Miután az eljárás teljes iratanyaga üzleti titoknak minősül, az alperes az iratbetekintés megtagadásával eljárási jogszabálysértést nem valósított meg. Ezen túlmenően a felperes a Pp.§ 324. §-ának (1) bekezdése folytán alkalmazandó 164. §-ának (1) bekezdése szerinti bizonyítási kötelezettségének sem tett eleget, nem bizonyította, hogy az alperes összefonódást engedélyező döntése jogszerűtlen, holott az erre vonatkozó tényadatok előadására tagjai révén iratbetekintés nélkül is módja lett volna. A II.r. felperes vonatkozásában megállapította, hogy a II.r. felperes az engedélyezési eljárásban nem minősült ügyfélnek.
Az ítélet ellen a felperesek nyújtottak be fellebbezést, amelyben az ítélet megváltoztatása mellett az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérték. A II.r. felperes a fellebbezési eljárásban fellebbezését visszavonta.
Az alperes és a beavatkozó ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult.
Miután a II.r. felperes az ítélet reá vonatkozó része ellen, az alperes és a beavatkozó az I.r. felperes perindítási jogosultsága és kereshetőségi joga elismerése miatt nem fellebbezett, ebben a részében a Legfelsőbb Bíróság az ítéletet nem vizsgálta felül (Pp. 229. § (1) bekezdés és 253. § (3) bekezdése).
Az I. r. felperes a fellebbezési eljárásban kiegészített fellebbezésében korábbi jogi álláspontját és az első fokú eljárásban benyújtott előkészítő iratában foglaltakat fenntartva előadta, hogy az I. r. felperes a Tpvt. 52. §ának helyes értelmezése alapján ügyfélnek minősült a versenyfelügyeleti eljárásban, ezen kívül az eljárásban a Tpvt. 55. §-ának (2) és (3) bekezdése alapján egyéb résztvevőként részt vett. Mindezek hiányában is a Tpvt. 69. §-a szerint minősíthető bejelentőnek volt tekinthető, így a versenyfelűgyeleti eljárásban az iratbetekintés joga nem volt korlátozott, illetve megtagadható. További álláspontja az volt, hogy az elsőfokú bíróság a beavatkozást az alperes pernyertessége érdekében tiltakozása ellenére minden jogalap nélkül engedte meg, indokolt ezért a beavatkozó perből való kizárása a Pp. 56. §-ának (2) bekezdése alapján. Végül kifej tette - foglalkozva a versenyjogi engedélyezés piaci hátterével -, hogy az alperes nem tett eleget a Tpvt. 30. §-ában írt kötelezettségének határozata
Kf.II.39.932/2001/18.szám
meghozatalakor, holott erre az eljárásban részletes előadásokat tett.
A fellebbezés nem alapos.
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 3. §-ának (4) bekezdése meghatározza, hogy a közigazgatási eljárásban ki lehet ügyfél. Az Áe. 3. §-ának (6) bekezdése értelmében ezt a rendelkezést a tisztességtelen piaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról szóló törvény alkalmazása körébe tartozó tevékenységekre vonatkozó ügyekben akkor kell alkalmazni, ha jogszabály másként nem rendelkezik. A Tpvt. 44. §-a a versenyfelűgyeleti eljárásban - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - rendeli alkalmazni az Áe. 3 . § -ónak (1) és (3) - (8) bekezdésében foglal taka t . Ebből következően a versenyfelügyeleti eljárásban az ügyfélként részt vevők köre szűkebb és csak a Tpvt. 52. §-ában meghatározott személyek minősülnek ügyfélnek. E szerint ügyfél az, akivel szemben hivatalból indult meg az eljárás, illetve a kérelmező (68. §), továbbá az, akire a kérelem vonatkozik. A 68. § (1) bekezdésének cl pontja alapján eljárás megindítására irányuló kérelmet az nyújthat be, aki az összefonódás engedélyezése iránti kérelem benyújtására a 28. § (1) bekezdése kötelezi. Ez pedig az összefonódás engedélyezése során közvetlen résztvevő, illetve az irányítási jog megszerzője lehet. Az I.r. felperes köztestület, amely nem minősült a Tpt. 28. § (1) bekezdésében és 26. § (2) bekezdésében meghatározott az összefonódásban érintett vállalkozónak, ebből következően az ismertetett jogszabályi rendelkezések alapján a felperes a versenyfelügyeleti eljárásban nem volt ügyfél. Az I.r. felperes érdekképviseleti szervként legfeljebb a Tpvt. 54. § (1) és (2) bekezdésének fl pontja alapján az eljárásban ügyfélként résztvevő vállalkozó képviseletét láthatta volna el, de erre szóló meghatalmazással nem rendelkezett.
A Tpvt. 69. §-ának (1) bekezdése értelmében a versenyhivatal hatáskörébe tartozó, a törvénybe ütköző magatartás észlelése esetén bejelentéssel élhet az, akinek jogát, vagy jogos érdekét az ügy érinti. A bejelentőt azonban nem illetik meg az ügyfél jogai, és nem terhelik annak kötelezettségei. A bejelentő a 69. §-ának (7) bekezdése alapján élhet jogorvoslattal, amelyet a 82. § (3) bekezdése alapján a Fővárosi Bíróság nemperes eljárásban bírál el. A felperest azonban a bejelentői státusz sem illette meg, mert az engedélyezési eljárás nem az ő bejelentésére indult.

Ugyanakkor a versenyfelügyeleti eljárás iratanyaga alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az alperes felhívására az I.r. felperes az eljárásban nyilatkozatokat tett, adatokat szolgáltatott, szakértői tanulmányt, illetőleg indítványt nyújtott be.
Mindezekre tekintettel a Tpvt. 55. §-ában foglaltak alapján az eljárás egyéb, nem nevesített résztvevőjének jogállása illette meg a versenyfelügyeleti eljárásban.

A Tpvt. az 55. §-ában szabályozta az iratok megtekintését, üzleti titkot.
Az 55. § (1) bekezdése alapján az ügyfél és képviselője részére biztosítja az iratbetekintési jogot, amely elvileg korlátlan. A (2) bekezdés teszi lehetővé az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevői kérelmére az üzleti titok védelmére hivatkozással a betekintés korlátozását. A (3) bekezdés rendezi az eljárás egyéb résztvevőinek az iratbetekintési jogát, amely akkor gyakorolható, ha az iratok ismeretéhez jogos érdek fűződik és az iratbetekintés nem ütközik a titokvédelmi szabályokba, illetve az üzleti titkot nem sérti. A bejelentő az eljárás egyéb résztvevőire vonatkozó iratbetekintési jogot nem gyakorolhatja, ugyanakkor, ha a határozat jogát, vagy jogos érdekét sérti, a határozat meghozatala után a versenytanács köteles lehetővé tenni az iratbetekintést a (2) bekezdésben foglalt korlátozással.

Az ismertetettekből következően az I. r. felperes a versenyfelügyeletí eljárásban nem volt ügyfél, nem minősült bejelentőnek, hanem az eljárás nem nevesített egyéb résztvevője volt. Az eljárás egyéb nem nevesített résztvevőjeként azonban az egyébként üzleti titkot tartalmazó iratok megtekintésére nem volt jogosultsága. Ez abban az esetben sem illethette volna meg, ha a bejelentői státuszát a bíróság megállapíthatta volna, miután az iratok megtekintése üzleti titkot sértett volna.

Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a versenyfelügyeleti eljárásban az I.r. felperes állításával szemben az ügy érdemére is kiható és a bírósági eljárásban nem orvosolható eljárási jogszabálysértés az iratbetekintés megtagadásával nem valósult meg, amely az alperes határozatának hatályon kívül helyezését indokolttá tette volna
(Legfelsőbb Bíróság Közigazgatási Kollégiumának KK. 31. sz. kollégiumi állásfoglalása).

Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg az ítéletében, hogy az I.r. felperes a versenyfelügyeleti eljárásban nem volt ügyfél, és mint az eljárás egyéb résztvevője sem rendelkezett iratbetekintési joggal. A perben az elsőfokú bíróság elismerte az I.r. felperes perindítási jogosultságát, az eljárási illeték e megállapítása ellen az alperes és a beavatkozó fellebbezést nem nyújtott be, ezért e kérdésről a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 253. § (3) bekezdése alapján nem határozhatott.

Alaptalan volt az I.r. felperesnek a beavatkozó jogállását vitató fellebbezése is.
A Pp. 54. §-ának (1) bekezdése szerint az, akinek jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy a más személyek között folyamatban lévő per miként dőljön el, a perbe - az első fokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig - az azonos érdekű fél pernyertességének előmozdítása végett beavatkozhat. A beavatkozás feltétele az, hogy a kérelmet előterjesztőnek a per mikénti eldöntéséhez jogi érdeke fűződjön. A jogi érdek fennállása akkor állapítható meg, ha a beavatkozás megengedésével a beavatkozó a per eredményéhez képest előnyöket szerezhet, vagy azzal az őt ért hátrányokat előzheti meg. A beavatkozó jogi érdeke azonban nem lehet ellentétes az általa támogatott fél érdekével, mert ez esetben az azonos oldalon való beavatkozásnak helye nem lehet. Az alperesi beavatkozó a versenyfelügyeleti eljárásban ügyfélként vett részt, az ő kérelme alapján hozta meg az alperes a keresettel támadott összefonódást engedélyező határozatát, ezáltal a beavatkozó közvetlen ellenérdekeltsége a felperes pernyertességével szemben a beavatkozásra irányuló jogosultságát megalapozta. Nem volt jogszabálysértő az elsőfokú bíróság eljárása akkor, amikor a beavatkozást a Pp. 56. §-ának (3) bekezdése alapján megengedte.
Nem volt megalapozott az I. r. felperes fellebbezése az alperes határozatának érdemi felülvizsgálatát érintő ítéleti megállapítás ellen sem.
Az alperes a határozatának meghozatalakor hatályos Tpvt. 24. § (1) bekezdése alapján állapította meg, hogy a perbeli vállalkozások összefonódásához az alperes engedélyét kellett kérni, mert a kérelmezett irányításszerzés a Tpvt. 23. §-ának (3) bekezdése szerinti összefonódásnak minősült.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította és ezzel az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást kiegészítette, hogy az 1999. augusztus 31-én indult versenyfelügyeleti eljárásban az alperes határozatát megelőzően részletes vizsgálat folyt és az összefonódás engedélyezésével kapcsolatban releváns tényeket, adatokat összegyűjtötték. A 2000. január 6-án kelt, és az azt kiegészítő január 17-én és február 4-én kelt vizsgálati jelentés indítványozta feltétel előírása nélkül a tervezett összefonódás engedélyezését. Az alperes a Tpvt. 30. §-ának (1) bekezdésében írt szempontok alapos, vizsgálatát és mérlegelését tartalmazó jelentést elfogadva hozta meg az engedélyező határozatát a Tpvt. 30. § (2) bekezdése alapján. Az ehhez szükséges tényállást tisztázta, eljárási szabálysértés nem történt, mert határozatának indokolásából a releváns tények mérlegelésének jogszerűsége megállapítható volt. Az elsőfokú bíróság ennek alapján helytállóan állapította meg, hogy az alperes határozata anyagi jogi jogszabálysértést sem tartalmazott és a Pp. 324. §-ának (1) bekezdése folytán alkalmazandó 164. §-ának (1) bekezdése szerinti bizonyítási kötelezettségének az I.r. felperes nem tett eleget, holott az üzleti titkot tartalmazó iratanyag megtekintése nélkül is tagjai révén lehetősége lett volna a jogszabálysértést megalapozó tényadatok és bizonyítékok előadására.

Az I. r. felperes perbeli nyilatkozataiban nem állított és nem igazolt olyan tényeket, körülményeket, amelyek alapján a Tpvt. 30. §-a és a vállalkozások összefonódásának ellenőrzésére vonatkozó egyéb törvényi rendelkezések jogszabálysértő alkalmazása megállapítható lett volna. Az I.r. felperes fellebbezésében és egyéb beadványaiban tett előadásai csak olyan általános megállapításokat tartalmaztak, amelyek alapján a jogsértést megállapítani nem lehetett.

Az I.r. felperes fellebbezésében kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a Gyógyszerészeti Hírlap 2001. márciusi számával kapcsolatos megállapítása értelmetlen és iratellenes. A Legfelsőbb Bíróság az ítélet indokolásából az elsőfokú bíróság utalását a Gyógyszerészeti Hírlap 2001. márciusi számában foglaltakra mellőzte, egyben megállapította, hogy az ott írt miniszteri nyilatkozat az összefonódás engedélyezésével kapcsolatos konkrét ügyben alkalmazható nem volt.

Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintve fellebbezett rendelkezését a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
A fellebbezés sikertelen volt, ennek következményeként az I.r. felperest az alperes és a beavatkozó javára a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján perköltség megfizetésére kötelezte.
Az I. r. felperes az 1990. évi XCIII. törvény 5. § (1) bekezdés d/ pontján alapuló illetékmentessége folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték viseléséről a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 14. §-a alapján rendelkezett a Legfelsőbb Bíróság.

Budapest, 2003. évi október hó 17. napján

Kapcsolódó anyagok

CímDátum
Vj-141/1999/632000.02.11.