Döntések > Bírósági döntések Vj szám alapján > Bírósági döntések 1996

Vj-261/1996

Fővárosi Bíróság

2. K. 35358/2000/8.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Fővárosi Bíróság a Hungária Biztosító Rt. (Budapest) felperesnek, a Gazdasági Versenyhivatal (Budapest) alperes ellen, verseny ügyben meghozta a következő

ítéletet

A bíróság az alperes 1997. április hó 17. napján kelt Vj-261/1996/15. sorszámú határozatát akként változtatja meg, hogy a felperes magatartása a fogyasztók törvényes érdekeit veszélyezteti.

Egyebekben a bíróság a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a bíróság a felperest, hogy a per tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán az állam javára, külön felhívásra térítsen meg 6000.- (Hatezer) Ft. kereseti illetéket.

Az ítélet ellen a kézbesítésétől számított 15 nap alatt fellebbezésnek van helye, amelyet a Legfelsőbb Bírósághoz címezve ennél a bíróságnál kell 3 példányban benyújtani. A fellebbezési határidő letelte előtt a felek közösen kérhetik a fellebbezés tárgyaláson kívüli elbírálását. Ha a fellebbezés kizárólag a Pp.256/A.§ (I) bekezdés a-d) pontjaiban felsorolt rendelkezések ellen irányul, tárgyalás tartása kérhető.

Indokolás

A CASCO biztosítás piacán működő felperes - hatósági szervek által nem kifogásolt - kézi ügyviteli rend idejéből származó és a későbbiekben is érvényesített szerződéskötési gyakorlata szerint azon ügyfeleknek, akik a hónap 15. napjáig tették meg ajánlatukat díjfizetési kötelezettséget a hónap első napjára visszamenően kellett vállalniuk.
Azon ügyfelek esetében azonban, akik a hónap második felében kívántak biztosítási szerződést kötni, fizetési kötelezettségük a követő hónap első napjától vette kezdetét.
A kockázatviselés szempontjából az egy veszélyközösségbe tartozó ügyfelek megoszlása közel azonos.
A szerződés megkötése, a felperes gyakorlatában nem feltétlenül járt azzal, hogy a megállapodás hatályba is lépett. A kockázatviselés csak akkor kezdődhetett el, ha az ügyfél első díjfizetési kötelezettségének eleget tett, vagy esetleg felperessel halasztott díjfizetésben állapodott meg.
Alperes az 1997. április hó 17. napján kelt Vj-261/1996/15. sorszámú határozatában megállapította, hogy a felperes azon magatartása, amellyel a CASCO biztosítási szerződés létrejötte előtti időtartamra díjfizetést fogad el, gazdasági erőfölénnyel való visszaélést valósít meg.
E magatartás folytatását hat hónap elteltével megtiltotta, és egyben kötelezte felperest egymillió Ft. bírság megfizetésére. Döntése indokolásában alperes leszögezte, hogy bár a felperes részesedése a CASCO biztosítási szolgáltatás piacán az utóbbi években mérséklődött, az
50%-ot meghaladó részvétele folytán piacvezetőnek minősül.
Ezért alperes megállapította, hogy a felperes - általa sem vitatottan - gazdasági erőfölényes helyzetben van.
Alperes kifejtette, a felperes perbeli szerződéskötési gyakorlata a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egységét bontja meg, mert a fogyasztók díjfizetési kötelezettségének kezdő időpontját attól teszi függővé, hogy az ajánlattételre a hónap melyik felében kerül sor. Így a fogyasztók egyik csoportjának - a másik előnyére - legkedvezőtlenebb esetben 15 nap többlet-költséget okoz, hiszen a kockázatviselés az ajánlattétel előtti időre nyilvánvalóan kizárt.
Alperes megállapítása szerint a fogyasztók említett megkülönböztetése során a felperes azzal, hogy a fogyasztói érdekekhez való alkalmazkodást elmulasztotta, indokolatlan, egyoldalú előnyhöz jutott. Saját kényelmi szempontjának megfelelően érvényesíteni tudta a fogyasztók megkülönböztetését eredményező technikát ellentétben azokkal az újonnan piacra lépő versenytársaival, akik alkalmazkodva a fogyasztói érdekekhez a fogyasztók egymás közti viszonylatában megkülönböztetés nélküli igazságosabb teher elosztással, akár többletköltséggel is megvalósuló díjfizetési rendszert vezettek be. Ez az egyoldalú előny számszerűsíthetően abban a megtakarításban érhető tetten, amellyel a fogyasztói érdeket jobban tükröző számítástechnikai rendszer felállítása járna.
Alperes a felperes elmarasztalását az 1990. évi LXXXVI törvény (a továbbiakban: Vtv.) 20.§ a) pontjára alapította.
Azokat a körülményeket (évtizedekig nem kifogásolt gyakorlat, gépjármű felelősség biztosítás során érvényesülő követelmény) melyekre hivatkozva a felperes állította, hogy versenyjogi felelőssége nem áll fenn, alperes a bírság mértéke körében értékelte.

Alperes az ugyanezen időtájt hozott 1997. július hó 15. napján kelt
Vj-58/1997/10. sorszámú határozatában úgy foglalt állást, hogy a felperes CASCO biztosítás piacán fennálló vezető szerepe önmagában gazdasági erőfölényes helyzetet nem teremt. A választás lehetősége ugyanis kétségessé teszi azt, hogy a felperes az 1996. évi LVII törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 22.§-a szerinti gazdasági erőfölényes helyzetben lenne.
Ugyanezen álláspontot erősítette meg alperes az 1998. július hó 16. napján kelt Vj-66/1998/27. sorszámú határozata is , amely rögzíti, hogy a máshoz fordulás lehetősége miatt a felperes Tpvt. 22. § (1) bekezdés a) pontja alapján nincs gazdasági erőfölényben.

A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság alperes határozatát megváltoztatva állapítsa meg, jogsértést nem valósított meg.
Egyben kérte bírság megfizetésére kötelezésének mellőzését.
A felperes perköltségeire igényt tartott.
Előadta, alperes döntése megalapozatlan és törvénysértő, mert elmaradt annak vizsgálata, egy átlagos CASCO biztosítási szerződés milyen hosszú ideig áll fenn, ebből a biztosított milyen időtartamra fizet díjat és mennyi időre áll fenn kockázatviselése.
Nem tárta fel továbbá alperes, hogy a szerződés hatálya alatt a biztosított általában mekkora összegű díjat fizet és ebből általában mekkora összegű díj esik a kockázatviseléssel nem fedezett hónap elejei időszakra.
Ezért álláspontja szerint a Vtv. 22. §-ában szabályozott szolgáltatás és ellenszolgáltatás közötti feltűnő érték-különbségben megvalósuló egyoldalú előny fennállása nem tisztázott.
E körben megjegyezte, ellenszolgáltatása 25-30%-kal kisebb, mint a biztosítottak szolgáltatásának értéke.
Miután pedig a biztosítási szerződések első néhány napra eső díjfizetése elenyésző mértékű, illetve a teljes szerződéses időre eső díjhoz képest elhanyagolható; indokolatlan, egyoldalú előny sem valósulhatott meg.
Érvelése alátámasztásaként a felperes hivatkozott az évtizedeken át tartó kifogás nélküli gyakorlatára.
A felperes szakértő kirendelését kérte annak megállapítására, a kifogásolt szerződésekben létezik-e olyan mértékű értékaránytalanság, amely meghaladja a szolgáltatások értékkülönbségének bírói gyakorlatban ilyen esetekre kialakított 25-30%-os mértékét.

Sérelmezte, hogy alperes az egymással szemben álló szerződéses szolgáltatások értékviszonyainak vizsgálata helyett értelmezhetetlen külső elemet a felperes infrastrukturális beruházásai költség-megtakarítását tekintette döntőnek.
Előadta, a kifogásolt módszer teljes mértékben megfelel a Ptk. előírásainak, hiszen a Ptk.546. § (2) bekezdése a havi és nem a napi díjfizetést tekinti alapegységnek.
Miután pedig a biztosítási szerződés megszűnésének esetére a Ptk. lehetővé teszi az olyan hónapra eső teljes biztosítási díjkövetelést, amelyben a biztosító csak a hónap meghatározott részére vállal kockázatviselést, úgy ugyanennek az elvnek az érvényesítése nem lehet jogsértő a szerződés megkötésével kapcsolatban a szerződés hatályba lépésének fázisában sem.
Amíg tehát a Ptk. említett szabálya hatályban van, az erre alapuló gyakorlata sem lehet jogsértő.
Utalt továbbá a felperes az 58/1991. (IV 13.) Kormányrendelet (a továbbiakban: R.) jelen ügyre is irányadónak tekintett rendelkezésére.
A későbbiekben felperes jelezte, hogy gazdasági erőfölényes helyzete nem állapítható meg. E körben alperes erőfölénye hiányát deklaráló más ügyekben keletkezett döntéseire hivatkozott.
Kiemelte, a fogyasztó maga döntheti el adott feltételek mellett felperessel köt-e szerződést, így hátrányos feltételek kikényszerítése sem valósulhat meg.
Nem áll fenn továbbá indokolatlan előny sem, hiszen ha alperes kimutatta volna, úgy a szerződések átlagos időtartamát alapul véve a hónap elején lévő "előny" a hónap második felében kötött biztosítások révén eltűnik, és megtakarítás csupán ezrelékekben lenne kimutatható.
Előadta, a biztosítás lényege a kockázat porlasztása nagy veszély-közösségek kialakításával. Ez eleve kétségessé teszi az, egyéni, egyedi előny, vagy hátrány mérlegelését különösen olyan biztosításoknál, amelyek sokféle kockázatot sokféle kockázat vállalási megoldásokkal jelenítenek meg a piacon.
Lehetséges, hogy valaki számára a hó elején megkötött biztosítás - a havi díj megfizetése miatt - hátrányt jelent, ezt azonban a többi kikötés (pl. a díj nagysága) összességében ellensúlyozza.
Táblázatot csatolva mutatta be felperes, hogy a hó második felében jóval több ügyfél kívánt biztosítási szerződést kötni, ekként éves összesítésben az alkalmazott módszer veszteséget eredményezett.
Hangsúlyozta továbbá, hogy több évig fennálló szerződéses viszonyban a néhány napos "díjtöbblet" a feltűnő érték-különbség fogalmának szűk értelmezése esetén is elhanyagolható.
Az a tény, hogy gyakorlatában csak a hó második félében szerződőknek nyújtott kedvezményt, (árengedmény) más megközelítésből nézve sem alapozhatja meg alperes határozatát. Számtalan olyan kereskedelmi akció van ugyanis, amely időponthoz kötötten nyújt olyan kedvezményt (árengedmény), amit máskor ugyanolyan jogviszonyban nem nyújt. A perbeli eset azonban abban különbözik más hasonló kereskedelmi gesztustól, hogy a biztosítási szerződésre a Ptk. kogens szabályai vonatkoznak.

Az alperes ellenkérelmében a felperesi kereset elutasítását kérte, perköltségeire nem tartott igényt.
Kiemelte, a felperes szerződéskötési gyakorlata szerint a hónap 15. napjáig ajánlatot tevőknek olyan egyszeri többlet-befizetése keletkezik, amelyért ellenszolgáltatást nem kapnak.

A felperes keresetét teljesíteni nem lehetett.

A bíróság előljáróban rögzíti, miután a perbeli vizsgálat a Tpvt. 1997. január 1-i hatályba lépése előtt 1996. december 20-án indult el, a felperes magatartását a Vtv. rendelkezései alapján kellett megítélni.

Alperes úgy látta, - felperes - a versenyfelügyeleti eljárás alatt általa sem vitatottan - mint gazdasági erőfölényben lévő vállalkozás valósított meg jogsértést.
Tekintve, hogy a perben a felperes gazdasági erőfölényes helyzetét vitatta, a bíróságnak elsőként e kérdést kellett megvizsgálnia.

A Vtv.21.§ (1) bekezdés a) pontja értelmében gazdasági erőfölényben van az, akinek áruját máshonnan nem, vagy csak számottevően kedvezőtlenebb feltételek mellett lehet beszerezni.
Gazdasági erőfölényben van továbbá a Vtv.21.§ (1) bekezdés c) pontja szerint az is, akinek az adott áru tekintetében részesedése az érintett piacon a vizsgált időszakban meghaladja a 30%-ot.
A gazdasági erőfölény fennállása szempontjából meghatározó jelentőségű, hogy a vizsgált magatartással összefüggésben lévő áru a piac más szereplőjétől beszerezhető-e.
Nem kétségesen a perbeli CASCO biztosítást felperesen kívül az adott időszakban további hat vállalkozás kínálta. (Argosz, AB - Aegon, Axa - Colonia, Garancia, Generáli, Providencia).
Így összhangban az alperes 1997. július hó 15. napján kelt Vj-58/1997/10. sorszámú döntésében kifejtett érvelésével a bíróság megállapította, a felperes folyamatosan csökkenő piaci részesedése és a széleskörű máshoz fordulás lehetősége miatt a perben vizsgált időszakban sem volt gazdasági erőfölényes helyzetben. Ennek következtében gazdasági erőfölényével sem élhetett vissza.

A gazdasági erőfölény hiánya azonban nem mentesíthette a bíróságot a felperes magatartásának Vtv.3.§-a .szerinti elbírálása alól.

A Vtv. 3. § (1) bekezdése szerint a vállalkozó köteles tiszteletben tartani a gazdasági verseny szabadságát és tisztaságát.
A Vtv. 3. § (2) bekezdése előírja, hogy tilos gazdasági tevékenységet tisztességtelenül - különösen a versenytársak, a fogyasztók törvényes érdekeit sértő, vagy veszélyeztető módon, vagy az üzleti tisztesség követelményeibe ütközően -, folytatni.

A perben ugyancsak nem vitatott tényállás szerint felperes az adott hó 15. napjáig szerződni kívánó ügyfelei részére úgy tette lehetővé a CASCO biztosítás megkötését, hogy a szerződés keletkezése előtti időre is díjat igényelt.
A bíróság jogi álláspontja szerint ezen magatartása a fogyasztók jogszerű igényeivel ellentétes, érdekeiket veszélyezteti, hiszen olyan időtartamra szólóan ír elő kötelezettséget, amely alatta felperes kockázatviselése egyértelműen hiányzik.

A bíróság úgy ítélte meg, a felperes ezen versenyjogi elvárásoknak meg nem felelő szerződéskötési gyakorlata attól függetlenül jogsértő, hogy a biztosítás, illetve a kockázatviselés mennyi ideig állt fenn és milyen összegű díjfizetési kötelezettség keletkezett.
Ekként ezen adatok vizsgálatára és mérlegre tételére nem volt szükség.
A Tvt.3.§ (2) bekezdés megvalósulásának ugyanis sem a feltűnő érték-aránytalanság, sem az indokolatlan egyoldalú előny nem tényállási eleme.

Az a tény, hogy a felperes perbeli eljárását hosszabb időn át hatósági kifogásolás nélkül folytatta, a versenyjogi felelősség alól nem mentesíthette, mert ha verseny ellenes magatartás valósul meg, azt korábbi jogszerűtlen gyakorlat, valamint a nem kizárólag verseny szempontokra figyelő hatóságok hallgatása sem teheti jogszerűvé.

A felperes érvelésében hangsúlyozta, hogy vizsgált eljárása a Ptk. és a R. szabályain alapul, ezért nem lehet jogellenes.

A Ptk. 546.§(1) bekezdése úgy rendelkezik, ha a biztosítási esemény bekövetkezik, a biztosító az egész évre járó díj megfizetését követelheti kivéve, ha a felek rövidebb időszakban állapodtak meg.
A Ptk.546.§ (2) bekezdése alapján a szerződés megszűnésének egyéb esetében a biztosító annak a hónapnak az utolsó napjáig járó díjak megfizetését követelheti, amelyben veszély viselése véget ért.
A Ptk. idézett rendelkezései nem a szerződés keletkezése, illetve felperesi kockázatviselés kezdete előtti fogyasztói teljesítésről tettek említést.
Emiatt a bíróság jogi álláspontja szerint a Ptk. idézett szabályozása sem adott lehetőséget arra, a felperes gyakorlata jogszerűnek minősüljön.
A R. mellékletének 3.§ (1) bekezdése a következőket rögzíti:
"a forgalmi engedélyre kötelezett gépjárművek esetén a biztosítási díjat előre kell megfizetni. A biztosító negyedévnél hosszabb időszakra nem követelheti a biztosítási díj befizetését, ha a szerződés megkötésére a hónap 16. napja előtt került sor, a biztosító jogosult a tárgy hóra járó teljes díjat felszámítani, míg a hónap 16. napjától megkötött szerződéseknél csak a tárgy hónapot követő hó első napjától számíthat fel díjat."
A perbeli biztosítási módozattól eltérő kötelező gépjármű felelősség biztosításra vonatkozó ezen előírások csak akkor lehetnének irányadók, ha feltételeinek alkalmazását kifejezett törvényi rendelkezés tenné lehetővé. Ennek hiányában a felperes mentesítésére e szabályozás sem teremtett jogalapot.

Nem tudott egyetérteni a bíróság a felperes azon álláspontjával sem, melyben az alperes döntése szerinti jogsértő szerződéskötés és kockázatvállalás ideje előtti kötelezettség-vállalási előírást mint kereskedelmi akciót kérte figyelembe venni.
Nem lehet ugyanis kétséges, hogy a tárgy hó 15. napja előtt szerződni kívánó fogyasztó számára nem kedvezményről, hanem egyértelmű, hátrányos kikötésről van szó.

Mindezen indokolásra támaszkodva a bíróság megállapította, hogy a felperes perben vizsgált magatartása a fogyasztók törvényes érdekeit veszélyeztető módon a Vtv.3.§ (2) bekezdésébe ütközik, ezért jogsértő.

A felperes érvelésére válaszolva külön kiemeli a bíróság, hogy gazdasági erőfölény hiányában nem volt szükség az azzal való visszaélés keretében tisztázandó értékviszonyok megvizsgálására sem. Ennek következtében a bíróság a felperes szakértő kirendelésére irányuló indítványa teljesítését mellőzte.

Az előzőekben részletezett indokolás alapján a bíróság alperes döntését a Vtv. 49.§ (1) bekezdés alkalmazásával a magatartás jogi minősítését módosítva megváltoztatta, egyebekben a felperes keresetét elutasította.

A pernyertes alperes perköltségeire nem tartott igényt, ezért a Pp.78.§ (2) bekezdése szerint a felperes perköltségbeli marasztalásáról dönteni nem kellett.

A Pp.78.§ (1) bekezdése, valamint a 6/1986.(VI.26.) IM számú rendelet 13.§ (2) bekezdése alapján köteles ellenben a felperes a per tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett kereseti illeték megtérítésére.

2001. május hó 25.

A Fővárosi Bíróság 2003. május hó 30-án kelt végzése szerint jogerős: 2001. július hó 26-án. [1]


Jegyzetek
  • Felperes A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bíróságához fordult, azonban azt a 2003. április 14-én LB-hoz érkezett beadványában visszavonta.