Döntések > Bírósági döntések Vj szám alapján > Bírósági döntések 1999

Vj-3/1999

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

mint másodfokú bíróság

Kf. II. 39. 774/2000/6. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Hegedűs István (1751 Budapest, Pf. 93) ügyvéd által képviselt Kovács Árpád (2030 Érd, Báthory u. 24.) I.r. és a Káreiz Bt. (2030 Érd, Báthory u. 24.) II.r. felpereseknek dr. László Ildikó Katalin ügyvéd által képviselt Gazdasági Versenyhivatal (1051 Budapest, Roosevelt tér 7-8.) alperes ellen versenyjogsértéssel kapcsolatos közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2000. évi január hó 5. napján kelt 2.K.30.703/1998/13. számú ítélete ellen a felperesek által 14. sorszám alatt benyújtott fellebbezés elbírálása során a 2002. évi június hó 26. napján megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a kővetkező

ítéletet

A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg 15 nap alatt az alperesnek 8.000.- (azaz nyolcezer) forint másodfokú perköltséget, valamint az államnak - az illetékhivatal külön felhívására - 13.500.- (azaz tizenháromezer-ötszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az 1995. május 24-én kelt együttműködési és találmányhasznosítási szerződés szerint a II.r. felperes vállalta az Achillea elnevezésű termékcsalád (oldat, bőrnyugtató zselé, sport és izomlazító zselé) gyártását, csomagolását és folyamatos átadását, míg a Garai Kereskedőház Kft. (a továbbiakban: Garai Kft.) forgalmazó kötelezettsége a termék értékesítésére és a pénzügyi fedezet előteremtésére terjedt ki. A megállapodás 15 évig kizárólagos jogot adott a Garai Kft-nek a készítmények bel- és külföldi értékesítésére.

A szerződő felek között a kapcsolat 1997. elejétől kezdődően megromlott, ezért a II.r. felperes a megállapodást azonnali hatállyal 1997. május 12-én felmondta. A Garai Kft. felhasználva a bőrnyugtató zselére szóló OÉTI engedélyszámot, valamint az Elma Rt. részére 1287/1997. számon kiadott import vitamin premix élelmezésegészségügyi minősítést három féle bőrápoló zselé (bőr regeneráló, napozás, illetve szolárium utáni) és izületi, illetve végtagfájdalmak enyhítésére, valamint izomlazításra további két zselét hozott forgalomba.
Forgalombahozatali engedélyt tanúsító okirattal a Kft. nem rendelkezett. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) az 1998. április 7-én kelt 5028/98. számú határozatában a Garai Kft. részére az Achillea kozmetikumok gyártását további intézkedésig felfüggesztette, egyidejűleg a raktáron lévő Achillea termékek forgalomba hozatalát megtiltotta.
A felperesek bejelentése alapján az alperes versenyfelügyeleti eljárást indított, amelynek eredményeként az 1998. március 19-én tett Vj-3/1998/11. számú határozatával az eljárást megszüntette. Kifejtette, hogy a Garai Kft. kétség kívül elmulasztotta a perbeli termék piacra viteléhez szükséges jogszabályi, illetve hatósági eljárásokat. Ezek a mulasztások azonban a fogyasztók döntési szabadságát nem befolyásolták, mert az áruk kiszerelése az ismertetésben közölt összetételben történt. Arra sem találtak bizonyítékot, hogy a szer zselésítése a bevizsgált hatásmechanizmust befolyásolta volna. A bőrápoló szert vásárolni kívánó fogyasztók döntési szabadsága csorbítatlan, a fogyasztók megtévesztése nem volt megállapítható. Minden más cselekmény nem a versenyhivatal hatáskörében tartozik, így a feltárt cselekményekre sincs hatásköre.

A felperesek keresetükben az alperes határozatának hatályon kívül helyezését és új eljárásra kötelezését kérték. Álláspontjuk szerint a Garai Kft. magatartása a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 8. § (2) bekezdésének a/, b/ és c/ pontjába ütközik, így álláspontjuk szerint a perbeli esetben a fogyasztók megtévesztése megvalósult.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a Tpvt. 8. § (1) bekezdése alapján tilos a gazdasági versenyben a fogyasztókat megtéveszteni. A Tpvt. 8. § (2) bekezdésének a/, b/, c/ pontjában részletezett tényállások alapján a jogsértések akkor valósulnak meg, ha azok a fogyasztói döntéseket tisztességtelenül befolyásolják. A Garai Kft. magatartása a fogyasztók megtévesztését nem valósította meg, így versenyjogi sérelem sem következett be. Az tény, hogy a forgalombahozatali engedélyek nem álltak a rendelkezésre, azonban ennek orvoslása nem az alperes, hanem az ÁNTSZ feladata, aki a termékek forgalombahozatalát meg is tiltotta. A felpereseknek kellett volna a perben bizonyítaniuk, hogy a Garai Kft. által forgalmazott termékek nagyfokú hígításuk miatt hatástalanok, így a fogyasztók megtévesztése megvalósult. Miután ezeket a tényeket a felperesek nem bizonyították; az alperes jogszerűen rendelkezett az eljárás megszüntetéséről. Kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy a rendelkezésre álló adatokból megállapítható az, hogy a felperesek és a Garai Kft. között alapvetően az együttműködési és találmányhasznosítási megállapodásból származó jogvita van, illetve lehetséges a Tpvt. II. fejezetében nevesített versenytársi sérelem. Emiatt azonban a fogyasztók választási szabadságának korlátozása azonban nem volt megállapítható. Nem volt feladata továbbá az alperesnek, hogy a felek szerződésből fakadó jogvitájában részben vagy egészben állást foglaljon.

A felperesek fellebbezésükben ítéletének megváltoztatását, a hatályon kívül helyezését és új eljárásra kötelezését kérték. Álláspontjuk az volt, hogy a Garai Kft nem volt jogosult a termékek gyártatására, a termékek receptúrája találmányi oltalmat élvez, a Garai Kft. a szükséges engedélyekkel nem rendelkezett.

A fellebbezés nem alapos.

A Tpvt . 8 . § (1) bekezdése és 8 . § (2) bekezdésének a/, b/ és c/ pontjában a törvény példálózóan sorolja fel azokat a magatartási formákat, amelyek a fogyasztók megtévesztésének minősülnek. Megvalósul a fogyasztók megtévesztése bármilyen, a megtévesztésre objektíve alkalmas magatartással is. Helytállóan állapította meg az alperes és az elsőfokú bíróság, hogy a Garai Kft. piaci magatartása a termékek piacra vitelével kapcsolatban bár mulasztásokat valósított meg, azonban ezeknek a fogyasztók szempontjából nem volt jelentősége, az áru lényeges tulajdonságai nem változtak, a fogyasztók döntési szabadsága is sértetlen maradt. Így nem volt jelentősége annak, hogy az engedélyek nem a Garai Kft. nevére szóltak, illetve hiányoztak.

Mivel a Tpvt. 8. § (1) és (2) bekezdése alapján a versenyjogsértés nem volt megállapítható, az alperes az eljárást jogszerűen szüntette meg a Tpvt. 76. § (1) bekezdésének a/ pontja alapján.

A felperesek és a Garai Kft. közötti szerződéses jogvita elbírálása, illetve a Tpvt. 86. § (1) bekezdése alapján a 2-7. §-ban foglaltak megsértése miatti esetleges jogvita lefolytatása nem tartozott az alperes hatáskörébe.

Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján lényegében helyes indokaira utalással hagyta helyben.

A fellebbezés sikertelen volt, ezért a felpereseket a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte.

A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illeték viselésére vonatkozó rendelkezés a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésén alapul.

Budapest, 2002. évi június hó 26. napján

Kapcsolódó anyagok

CímDátum
Vj-3/1999/81999.03.18.